Bizi itt, bizi ott

A legutóbbi iskolai szünetet kicsit megtoldottuk és a két csajszival elmentem Magyarországra, hogy Gréti levizsgázhasson az ottani másodikos anyagból, mivel ott még csak másodikos kora szerint.

A vizsgán már az elején túljutott, de az idő pocsék volt, amíg ott voltunk szinte végig. Mi legyen, hogy legyen? Ha már ott vagyunk, töltsék hasznosan az időt. Szofi beült az elsősök közé (ott még csak szeptemberben kezdené a sulit), Gréti pedig a másodikosokhoz ült be 1 héten keresztül.

Tetszett nekik, nagyon élvezték. Szofival kivételezni akart a tanítónéni, mondván majd leköti valamivel, de mondtam, hogy ha bent ülhet, akkor ő is az osztályhoz tartozik, mindent úgy csinál, mint a többiek. Akár dolgozatot is ír. :D Jó fej anyuka vagyok? :D

Első nap tollbamondás volt Szofiéknak. Asszem 2 hibával abszolválta a feladatot. Másnap matek dolgozat volt. Abban 1 hibája volt. Jeeeeh, az én lányom. :D

Ok, Grétit se kell félteni, a magyar bizije kitűnő lett. Ő is az én lányom. :D

Itt még keddig tart a tanév, de a biziket ismét előbb megkapták. Azt hiszem, az itteni eredményükre is büszke lehetek. (Csak szerényen :D )

Szofi, aki itt az első évet zárta, a tárgyak többségéből az elsős elvárástól magasabb szinten teljesített. Még nem érte el a másodikos szintet, de már a közelében van.

Gréti itt a harmadik osztályt fejezte be, de majd' minden tantárgyból teljesítette az ötödikes elvárásokat is.

Jól van csajszik, ügyesek vagytok! :D

Aki kíváncsi a bizire, itt lehet megnézni.

Egy "bogaras" hét

Gyengébb idegzetűek csak eddig olvassák! :D

Pár hete Krisz nem tudta lecsukni a kinti kukánk tetejét. És persze beköszöntött a kánikula, ami immáron három hete tombol. Ezzel együtt a legyek is megjelentek, amik amúgy szerencsére nincsenek. Nyilván komálták a le nem csukott kukát. Szülőszobának tekintették...

Egyik reggel vittem ki a szemetet, majd majdnem sikongva ugrottam hátra. A kukát belülről elborították a kukacok.

Meg kellett várni, hogy elvigyék a szemetet, de addig is bepróbálkoztam légyölő sprével. Hát, elég szívós kis lények ... Miután kiürítették a kukát, odatoltam egy csatornalefolyóhoz és bepróbálkoztam némi domestos locsolással. Mondtam már, hogy szívósak? Ezután forróvizet locsoltam a kukába. Lötyögtettem, billegtettem, majd cirka másfél óra küzdelem után egész csili vili kukánk lett.

A héten a csajok Bournemouth-ban a tengerparton voltak iskolakirándulni. Nem az osztály ment, hanem az egész suli. És valóbban csak a tenger partjára mentek, mert a víz közelébe se mehettek. (Kánikulában fantasztikus lehetett! :D )

Mikor hazaértek, Szofi nagyon nyűgös volt és viszketett a feje. Nosza, gyorsan mossuk meg. Ezt a tanévet (eddig) megúsztuk tetű nélkül, de biztos, mi tuti ziher, Nitti Gritty fésűzzük is meg. Szerencsére csak 1 kifejlett példányt találtam, meg néhány kis fekete pötyikét. Ezzel meg is nyugodtam.

Gréti a hét folyamán kétszer említette, hogy vmi bogár volt a hajában, de mindig légy méretű cuccra tett utalást. Így nem foglalkoztam vele, hisz nem viszketett neki.

Ma reggel viszketett elöl a fejbőröm. Belenéztem a tükörbe és ott ült egy tetű a homlokon szélén, a hajamat legyezőnek használva. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, ilyen nincs!! De mégis van! Szerintem több mint 30 éve nem voltam tetves! :D

Ok, ha Szofiban tényleg csak 1 volt, akkor hogy lettem az. Játszuk újra. Szofit előbb felkeltettem és mondtam, h mossuk meg a haját és fésüljük át. Az eredmény szerencsére most is csak pár darab volt.

Ekkorra Gréti is ott sertepertélt. Javasoltam, hogy mossuk meg ismét neki is, de most neki is kifésülöm. És ekkor jött az, amit még sose láttam! Remélem nem is fogok ismét!!!

Hajmosás után mondtam, hogy maradjon a zuhanyfülkében, majd ott fésülöm át. Végighúztam 1x a spec fésűt. Éééééééééééééééééééééééés .... Élből 10 db dög maradt a fésűn. Aztán lenéztünk a zuhanytálcára, ahonnan másik 10 nézett vissza. És ez csak a kezdet volt. Másfél órán át fésültem és minden egyes húzás után tele volt a fésű vegyesfelvágottal: nagyon-közepesek-kicsi fekete pötyik.

A zuhanytálca és a csap között forogtam, mint egy ringispíl minden egyes húzás után, mert le kellett kefével mosnom a fésűt. Kértem, hogy hajtsa le a fejét, hogy úgy is tudjam fésülni, mikor felül már úgy tűnt, hogy rendben van. És a csatát újra kezdtük ... alul .... Ekkor írtam emilt a suliba, hogy a lányok ma nem mennek, mert ez egy tetves nap.

Azóta mind a hármunknak újra megmostam délután is a haját és persze fésülgettem is szorgosan. Holnap reggel jön a 3. forduló. Remélem, lassan azért elfogynak a dögök!

Hogy miért nem spec folyadékot használok? Mert ezek is szívósak, és nekik az már csak az ebéd fogalmával vetekszik. :D

Házik

Valamikor év közben bekattant, hogy mi lenne, ha összegyűjteném, hogy a lányok milyen házikat kapnak, hátha valakit érdekel. A feladatok nagy részét nem fordítottam le, csak az érdekesebbeket, amiktől szinte sikongathatnékom támadt mikor megláttam. Nem, nem a harmadikos házik között volt ilyen, hanem az elsős házik között.

Pl.: Miért zöld a fika? Vagy milyen színű lenne a zebra, ha elvesztené csíkjait?

Gréti részéről sokkal kevesebb házit fényképeztem le, mivel ő már a többedik házifüzetét fogyasztja, és ami betelik, azt bent kell tartaniuk. Ehhez túl későn kaptam észbe.

