Előadás dalok

Ezeket a dalokat énekelték a Betlehemes játékban. Egyik felvételen sem ők vannak.

Welcome, Welcome



Little Donkey (Kicsi szamár)



Away in a Manger



Following a Great Big Star



Flicker Flicker (ehhez ezt az egy felvételt találtam neten :S)



We Wish You a Merry Xmas

Iskola

A múlt hét egyes napjai kicsit sűrűre sikeredtek.

A hétfő és kedd már kiesett. Gőzöm sincs, hogy mi volt akkor. :)

Szerda reggel mind a két csajszinak iskolai fotózás volt, közvetlen utána pedig "harvest assembly" a suliban. (Arató ünnepség)

Erről lehet, hogy valamikor adtak tájékoztatót, de hozzám nem jutott el. Csak előtte nap hallottam, hogy lesz. Viszont így nem tudtam készülni. A szülőket megkérték, hogy tartós élelmiszer formájában vigyenek be adományokat. Ezeket az assembly alatt kihelyezték egy asztalra, majd elvitték az egyik templomba szétosztásra.

Ez az assembly is nagyon tetszett. (Most igyekeztem nem bőgni. :D) Az őszhöz, az ilyenkor szedett gyümölcsökhöz, zöldségekhez kapcsolódó dalokat énekeltek. Ami kissé meglepő volt számomra, hogy egyik-másik dalban megköszönték Istennek, hogy mindezt adja számunkra. Az iskola nem vallási suli és korábban ezt nem tapasztaltam, ezért nagyon fura volt.

Ráadásul a végén egy ima formájában is megköszönték mindazt, amit Isten ad számunkra. Ezt az imát egy kisfiú olvasta fel.

Most is volt tanmese. Ez is nagyon tetszett.

Az igazgatónő elmondta a gyerekeknek, hogy ők milyen szerencsések, mert minden nap kerül eléjük ennivaló és vannak gyerekek, illetve felnőttek, akik gyakran éheznek. Megkérte a gyerekeket, hogy aznap mindent egyenek meg, amit a szülők eléjük tesznek, és semmire se mondják azt, hogy fúúúj, azt nem szeretik, mert mások boldogan megennék, ha megadatna számukra.

És lőn, Gréta be is tartotta! :)

Az assembly után Szofival elrobogtam az Open Learning Centre-be, ahol most űrlényeket és űrhajókat gyártottunk, valamint tesztelhettük a literacy szintünket. Igen, a felnőttekét. Érdekes élmény volt, mivel 0 felkészüléssel futottunk neki. Igaz, erre hogy lehet felkészülni? Nem olyan, mint a magyar érettségi, hogy elemezzünk egy verset .... :)

Az Open Learning Centre után Szofi elmehetett egy barátnőjéhez, akik meghívták magukhoz. Most volt ilyen először egész életében, hogy lényegében idegenekhez ment teljesen egyedül. Rendesen izgultam is és alig vártam, hogy mehessek érte. :D

Éééééés, ez is először fordult elő. A kislány anyukája megkérdezte, hogy van-e valami, amit Szofi nem ehet (az ő kislánya glutén érzékeny, ezért merülhetett fel benne) és Szofi kapott enni náluk! Egy anyuka, aki tudja, hogy a gyerekek farkas éhesek suli után. És nem csak az övéi. (És még a részletekre is ügyel :) )

Tanmese

Ezt a történetet mondta el az iskolaigazgató az assembly-n.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Nagyon fess, csinos férfi volt, mindenhonnan a csodájára jártak.

Teltek múltak az évek, ő pedig egyre jobban elkényelmesedett. Nem csinált semmit egész álló nap. Ha valahova menni akart, akkor cipeltette magát, nem dolgozott, nem foglalkozott a népével sem.

Néhány évvel később egy tükör került elé. Amikor belepillantott, dühbe gurult. Nem az a jóképű, csinos ember nézett vissza rá, aki egykoron olyan híres volt külsejéről. Hanem egy elhízott, formátlan alak tekintett vissza rá.

A szolgáknak megparancsolta, hogy tüntessék el ezt a hazug tükröt, mert ez biza nem őt mutatja. Kerítsenek egy igazmondó tükröt. A hazug tükröt ugyan elvitték, de igazmondó tükröt senki sem tudott hozni.

Egyszer csak jött az egyik szolga a nagymamája üzenetével.

