Szofi ma reggel ismét nem akart suliba menni. Amikor bementünk, sírva fakadt és nem engedett. De végül sikerült a tanítónéninek elterelni a figyelmét. Megígérte, hogy előszednek egy puzzlet és azzal játszhat. :)
Utána állítólag nem volt semmi gond. Ráadásul most először hajlandó volt angol szavakat a tanítónéni után mondani. Olyan szavakat, amiket amúgy már ismert (dog, cat, one, two). De ez mind a kettejüknek nagy előrelépés. Végre megszólalt. :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nehézségek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nehézségek. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. március 28., hétfő
2011. március 22., kedd
Gréti sulikalandja
Ez egy folytatásos regény. :)
Tegnap Grétinek ismét volt egy kis összetűzése a kisfiúval. Azt hiszem, csak a történet felét mesélte el.
Én addig hallottam, hogy a kisfiú tornaórán megint üldözte, erre Gréti a falhoz szorította a kisfiút a fejénél fogva és úgy nézett a szemében. Nem pont ezt javasoltam, de ő így oldotta meg.
Ma reggel beszéltem a tanítónénikkel (igen, több van). Ők úgy fogalmaztak, hogy tegnap volt egy kisebb incidens. De nem Grétit marasztalták el, mert a falhoz kente a kisfiút, hanem beszélgettek a kisfiúval. Tehát gondolom látták a teljes történéssorozatot.
A kisfiúról kiderült, hogy a "special need" kategóriába tartozik, azaz valami gondja van. Ha jól értettem, a kisfiú halmozottan hátrányos helyzetű. Egyrészt a családi háttér miatt, másrészt komoly viselkedési problémái vannak, amit nem tud kontrollálni.
A gyerekek többsége már hozzászokott, megtanulták kezelni. Gréti ezt nem tudta.
Elmagyaráztam neki, hogy ez a kisfiú más és neki is meg kell tanulnia kezelni a helyzetet és a fiút is. A tanítónő azt mondta, amit lényegében én is javasoltam. Nem szabad elfutni, meg kell simogatni, le kell nyugtatni szép szavakkal. Mondani kell, hogy nyugodjon le, nincs semmi baj. Lehet, hogy többször el kell neki mondani, de használni szokott.
Remélem, Gréti megértette, amit mondtam neki. Elmondtam párszor azt is, hogy angolul mit kell mondania, hogy a kisfiú is megértse.
De legalább már látszik, hogy az osztályban ki(k) köré épül a gond. (Állítólag van még egy másik hasonló kisfiú is.)
Tegnap Grétinek ismét volt egy kis összetűzése a kisfiúval. Azt hiszem, csak a történet felét mesélte el.
Én addig hallottam, hogy a kisfiú tornaórán megint üldözte, erre Gréti a falhoz szorította a kisfiút a fejénél fogva és úgy nézett a szemében. Nem pont ezt javasoltam, de ő így oldotta meg.
Ma reggel beszéltem a tanítónénikkel (igen, több van). Ők úgy fogalmaztak, hogy tegnap volt egy kisebb incidens. De nem Grétit marasztalták el, mert a falhoz kente a kisfiút, hanem beszélgettek a kisfiúval. Tehát gondolom látták a teljes történéssorozatot.
A kisfiúról kiderült, hogy a "special need" kategóriába tartozik, azaz valami gondja van. Ha jól értettem, a kisfiú halmozottan hátrányos helyzetű. Egyrészt a családi háttér miatt, másrészt komoly viselkedési problémái vannak, amit nem tud kontrollálni.
A gyerekek többsége már hozzászokott, megtanulták kezelni. Gréti ezt nem tudta.
Elmagyaráztam neki, hogy ez a kisfiú más és neki is meg kell tanulnia kezelni a helyzetet és a fiút is. A tanítónő azt mondta, amit lényegében én is javasoltam. Nem szabad elfutni, meg kell simogatni, le kell nyugtatni szép szavakkal. Mondani kell, hogy nyugodjon le, nincs semmi baj. Lehet, hogy többször el kell neki mondani, de használni szokott.
Remélem, Gréti megértette, amit mondtam neki. Elmondtam párszor azt is, hogy angolul mit kell mondania, hogy a kisfiú is megértse.
De legalább már látszik, hogy az osztályban ki(k) köré épül a gond. (Állítólag van még egy másik hasonló kisfiú is.)
2011. március 21., hétfő
Gréti sulikalandja
A hétvégén igyekeztük erősíteni Gréti lelkét.
Szép vagy nem szép dolog, de még egy biciklit is megígértünk neki, ha kitart. Persze közben mondtuk neki, hogy ő milyen okos, sokkal okosabb, mint a többiek. :D
Ma reggel, mikor mentünk be, azt mondogatattam vele, hogy "okos vagyok, jobb vagyok mint a többiek". Mondtam neki, hogy ha jön az a fiú/fiúk, akkor ne fusson el. Álljon szembe velük, tegye csípőre a kezét és mosolyogjon bájosan. Erre nem sokat lehet lépni. Egy álló embert nem lehet üldözni. És ha a válasz csak egy mosoly, akkor a gúnyolódás is talán élét veszti.
Úgy ment be, hogy nem sírt. Akart menni suliba, de ismét fájt a hasa.
Remélem, jól sikerül ez a napja.
Szép vagy nem szép dolog, de még egy biciklit is megígértünk neki, ha kitart. Persze közben mondtuk neki, hogy ő milyen okos, sokkal okosabb, mint a többiek. :D
Ma reggel, mikor mentünk be, azt mondogatattam vele, hogy "okos vagyok, jobb vagyok mint a többiek". Mondtam neki, hogy ha jön az a fiú/fiúk, akkor ne fusson el. Álljon szembe velük, tegye csípőre a kezét és mosolyogjon bájosan. Erre nem sokat lehet lépni. Egy álló embert nem lehet üldözni. És ha a válasz csak egy mosoly, akkor a gúnyolódás is talán élét veszti.
Úgy ment be, hogy nem sírt. Akart menni suliba, de ismét fájt a hasa.
Remélem, jól sikerül ez a napja.
2011. március 12., szombat
National Insurance, bank
Tegnap Krisz nem ment dolgozni, mert dél körüli időpontra kellett mennie Sloughba a National Insurance számát intézni. Előtte egy telefonszámon kellett bejelentkeznie, ott adták az időpontot neki.
Időben oda is értünk. Az ügyintézés egy Job Center Plusban történt. Csak Kriszt engedték oda az ügyintézőhöz, a lányokat és engem nem.
Krisz megkérdezte, hogy én kérhetek-e, ha nincs Angliában munkaviszonyom és azt mondták, hogy igen, jelentkezzek be én is telefonon.
