Előadás dalok

Ezeket a dalokat énekelték a Betlehemes játékban. Egyik felvételen sem ők vannak.

Welcome, Welcome



Little Donkey (Kicsi szamár)



Away in a Manger



Following a Great Big Star



Flicker Flicker (ehhez ezt az egy felvételt találtam neten :S)



We Wish You a Merry Xmas

Iskolai karácsonyi programok

Hmmmm, már félig kész volt a bejegyzés, mikor elbúcsúzott. :)

Az elmúlt két hétben már nagyban dübörgött a karácsony az iskolában. Már a múlt hét elején elkezdték a gyerekek hazahozni az üdvözlőlapokat. Vannak, akik mindenkinek adnak, vannak, akik csak a barátaiknak. Mind a két csajszi nap mint nap 2-3-4 darab üdvözlőlappal jött haza.

Először a konyhaajtóra ragasztgatták, majd amikor nem fért több, akkor a szobájuk ablakpárkányát és az éjjeli szekrényt kezdték megpakolni. Ezzel csak az a gondom, hogy ágyazás során minden repül ...

Persze, mi sem maradhattunk le. Szerencsére itt lehet kapni naaaaagy kiszerelésű üdvözlőlapcsomagot. A tanítónéniktől elkértem az osztálynévsort, amit szerencsére oda is adtak. Igaz, a vezetéknevek nem voltak rajta, de azok nem is kellettek.

Gréti egyedül írta meg a sajátjait (csak felügyeltem), Szofinak segítettem, ő csak aláírta a sajátjait. Így két délután alatt el is készültünk. :D

Sebaj, évente csak egyszer van karácsony. :)

Múlt hét pénteken karácsonyi vásárt rendeztek a suliban. Itt a szülők megvehették saját csemetéik műveit, illetve egyéb apró-cseprő dolgokat vehettek a gyerekek segédletével. Persze az összes pénz a sulit támogatta.

Gyerekenként 2 font fejében Santával is találkozhattak a gyerekek. Persze, az enyémek is szerettek volna vele beszélgetni. Én nem mentem be Santa "kunyhójába", csak az ajtóból figyeltem őket. Édesek voltak.

Nekem még mindig furcsa, hogy angolul csevegnek. Márpedig ez a Miki nem beszélt magyarul. :D Talán mindig is fura lesz, hogy beszélnek angolul. Hamarosan jobban, mint én. :)

A suli készített egy "konyharuhát" is a gyerekek aláírásával és az általuk rajzolt képekkel. Szofié nekem kicsit fura (bal felső sarok), mert nem így szokta írni a nevét. De mindegy. Grétié a fenyőfáktól jobbra van, a fenyők mellett.

A lányok már hetek óta készülnek a Betlehemes előadásra (Nativity Play). Hétfőn a nagyobb gyerekeknek adták elő, kedden és szerdán a szülőknek. Nem túl baráti időpontban volt, mert kedden délelőtt fél 10-től, szerdán du. 2-től lehetett megnézni. Ha valaki munka után vágyna ilyen felfrissülésre, akkor esélye sincs.

Én eredetileg csak kedden szerettem volna elmenni, de mivel láttam, hogy azok a gyerekek, akiknek nincsenek ott a szüleik, utána el vannak fancsalodva, ezért szerdán is megnéztem őket.

Olyan édesek voltak. Sajnos az előadás alatt lekapcsolták a világítást, vakut nem akartam használni, ezért nem nagyon születtek képek.

Szofi malackát alakított, Gréti narrátor volt. Grétit az igazgatónéni külön megdicsérte, hogy milyen szépen mondta a szövegét. Szegénynek nem volt egyszerű, mert egy kislánnyal kellett együtt mondania, aki nem tanulta meg rendesen a szöveget. De szerencsére minden gond nélkül megoldotta a helyzetet. Olyan büszke voltam rájuk.

A pár kép, ami készült, itt van.

Csütörtökön karácsonyi ebéd volt a suliban. Mind a kettőt befizettem, de Szofi sajnos nem tudta rendesen kiélvezni. Desszertként csak gyümit kaphatott, de legalább kapott valamit.

Csütörtökön én csak sütöttem és sütöttem, mert péntekre bulinapot hirdettek a suliban és a szülőknek kellett a kajákat bevinni.

Szofinak nem lehetett egyszerű. Én ugyan olyat csináltam, amit ehetett (volna), de semmi mást nem ehetett (chips, más sütik, szendvicsek). Éhen nem halt végül is, de azért nem lehet neki egyszerű végignézni, ahogy mások jóízűen csemegéznek.