Minden tárgyhoz egy, azaz 1 db füzetük van. Nincs külön íráshoz, külön matekhoz, külön ehhez vagy ahhoz. Minden zanzásítva van.

Szofinak még mint a képeken is látszik, vonalas a füzete. De nem ám az elsősöknek való vonalas füzet! A nagyoknak valót használják rögtön. Hogy sok gyereknek fogalma sincs sokáig, hogy a betűrészek hogy aránylanak egymáshoz, az nem számít. :) Itt ugyan nem találtam megfelelő füzetet, de Magyarországról hoztunk egy stócot. Szofinak abba kell írnia a szöveges írást igénylő feladatokat. A matekot nem annyira érdekel, hogy csinálja meg négyzetrácsos füzet nélkül. De ha kell, azt is elő szoktam venni. Amikor kész van az írással, akkor kitépem az egyik füzetből a lapot és beletűzöm/ragasztom a másikba.

Grétiéknek teljesen sima füzetük van. Nála már nem kényszerítem a vonalas füzet használatát, mert ha akar, anélkül is tud szépen írni, de gyakran ááááááááááááááááááááá a munkája látványra. Ennek ellenére mindig dicsérő szavakat kap a suliban, mert a külalakkal senki se foglalkozik és a többiekéhez képest (akik nem is csinálnak házit pláne) az ő munkája szép és majdnem mindig áttekinthető. (Vagy nem ... :D )

Szóval lehet böngészni a házikat. Minden képhez odaírtam, hogy elsős vagy harmadikos házi, illetve néhánynál az érdekesebb feladatokat lefordítottam.

Jah, házit hetente egyszer kapnak. Minden csütörtökön. Következő keddre kell bevinniük. :)

Over the Rainbow

Na jó, nem vagyunk túl a szivárványon, de kb. az Oscar környékén Szofi végre túlesett a Rainbows eskütételen (Rainbows promise), amiben megígérte, hogy tőle telhetően mindent megtesz azért, hogy szeresse Istenét és kedves és segítőkész legyen.

"I promise that I will do my best;
To love my God
and to be kind and helpful."

Mivel neki hagyták, hogy előbb csatlakozzon, mint 5 éves kora (mivel egy időben segítőként tevékenykedtem nekik), ezért 5 éves koráig nem csinálhatta meg az esküt. Aztán új csapathoz vittem, mert a közelünkben indult egy új, és ott elég sokáig nem tartottak eskütételt. Végül idén március elején letette az esküt. Pár képet ide tettem fel.
Azóta - pár napja - kijött egy új esküszöveg, mondván az előző értelmezhetetlen volt sok gyerek számára. Nos, nem vagyok benne biztos, hogy az új jobb, de kevéssé diszkriminatív talán.

"I promise that I will do my best to think about my beliefs and to be kind and helpful." (Mindent megteszek azért, hogy hitemről gondolkodjak és kedves és segítőkész legyek.)

A Brownies eskü szövege is megváltozott. Korábban ez volt:

"I promise that I will do my best,

To love my God,

To serve the Queen and my country,

To help other people,

And to keep the Brownie Guide Law."

(Ígérem, hogy mindent megteszek azért,
hogy szeressem Istenem,
szolgáljam a Királynőt és az országom,
hogy segítsek más embereknek
és betartsam a Brownie Guide törvényeket.)

Helyette:

"I promise that I will do my best:
To be true to myself and develop my beliefs,
To serve the Queen and my community,
To help other people and
To keep the (Brownie) Guide Law."

(Ígérem, hogy mindent megteszek azért, hogy
igaz maradjak magamhoz és fejlesszem a hitemet,
szolgáljam a Királynőt és a közösségemet,
segítsek más embereknek és
betartsam a Brownie törvényeket.)

Hát, szerintem az előzők érthetőbbek voltak, de haladni kell a korral. :D

Korisok

Gréti is, Szofi is korizni tanulnak. Gréti még szeptemberben kezdte nagy lendülettel. Az első kurzus alatt megcsinálta az 1. és 2. szintet, rögtön mehetett a 3. szintre. Szofi egy half termmel később kezdte. Neki nagyon nem akart menni, de annyira szerette volna elkezdeni, hát engedtem neki.

Az első alkalom alatt 2-3 hatalmasat esett, majd sírva fakadt és hisztizve le akart jönni a jégről. Mellettem nehéz feladni dolgokat... Nem jött le. :)

Következő alkalommal én is mentem vele a jégre. Nem fogtam, de ott voltam. Ez önbizalmat adott neki és nem volt gond. Bár igazából csak lépkedett a jégen. Az utolsó 1-2 alkalommal már nem mentem fel vele, mert már nem kellett neki, hogy ott legyek. De nem tudott előrébb lépni, hisz felállni se volt hajlandó a jégről, ha épp ezt gyakorolták.

Szofi 3-szor csinálta meg az első szintet, csakúgy, mint Gréti a harmadikat. Azóta mind a kettő sikeresen tovább lépett. Szofi elérte a 3., Gréti az 5. szintet. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy élvezik.

Ha valaki kíváncsi arra, hogy milyen hosszú egy óra és mennyibe kerül ... Egy kurzus 5 vagy 6 alkalomból áll. Minden alkalom 30 perces. 1 perccel se hosszabb. Mindez 40-50 fontba kerül gyerekenként. Nem ócsó, de legalább nem lovagolni akarnak, ami ennyi időre óránként kerül 20 fontba ... jó esetben.

And the Oscar goes to ...

... Gretaaaaaaa :D

A bejegyzés már réges rég született. De nem posztoltam lustaság ügyileg. :) Tehát a héten, az egy régi hét volt.

A héten film hét volt a suliban. Filmeket néztek meg, beszéltek róluk és velük kapcsolatos feladatokat oldottak meg. Többek között egy "némafilmet" is megnéztek, melyhez egy forgatókönyvet kellett írniuk. Vajon ki mit mondott, milyen hangerővel, miről szólhatott a film.

Csütörtökön egy könyv vagy filmszereplőnek kellett beöltözniük. Mivel kicsit unom, hogy hol ilyen, hol olyan ruhát kell nekik készítenem/vennem, ezért Gréti Hanna Montana lett, Szofi pedig egy matrózlány, hisz ők amúgy is Horatio Nelsonról tanultak mostanában (aki hajós volt). Mind a kettőnek olyan ruhát vettem, amit bármikor tudnak hordani, nem csak egyszeri alkalomra jó. (Pár kép itt.)