Utána elmentünk egy bankba. Egy életünk, egy halálunk, próbálkozzunk ismét. Most egy Natwesthez mentünk. Rögtön adtak is időpontot. Nem is kellett sokat várnunk. Az ügyintéző tényleg nagyon kedves volt, nagyon jót beszélgettünk mindenféléről: miből élnek meg az angolok, hogy tudják fizetni a magánsulit (3 munkahely, hitelek), miért van ennyi iker gyerek (nem tudja), stb. stb.
Minden papírt tudtam produkálni, amit kért: útlevél, munkahelyi referencia (magyar, angol címmel, fizetéssel, útlevélszámmal, céges papíron, amivel nem is volt gond), fizetési papír, névre és címre szóló számla a TV licence díj kapcsán, bérleti szerződés, kiskutyámfüle ...
Papírokat ki is töltötte, bevitte az igényt a rendszerbe, majd közölte, hogy hiába van itt minden papír, hiába vagyunk ilyen szinten felkészültek, amíg nincs számlánk a council taxról, addig nem tudja megnyitni a számlát.
Barnamedve drága édesanyja .....
Minden papírt aláírtunk és annyit ígért, hogy ha végre megkapom a council tax számlát és beviszem bemutatni neki, akkor rögtön megnyitják a számlákat, amiket igényeltünk.
Komolyan, ez már kezd nevetségesbe hajlani. El se tudom képzelni, hogy mit csinál az, akinek még csak munkája sincs itt és egy társbérletben lakik, vagy épp szállodai szobában.
Ezután persze átmentünk az önkormányzathoz, hogy megint panaszkodjunk kicsit. Hisz a héten már megtörtént a ház besorolása, adják már oda azt a számlát. Az erőteljesen beszédhibás fiatal hölgy felhívott nekem egy telefonszámot és átadta a telefont, hogy én magam beszéljem meg a vonal túlsó végén ülő egyénnel.
Voooooooooow ... Ilyen munka nekem is menne asszem. :D
Jah, tegnap két beszédhibás egyénnel is találkoztam. Az ő esetükben megérteni, hogy mit mondanak ... nem egyszerű. Az egyik olyan volt, mintha az állkapcsa el lett volna valamikor törve és teljesen oldalt állt szegénynek. A másik meg olyan volt, mint akinek hangképzési gondjai vannak.
Nos, a vonal túlsó végén azt mondták, hogy a most jövő héten kiküldik a számlát. Erre azért még nem innék előre. A csuda gondolta volna, hogy valamikor is ennyire fogok várni egy számlát.
Időben oda is értünk. Az ügyintézés egy Job Center Plusban történt. Csak Kriszt engedték oda az ügyintézőhöz, a lányokat és engem nem.
Krisz megkérdezte, hogy én kérhetek-e, ha nincs Angliában munkaviszonyom és azt mondták, hogy igen, jelentkezzek be én is telefonon.
Utána elmentünk egy bankba. Egy életünk, egy halálunk, próbálkozzunk ismét. Most egy Natwesthez mentünk. Rögtön adtak is időpontot. Nem is kellett sokat várnunk. Az ügyintéző tényleg nagyon kedves volt, nagyon jót beszélgettünk mindenféléről: miből élnek meg az angolok, hogy tudják fizetni a magánsulit (3 munkahely, hitelek), miért van ennyi iker gyerek (nem tudja), stb. stb.
Minden papírt tudtam produkálni, amit kért: útlevél, munkahelyi referencia (magyar, angol címmel, fizetéssel, útlevélszámmal, céges papíron, amivel nem is volt gond), fizetési papír, névre és címre szóló számla a TV licence díj kapcsán, bérleti szerződés, kiskutyámfüle ...
Papírokat ki is töltötte, bevitte az igényt a rendszerbe, majd közölte, hogy hiába van itt minden papír, hiába vagyunk ilyen szinten felkészültek, amíg nincs számlánk a council taxról, addig nem tudja megnyitni a számlát.
Barnamedve drága édesanyja .....
Minden papírt aláírtunk és annyit ígért, hogy ha végre megkapom a council tax számlát és beviszem bemutatni neki, akkor rögtön megnyitják a számlákat, amiket igényeltünk.
Komolyan, ez már kezd nevetségesbe hajlani. El se tudom képzelni, hogy mit csinál az, akinek még csak munkája sincs itt és egy társbérletben lakik, vagy épp szállodai szobában.
Ezután persze átmentünk az önkormányzathoz, hogy megint panaszkodjunk kicsit. Hisz a héten már megtörtént a ház besorolása, adják már oda azt a számlát. Az erőteljesen beszédhibás fiatal hölgy felhívott nekem egy telefonszámot és átadta a telefont, hogy én magam beszéljem meg a vonal túlsó végén ülő egyénnel.
Voooooooooow ... Ilyen munka nekem is menne asszem. :D
Jah, tegnap két beszédhibás egyénnel is találkoztam. Az ő esetükben megérteni, hogy mit mondanak ... nem egyszerű. Az egyik olyan volt, mintha az állkapcsa el lett volna valamikor törve és teljesen oldalt állt szegénynek. A másik meg olyan volt, mint akinek hangképzési gondjai vannak.
Nos, a vonal túlsó végén azt mondták, hogy a most jövő héten kiküldik a számlát. Erre azért még nem innék előre. A csuda gondolta volna, hogy valamikor is ennyire fogok várni egy számlát.
2011. március 4., péntek
Egy gázos nap
Hajnalban keltünk, mert immáron, hogy Krisznek fél 9-re tuti, hogy bent kell lenni az irodában, ezért már a fél 7-es vonattal megy. Ahhoz pedig mi visszük ki, mert olyan korán a busz még nem jár.
Összekészültünk, elindultunk. Krisz elöl, én utána a lányokkal. A lányok az ajtóban toporogtak, hogy fogjam meg a kezüket. Mi is kiléptünk az ajtón, amit behúztam magam után. De a kulcs belül maradt, Krisz most nem készítette ki kívülre a zárba. De a zárunk gázos. A kulcs és a nyelv annyira rá tud ilyenkor fordulni, hogy nem lehet kinyitni ismét az ajtót. De még ha lett volna velünk másik ugyanolyan kulcs (nem volt), azzal sem mentünk volna semmire, mert belül benne volt a kulcs.
