Esemény összefoglaló

Az elmúlt pár hétben, mióta esik az eső, nem igen mentünk sehova.

Miután írtam, hogy slaghasználati tilalmat, vízkorlátozást vezettek be, elkezdett esni az eső. Azóta hol csepeg, hol ömlik. De mi asszem szerencsések vagyunk, mert azért napos napok is előfordulnak.

Az elmúlt két napban már 15-17 fok is volt, de mostanában a nappali csúcs hőmérséklet a 7 fokot súrolta. Tisztára, mint télen.

De márciusban csodás idő is volt, így akkor elmentünk pár helyre. Volt, ahova Anita is jött velünk, aki itt au-pairként dolgozik egy másik családnál.

Jártunk a Science Museumban Londonban, ahova teljesen ingyenes a belépés. Vannak részei, amikért kérnek pénzt, de nekünk az ingyen látogatható részeket is elég volt végigjárni.

Van egy jópofa berendezés. Egy vastag, hosszú rúdáll a talajon, körülötte rács, valamint egy kör köré festve a talajra, beleírva: ne nyúlj hozzá. De nincs rács, ami távol tartaná az embereket. Ráadásul időnként egy hangos, csattanó hangot lehetett hallani.

De az emberek kíváncsiak voltak. A közelébe mentek és meg is érintették. Sokan, amikor jött a csattanó hang, megijedtek és elkapták a kezüket. Igazából csak egy icipici elektromos csípést lehetett érezni. Naná, miután Krisz élve maradt a kipróbálás után, én is kipróbáltam. :D

Képek itt.

Elmentünk ismét Chessingtonba, az élményparkba. Megújítottuk a Merlin bérletünket, mert a lányokkal szeretünk ezekre a helyekre elmenni, ahova ez a bérlet jó (SeaLife akváriumok, Legoland, Chessington, London Eye, Madame Tussauds, Thorp Park, Warwick kastély, Alton Tower, stb.). Nekünk megéri.

Most ugyan Chessingtonban nem sokat maradtunk, mert igencsak hűvös volt, de mielőtt eljöttünk, kipróbáltuk az elvarázsolt kastélyt. Huhhh, azt hittem, sose jutunk ki belőle! 3D szemüvegben kellett végigmenni, hogy még jobban megborítsa agyunkat a látvány. Volt egy folyosó, ami úgy nézett ki, mintha egy cső lett volna és a cső forgott volna a talaj körül. Szofi ettől teljesen kétségbe zuhant, fel kellett vennem. Mire a folyosó végére értünk, én is kétségbe estem, mert szédültem és már annyira átvert a látvány, hogy azt éreztem, az alattam levő talaj is elkezd billenni. Keresztbe léptem és majd' elvágódtunk.

Ezután még jött néhány dolog, amire nem emlékszem. A végén a tükrös rész is maradandó élmény volt, ráadásul szép hosszan kacskaringóztatták. Komolyan azt hittem, hogy nem jutunk ki. :D

Ha nem lett volna elég ennyi, Szofi is fel akart ülni kivételesen egy körhintára ... ami gyorsan ment. Feláldoztam magam, hogy ne kelljen kétszer sorban állnunk. Bárcsak ne tettem volna! :D

Miközben totális halálfélelem tört rám és ki akartam szállni az első méter után, Szofiban tartanom kellett a lelket, mert rá kellett jönnie, hogy ő még mindig nem bírja ezeket a körbe-körbe, le-föl száguldó, időnként ide-oda lökdöső gyomorcentrifugákat. Végig biztattam, hogy sikítson velem. Ez bevált, így mind a ketten túléltük. :D

Még végignéztünk egy oroszlánfóka showt (ahol megfagytunk), ami szenzációs volt, hogy milyen profin be volt idomítva az állatka.

Legolandben kétszer is voltunk. Egyszer Krisszel, egyszer Anitával. Amikor Krisszel mentünk, csodás idő volt. Az se számított, hogy az egyik vizes cuccon eláztunk. De most nem áztunk el annyira, mint máskor, mert a kukából szedtem ki vízálló poncsókat. :D

Jól van na, sosincs nálunk pénz és a sorban állva csak kp-ért lehet ilyet venni. Mások meg kidobták. :D

Legolandben végre elkészültek a szállodával. Kívülről nagyon jól néz ki, be nem mentünk. Kialakítottak egy Star Wars-os részt is, de azt még nem láttuk, mert mindig hosssssssszú sor állt oda. Nem mintha máshova nem, de ezt egyenlőre kihagytuk. Viszont volt, amikor a film jelmezeibe beöltözött lényekkel, robotokkal és katonákkal találkoztunk séta közben.

