Krisz

Essen szó most már Kriszről is, hisz neki köszönhetően jutottunk ki. :) Bár ő állítja, hogy nekem is nagy szerepem van benne (hisz nem engedtem, hogy sok-sok éve kirúgassa magát és mindig igyekeztem úgy terelgetni, hogy az a karrierje szempontjából jó legyen. Már ha a sajátom nem építhetem, neki legalább legyen. :) )

Azt hiszem, hogy egyenlőre nem érzi olyan jól magát ebben az irodában, mint a régiben. Ott egy nagyon jó kollegális kapcsolati rendszerrel rendelkezett. Az emberek ismerték egymást és gyakorta dumáltak és buliztak is együtt.

Itt egyenlőre alig ismeri az embereket. Mindenki elvan magának, legalábbis ez a látszat. Ki innen, ki onnan való. Persze angolok is vannak a csapatban.

Abban az irodában, ahol van, csak vezetők vannak. No meg 2 asszisztens. És mindenki más területet vezet, így nem sok közös témájuk adódik. :)

Reggelente már a 7-es vonattal megy, hogy időben beérjen. De így sem sikerül fél 9-re beérnie. :S A főnöke, aki csak néha-néha van itt, szólt is neki, hogy érjen be időben. Igaz útközben is el lehet érni telefonon és mobilnettel akár neten is elérhető lenne (bár a Blackberry-nek hála, az is mindig kéznél van), de a főnöke elvárná, hogy már belga reggel fél 9-re legyen bent az irodában. Ami azt jelenti, hogy itteni idő szerint már fél 8-ra bent kellene lennie...

Minden nap este 7-8 között ér haza. Kivéve, amikor még akkor sem. Mint ma. Most negyed 9 van, de várhatólag csak 1 óra múlva lesz itthon...

Ez van.

Öltönyben jár minden nap dolgozni!!!!! Persze, van akinek ez természetes. Ő az öltönyt régen csak a legfontosabb tárgyalásokra tartogatta. Azokra is csak akkor vette fel, ha tudta, hogy az ügyfél elvárja. A piac elfogadta őt farmeres-zakós üzletembernek. Nos errefelé ez nem járja. Itt öltönyben kell lennie. De nem panaszkodik. Megteszi, amit meg kell tennie.

Csajok

A csajoknak nagyon tetszett a ház. Rögtön birtokba vették. Gréti először a mi hálónkra pályázott rá, de amikor mutattam neki, hogy milyen koris képek vannak a falon, rögtön beleszeretett a szobájukba.

Most a két kiscsaj egy ágyban alszik.

Most előre kezdem lekopogni a dolgokat ... Nagyon remélem, hogy nem szólok el semmit!

Szofi azóta, hogy itt vagyunk, egyszer sem jött át hozzánk aludni! Nem állítom, hogy minden éjszakát végig alszik, mert most is sokszor nehezen alszik el, de nem jön át. Reggel eddig mindig simán felkelt, pedig korán kelünk, mert Krisz már a 7-es vonattal megy, hogy fél 9 körül odaérjen.

Mióta itt vagyunk Szofinak látványosan javult az étvágya. Olyan kajákat is megeszik, amit korábban nem. A mennyiség láttán pedig gyakran mosolygunk Krisszel, mert szerintem most pótolja be az eddigi "nem szeretek enni" időket. :)

Elkezdett Szofi is szerepjátékokat játszani. Ilyenkor Gréti a gyerek, Szofi az anyuka. :) Na jó, van amikor szegény Gréti kutya szerepbe kényszerül, de nem zavarja. :)

TV-t már vettünk (sose gondoltam volna, hogy valaha Technika TV-nk lesz. :D De nagyon jó képminőséget nyújt, eddig nem volt vele gond. És ami a lényeg, hogy van rajta USB port.) Szóval a lányok ha nem játszanak, rajzolnak, akkor vinyóról meséket néznek. Mert a kábelTV még nincs bevezetve. Elméletileg most este jön a pasi, akinél szerződést lehet kötni. Bár az még nem jelenti azt, hogy pikk-pakk lesz kábelTV a házban. :)

Szóval csajszik eddig jól vannak. Jellemzően nagyon szépen viselkednek, csak időnként tépem ki tőlük a hajam. És azt hiszem, hogy az sem az ő hibájuk. De erre még visszatérek. :)

Érzések

Egy kedves olvasóm érdeklődött, hogy hogyan haladnak a dolgok és milyen érzéseim vannak az ittlétet illetően.