A két gyerek elkezdett bőgni, mi meg sík idegek voltunk, hogy hogyan jutunk be. De Krisznek menni kellett a vonathoz, kijelentette, hogy majd megoldom én, neki menni kell. Hurráááááá ... Mé nekem jut mindig a megtiszteltetés?! :)
Elmentünk a vonathoz. Ekkor néztem rá a kocsi órájára ... Még fél 6 sem volt. 1 órával korábban keltünk, mint kellett volna. Az állomás még be volt zárva ... :)
Ekkor leesett, hogy mi történt. 2 telefonom van. 1 magyar és 1 angol. Az angolon az angol idő, a magyaron a magyar idő. Még nem lett átállítva, hisz nem nagyon használom.
Este mikor lefeküdtünk, akkor kivételesen a magyar telefonon állítottam be az ébresztőt. De nem tűnt fel, hogy rosszul van az óra beállítva. Így sikerült negyed 6 helyett negyed 5-kor ébredni. :D
Krisz így igazán korán beért. Az irodaházban még senki sem volt, de volt kulcsa és bejutott.
Mi hazajöttünk kocsival, majd ültünk benne egy kicsit. :) Várakozás közben meséltem a gyerekeknek. Pár mese belefért az időnkbe. :D Végül 7 után felhívtam a tulajt, de nem vette fel. Küldtem egy SMS-t.
Aztán próbáltam a szomszédtól segítséget kérni, de nem tudott segíteni. Viszont beinvitált minket magához. Nagyon normális volt. Végül visszahívott egy fél óra múlva a tulaj és pár perc múlva ott is volt. Próbálta a bejárati ajtót, de ő sem járt sikerrel. Az volt a mázlink, hogy a hátsó kapuhoz és teraszajtóhoz is van kulcsa. Így hátulról be tudtunk menni a házba és kinyitni belülről az első ajtót.
A táskámba rögtön beapplikáltam a hátsó bejárat kulcsát is. Később átmegyek majd a lakópark karbantartó csapathoz és szólok, hogy csinálják meg az ajtót, mert ez azé nem járja, hogy nem tudok bejutni, ha véletlen becsukódik az ajtó mögöttem (ok, most nem véletlen húztam be, de ez akkor is gáz így).
Később a csajok a konyhában reggeliztek. Folyton mocorognak a székeken, tetszik nekik, hogy forog. Gréti ledarálta a szék háttámlájával a fal egy részét... Immáron azt is meg kell kérdeznem, hogy milyen színű a festék, amit használtak és pingálhatok is ...
És még csak délelőtt van. El kéne mennünk aludni és nem csinálni semmit egész nap. Akkor talán már nem történik semmi rossz.
Murphy, hess már innen!
Összekészültünk, elindultunk. Krisz elöl, én utána a lányokkal. A lányok az ajtóban toporogtak, hogy fogjam meg a kezüket. Mi is kiléptünk az ajtón, amit behúztam magam után. De a kulcs belül maradt, Krisz most nem készítette ki kívülre a zárba. De a zárunk gázos. A kulcs és a nyelv annyira rá tud ilyenkor fordulni, hogy nem lehet kinyitni ismét az ajtót. De még ha lett volna velünk másik ugyanolyan kulcs (nem volt), azzal sem mentünk volna semmire, mert belül benne volt a kulcs.
A két gyerek elkezdett bőgni, mi meg sík idegek voltunk, hogy hogyan jutunk be. De Krisznek menni kellett a vonathoz, kijelentette, hogy majd megoldom én, neki menni kell. Hurráááááá ... Mé nekem jut mindig a megtiszteltetés?! :)
Elmentünk a vonathoz. Ekkor néztem rá a kocsi órájára ... Még fél 6 sem volt. 1 órával korábban keltünk, mint kellett volna. Az állomás még be volt zárva ... :)
Ekkor leesett, hogy mi történt. 2 telefonom van. 1 magyar és 1 angol. Az angolon az angol idő, a magyaron a magyar idő. Még nem lett átállítva, hisz nem nagyon használom.
Este mikor lefeküdtünk, akkor kivételesen a magyar telefonon állítottam be az ébresztőt. De nem tűnt fel, hogy rosszul van az óra beállítva. Így sikerült negyed 6 helyett negyed 5-kor ébredni. :D
Krisz így igazán korán beért. Az irodaházban még senki sem volt, de volt kulcsa és bejutott.
Mi hazajöttünk kocsival, majd ültünk benne egy kicsit. :) Várakozás közben meséltem a gyerekeknek. Pár mese belefért az időnkbe. :D Végül 7 után felhívtam a tulajt, de nem vette fel. Küldtem egy SMS-t.
Aztán próbáltam a szomszédtól segítséget kérni, de nem tudott segíteni. Viszont beinvitált minket magához. Nagyon normális volt. Végül visszahívott egy fél óra múlva a tulaj és pár perc múlva ott is volt. Próbálta a bejárati ajtót, de ő sem járt sikerrel. Az volt a mázlink, hogy a hátsó kapuhoz és teraszajtóhoz is van kulcsa. Így hátulról be tudtunk menni a házba és kinyitni belülről az első ajtót.
A táskámba rögtön beapplikáltam a hátsó bejárat kulcsát is. Később átmegyek majd a lakópark karbantartó csapathoz és szólok, hogy csinálják meg az ajtót, mert ez azé nem járja, hogy nem tudok bejutni, ha véletlen becsukódik az ajtó mögöttem (ok, most nem véletlen húztam be, de ez akkor is gáz így).
Később a csajok a konyhában reggeliztek. Folyton mocorognak a székeken, tetszik nekik, hogy forog. Gréti ledarálta a szék háttámlájával a fal egy részét... Immáron azt is meg kell kérdeznem, hogy milyen színű a festék, amit használtak és pingálhatok is ...
És még csak délelőtt van. El kéne mennünk aludni és nem csinálni semmit egész nap. Akkor talán már nem történik semmi rossz.
Murphy, hess már innen!
2011. március 2., szerda
Betegség, csomagolás, költözés
Immáron másfél hét telt el, mióta hazautaztam. Vasárnap reggel elindultunk Krisszel a szállodából, ki-ki a saját reptere felé. A Victoriáig együtt mentünk. Utána ő vonatra szállt és este 8-ig a reptéren ücsörgött. Nekem egész emberi időben indult a gépem.
Apum a csajokkal együtt tudott értem jönni. Szofi nagy mosollyal rohant hozzám, Gréti elsírta magát, amikor meglátott. Na, nem bánatában. :)
Anyum nem jött, mert elkapta a lányoktól a hányás-hasmenés truttyot.
Innentől nap mint nap igyekeztem a bankoknál, az APEH-nél, a TB-nél intézni a dolgokat. A kocsit le kellett vizsgáztatni, mert lejárt a műszakija. Közben igyekeztem dolgozni is. Napi 4-5 órákat próbáltam aludni, de annyira köhögtem, hogy ez elég reménytelen volt. Mondhatni éjszakánként fulladtam.