Grétiék legutóbb római kori ruhában kellett hogy végigcsináljanak egy napot. Akkor egy nagy fehér vásznat vettem, rácsavartam Grétire és keziccsócsolom. :) Szegény lépni is alig bírt, mert a vászon hozzáragadt a harisnyájához.

De vissza az eredeti témához. A film hét során több témában nevezték a gyerekeket. Pl. legjobb színész (Gréti narrátor volt), legjobb forgatókönyv író.

Pénteken reggel sulis ruhában mentek, de délután átöltözhettek az előző napi jelmezbe. De azt nem tudták, hogy miért kell átöltözni. Hát kérem szépen Oscar díj átadás következett... :D

Gréti az osztályán belül megnyerte a legjobb forgatókönyvírónak járó Oscart. :) Az igazgatónő elmondása szerint Gréti olyan izgatott lett, hogy amint felment a színpadra, rögtön le is akart futni. :D A beszéd eszébe se jutott. Utóbb mondtam neki, hogy meg kellett volna köszönnie a díjat az egész világnak egyenként felsorolva minden egyes halandó és nem halandó elemét. :D

Szóval büszke vagyok rá piszkosul! Igen, igen, igen. Az én lányom! :D

Én egy díjat Szofinak is adnék. 5 és fél évesen lassan eljut oda, hogy free reader szintű könyveket olvashat. Jelenleg fehér szinten van, de várhatólag már csak pár hét, ha ilyen tempóban halad és free reader lesz. (Szintek itt találhatók.) Már elvárás vele szemben, hogy 2-esével, 5-ösével és 10-esével is tudjon számolni 100-ig. Szóval hajrá Szofiiii, meg tudod csinálni!

Szofis témához írnék egy kis kiegészítést, hisz azt is réges rég írtam, legalábbis úgy tűnik. Jelentem, Szofi 2 héttel ezelőtt elérte a free reader szintet, azaz ő maga választhatja meg, hogy milyen könyveket szeretne olvasni. Szépen, folyékonyan olvas angolul. (Még mindig nincs 6 éves.) Nos, rá is büszke vagyok. :D

Suli fennforgások

Tavaly Grétinek egy szuper tanítónénije volt. Sőt, tavaly előtt ugyan nem járt teljes évet, de az a tanítónéni is szuper volt. Idén egy bácsit fogott ki. Igen, jól látszik, minden évben más tanár van.

Pár héttel sulikezdés után az igazgatónő kitalálta, hogy tart egy szülőit/fogadóórát/parents eveninget. Nem tudom, hogy pontosan minek fordítsam, mert igazából se nem szülői, se nem fogadóóra, bár utóbbihoz talán közelebb áll.

Kijelölnek két délutánt és minden szülő felírhatja magát egy 10 perces megbeszélésre a tanárral. Ilyenkor a gyerekek ott lehetnek (sajátjaim), de más szülő vagy gyerek nincs jelen. Ez az év eleji megbeszélés azt célozta, hogy elmondhassa mindenki, hogy mit vár el. Reméltem, hogy működni fog.

Talán működhetett volna, ha nem ezt a pasit fogjuk ki. Emberileg semmi gondom nem volt vele. Komolyan, egy szimpatikus pasi volt. De kb. ebben kifújt a teljesítménye. A tanári diplomáját szerintem az ecserin vette. A gyerekek az első harmadévben szinte semmit sem tanultak. Házi feladat eleinte nem volt, utána olyan feladatokat adott, melyek 2 perc alatt letudhatók voltak. Jelezném, itt heti EGYSZER van házi! A helyzet később se lett sokkal jobb.

Az első harmad első felében Egyiptom volt a téma Grétiéknél. Ez egy hatalmas és nagyon érdekes téma lehet(ett volna). De csak úgy kaptak ide-oda-megamoda ... Ahelyett, hogy vagy nagyvonalakban átbeszélték volna, hogy milyen főbb események voltak Egyiptom megalakulása óta, hány királyság volt, hogy éltek az emberek, beszélhettek volna az állatokról, az istenekről, a piramisokról, a Bibliai vetületről. De nem. Az egész egy nesze semmi fogd meg jól volt.

Grétivel itthon készítettünk plakátokat, amikről elméletileg beszélhetett volna. De nem került rá sor.

Eleinte gondoltam, nem támadom hátba. Jeleztem a tanár felé, hogy ez így nem lesz jó, ez roppant kevés, ettől jobban erőltesse meg magát. Persze, először nagyon udvariasan. Majd kevéssé. :)

Mikor egyik kérés se használt, akkor az igazgatónővel beszéltem. Nem tudom, hogy az első figyelmeztetést mennyire vette komolyan, de a másodiknál hozzáfűztem, hogy elviszem a gyerekeket, ha nem lesz változás.

Akkor időt kért. Karácsony előtti 4-5 hétben egyáltalán nem kaptak ismét házit, mert akkor készülni kellett az un. nativity playre, azaz a Betlehemes játékra. Grétinek 3 sora volt, 2 gyereknek volt az osztályából kicsit ettől hosszabb, a többiek meg csak énekeltek. Kérdem én, miért nem lehetett házit adni? Nem hiszem, hogy ennyi szöveg megtanulása akkora megerőltetéssel jár.

Gréti közben egész idő alatt nyögött, hogy unatkozik a suliban.

Karácsony utáni első iskolanapon azzal fogadtam az igazgatónőt, hogy várható-e változás. Még egy kis időt és bizalmat kért. Csütörtökön ismét nem volt házi, így pénteken ismét érdeklődtem, hogy most mi a házimentesség oka. Csak annyit mondott, hogy kérdezzek rá Grétinél.

Mikor Gréti kijött, kicsit döbbent arcot vágott, és közölte, hogy a tanítóbácsi elmegy, mert beteg a babájuk. Ááááááááááááááá, miért ezt a hazugságot kellett kitalálni? Ez verte a biztosítékot. Rákérdeztem, ez valóban csak duma volt a gyerekek felé. De kanyargom, miért ezt kellett kitalálni? Ezer más ok lehetett volna.

Lényeg a lényeg, ez a tanár elment, jött helyette egy másik. Most egy amerikai tanárnőt kaptak. Az ő kompetenciájáról sem tudtam még meggyőződni, Gréti továbbra se túl boldog ezzel a választással. Ellenben elértük, hogy kiemeltek egy csoportot, akikkel külön tanár foglalkozik egy héten többször. Gréti is köztük van szerencsére.