Képek itt.

Egyszer Southamptonba is elmentünk, bár utóbb rájöttem, hogy nem oda akartam menni. :D Kicsit körülnéztünk, de nem fogott meg a város. A belváros egyik vége totál lepukkant volt, onnan igyekeztünk is tovább menni. Végül persze egy bevásárlóközpontban kötöttünk ki, majd hazajöttünk.

A lányok jó néhány szülinapi bulin részt vettek (1, 2, 3), március végén megünnepeltük az anyák napját (mert itt akkor tartották), amit idén nem felejtettek el (tavaly totális feledésbe merült) és persze húsvétoltunk is.

Ha végre eláll az eső, akkor ismét útra kelünk. De addig inkább itthon múlatjuk az időt.

Rakott kumpli kicsit másképp

Mostanában rendszeresen buliba járunk. Hol a lányok révén, hol miattam.

Tegnap egy csajbuliban voltam az angol ismerősökkel. Múltkor valamilyen curry-t főztek, ami egész jó volt. A mostani se volt rossz, de az egészségestől nagyon messze volt. :D

Megismerhettem a rakott krumpli egy új változatát. Hozzávalók:

• sütőtálca
• pár zacskó csipsz vagy tortilla csipsz
• salsa szósz
• sajt

A tálcára rászórunk egy réteg csipszet. Arra jön egy réteg szósz, persze nem fedi be telibe. Aztán megint egy réteg csipsz, majd megint salsa szósz, majd reszelt sajt. Mikor e bonyolult műveletsorral kész vagyunk, akkor jöhet a sütő, ahol pár perc alatt ráolvad a sajt.

Tataaaaaaa és már kézzel-lábbal ehető is. :D

Nem volt rossz, bár az egészséges étel kategóriájától igen messze esik.

Buli, buli, buli

Múlt hét pénteken a csajoknak már nem volt suli, mivel a tanárok oktatáson vettek részt.

Helyette, egy csajos "bulit" beszéltem meg egy anyukával. Gréti nagyon örült, mert az egyik barátnőjéhez mentünk. Szofi eleinte nem akart menni, de a végén nem bánta meg.

11-től 4-ig képes volt úgy játszani a 4 leányzó, hogy közben nem vitáztak, kiabáltak. Helyette vagdostak, ragasztottak, kreatívkodtak, és mivel csodás idő volt, ezért a kertben ugrabugráltak.

Csak azért indultunk haza, mert egy szülinapi buliba is volt meghívásunk. Otthon a csajok felvették a halloween öltözéküket, ettek egy keveset, majd újra útra keltünk.

A buliban Gréti nagyon jól érezte magát, Szofi kevéssé. Azért etettem meg őket előre, mert tudtam, hogy semmi sem lesz, amit Szofi ehet. Ezt meg is beszéltem vele, amit megértően fogadott. De nem volt egyszerű neki nézni, hogy mások ott lakomázzák (a szarabbnál szarabb) kajákat. (Ízlések és pofonok :)) Szerencsére az tartotta benne a lelket, hogy megígértem neki, hogy sütök palacsintát neki, ha kibírja ott evés nélkül.

De mivel már fáradt is volt, ezért leginkább csak hozzám verődött és mellettem ácsingózott. De legalább Gréti kitombolta magát. :)

Az anyuka megkért, hogy fényképezzek. Nos, kissé reménytelennek éreztem. A gyerekek úgy röpködtek, száguldoztak, hogy alig tudtam rájuk fókuszálni a géppel. Közben olyan zsivaj volt, hogy egy pályaudvar ehhez képest csöndes hely. :D

Mindannyian elfáradtunk. Itthon már nem nagyon kellett altatni egyiket sem. Engem sem ...:D

Buli

A bulik többségébe nem vittem fényképezőt, hogy ne csak a gépet lássák, ha már engem is várnak, hanem engem is. :D

De mivel tudom, hogy Titáék szeretik, ha csinálok képeket, ezért hozzájuk vittem a gépet.