Próbáltam összeszedni a cuccainkat, amiket ki akartam hozni. Ez sem volt egyszerű, mert minden cuccunk máshol van elpakolva. Ugyan leginkább csak ruhát hoztunk, de azok 3-4 helyen voltak. Bőröndöt is kellett venni, hogy legyen mibe pakolni.
Végül 5 bőröndnyi cuccunk volt, amit fel akartunk adni poggyászként, plusz persze 5 kézipoggyász: 1 kisbőrönd, 1 notitáska, egy termetes válltáska, és persze a fényképezőgépem.
Mindent igyekeztem előre összekészíteni, de persze Krisz cuccait csak az utolsó pillanatban tudtam bepakolni, mert ő péntek este jött haza Erlangenből. Azért jött, hogy ne nekem kelljen a sok csomaggal és a 2 gyerekkel (betegen) cipekednem. Nem tudtam volna megoldani. Ez tény.
Miután az egyik szemem meggyógyult, a másik gyulladt be. De ez még a kisebbik baj volt. Csütörtök estére ismét belázasodtam. Aznap már alig bírtam enni. Este kezdődött a csinnadratta. Apum, meg én egyszerre kaptuk el a hányós-hasmenéses betegséget.
De következő nap ugyanúgy ment minden tovább, mintha makk egészséges lennék.
Eljött a szombat hajnal. A csajok simán felkeltek, nem volt semmi gond. A reptérre 2 kocsival mentünk ki, csak így fértek el a csomagjaink. Robi, a barátunk vitte a csomagok nagy részét. Apum vele ment. Mi meg leginkább csak magunkat cipeltük.
Az 5 csomagot, ami sokkal több volt súlyra mint a megengedett, simán felengedték extra fizetés nélkül, bár a Wizz rendszerében eleve 5 csomagnak foglaltam és fizettem helyet.
A biztonsági vizsgálatnál előre mehettünk volna a gyerekekkel, de a lányok elemükben voltak, így nem fogták fel, hogy merre kellene menniük. Így hagytam az egészet a csudába. Kicsit kétségbe is estek, amikor elmondtam nekik, hogy le kell venniük a csizmát, kabátot, pulcsit, de aztán megnyugodtak.
Viszonylag hamar felengedtek a gépre és sikerült a boarding asztalnál viszonylag a sor elejére állni. Ekkor volt egy kritikus momentum. Persze a héten többször volt ilyen. A gyerekek leejtettek valamit és fel akartam venni. Leguggoltam és nem bírtam felállni. Ekkorra teljesen kész voltam. Fájt az arcom, a fogaim, lázas voltam. Enni napok óta nem tudtam, és persze aludni sem.
Végül Krisz átvette az összes csomagot, így fel tudtam szállni a gépre.
A felszállás során Szofi arcán hatalmas mosoly terült szét. Krisz meg is jegyezte, hogy olyan, mint az anyja. :) Grétinek is nagyon tetszett az egész. Felszállás után pár perccel mindannyian elaludtunk és csak leszállás előtt ébredtünk.
Ahogy megérkeztünk, egy szép hosszú sor várt az útlevél ellenőrzésnél. Mire kiértünk, már csak a mi csomagjaink keringtek. Krisz levadászta őket, majd elment toligáért. Hozott volna, de nem volt se 1 eurósunk, se 1 fontosunk. Apróbb pénzt nem fogadott el a cucc. :S
Krisz megragadta a kézi poggyászok nagyobb részét és 2 nagy bőröndöt, Szofi húzta a legkisebb bőröndöt, Gréti egy közepes bőröndöt húzott, így nekem már csak 2 nagy bőrönd maradt. :)
A bérelt autóhoz előbb buszoznunk kellett egy kicsit, de kibírható volt. Ezután kicsit vicces feladat következett. Egy Avensis kombiba be kellett passzírozni magunkat és a csomagokat is. A gyerekek között, lábánál, az én lábamnál is volt csomag, sőt egy nagy bőrönd az ölemben landolt. Eldőlni semmiképp sem tudtam volna, mert a csomagtartó kalaptartóját le kellett szerelni, amit már csak az első ülések közé tudtunk betenni, így oldalról is meg voltam támasztva. :)
Krisz eleinte kicsit kétségbe volt esve a vezetés gondolatától, de végül hiba nélkül elvezetett a házig. Persze GPS segítségével. :) Anélkül elég reménytelen lett volna.
Amint beültünk a kocsiba, szinte rögtön elaludtam. Akkor legalább nem fájt semmi. A háznál ébredtem fel.
Felhívtam a tulajt, aki pár perc múlva itt volt a kulcsokkal. Segített is Krisznek behordani a csomagokat. Nagyon rendes volt.
Vettek porszívót, fűnyírót, felmosót, hogy azokat nekünk ne kelljen és minden WC-be bekészítettek WC papírt. Felírta, hogy ha kell, akkor hova tudunk menni orvoshoz.
Miután leraktuk a bőröndöket, ismét útra keltünk. Elkezdtük beszerezni a dolgokat. Krisz a mobilján kereste ki a boltokat és a GPS segítségével próbáltunk eljutni oda. Lényegében estig vásároltunk, illetve úton voltunk.
Én nagyon rosszul voltam, de sok választásom nem volt, mentem.
Napközben ugyan csak 4 falatot ettem, amikor már nem bírtam tovább, de estére újra kezdődött a buli. Semmi nem maradt bennem, sőt szerintem több jött ki, mint ami egész hét alatt bekerült. :)
Vasárnap folytattuk a cuccok beszerzését. Ekkor kicsit jobban voltam. Legalább az arcom és a fogaim nem fájtak. Ismét ennem kellett pár falatot, hogy bírjam a túrát. Este ismét büntetés volt a mohóság jutalma.
Ekkor Krisz már azon gondolkodott, hogy melyik nap küldjön haza gyerekestől, hogy befekhessek kórházba.
De innentől kicsit jobb lett.
A köhögés még nem múlt el, de jelentősen csillapodott. A legújabb szerzemény mára csupán egy afta a számban. :) Ezt még elviselem. Ma már tudtam enni is és el tudtam hagyni hosszabb időre a házat és intézni az intézendő dolgokat.
Apum a csajokkal együtt tudott értem jönni. Szofi nagy mosollyal rohant hozzám, Gréti elsírta magát, amikor meglátott. Na, nem bánatában. :)
Anyum nem jött, mert elkapta a lányoktól a hányás-hasmenés truttyot.