Az amcsi tancinéni első napja után az igazgatónő megkérdezte Grétit, hogy mit gondol az új tanárról. Gréti diplomatikusan csak annyit mondott, hogy még nem tudja, az első napjukon még mind normális. :D

Most kellett volna Grétinek megkapni az első harmad eredményét, de az ő osztálya egyenlőre várhat rá. Most próbálják behozni az elmúlt hónapokat... Aztán, majd valamikor lesz eredményhirdetés ... :)

Szösszenetek

Krisz és Gréti kiment ma a reptérre Krisz kanadai sógora elé, aki amúgy Kuala Lumpurban él, de épp Aberdeenben (Skócia) járt, mivel évek óta nem tudtunk összefutni. Ha már errefelé járt, meghívtuk.

Krisz megnézte, hogy melyik reptér melyik termináljára érkezik a gép, oda ki is mentek. Vártak, vártak, majd Gréti megszólalt: "Apa, Ron nem ide fog érkezni, mert ez a nemzetközi érkezési oldal, nem a belföldi."

Szinte jó helyen voltak. :) Még jó, hogy Gréti ment vele. :D

Később Krisz meg szerette volna kínálni Ront sörrel. De nem vettünk, eszünkbe se jutott, hisz nem igen szokott Krisz sörözni, én meg egyáltalán nem iszok alkoholt. Épp ott tanakodtunk, hogy mivel tudjuk megkínálni, mikor Gréti ismét megszólalt. "De hát ott van a konyhaszekrény tetején ... "

Egy díszdobozos sör volt ott karácsonyról. Totál megfeledkeztünk róla. Még jó, hogy Gréti felfelé is szokott nézni. :)

Volt karácsony is :)

Lassan egy hónapja elmúlt.

Apósom meghalt október végén, így Krisz anyukája eljött és velünk töltötte a karácsonyt és a szilvesztert is. Majdnem három hétig volt itt. (Nem röhög! :D) Túléltük!!!! Voltak ugyan ütős pillanatok, de olyankor számoltunk párat magunkban és igyekeztünk tovább lépni.

Én akkor akadtam ki, amikor ajándékbontásnál megkérdezte a lányoktól, hogy mikor nyitják már ki az általa vásárolt ajándékot ... Ettől totál keresztbe állt a szemünk. Gréti igyekezett menteni a helyzetet, közölte, hogy ezt a Jézuska hozta. Azt hiszem megértette, hogy Szofinak még nagyon fontos a Mikulás és a Jézuska képe.

Gréti már erősen sejti, hogy a Mikulás és a Jézuska nem hoz semmit, csupán megtestesíti a szeretetet. Kérés nélkül titokban, saját kezűleg csinált nekünk karácsonyi lapokat és mikor kibontottuk, akkor azt mondta, hogy az ő kicsi Jézuskája hozta.

Egyébként azt hiszem, nagyon szeretne még bennük hinni, de egyre nehezebb meggyőzni őt, illetve magát a dologról. Egy kedves itteni baráti pár tudtán kívül segített ebben kicsit. Lehetett testre szabott levelet igényelni a gyerekek számára a Mikulástól. A Mikulás még a gyerekek barátainak a nevét is tudta és életkoruknak megfelelő levélkét írt nekik mindenféle érdekes "ténnyel". :) A levelet a posta szállította ki, így teljesen hihető volt.

A fát idén is december elején díszítettük egyébként, mint ahogy itt szokás. De nekem idén valahogy nem volt hozzá hangulatom. Akkor még nem. Így Gréti, Szofi és Krisz állították és díszítették fel. Mielőtt Krisz feltetette az égősort, leellenőrizte. Működött! Miért ne működött volna, tavaly vettük.

De ha nekem rossz hangulatom van, akkor szinte tuti, hogy vmi tönkremegy... :) Amikor kész lettek, kinyiffant. Égősor leszed, majd kukásít. Felrakott helyette 2 másikat. Azokat is ellenőrizte, működtek. De csak addig, amíg fel nem kerültek a fára. :D Ez maradt fent karácsony utánig.

Karácsony után fél áron vettünk egy csomó karácsonyi dekorcuccot. Persze 2 új égősort is. Krisz ott hezitált, hogy melyik legyen. Az egyik 200 db-os volt és x font, a másik 240 db-os és x+5 font kb. Fél órán át rágódott, hogy melyik legyen. Engem is megkérdezett, de a lényeget nem említette. A lényegre számomra csak otthon derült fény, amikor feltette az új égősort a fára. Nincs rajta NEM villogó üzemmód! Áááááááááááááááááááááá :D Még jó, hogy nem zenél!!! :)

24-én a szomszédaink jöttek át ebédre és délutánra is maradtak, majd 25-én ismét velük töltöttük a nap nagyobbik részét. Jajj milyen fincsiket és egészségeseket ettünk! :)

Ráadásul Gréti szülinapját és a szilveszter egy részét is velük ünnepeltük. Igaz, náluk csak a kora esti órákig voltunk, mert a magyar barátainkhoz is meg lettünk híva, ahol újabb magyar családokkal futottunk össze. :)

A karácsonyi képek itt bújtak el.

Azt hiszem, jövőre majd azt mondjuk majd a lányoknak, hogy az ajcsikat az Amazon hozta. Sokkal hihetőbb lesz, mint a Jézuska, hisz minden dobozon ez szerepel. :D

Szofi 5. szülinapja

Ez a nap is eljött. :)

Már hetek, sőt inkább hónapok óta azt hallgattam nap, mint nap, hogy "még hány nap van a szülinapomig?". Ez a kérdés Szofiból szakadt ki persze. Grétit se hagyta nyugodni a dolog, ő meg mindig azt kérdezte, hogy "hány nap van Szofi szülinapjáig".

Nos, ma volt a nagy nap.

A művésznő, aki simán előadja a hattyú halálát bármely pillanatban, mindent megkapott, amire vágyott.

Hogy mire vágyott? Szinte semmire. Amire mégis, azt Gréti adta a szájába. :) Hmmm, ez úgy hangzik, hogy semmit sem kapott. :D

De.:) Tegnap voltunk a Shrek című musicalt megnézni Londonban a Theatre Royalban (ami Andrew Lloyd Webber tulajdonában álló, védelem alatt álló épületben) került megrendezésre. A show eszméletlen jó volt! Ahogy Gréti fogalmazott, "viccesebb és jobb volt, mint a TV-ben". Zseniálisan oldották meg az átmeneteket, az előadást időnként interaktívvá tették a nézők számára, technikailag, látványilag is szuper volt.

A lányok utána kérhettek valami relikviát a boltból (ami nem sűrűn fordul elő). Szofi egy hajpántot és egy pólót kért, Gréti egy foglalkoztató füzetet.