Képek pedig itt.

Azt hiszem kezdek nagyon bőszavú lenni. :D

Partyyyyyyy

Grétit még az első héten meghívta egy kislány a szülinapi bulijába.

A bulira ma került sor. (Mi majdnem tegnap mentünk el, mert folyton időzavarral küzdök mióta itt vagyunk, azaz sose tudom, hogy milyen nap van. :) )

A csajok már nagyon-nagyon várták. Ugyan Szofi nem volt meghíva, de egyedül nem hagyhatom, hát őt is vittem. Senkinek nem volt útban, sőt kis játszótársat is talált, akivel kézen fogva rohangáltak.

A bulira egy sport és szabadidőközpont játszórészlegén került sor. Hatalmas beltéri "mászóka dzsumbuj", hosszú csúszda, minden, ami a fergeteges gyerekbulihoz kell.

Ahogy megérkeztünk és vártuk, hogy a beléptetőrendszeren beengedjenek, több kislány már jött és ráncigálták volna Grétit magukkal. Azt hiszem, hogy már egész sokan kedvelik.

Pár pillanattal később már el is tűnt, hatalmasat játszott a többiekkel. Csak akkor jött, amikor síró gyereket talált. Mert a gyerekek össze-vissza ütötték magukat a játszóházban. 2 óra alatt legalább 8x jött oda, hogy sír valaki, menjek segíteni.

Szerencsére a vendéglátó anyuka végig igyekezett helytállni népes családjával együtt. Mindenki nagyon kedves és segítőkész volt.

Aztán jött a kajálás. A gyerekeket gyerek asztalokhoz ültették és a többség rántott csirkehusi darabokat evett sültkrumplival, mások meg valamilyen tésztát.

Kajálás után jött egy kis jégkrém, ami biztos jót tett a túlhevült gyereksereg torkának ...

Jégkrém után jött a torta a vicces, elfújhatatlan gyertyákkal. De érdekes módon senki sem evett ott a tortából. Mindenkinek csomagoltak egy kicsi szeletet és a többi ott maradt. A csomagolt szeletkét haza lehetett hozni. Érdekes. :)

Evés után újabb játék jött, melyet a központ egy alkalmazottja irányított. A srác egy személyben volt pincér, takarító, rendtevő, játékmester. Nem csodálom, hogy az élvezet leghalványabb nyomát sem láttam az arcán. :)

Az egyik játék az volt, hogy székek körül sétálnak, amíg megy a zene, és amikor leáll, akkor le kell ülniük. Akinek nincs széke, kiesik.

Az egyik alkalommal Gréti esett ki. Biztos vagyok benne, hogy ő ült le elsőnek a székre, mert a kislány már csak az ölébe tudott ülni. De Gréti mosolyogva felállt és kiszállt a játékból, elfogadta, hogy más máshogy látta a helyzetet.

Viszont a vendéglátó kislány is úgy látta ahogy én, Gréti miatt sírva fakadt és ő is befejezte a játékot. :) Hát komolyan meglepődtem ezen. Igaz anyukája mondta, hogy a kislánya nagyon szereti Grétit. (Jó volt hallani.)

És ezután jött számomra a döbbenet. A gyerekek nagy része nem tud veszteni! Akik kiestek, sírtak. Volt aki hisztériás rohamot kapott, más dührohamot, úgy kellett lefogni. Utána még legalább negyed órán át az asztal alá bújva bőgött.

Nem egy és nem kettő ilyen volt, hanem a csapat nagy része rosszul viselte a vereséget. Ok, legyek fair: szerintem ekkor már nagyon fáradtak is voltak, ami közrejátszhatott.

A buli végén a szülinapos minden meghívott gyereknek ajándékot adott! Persze, mi is vittünk neki, de itt az ünnepelt is ajándékot osztott. Ugyan Szofira nem számíthattak, hogy ott lesz, de a kislány Szofinak is hozott egy csomagot. Ez nagyon jól esett, nagyon meglepődtem, hogy ennyire figyelmes!

A csajok nagyon-nagyon jól érezték magukat. Még utána sem akarták befejezni a játékot és az épület előtt még egy órát rohangásztak az egyik kislánnyal. :) Szofi gyakran csak utánfutóként viselkedik, de azt hiszem ez a kisebb gyerekek sorsa, ha nagyobbak között vannak.