Innentől nap mint nap igyekeztem a bankoknál, az APEH-nél, a TB-nél intézni a dolgokat. A kocsit le kellett vizsgáztatni, mert lejárt a műszakija. Közben igyekeztem dolgozni is. Napi 4-5 órákat próbáltam aludni, de annyira köhögtem, hogy ez elég reménytelen volt. Mondhatni éjszakánként fulladtam.
Próbáltam összeszedni a cuccainkat, amiket ki akartam hozni. Ez sem volt egyszerű, mert minden cuccunk máshol van elpakolva. Ugyan leginkább csak ruhát hoztunk, de azok 3-4 helyen voltak. Bőröndöt is kellett venni, hogy legyen mibe pakolni.
Végül 5 bőröndnyi cuccunk volt, amit fel akartunk adni poggyászként, plusz persze 5 kézipoggyász: 1 kisbőrönd, 1 notitáska, egy termetes válltáska, és persze a fényképezőgépem.
Mindent igyekeztem előre összekészíteni, de persze Krisz cuccait csak az utolsó pillanatban tudtam bepakolni, mert ő péntek este jött haza Erlangenből. Azért jött, hogy ne nekem kelljen a sok csomaggal és a 2 gyerekkel (betegen) cipekednem. Nem tudtam volna megoldani. Ez tény.
Miután az egyik szemem meggyógyult, a másik gyulladt be. De ez még a kisebbik baj volt. Csütörtök estére ismét belázasodtam. Aznap már alig bírtam enni. Este kezdődött a csinnadratta. Apum, meg én egyszerre kaptuk el a hányós-hasmenéses betegséget.
De következő nap ugyanúgy ment minden tovább, mintha makk egészséges lennék.
Eljött a szombat hajnal. A csajok simán felkeltek, nem volt semmi gond. A reptérre 2 kocsival mentünk ki, csak így fértek el a csomagjaink. Robi, a barátunk vitte a csomagok nagy részét. Apum vele ment. Mi meg leginkább csak magunkat cipeltük.
Az 5 csomagot, ami sokkal több volt súlyra mint a megengedett, simán felengedték extra fizetés nélkül, bár a Wizz rendszerében eleve 5 csomagnak foglaltam és fizettem helyet.
A biztonsági vizsgálatnál előre mehettünk volna a gyerekekkel, de a lányok elemükben voltak, így nem fogták fel, hogy merre kellene menniük. Így hagytam az egészet a csudába. Kicsit kétségbe is estek, amikor elmondtam nekik, hogy le kell venniük a csizmát, kabátot, pulcsit, de aztán megnyugodtak.
Viszonylag hamar felengedtek a gépre és sikerült a boarding asztalnál viszonylag a sor elejére állni. Ekkor volt egy kritikus momentum. Persze a héten többször volt ilyen. A gyerekek leejtettek valamit és fel akartam venni. Leguggoltam és nem bírtam felállni. Ekkorra teljesen kész voltam. Fájt az arcom, a fogaim, lázas voltam. Enni napok óta nem tudtam, és persze aludni sem.
Végül Krisz átvette az összes csomagot, így fel tudtam szállni a gépre.
A felszállás során Szofi arcán hatalmas mosoly terült szét. Krisz meg is jegyezte, hogy olyan, mint az anyja. :) Grétinek is nagyon tetszett az egész. Felszállás után pár perccel mindannyian elaludtunk és csak leszállás előtt ébredtünk.
Ahogy megérkeztünk, egy szép hosszú sor várt az útlevél ellenőrzésnél. Mire kiértünk, már csak a mi csomagjaink keringtek. Krisz levadászta őket, majd elment toligáért. Hozott volna, de nem volt se 1 eurósunk, se 1 fontosunk. Apróbb pénzt nem fogadott el a cucc. :S
Krisz megragadta a kézi poggyászok nagyobb részét és 2 nagy bőröndöt, Szofi húzta a legkisebb bőröndöt, Gréti egy közepes bőröndöt húzott, így nekem már csak 2 nagy bőrönd maradt. :)
A bérelt autóhoz előbb buszoznunk kellett egy kicsit, de kibírható volt. Ezután kicsit vicces feladat következett. Egy Avensis kombiba be kellett passzírozni magunkat és a csomagokat is. A gyerekek között, lábánál, az én lábamnál is volt csomag, sőt egy nagy bőrönd az ölemben landolt. Eldőlni semmiképp sem tudtam volna, mert a csomagtartó kalaptartóját le kellett szerelni, amit már csak az első ülések közé tudtunk betenni, így oldalról is meg voltam támasztva. :)
Krisz eleinte kicsit kétségbe volt esve a vezetés gondolatától, de végül hiba nélkül elvezetett a házig. Persze GPS segítségével. :) Anélkül elég reménytelen lett volna.
Amint beültünk a kocsiba, szinte rögtön elaludtam. Akkor legalább nem fájt semmi. A háznál ébredtem fel.
Felhívtam a tulajt, aki pár perc múlva itt volt a kulcsokkal. Segített is Krisznek behordani a csomagokat. Nagyon rendes volt.
Vettek porszívót, fűnyírót, felmosót, hogy azokat nekünk ne kelljen és minden WC-be bekészítettek WC papírt. Felírta, hogy ha kell, akkor hova tudunk menni orvoshoz.
Miután leraktuk a bőröndöket, ismét útra keltünk. Elkezdtük beszerezni a dolgokat. Krisz a mobilján kereste ki a boltokat és a GPS segítségével próbáltunk eljutni oda. Lényegében estig vásároltunk, illetve úton voltunk.
Én nagyon rosszul voltam, de sok választásom nem volt, mentem.
Napközben ugyan csak 4 falatot ettem, amikor már nem bírtam tovább, de estére újra kezdődött a buli. Semmi nem maradt bennem, sőt szerintem több jött ki, mint ami egész hét alatt bekerült. :)
Vasárnap folytattuk a cuccok beszerzését. Ekkor kicsit jobban voltam. Legalább az arcom és a fogaim nem fájtak. Ismét ennem kellett pár falatot, hogy bírjam a túrát. Este ismét büntetés volt a mohóság jutalma.
Ekkor Krisz már azon gondolkodott, hogy melyik nap küldjön haza gyerekestől, hogy befekhessek kórházba.
De innentől kicsit jobb lett.
A köhögés még nem múlt el, de jelentősen csillapodott. A legújabb szerzemény mára csupán egy afta a számban. :) Ezt még elviselem. Ma már tudtam enni is és el tudtam hagyni hosszabb időre a házat és intézni az intézendő dolgokat.
2011. február 19., szombat
Bank
A bank egy váza... :D
Azt hittem, hogy felkészültem belőlük. De nem ...