-Felség, holnap reggel, ha nagyon korán felkelsz és még reggeli előtt elsétálsz velem a völgybe, akkor ott megtalálhatod az igazmondó tükröt. De nem ehetsz semmit indulás előtt, csak egy egy pohár vizet ihatsz. - mondta a szolga.

A királynak felcsillant a szeme és persze azonnal igent mondott. Reggel felkelt, ivott egy pohár vizet, majd útnak indultak. Alig mentek egy kicsit, a királynak már minden baja volt. Elfáradt, hisz elszokott a mozgástól. A völgyben épp feljött a nap, minden csodás volt. De a királyt csak a tükör érdekelte. Azt viszont nem találta. Dühbe gurult és azonnal haza akart menni és persze reggelizni akart. A szolga mondta neki, hogy mehet, ha akar, de nem ehet bármit. Leginkább csak műzliket, zöldségeket és gyümölcsöket. A húsok nagy részéről, az édességekről és egyéb rágcsákról viszont le kell mondani, ha meg akarja találni az igazmondó tükröt.

A király nem volt túl boldog, de nagyon meg akarta találni az igazmondó tükröt, ezért szót fogadott. Innentől csak egészséges ételeket fogyasztott, és minden reggel elsétált a völgybe, hátha sikerül végre megtalálnia a tükröt, ami a régi önmagát mutatja. Egyre könnyebben tette meg a távot, egyre messzebb tudott gyalogolni és egyre jobban érezte magát, képes volt ismét elvégezni a munkáját és törődni a néppel.

Eltelt fél év. A tükör, még mindig nem került elő. A király kissé kezdett türelmetlen lenni. Már nagyon meg szerette volna nézni magát az igazmondó tükörben. A szolga mondta neki, hogy még tartson ki két hétig, hátha addigra sikerrel jár. A király nem adta fel, kitartott.

Miután letelt az idő, ismét elment sétálni, ahogy az elmúlt időszakban minden nap. És egyszer csak egy bokor tövénél megcsillant valami. Egy tükör! Örömmel szaladt oda és kapta fel a tükröt. De nem mert rögtön belenézni. Félt, hogy mit fog látni. Aztán lassan, óvatosan megfordította a tükröt és belenézett. Egy fess férfit látott. Majdnem a régi önmagát. Majdnem, mert az idő felette is elszállt és néhány ránc már megjelent az arcán. De végre azt látta, amit látni szeretett volna.

Majd a tükörre nézett, nem magát csodálta benne, és rájött, hogy ez az ő anyjának a régi tükre. Ez nem egy igazmondó tükör, hanem csak egy közönséges tükör, ami az ő palotájából került ide. Dühbe gurult és nekitámadt a szolgának.

- Mit képzelsz Te magadról? Ez az anyám régi tükre. Ez nem egy igazmondó tükör. Fél éven át hazudoztál nekem, rávettél, hogy lemondjak a legjobb falatokról, minden nap elráncigáltál ide. És mindezt miért? Azért, hogy megtaláljam anyám tükrét? Hazug, áruló vagy!!!!

- Na de felség ... - tiltakozott volna a szolga. De a király a belé fojtotta a szót.

- Csönd legyen, nem akar egy szót sem hallani. - Ezzel a kardjához nyúlt, kirántotta, majd hevesen a feje fölé lendítette...

Majd lassan leeresztette előbb a szolga egyik, majd másik vállára és ezt mondta:
- Köszönöm, hogy felnyitottad a szemem, hogy segítettél megváltoztatni az életem! Ezúttal kinevezlek tanácsadómnak, és lovaggá ütlek!

Mese, tanmese? Mindegy. Van bőven mondanivalója. Ebben az országban az emberek nagy része szeméten él. Na nem azért, mert csórók, hanem mert a csipsz, a sütike az első helyen áll a táplálkozásban. Rengeteg készételt, szendvicset esznek, amik telis tele vannak ízfokozókkal, tartósítószerekkel és még ki tudja mi mindennel.

Persze, próbálkoznak azzal, hogy napi 5x egyenek gyümölcsöt, zöldséget, de erre nagyon sokan fütyülnek. Az eredmény pedig rengeteg borzalmasan elhízott ember. Hogy mennyire jut el az üzenet a hallgatókhoz, nem tudom, de remélem, hogy minél többekhez eljutott.