Ezek tették ki az ajándék egy részét.

Szofi igazából 2 dolgot említett 1x-1x (szó szerint ennyiszer). Az egy kártyakészítő szett és egy epres torta volt. Persze, megkapta ezeket az óriási dolgokat és még pár apróságot is. Sőt, idén először Gréti is vett neki pár dolgot, aminek nagyon örült. Gréti nagyon jól eltalálta, hogy mivel tud számára örömet szerezni. És mindezt 4 fontból tette. :)

A tortát én raktam össze neki. Cukormentes, liszt mentes, tejmentes nyami lett az eredmény. Alig tudtuk megállni, hogy ne együk meg az egészet egyben. :)

Hogy mit tanult az elmúlt 1 év alatt? Írni, olvasni, számolni, biciklizni és úszni, és persze angolul. Na meg még biztos 1001 dolgot, de ezek az igazán kiemelkedők.

Először csak akkor sikerült kicsit úsznia, amikor anyumékkal sátorozott. De sehol máshol nem ment neki. Ekkor megállapította, hogy ő csak Magyarországon tud úszni. De addig küzdött, amíg Spanyolországban is sikerrel járt. Most még Angliában is gyakorolnia kell kicsit, mert itt még nem nagyon megy neki. :)

A kétkerekű biciklizés ízére kb. 2 hete jött rá. Olyan édes, amilyen büszkén tekeri. :)

Ami ráadás és fejlődés: tud aludni és velünk van. Ez pedig olyan jó!

Boldog szülinapot Szofi! :)

Pár kép a szülinapról itt lelhető.

Dagadó kebel

Nos, mellem már nincs, azt lemozogtam. :D Eddig se volt sok, most meg aztán végképp. De ez a bejegyzés csak eddig szólt rólam, mert ez a bejegyzés sokkal inkább a lányokról szól.

Év közben párszor már ecseteltem, hogy milyen büszke vagyok a teljesítményükre. Ma a bizonyítványokat is a kezembe kaptam, ami megerősítette azt, amit korábban szóban is hallottam a tanároktól, az igazgatónőtől.

Szofi életkorának megfelelően teljesített. Náluk még nem mérik a szinteket "jegyekkel". De elmondhatom, hogy eljutott olvasásnál a 3. szintig (12-ből) és a számokkal, számolással is halad. Talán egy élet is kevés ezt megemészteni, felfogni nekem, hisz még csak 5 lesz, hogy már ilyen dolgokat tud.

Gréti tavaly március közepétől mostanáig 4 év tananyagát nyomta le, beleértve a foundation stage-et, azaz az alapozó évet is, amit Szofi most fog befejezni. (Még nem fejezték be az évet, csak július 20-án fogják, de a bizonyítványokat már ma megkapták.)

Gréti olvasás, írás és matek terén teljesítette a 3. tanév anyagát is már, hiába csak a másodikat fejezi be. Beszéd, tudomány és informatika terén "csak" az elvárt másodikos szintet hozta. :D Figyelembe véve, hogy másfél évvel ezelőtt még egy mukkot se beszélt angolul, ahhoz megelégszem azzal, hogy csak egy 7 éves szintjén, azaz saját életkorának szintjén beszéli az angolt és még nem diplomázott belőle. :D

A bizik itt megnézhetők, ha valaki kíváncsi, hogy hogy néz ki. Bár tavaly is feltettem már az akkorit. Az értékelést magyarázó papírusz képét is feltettem.

A napokban jegyezték meg, hogy akcentus nélkül beszél mind a két lány. (A mázlisták :D) Krisz erre azt mondta, hogy de, van akcentusuk: angol angol. :D

Időközben, mikor Magyarországon voltunk, anyum elvitte Grétit vizsgáztatni ott is. Részleteket nem tudok, nem voltam ott és különösebben nem is érdekel. Ott csak elsős lett volna. Matekból 100%-ot teljesített, magyar írásból 95%-ot, mert a diót rövid ó-val írta. :D (Legalább nem "dijó"-t írt. :) ) Ennyit tudok. Ezen is túl van.

A kérdés: képes fenntartani ezt az ütemet? Meddig tud szárnyalni?

Van önbizalma, de nem hiszi még mindig el, hogy egy kincs van a fejében, a képességeiben. Csak azt látja, hogy kiket hagyott le és azt hiszi, hogy ezzel elvégezte a dolgát. Nos, ezen a ponton kell túllökdösni őt és megértetni vele, hogy az nem számít, hogy kit hagyott már le. A lényeg az, hogy ki van előtte és mikor tudhatja azt az illetőt is maga mögött.

Kicsit erős a versenyszellem bennem? :D Nyugalom, benne is az! Csak bizonyos dolgokat még nem ért. (Nyilván, én sem mindent. :D)

Mind a kettő csak az út elején van, remélem, hogy képesek lesznek fenntartani ezt az ütemet és sikereket aratni. Mert ha sikerül, az csak erősíti őket, az önbizalmukat. Mint ahogy ebben az elmúlt évben is történt.

Hajrá lányok!

Az örömből sose elég :)

Gréti magáról készített képe a szeplőivel együtt. :)

Korábban már írtam (párszor) Gréti eredményeiről és most megint kell róla írnom. Mert annyira örülök neki!!

Minden tárgyból megírták a teszteket, melyekre nem kellett itthon, izzadó tenyérrel készülni. Azt se tudtam, hogy teszteket írnak. Csak Gréti utólag jegyezte meg, hogy teszteket írtak mostanában. Minden főbb tárgyból.

Azt mondta, hogy jól sikerült neki, de nem tudta, hogy mennyire. Kíváncsi voltam, hát megkérdeztem a vezető tanító nénijét. (Nem küldik haza sem a teszteket, sem az eredményeket.) Nos, mindenből stabil 3C eredményt produkált, ami azt jelenti, hogy év végéig, ami még igencsak odébb van a maga július 20-ával, a 3B felé veszik az irányt vele.

Az igazgatónő megint odajött hozzám, hogy elmesélje, majdnem arcon cuppantotta Grétit, amikor megtudta az eredményt. :) De persze itt ilyet nem tehet.

Eddig az élt bennem, hogy ez a 3C, ez a 3-dik év eleji szint. De most megnéztem a tavaly év végén kiadott útmutatót és rá kellett jönnöm, hogy tévedek. A 3C a 3. év végére elérendő szint, a 3B pedig már a negyedikes szintnek felel meg. Óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó.... Te jó ég! Okosabb lesz, mint az anyja???!!!!! :DDDDDDD

Anyumnak Skype-on keresztül elolvasott egy könyvet. Anyum a magyar rendszer szerint harmadikos tudásszintnek feleltette meg az olvasását. (Tanítónő volt több, mint 30 évig.)