Állítólag errefelé leginkább a HSBC áll szóba a frissen ideköltözőkkel. A többi csak akkor, ha már volt angol banki története az egyénnek.
Amit vittünk:
- munkáltatói referencia, mely CÉGES papírra volt nyomtatva és meg volt jelölve az éves fizetés összege
- színes másolat az útlevelekről
- korábbi, otthoni banki referencia (angolul)
- korábbi számlakivonatok (magyarul)
- bérleti szerződés, mely az itteni címet tartalmazta
- személyi, útlevél, lakcímkártya, jogsi (mind magyar), útlevél
Nos, ez mind kevésnek bizonyult!!
A munkáltatói referencia szép dolog, de ... De nem elég a céges papír, a munkavállaló neve és fizetés összege. Rá kell írni, hogy mi a munkavállaló magyar címe (mi volt, ami rajta van a lakcímkártyán) és mi az új, angol címe.
Nálunk a céges papír fejlécében a HR igazgatóság címe volt, ami New Heavenben van. Krisz a londoni irodában van. Ez sem ok. Olyan céges papír kell, ahol a fejléc annak az irodának a címét tartalmazza, ahol a munkavállaló dolgozik. Fejlécben is és a referencia szövegében is az szerepeljen.
Kérték, hogy adjunk olyan személyes iratot, ami fényképes és rajta szerepel a nevünk ÉS a címünk is. De se a jogsin, se a személyin, se az útlevélen nincs cím. Az csak a lakcímkártyán van, amin viszont nincs fénykép. De az nekik nem jó, hiába szerepel ugyanaz a név rajtuk ... Észkombájnok ...
Amúgy, ha meg is nyitották volna a számlát, akkor is csak egy Passport nevű számlát nyitottak volna, ami havi 8 font és minden művelet pénzbe kerül, ráadásul 1 évet alá kell velük írni.
Ha már lenne egy közüzemi vagy telefonszámlánk, esetleg a council tax számla a kezünkben lenne, akkor másféle számlát is nyithatnánk.
Tehát, a munkáltatói referencián legyen:
- munkavállaló munkavégzésének címe
- a céges papír fejlécében is az a cím legyen, mint ahol a munkavállaló dolgozik (eltérés kizáró ok)
- munkavállaló neve
- munkavállaló útlevélszáma
- munkavállaló lakcímkártyán szereplő címe (magyar lakcímkártya)
- angol címe
- éves jövedelme
- mikortól dolgozik ott
Plusz kell:
- egy angol rezsiszámla/telefonszámla/council tax számla
- színes másolat az útlevelekről
- én elvinném az útlevelet, személyit, lakcímkártyát, jogsit, csak hogy tuti tudjanak azonosítani
A banki referenciát nem fogadták el. A számlakivonatot elfogadták volna, ha angolul van. Na de Magyarországon magyarul adják ki...
A bérleti szerződés nem érdekelte őket, azzal nem tudnak mit kezdeni, hiába szerepel benne az angol címed.
Nos, ha mindez a fenti felsorolás megvan, akkor már nem csak Passport számlát lehet nyitni. Ez az elmélet. Aztán meglátjuk, hogy mi a gyakorlat.
Nekünk az a szerencsénk, hogy a cég hajlandó volt a magyar számlánkra utalni a pénzt, amin létrehoztunk egy font alapú külön számlát is. Ehhez sajna kártyát nem tudtak adni ... :S
Eddig itt tartunk. Majd 26-a után újra nekifutunk a banki témának. Hátha akkor már sikerül emberszámba vetetnünk magunkat.
Azt hittem, hogy felkészültem belőlük. De nem ...
Állítólag errefelé leginkább a HSBC áll szóba a frissen ideköltözőkkel. A többi csak akkor, ha már volt angol banki története az egyénnek.
Amit vittünk:
- munkáltatói referencia, mely CÉGES papírra volt nyomtatva és meg volt jelölve az éves fizetés összege
- színes másolat az útlevelekről
- korábbi, otthoni banki referencia (angolul)
- korábbi számlakivonatok (magyarul)
- bérleti szerződés, mely az itteni címet tartalmazta
- személyi, útlevél, lakcímkártya, jogsi (mind magyar), útlevél
Nos, ez mind kevésnek bizonyult!!
A munkáltatói referencia szép dolog, de ... De nem elég a céges papír, a munkavállaló neve és fizetés összege. Rá kell írni, hogy mi a munkavállaló magyar címe (mi volt, ami rajta van a lakcímkártyán) és mi az új, angol címe.
Nálunk a céges papír fejlécében a HR igazgatóság címe volt, ami New Heavenben van. Krisz a londoni irodában van. Ez sem ok. Olyan céges papír kell, ahol a fejléc annak az irodának a címét tartalmazza, ahol a munkavállaló dolgozik. Fejlécben is és a referencia szövegében is az szerepeljen.
Kérték, hogy adjunk olyan személyes iratot, ami fényképes és rajta szerepel a nevünk ÉS a címünk is. De se a jogsin, se a személyin, se az útlevélen nincs cím. Az csak a lakcímkártyán van, amin viszont nincs fénykép. De az nekik nem jó, hiába szerepel ugyanaz a név rajtuk ... Észkombájnok ...
Amúgy, ha meg is nyitották volna a számlát, akkor is csak egy Passport nevű számlát nyitottak volna, ami havi 8 font és minden művelet pénzbe kerül, ráadásul 1 évet alá kell velük írni.
Ha már lenne egy közüzemi vagy telefonszámlánk, esetleg a council tax számla a kezünkben lenne, akkor másféle számlát is nyithatnánk.
Tehát, a munkáltatói referencián legyen:
- munkavállaló munkavégzésének címe
- a céges papír fejlécében is az a cím legyen, mint ahol a munkavállaló dolgozik (eltérés kizáró ok)
- munkavállaló neve
- munkavállaló útlevélszáma
- munkavállaló lakcímkártyán szereplő címe (magyar lakcímkártya)
- angol címe
- éves jövedelme
- mikortól dolgozik ott
Plusz kell:
- egy angol rezsiszámla/telefonszámla/council tax számla
- színes másolat az útlevelekről
- én elvinném az útlevelet, személyit, lakcímkártyát, jogsit, csak hogy tuti tudjanak azonosítani
A banki referenciát nem fogadták el. A számlakivonatot elfogadták volna, ha angolul van. Na de Magyarországon magyarul adják ki...
A bérleti szerződés nem érdekelte őket, azzal nem tudnak mit kezdeni, hiába szerepel benne az angol címed.