Pénteken, azaz ma, már bármilyen ruhában mehettek. Ma vitték a tanárok kártyáit és ajándékait is.

Már a lépcső alján elkezdett virulni a fejem, mert az igazgatónő zöld manónak öltözve fogadta az érkezőket. :D

A suliban kiderült, hogy ma karácsonyi dalos assembly lesz, amit a szülők is megnézhetnek. Korábban már küldtek erről értesítést, de az hetekkel ezelőtt volt, nem emlékeztem rá. Még szerencse, hogy reggel szóltak.

Imádom ezeket az assemblyket. Annó énekkaros voltam. De az nem az öröméneklésről szólt. Ezt viszont annyira élvezik a gyerekek és a tanárok is. Énekelnek, együtt mozognak, alig várják az újabb dalt. Jó őket nézni, hallgatni.

Az assembly képei itt vannak, igaz telefonos képek, de a semmitől jobb. :)

A telefonommal csináltam két felvételt. De szerencsétlen pára lemerülőben volt, így egyiket sem tudtam rendesen felvenni. Ha valaki ezekre a részletekre kíváncsi, meghallgathatja.

Iskolai megmozdulások

A suli múlt hétre és erre a hétre is tartogatott programot a gyerekeknek.

Múlt héten színházba mentek a helyi színházba. A Hamupipőkét nézték meg egy interaktív előadás keretében. Szofi is, Gréti is ment.

Nagyon élvezték az oda vezető sétát is (mókusokat számoltak) és az előadást is (hangosan búúúúúúzhattak, amikor a rosszak jelentek meg és örömkiáltásokat hallathattak, amikor jó dolgok történtek).

A mai esemény elsőre nem villanyozott fel. Gréti régi óvónénijei bizonyíthatják, hogy mennyire nem lelkesedek azért, amikor "rákényszerítenek", hogy kreatív tevékenységet végezzek. Magamtól se nagyon csípem az ilyesmit, pláne ha csinálnom kell. Ha mindezt a számítógépen kell csinálni, nincs vele gondom, de hogy effektív, kézzel fogható tárgyat alkossak, az nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Persze, van, amikor rám tör az alkothatnék, de ez ritka. :D

Az elmúlt hetekben Grétiék a viktoriánus időkről tanulnak. Hogy éltek akkor az emberek, miket találtak fel, milyen fejlődésnek/változásnak lehettek az akkori emberek szemtanúi. Tanultak Braille-ről és a Braille írásról, Florence Nightingale-ről, valamint arról is, hogy régen milyenek voltak az iskolák.

Nos, a mai nap a viktoriánus idők szellemében zajlott az iskolában. Legalábbis Gréti osztályában. A gyerekeknek meg kellett próbálni olyan ruhákat felvenni, amik arra a korra voltak jellemzőek. Az osztályt átrendezték, a padok nem voltak összetolva, hanem otthoni hagyományoknak megfelelően sorokba-oszlopokba voltak rendezve. A fiúk és lányok elkülönítve ültek.

Teljes szigor volt, senki sem mosolyoghatott az órák alatt és a rossz gyerekeket, illetve akik nem jól oldották meg a feladatokat, azokat sarokba állították. :D

Reggel vigyázzba állva kellett köszönteni a tanítónéniket. A tanítónéniket Ma'am, a tanítóbácsit Sir-nek kellett szólítaniuk. Köszönésnél pukedlizniük kellett.

Nos, ehhez kellett valami ruhát alkotnom. Úgy döntöttem, hogy egy fehér kötény és egy fehér szalag a hajba elegendő lesz. Mivel semmi fölös ruhát, anyagot nem hoztunk magunkkal és amúgy sem szoktam ilyesmiket elpakolni, ezért venni kellett anyagot és szalagot is. No meg egy varrógépet. :D

Na jó, csak egy 20 fontos mini varrógép, de a célra megfelel. Jó lesz az, ha a jövőben is kitalálnak valami ilyesmit. :))

Sanda gyanúm, hogy egyes szülők valahol vették a felszerelést, mert Gréti elmondása szerint erősen egyenruhában voltak. Igaz, az ő ruházatuk kicsit jobban hasonlított azon idők ruházatához.

Önmagamhoz képest így is azt hiszem, nagyot alkottam. Az eredmény a képeken látható. :D