Hajrá Grétiiiiiiiiiiii! Csak így tovább! Sose állj meg!

Hogyan lettem Rose?

Nem keresztelődtem - még - hivatalosan át. Úgy nem is szeretnék. Ahhoz túlzottan szeretem a nevem.

De a Rainbowságban a Rose nevet kaptam. :) Hogy miben??? Nem, nem ment el az eszem. Még nem. :D

A Rainbows az olyasmi, mint Grétinek a Brownies, de ez a még fiatalabb korosztálynak szól, ide 5-7 éves korig járnak a lányok. Igen, ide is csak lányok járnak.

Mint megtudtam, a Scouting and Guiding szervezet egy tőről fakad. Csak míg a Scouting, Cserkész szervezet mind a lányokat, mind a fiúkat befogadja, addig a Guiding kifejezetten lányoknak van.

Amennyiben nem létezne a Scounting szervezet, akkor a Guinding szervezetnek a fiúkat is be kellene fogadni sorai közé. De mivel van alternatíva, ahova mind a két nem képviselői járhatnak, így nem minősül diszkriminációnak, hogy csak lányok lehetnek tagok.

Szóval 5-7 éves korig a lányok a Rainbowhoz csatlakozhatnak, 7-10 éves korig a Browniest erősíthetik, 10-14 éves korig a Guide tagjai lehetnek és efölött pedig Senior Section van.

Nos, mivel ha kellett, Grétiéknél is besegítettem 1x-1x, ezért az ottani vezetőben felmerült, hogy amennyiben létrehoznak egy új Rainbow egységet, amihez Szofi is tudna csatlakozni, akár korkedvezménnyel is, akkor én ott beállhatnák az egységvezető mellé segíteni levezényelni a tevékenységeket. Öööö, miért ne? :D A Guiding vezetőknek pedig a gyerekek különböző neveket adhatnak. Ebben a csapatban virágnevek közül lehet választani. Így lettem Rose (hacsak meg nem gondolják magukat és leszek büdöske :D )

Gréti régi óvónénijei most levegő után kapkodnak és fogják a hasukat a nevetéstől. :D

Anita is jót nevetett. :) De én megtiszteltetésnek érzem, hogy erre is felkértek. Ráadásul Szofinak is teljesíthettem a vágyát, ő is csatlakozhatott a Guiding szervezethez és büszkén viselheti a piros egyenruhát.

Erről beszéltem pár bejegyzéssel ezelőtt. Hisznek bennem, támogatnak, pozitív energiát adnak, ami olyan dolgokra is képessé, hajlandóvá tesz, amire korábban nem biztos, hogy vállalkoztam volna. :)

Szofiról csináltam pár képet.

Büszke vagyok Grétire

Ma is sikerült az iskola igazgatónőjének felvidítani (na nem mintha rossz kedvem lett volna, ma csak egy kisebb bosszúság ért, arról majd ...)

Bár a vidámság igazi oka Gréti.

Tudom, tudom, már unalmas, hogy itt ömlengek róla folyton, de sokkal jobb, mintha folyton sírnék. :D

Ma megint várt rám az igazgatónő, megvárta, míg valakivel befejezem a beszélgetést és akkor odajött hozzám. Egy kérése volt. Szeretne velem kézen fogva egy esettanulmányt írni Grétiről, mert annyira kiemelkedőnek tartja a teljesítményét, azt, hogy egy év alatt a nulláról behozta azt a lemaradást, amit itt a gyerekek az oviban, alapozó osztályban (már itt olvasnak és számolnak 4-5 évesen) és első osztályban tanultak. És ezen is túltett, mert immáron harmadikos teszteket íratnak vele, holott még a másodikat sem végezte el.

Látják, tudják, hogy mellettem "nincs kegyelem", nem kell kesztyűs kézzel bánniuk vele. Elvárom, hogy kihozzanak belőle mindent, amit ki lehet. Ha kell, akkor újabb és újabb célokat kell számára kitűzniük, mert elvárom, hogy ne hagyják unatkozni, mert az fejlődést nem eredményez.

Ő pedig élvezi jellemzően. Imádja a kihívásokat. Imádja a versenyt másokkal és magával szemben.

Nem állítom, hogy nem szoktam vele kiabálni, mert bizony előfordul, hogy eltunyulna. Vagy nem érzékeli, hogy mi a fontossági sorrend. De ezt általában helyre lehet tenni a buksijában.

Mielőtt valaki azt hinné, hogy egy szadista állat vagyok (lehet :D): kap időt játszásra és nem kell minden nap tanulnia. De sok esetben olyan weboldalakon játszik, amik az angol tananyag elsajátítását segítik. Ez nem kényszer, de megadtam neki rá a lehetőséget, van saját gépe és hozzáférése is az oldalakhoz.

Eszméletlen büszke vagyok rá. Büszke vagyok rá, mert partner ebben az óriási projektben. Büszke vagyok rá, mert a húgán kívül senkivel szemben nem fennhéjázó, és helyén tudja kezelni az eredményeit. És büszke vagyok rá mindazért, amit eddig fel tudott mutatni.

Szösszenet a kisnyulakról

Reggelenként a kocsiban mindenféle téma felmerül. Gyakran igen "meredek" témák is, mint hogy készül a gyerek, hol bújik ki, hogy is van ez a köldökzsinóros történet. Van, amikor vallási témák merülnek fel és van, amikor természeti jelenségekről kérdeznek.

Időnként meglepődök azon, hogy mennyi mindent tudnak/ gondolnak jól, máskor nagyon jókat mosolygok azon, hogy milyen tévképzeteik vannak. De belegondolva a tévképzetek gyakran megalapozottak.

Az iskola túrát környezet- és pénztárcatudatos módon szoktam megejteni minden nap. Amikor megyünk, akkor az egyik irányba megyek, mert arra kevesebb a körforgalom, kevesebbszer kell lassítani-gyorsítani, illetve többször nyílik lehetőség arra, hogy kinyomott kuplunggal guruljak, így spóroljak a benzinen.

Visszafelé egy másik irányba jövök, mert visszafelé arra jobbak a gurulási lehetőségek. A kocsi csak az össz átlagfogyasztást tudja mutatni, azaz azt az átlagfogyasztást, melyet a kocsi használatba vétele óta értek el vele. Amikor átvettük a kocsit és amíg Krisz használta, addig átlag 7,4-7,5 L-es fogyasztása volt. Én ezzel a módszerrel elértem, hogy 6,9-et mutat a műszer.