Nos, ha mindez a fenti felsorolás megvan, akkor már nem csak Passport számlát lehet nyitni. Ez az elmélet. Aztán meglátjuk, hogy mi a gyakorlat.
Nekünk az a szerencsénk, hogy a cég hajlandó volt a magyar számlánkra utalni a pénzt, amin létrehoztunk egy font alapú külön számlát is. Ehhez sajna kártyát nem tudtak adni ... :S
Eddig itt tartunk. Majd 26-a után újra nekifutunk a banki témának. Hátha akkor már sikerül emberszámba vetetnünk magunkat.
Hegyek és völgyek
Rég jelentkeztem. Ennek több oka is volt.
Végül is 4 éjszaka, 3 nap voltam lázas. De addig nem folyt az orrom és nem köhögtem. Ahogy elmúlt a láz, jöttek ezek a finomságok. Azóta is sem sikerült magam 100-assá varázsolni, de hát ez még sosem sikerült. :))))))
Sőt, kicsit rontani is sikerült a helyzeten. Tegnap, miközben Krisszel intéztük a dolgokat, az egyik illatszerboltban bűnbe estem. Sose tettem még ilyet, de kipróbáltam egy szemhéjpúder tesztert. Nem kellett volna. Valakinek szemgyuszija lehetett, aki előttem tesztelte. Mára kötőhártyagyuszim is lett. Mintha a köhögés és orrfolyás nem lenne elég.
Tegnap majdnem a térdem is sikerült eltörnöm. Nem vettem észre, hogy előttem van egy éles pöcök és lendületből belerúgtam. Perceken át némán ültem. Jobb volt, mintha kiabáltam volna, furán néztek volna rám. :)
A gyerekek meggyógyultak anyum helyzetjelentései szerint. Ennek örülök. De mire ők meggyógyultak, megfertőzték anyum. Tehát amikor hazamegyek, valszín egy kiadós hasmenés is vár rám, mert ezek után miért nem kapnám azt is el?! :)))))) Na, de nem fogom. Punktum. :)
Ennyit az egészségről. :)
Kedden leültem dolgozni. Majd mászkáltam a neten. Egy képet kerestem gúgliban, ami nem tartozott a munkához. Tudom-tudom, minek mászkálok. Rákattintottam a képre. Nem kellett volna. Drága kattintás lett ...
Egy pillanat alatt 38 vírus, trójai, spyware, féreg és társai ugrottak a gépemre. Hihetetlen volt. 20 éve dolgozok lassan számítógépen (na jó, egy időben csak a sulihoz kellett), de ilyen még sose fordult elő velem. Bezzeg most bepótoltam.
Mivel a gép totálisan lehalt, el kellett vinnem szervizbe, ahol csekély 94 fontért újrahúzták a gépet. Persze az Adobe és Office csomag nem került fel rá, azt majd otthon kell felpakolnom. Ezért az árért újratelepítették az operációs rendszert és feltették az ESET biztonsági szoftvert.
Rendesek voltak, mert 1 nap alatt megcsinálták, holott 3-4 napot ígértek az elején, de beblöfföltem, hogy hamarabb kell elutaznom. :) Pfuj, de izé vagyok.
Szerdán megérkezett Krisz. Egész nap bent volt az irodában. Így én nem kapkodtam el, hogy eljöjjek Tünditől. Kiporszívóztam, kimostam az ágyneműm, kivasaltam, hogy legalább ezekre ne legyen gondja utánam. :)
Majd késő délután jöttem csak be a belvárosba.
Krisz és a főnöke már várt. Meghívott minket vacsizni. Vicces volt, mert nem foglalt helyet. Nos, ez hiba volt. Itt az egyik legjobb üzlet: éttermet vagy bármiféle kajaárúsító helyet üzemeltetni.
Ahogy eljön az ebédidő, a helyek megtelnek, az emberek leülni se tudnak, hát állva esznek, mint a lovak, olyan sűrűn elhelyezve, mint a heringek. (Micsoda képi megjelenítés részemről. :D) Nos, az esték is hasonlóak. Minden totál tele lesz emberekkel. Hihetetlen.
Krisz főnöke így jellemezte az angol üzleti vacsorákat: üzletemberek bezsúfolva magukat egy helyre, állva, egy sörrel a kezükben egymással kiabálnak (máshogy nem is hallják egymást...).
Nagyon durva, én ilyet még nem láttam.
Végül máshova mentünk enni, találtunk egy csendesebb, szinte üres éttermet. Először elgondolkodtunk, hogy ott miért nincs tömeg, de végül az étel ehető volt és még csak extrém drágának sem számított londoni körülmények között.
Csütörtökön Krisz csak délelőtt dolgozott. Úgy volt, hogy 1 körül találkozunk, aztán elmegyünk aláírni a bérleti szerződést. Mivel nem voltam jól, ezért délelőtt aludtam. Fél 1-kor ébredtem, amikor realizáltam, hogy nem műxik a telefonom. Hurrá. :)
Krisz állítólag próbált elérni, de hát nem tudott. Majd felhívta a szállodát, hogy kapcsolják a szobánkat, de a szobákban nincs telefon. :)
Mindegy, nem estem kétségbe. Nagyjából tudtam, hogy hol van a munkahelye. Odamentem elé. Így ezt is megoldottuk. Még szerencse, hogy felébredtem időben.
Elmentünk Bracknellbe, ahol a tulaj apja várt minket. Egy nagyon idős úr. Mondtuk neki, hogy még ki kellene vennünk valamennyi pénzt, menjünk el egy automatához. De nem talált oda. Mondta, hogy ok, akkor menjünk el a házhoz. 4 kört tett meg, de nem találta az utat. Végül egy óriási kerülővel mentünk oda. :) Közben az járt a fejemben, hogy Krisz milyen hülyének nézhet, hogy ilyen messze találtam házat. De a kocsiban nem akartam elmagyarázni, hogy az öreg eltévedt, azért tart eddig az út. :)
A házról kiderült, hogy azért ilyen szép, mert eredetileg bemutató lakás volt.
Nos, most kéne jönnie a linknek a képekkel a házról. Ha már megígértem. :) (Még nem szedték le.)
Utána az öreg elvitt a helyi councilhoz, hogy intézhessük a council taxot és a gyerekek iskoláztatását. Itt csak olyan sulit mondtak, ahol 4 éves kortól lehet menni, tehát Szofi még szeptemberig velem lesz. Gréti már a kiérkezés után 1-2 héten belül valszín kezdheti a sulit.
A council tax számlát majd kiküldik. Így még mindig nincs helyi számla a kezünkben.