A dolgok sehogy sem haladnak. Amíg nincs valakivel egy nyomorult bérleti szerződésünk, addig címünk sincs. Amíg nincs címünk, itt senkik vagyunk, senki nem áll szóba velünk. Ez van. De majd csak alakul.

Az első napfényes nap után jött pár esős, felhős nap. Volt, amikor nem esett, csak felhős volt az ég. Ma gyönyörűen süt a nap és már ereje is van. Kérdés, hogy meddig tart. :)

Ahogy elmentem a boltba, kicsit meglepődtem. 1 napot nem voltam kint és ez pont elég volt arra, hogy egyre több virág, bokor, fa tavaszi életre keljen. Elkezdtek kizöldülni, kivirágzani.

Amikor belépek a boltokba, mindig előjönnek a régi emlékek. Valami más illatuk/szaguk van, mint az otthoniaknak. Mondhatnám, hogy Angliára jellemző?! :)

A boltokban rengeteg szendvicset és salátát lehet venni. Mintha javarészt azon élnének. De az előkészített kaják sem ritkák. Most például olyat láttam egy kosárban, hogy a csirkehusihoz fűszervajszerűt, spárgát rögzítettek baconnnel. Hazamegy, bedobja a tepsibe és már kész is. De sokféle ilyen cucc van.

Múltkor olyat láttam valamelyik boltban, hogy ha pizzát szeretnél venni, de nem szeretnél vele még otthon küttyögni, hogy megsüsd, akkor plusz 1 fontért meg is sütik neked a boltban.

Azt hiszem, itt nagyon sok minden a dolgos háziasszonyokat szolgálja.

Hogy összességében mindez mennyivel drágább, mintha csak az alapanyagokat venné meg külön-külön az ember? Nem tudom. Majd ha már itt leszünk egy ideje, akkor látni fogom.

Érdekes, hogy a víz és a tej íze is visszaköszönt. Otthon teljesen más ízű mind a kettő. Nekem ez is valahogy nagyon Anglia ízű. :) Amikor először kóstoltam, mióta most itt vagyok, akkor széles mosoly terült el az arcomon, mert visszaköszönt a régi emlék.

Imádom, hogy millió féle üdvlapjuk van. Vannak boltok, amik kifejezetten erre specializálódnak. Ezeknek is van egy sajátos illatuk. Bár egyenlőre most nem jutottam el egybe sem.

Tegnapig, míg nem jött a betegség és a többi hüleség, addig jól éreztem magam. Ezt most nem annyira tudom elmondani. Itt ülök egyedül, lázasan. Nem élmény.

És ha a ház tulajdonosa nem fogadja el az 1800-as kauciót, akkor lehet, hogy nekiállhatok megint keresgélni.

Ez azért gáz, mert Krisz szerdán jön. Csütörtökön tudnánk szerződni és pénteken intézhetnénk 1-2 dolgot. A repülőjegyet már befoglaltam magamnak szerdára visszafelé és az egész családnak befoglaltam a jegyeket 26-ára ....

Ha nem kérdeztem volna meg többször is, hogy mennyi lesz a kaució ... De egészen mostanáig nem válaszolt rá. Öcsög.

Nem arról van szó, hogy nem tudjuk kifizetni. De nem biztos, hogy hajlandó vagyok. Csak azért fizessek ekkora összeget, mert rossz helyen születtem?!

Ahh....

Amúgy a szerződés 10 oldalas 10-es betűvel sűrűn. Normális????

No, ezt a bejegyzést is jól elrontottam a morgásommal.

Szép momentumok

Az elmúlt napokban rengeteget beszélgettünk ismerősökkel barátokkal. Volt, akihez csak beugrottunk 2-kor és fél 10-kor jöttünk el.

Volt aki jött, volt akihez mentünk.

Ma, miután anyuméknál megebédeltünk, csörög a telefonom. Barátaink kerestek, hogy ugorjunk fel hozzájuk, mondani szeretnének valamit. Persze, hogy gyorsiban odamentünk hozzájuk, mert a kíváncsiság rendesen dolgozott bennünk. :D Na jó, amúgy is mentünk volna.