De másik oka is van, hogy reggel nem átvágunk a városon, hanem körbemegyünk. Miután kiérünk a lakott területről, az út szélén nyuszik szoktak reggelizni, odébb pedig birkák legelni. Ez mind témát ad az útra. Ha épp füvet nyírnak a nyuszik legelőjén, azok eltűnnek. Ekkor megbeszéljük, hogy megijedtek az emberektől, gépektől, ezért elbújtak a lyukjaikba. Télire eltűntek, ekkor mindig megbeszéltük, hogy most biztos alszanak, elbújtak a hideg elől.

Pár napja ismét megjelentek. Még egész kicsik. Napról napra egyre több merészkedik az út menti legelőre.

Gréti ma megkérdezte, hogy milyen tojásból bújnak ki a kisnyulak. Hö??? Jah, hogy az értelmes húsvéti szokások azt tanítják a gyerekeknek, hogy a nyuszi hozza/tojja a tojást. Tehát volt alapja a kérdésnek. :)

Mondtam neki, hogy a nyuszik nem tojnak tojást (ekkor kicsit elgondolkodtam, hogy lehet, hogy leromboltam benne a húsvét ideáját??, de sebaj, hisz a föld sem lapos, hanem gömbölyű). A következő kérdése az volt, hogy akkor úgy születnek-e, mint az emberek?

Örültem, hogy magától rájött és megbeszéltük, hogy leginkább csak a madarak és a hüllők szaporodnak tojással (kivétel erősíti a szabályt).

Persze, Szofi sem maradhatott ki a beszélgetésből, neki is fel kellett tennie egy kérdést: És hol van az anyukájuk? Még fürdik vagy öltözik? :D (Csak kis nyulakat láttunk.)

Nos, erre a kérdésre nem tudtam a választ, de azért azt megbeszéltük, hogy a nyuszik nem úgy fürdenek mint mi és (normál esetben) ruhát sem hordanak. :D

Cápa vagy Nanny McPhee

Gréti 1 éves volt, amikor kinőttek az első fogai. Nem kapkodta el. Volt, amikor már azt hittem, nem lesznek fogai és elsütöttünk néhány rossz viccet a témában.

Aztán nagy nehezen kibújtak az elsők, aztán az összes többi.

Persze, a fogváltást sem kapkodta el, aminek azért örültem. Használja csak őket, amíg lehet, addig sem a felnőtt fogakkal lehet gond.

Végül, tavaly novemberben az egyik első alsó fog mögött kibújt egy új fog. Akkor elmentünk fogdokihoz, de nem volt hajlandó kihúzni a régi fogát, mondván majd kiesik magától egyszer. Végül a héten, fél évvel később esett ki neki. Pontosabban annyira zavarta már, hogy kihúzta magának.

Ekkorra már 2 alsó fog is hátul nőtt neki, kezdtem azt hinni, hogy cápa lesz. Felül a fogai hihetetlen mértékig előre felé ágaskodtak már, szerintem egy pók sarokból való kiharapása sem okozott volna neki gondot. :D Már nagyon zavarta őt (is), mert nem tudta rendesen becsukni a száját.

Aztán végre, az egyik fogat sikerült kihúznia. Ez hetekkel ezelőtt történt, mikor anyumékkal beszélt Skype-on. Így anyumék élőben élvezhették. :D Ez az egyik duplasoros volt alul. Ekkor csökkent a cápa hatás. :) Aztán, 1-2 hétre rá kihúzta a második fogát is, az egyik előre álló felsőt. Majd a tükörbe nézett és megjegyezte: "Úgy nézek ki, mint Nanny McPhee." És valóban. :D Amikor próbálta becsukni a száját, a maradék egy fog kilógott felül.

Nem sokáig árválkodott ott. Mikor elmentünk egy ismerőshöz, akinek nincs gyerkőce, igen belendültek. Én inkább nem szóltam, nem akartam sértődést, de láttam, éreztem, hogy ez nem lesz jó. Krisz párszor próbált a lányokra szólni, hisz egy felnőttre mégse szólhat rá, hogy ne hergelje tovább őket. Maguktól sose viselkednének úgy, mint akkor. És egyszer csak ... felzendült a sírás. Grétinek a nagy duhajkodás közben kirepült a foga. Hogy magának rúgta/ütötte ki vagy Szofi tette vagy pedig felnőtt tettes társuk, sose derül ki. Egyenlőre úgy tűnik, hogy nem sérült a maradandó fog, és remélem, később sem derül ki más.

Ezzel megszűnt a McPhee hatás. Már csak az az egy maradt, amely mögött elsőnek nőtt ki a fog. Végül a héten ráharapott valamire, és az is megmozdult, de nem akart kijönni. Viszont kellemetlen volt neki és addig küzdött, míg ki nem jött. Így most már biztos lehetek abban, hogy cápa sem lesz belőle. :)

Minden alkalommal járt felénk a fogtündér is és minden alkalommal 2 fontot adott a fogakért.

Most már csak vigyáznia kell a maradandókra...

Köznépi tánc

Pár hete egy ismerős 40. szülinapjára rendezett bulin vettünk részt. Már máskor is buliztunk velük, de akkor nem volt ennyi közösségi/csapat tánc, mint most. Nekem ezek azt hiszem, nagyon kimaradtak az életemből.

Talán ha 1-2 évet jártam szórakozóhelyekre, de egyik helyen se tapasztaltam a köznépi tánc ezen formáját, mint itt. Ezért kicsit kívülállónak is éreztem magam, bár serényen próbáltam a többieket utánozva velük táncolni. Még pár buli és menni fog. :D

Volt olyan tánc, ahol azt kellett csinálni, amit a zenében mondanak. Pl. lépj hátra kettőt, fordulj körbe ... A zeneszövegek értésével még mindig vannak helyenként gondjaim, így az elején rá se jöttem, hogy mi alapján csinálják. Majd az egyik csajszi mondta, hogy figyeljem a "dal" szövegét és azt csináljam, amit mond. Kösziiiii ... Na jó, a szám végére már egész jól ment. Ez az a szám:



4 másik szám volt még, ami össznépi megmozdulást eredményezett:

• YMCA tánccal együtt látható itt
• földön ülő tánc ... - állítólag amikor ez nagy sláger volt, fehér gatyában jártak a szórakozóhelyekre ... (az elején levő esés nem szerves része a táncnak :D)
• Macarena - ezt azé illene ismernem, de nekem max látás alapján sejlik, hogy mit kell csinálni :)
• I Gotta a Feeling  - Black Eyed Peas

Ezek a dalok, táncok eddig kikerülték azt a kultúrakört, amit magaménak mondhatok.