Ennek a történetnek nem csak egy mondanivalója van, azaz az egészséges életmódra nevelés. Hanem az is, hogy nem mindenki akar rosszat neked, aki nem a legkönnyebb irányba terel vagy éppen szembesít a valósággal. Olyan jó lenne, ha ezt többen értenék meg, ha nem utálnának azért, mert őszintén elmondom a véleményem (bár már nem olyan sűrűn teszem, hisz minek).

Assembly

Tegnap részt vehettem életem első assembly-jén, melyen a csajok rendszeresen részt vehetnek. Sajnos, ennek az összejövetelnek nem túl örömteli oka volt: az iskola igazgatója, miután felhozta az iskola színvonalát, távozott. Az elmúlt évben 2 iskola igazgatója is volt, ami kicsit megterhelő lehetett a számára.

A mi sulinkban minden gyerek nevét tudta, mindenkit nevén szólított és satnya gyanúm, hogy a szülők egy részének a nevét is a fejében tárolta. Igyekezett mindenkire odafigyelni, és a nagyon sok reggelen a lépcső tetején várta és üdvözölte a gyerekeket, a szülőket, ha esett az eső, ha fújt a szél, ha sütött a nap. Bármikor lehetett hozzá kérdéssel fordulni.

És minden alkalommal, amikor csak láttuk, mosolygott, ezzel mosolyt csalva a komor arcokra is. Ahogy az ünnepség alatt is mondta, ez nagyon fontos, hogy képesek legyünk mosolyogni, mert akkor a körülöttünk levők mosollyal válaszolnak, ezzel feldobva saját napjukat is.

Miután bejött a terembe, köszöntötte a gyerekeket, a tanárokat és a szülőket: angolul, franciául, spanyolul: good afternoon, bonjour, hola. És a gyerekek is ugyanígy köszöntötték őt 3 nyelven. :)

Imádkoztak egyet, amit nem hagyományos imának kell elképzelni. De köszönetet mondtak az őket ért jó dolgokért és erőt kértek a folytatáshoz. Majd énekeltek és énekeltek. Énekeltek arról, hogy milyen jó felkelni és elkezdeni egy-egy új napot, énekeltek arról, hogy milyen fontos, hogy a másik helyébe tudjuk képzelni magunkat (másik cipőjébe), énekeltek arról is, hogy a környezetünkért mi felelünk, és arról is, hogy Isten teremtette a világot. Énekeltek, és tanultak.

A gyerekek hihetetlenül lelkesen énekeltek VELE. Merthogy ő végig énekelt a gyerekekkel és mindent animált is, amit a gyerekek vele csináltak.

Elmondott egy mesét, aminek mondanivalója volt (ennél a pontnál már nem csak a könnyem folyt, hanem elbőgtem magam). Majd leírom a történetet is, mert úgy gondolom, hogy érdemes rá. De ahogy előadta, az is megér egy misét. Tele élettel, lendülettel. A gyerekek pedig ragyogó szemmel csodálták.

És ha önmagában nem ment volna át az üzenet, még azt is elmondta nekik, hogy mit kellett ebből kihámozniuk.

Majd felállt 2 kislány és bejelentették, hogy az iskola egy meglepetésdallal készült. A tanárok és a gyerekek együtt elénekelték neki a dalt. Majd 2 diák egy maguk által készített dossziét vitt ki és adott át neki, melyben a gyerekek által készített búcsúrajzok voltak.

Majd még énekeltek egy kicsit együtt és ezzel vége lett a rendezvénynek.

Szofit is, Grétit is megviselte ez a rendezvény, nem csak engem. Mind a hárman bőgtünk. :) És talán nem pusztán azért, mert többet nem fog ott állni ez a nagyszerű ember a lépcső tetején reggelente egy kedves mosollyal, hanem mert már megint el kellett köszönnünk valakitől. És ez talán kicsit sok volt most.

Grétit a csoportjával maradt, de egy tanítónéni az ölébe vette és vigasztalta. Szofi teljesen kiakadt. Alig lehetett megnyugtatni. Mivel ott voltak a barátaink is, látták, hogy kissé megzuhantunk, rögtön jöttek oda, hogy legalább egy vállat ajánljanak. Később elhívtak magukhoz, hogy eltereljék a figyelmünk.

Magát az assembly-t fantasztikusnak éreztem. Szerintem nagyon sokat ad a gyerekeknek és mindenkinek, aki részt vehet rajta.

Pár képet csináltam.