Amikor odaértünk, kiderült, hogy csak ugrattak. Nem akartak semmit mondani. :) De helyette adni szerettek volna valamit. Leültünk és a kezembe nyomtak egy csomagot. Kíváncsian téptem le a csomagolást, el nem tudtam képzelni, hogy mi lehet benne. 3 kép volt bekeretezve. A múlt héten, amikor együtt elmentünk a Hősök terére sétálni, csináltak pár közös képet. Ezek lettek kinyomtatva és bekeretezve.

Ahogy megláttam, elbőgtem magam.

Hiányozni fog, hogy nem jöhetnek át bármikor. Nem nevethetünk órákon át együtt.

De nem a világ végére megyünk. Nagyon remélem, hogy mi is rendszeresen haza tudunk jönni és ők is el tudnak majd jönni hozzánk.

Érzelmek

Hmmmmmm

Éveken át arról álmodtam, hogy elmehessünk valahova. De eddig ez nem valósult meg. Mindig volt valami ok, amiért nem mentünk.

Persze, lehet mondani, hogy ezek kifogások voltak, de ahhoz, hogy az ember menni tudjon, sok mindennek együtt kell lennie.

Ha őszinte akarok lenni: be vagyok szarva.

Tele vagyok várakozással és félelemmel. Mi van, ha, mi van, ha, mi van, ha ....

Tudom, mindent meg kell oldani. :)

Sajnálom, hogy Krisz elhagyta ezt a céget. Sajnálom, mert szeretett ott dolgozni, és szerette a kollégáit. Rengeteget adott neki ez a cég. Itt lett az, ami. Itt nőtt fel.

De egyszer tudni kell váltani. Nem lehet elmondani, hogy egy munkahely szédelgő. 10 évig dolgozott itt. Most pedig az általa oly sokra tartott emberek ukázba kapták, hogy fel sem hívhatják őt. Nem baj, ezen is túl leszünk.

Sajnálom, mert valamiért számomra ez a cég a biztonságot sugallta. Lehet, ez csak látszat volt, hisz garanciák sehol sincsenek.

Most itt vagyunk valami újnak a kezdetén. Persze, nem a világ másik felére megyünk, csak átugrunk Angliába. :) De akkor is. Az egy más rendszer, más kultúra, más gondolkodás.

Hetek óta gondjaim vannak az alvással. Órákon át fekszek és több réteg ruha és takaró alatt vacogok. Képtelen vagyok elaludni. Aztán valahogy mégis sikerül és arra ébredek, hogy mindenemen folyik a víz. Aztán persze újra fázok, ahogy szárad le rólam a víz.

De ez is el fog múlni, csak idő kérdése. Talán, ha már látom a hogyan továbbot.

Egyenlőre nem tudom, hogy mikor megyünk ki. Elméletileg csak február végén, addig itthon rágjuk a körmünk. :)

Hogy a csajok mit szólnak hozzá? Ez sem egyszerű.

Szofi igazából azt hiszem nem érti. Sokszor kérdezi, hogy mikor utazunk már. De ő azt hiszi, hogy nyaralni megyünk. Azt egyenlőre nem fogja fel, hogy az imádott oviját, ahova legszívesebben szünidőben is járna, itt kell hagynia. Nem fogja fel, hogy nem találkozhat nap, mint nap anyukámmal. Ezzel majd ott fog szembesülni. Nem szeretném elvenni a kedvét. Így számára meghagyom a hitet, hogy csak utazunk egyet.

Gréti is eleinte azt hitte, hogy csak nyaralni megyünk. Amikor erre rájöttem, akkor elmondtam neki, hogy nem egészen erről van szó. Ekkor Szofi is ott volt. De míg Gréti megértette, addig Szofi nem.

Következő nap Gréti kicsit zizzentebb volt az átlagnál az oviban. Egyszer nagyon csúnya sírógörcsöt kapott, teljesen kétségbe esett, hogy mi lesz velünk. A végén átcsapott hisztériás rohamba, annyira, hogy keze-lába remegett.

Elmondtam neki, hogy ne féljen. Mi továbbra is ott leszünk nekik és ez a lényeg. Hogy mindenhol együtt legyünk és szeressük egymást. Azóta ilyen komoly sírógörcsöt nem kapott, de időnként hisztissé válik, ami nem jellemző rá. Ráadásul ezt még ő sem fogta fel, hogy ott nem lesz ott anyum.

De úgy gondolom, ha sok más család végig tudta csinálni, akkor nekünk is menni fog.