Egy ismerőssel múltkor arról beszélgettünk, hogy jó lenne, ha a lányok a magyar kultúrát is ismernék, illetve mennyire van erre esélyük. Én úgy gondolom, hogy sok mindent meg lehet tenni, hogy abból is részesedjenek, de ha itt élünk, nem lehet mindent idevarázsolni. Persze, még nem járnak szórakozóhelyekre, de ha itt maradunk, akkor valószínűleg jobban fogják ismerni a fenti számokat és táncokat, mint mondjuk az EDDA számait vagy azokat a dalokat, táncokat, amiket otthon nyüstölnek.

Attól, hogy tudnak magyarul olvasni, írni, csak egy ajtót nyitok meg számukra. Egy ajtót a magyar kultúra megismerése felé, ha akarnak, elindulhatnak arra. De nyilván nem fogom velük elolvastatni az összes magyar kötelező olvasmányt. Az olvasás élményt nyújtson nekik, ne kényszert és izzadást.

Már most biztos vannak olyan mondókák, dalok, játékok, amikről "lemaradtak", mert a korosztályuk épp azt műveli otthon. Helyette ismerik az itteni játékokat, dalokat és mondókákat. Ráadásul egy nap csak 24 órából áll és nem feltétlen az esetleges üres hézagokba bepakolni a magyar kultúrát. Ráadásul a kultúrát annyira sok minden teszi ki, hogy nem lehet minden egyes területre rágyúrni. Amit spontán rajtunk keresztül elsajátíthatnak, az elsajátítják. De a kulturális zsákjuk így se lesz csak negyedig vagy félig tele, mert a fennmaradó helyre bepakolják majd az innen érkező kulturális morzsákat.

Szösszenet

Szofi mostanában többször felhozta a bőrszín témáját és érdekes módon mindig hasonlóan. Valami nagyon beakadhatott neki. :)

-Anya, vannak kisfiúk, akiknek az apukájuk barna. Vannak kékek és zöldek is?

:D Hmmm ... Olyat még nem láttam. :) Persze, neki nem ezt mondtam, de próbáltam elmondani neki, hogy különböző bőrszínű emberek vannak, de spec. a kék és zöld szín (egyenlőre) nem tartozik ezek közé.

Mondóka

És egy újabb mondóka, hátha valakit érdekel, hogy errefelé mit harsognak naphosszat a lányok. Legalábbis az enyémek. :D

Tick tack toe give me a high, give me a low, give me three in a row. Bunny got shot by a UFO and landed on his bum.

Dió

Mostanában rendszeresen veszek diót, mert a csajok is és én is rákattantunk. Ráadásul tökéletesre pucolva lehet venni, így még küzdeni sem kell vele.

Gondoltam, ha már ennyire szeretik, akkor csomagolok nekik az iskolai ebédhez is, ami amúgy egy házi kifliből készülő szendvicsből, egy banánból és egy egy kulacs gyümölcsléből áll. Legalábbis az én lányaim számára. Másoknak gyakran van a csomagban csipsz, joghurt is. De az előbbit én csak néha napján engedem nekik, mondjuk havonta 1x és azt sem a suliban, a joghurt pedig kicsit macerás, mert szétnyomódhat. Ráadásul ez az adag bőven elég szokott nekik lenni. Ha többet teszek be, nem is eszik meg.

A suli is biztosít étkezési lehetőséget a gyerekek számára, de én kicsit drágának találom, plusz nem is tűnnek finomnak (bár ettől még lehetnek azok :)), illetve Szofi egy részét nem is ehetné, az pedig nem fair, hogy csak az egyiket fizetem be. No meg úgyis főzök itthon.

Mostanában a fenti csomaghoz egy pár szem pucolt diót is be szoktam nekik rakni. Gréti táskájába sose néznek már be, de a kisebbek ebédes táskájába, így Szofiéba is, be-bekukkantanak. Egyik nap azzal jött Szofi, hogy valaki azt mondta, hogy nem vihet diót. Hmmmm.

Gondoltam, nem nekem mondták, lehet, hogy csak félreértette. Majd ha nekem szólnak, akkor megbeszéljük a problémát. Továbbra is csomagoltam diót neki is. Majd újra mondta, hogy megint rászóltak. Engem továbbra sem rázott meg a dolog. :D

Majd egy nap, már akkor panaszkodott, amikor kilépett a terem ajtaján. Ekkor kicsit már elegem volt, gondoltam, beszélek az egyik tanító nénivel. Ő azt mondta, hogy nem nagyon tud a dologról. Megkérdeztük Szofit, hogy ki mondta neki és kiderült, hogy az igazgatónő.

A két gyerekkel bevonultam a recepcióra, mondván, hogy az igazgatónővel szeretnék beszélni. De megbeszélésen volt, így nem tudták kihívni. Viszont kérték, hogy mondjam el bánatom. Elmondtam.

Következő nap, maga az igazgatónő jött oda, hogy megbeszéljük a problémát. Kiderült, hogy írott szabály nincs róla, hogy ne lehetne a suliba diót vinni, de mivel a suliban van olyan gyerek, aki allergiás az ilyen jellegű élelmiszerekre (mogyoró, dió), ezért jó lenne, ha Szofi nem vinne.

Én ezt a kérést nem találtam fairnek. Elfogadom, hogy a mogyoró/dióallergia nagyon veszélyes lehet. Veszélyesebb, mint a tej, vagy glutén, mert rossz esetben pikk-pakk gondot okozhat, drasztikus hatása lehet. De én sem kérem, hogy más ne fogyaszthasson tejtermékeket a suliban, mert Szofinak gondja van vele.

Ráadásul a diót nem sorolnám a szemét kaja kategóriába se. Holott a csipsz, amit sok gyerek visz, vagy a csupa cukor joghurtok, nálam abba a kategóriába esnek, és azokat nem piszkálják mégse.

Végül abban állapodtunk meg, hogy Szofi vihet diót, de senkinek nem adhat belőle. Ha nem tudja megenni, akkor visszateszi a táskájába, hogy senki ne nyúlhasson hozzá.

Ami egyébként tetszett, azon kívül, hogy az igazgatónő maga keresett meg, hogy végig barátságos módon tudtunk a dologról beszélgetni. Nem próbálta előadni a főnököt. Ő elmondta a gondolatait, én elmondtam a sajátom, majd megállapodtunk a megoldásban. :)