Utána elmentünk és vettünk nekem egy telefont. Mivel még nincs helyi bankszámlánk, ezért csak Pay as you go, azaz feltöltőkártyás telefont tudtunk csak venni. Egy Nokia E. Összesen 100 fontot fizettünk, de ezért 500 percet beszélhetek, 3000 SMS-t küldhetek és 500 MB adatforgalmat generálhatok és a telefon is az enyém.
Nagyon jó számot sikerült kapnom. Az eladó szerint, aki nagyon készséges volt, mindent elmagyarázott, ha kiállok az utcára és meghirdetem ezt a számot, bárki ad érte simán 100 fontot. :)
A számot ráadásul átvihetem majd előfizetéses szerződésbe is. De a telefonügyekről majd külön bejegyzést írok.
Hamarosan lemerül a gépem. Majd folytatom később, mert itt most nem tudom töltőre dugni.
Végül is 4 éjszaka, 3 nap voltam lázas. De addig nem folyt az orrom és nem köhögtem. Ahogy elmúlt a láz, jöttek ezek a finomságok. Azóta is sem sikerült magam 100-assá varázsolni, de hát ez még sosem sikerült. :))))))
Sőt, kicsit rontani is sikerült a helyzeten. Tegnap, miközben Krisszel intéztük a dolgokat, az egyik illatszerboltban bűnbe estem. Sose tettem még ilyet, de kipróbáltam egy szemhéjpúder tesztert. Nem kellett volna. Valakinek szemgyuszija lehetett, aki előttem tesztelte. Mára kötőhártyagyuszim is lett. Mintha a köhögés és orrfolyás nem lenne elég.
Tegnap majdnem a térdem is sikerült eltörnöm. Nem vettem észre, hogy előttem van egy éles pöcök és lendületből belerúgtam. Perceken át némán ültem. Jobb volt, mintha kiabáltam volna, furán néztek volna rám. :)
A gyerekek meggyógyultak anyum helyzetjelentései szerint. Ennek örülök. De mire ők meggyógyultak, megfertőzték anyum. Tehát amikor hazamegyek, valszín egy kiadós hasmenés is vár rám, mert ezek után miért nem kapnám azt is el?! :)))))) Na, de nem fogom. Punktum. :)
Ennyit az egészségről. :)
Kedden leültem dolgozni. Majd mászkáltam a neten. Egy képet kerestem gúgliban, ami nem tartozott a munkához. Tudom-tudom, minek mászkálok. Rákattintottam a képre. Nem kellett volna. Drága kattintás lett ...
Egy pillanat alatt 38 vírus, trójai, spyware, féreg és társai ugrottak a gépemre. Hihetetlen volt. 20 éve dolgozok lassan számítógépen (na jó, egy időben csak a sulihoz kellett), de ilyen még sose fordult elő velem. Bezzeg most bepótoltam.
Mivel a gép totálisan lehalt, el kellett vinnem szervizbe, ahol csekély 94 fontért újrahúzták a gépet. Persze az Adobe és Office csomag nem került fel rá, azt majd otthon kell felpakolnom. Ezért az árért újratelepítették az operációs rendszert és feltették az ESET biztonsági szoftvert.
Rendesek voltak, mert 1 nap alatt megcsinálták, holott 3-4 napot ígértek az elején, de beblöfföltem, hogy hamarabb kell elutaznom. :) Pfuj, de izé vagyok.
Szerdán megérkezett Krisz. Egész nap bent volt az irodában. Így én nem kapkodtam el, hogy eljöjjek Tünditől. Kiporszívóztam, kimostam az ágyneműm, kivasaltam, hogy legalább ezekre ne legyen gondja utánam. :)
Majd késő délután jöttem csak be a belvárosba.
Krisz és a főnöke már várt. Meghívott minket vacsizni. Vicces volt, mert nem foglalt helyet. Nos, ez hiba volt. Itt az egyik legjobb üzlet: éttermet vagy bármiféle kajaárúsító helyet üzemeltetni.
Ahogy eljön az ebédidő, a helyek megtelnek, az emberek leülni se tudnak, hát állva esznek, mint a lovak, olyan sűrűn elhelyezve, mint a heringek. (Micsoda képi megjelenítés részemről. :D) Nos, az esték is hasonlóak. Minden totál tele lesz emberekkel. Hihetetlen.
Krisz főnöke így jellemezte az angol üzleti vacsorákat: üzletemberek bezsúfolva magukat egy helyre, állva, egy sörrel a kezükben egymással kiabálnak (máshogy nem is hallják egymást...).
Nagyon durva, én ilyet még nem láttam.
Végül máshova mentünk enni, találtunk egy csendesebb, szinte üres éttermet. Először elgondolkodtunk, hogy ott miért nincs tömeg, de végül az étel ehető volt és még csak extrém drágának sem számított londoni körülmények között.
Csütörtökön Krisz csak délelőtt dolgozott. Úgy volt, hogy 1 körül találkozunk, aztán elmegyünk aláírni a bérleti szerződést. Mivel nem voltam jól, ezért délelőtt aludtam. Fél 1-kor ébredtem, amikor realizáltam, hogy nem műxik a telefonom. Hurrá. :)
Krisz állítólag próbált elérni, de hát nem tudott. Majd felhívta a szállodát, hogy kapcsolják a szobánkat, de a szobákban nincs telefon. :)
Mindegy, nem estem kétségbe. Nagyjából tudtam, hogy hol van a munkahelye. Odamentem elé. Így ezt is megoldottuk. Még szerencse, hogy felébredtem időben.
Elmentünk Bracknellbe, ahol a tulaj apja várt minket. Egy nagyon idős úr. Mondtuk neki, hogy még ki kellene vennünk valamennyi pénzt, menjünk el egy automatához. De nem talált oda. Mondta, hogy ok, akkor menjünk el a házhoz. 4 kört tett meg, de nem találta az utat. Végül egy óriási kerülővel mentünk oda. :) Közben az járt a fejemben, hogy Krisz milyen hülyének nézhet, hogy ilyen messze találtam házat. De a kocsiban nem akartam elmagyarázni, hogy az öreg eltévedt, azért tart eddig az út. :)
A házról kiderült, hogy azért ilyen szép, mert eredetileg bemutató lakás volt.
Nos, most kéne jönnie a linknek a képekkel a házról. Ha már megígértem. :) (Még nem szedték le.)
Utána az öreg elvitt a helyi councilhoz, hogy intézhessük a council taxot és a gyerekek iskoláztatását. Itt csak olyan sulit mondtak, ahol 4 éves kortól lehet menni, tehát Szofi még szeptemberig velem lesz. Gréti már a kiérkezés után 1-2 héten belül valszín kezdheti a sulit.
A council tax számlát majd kiküldik. Így még mindig nincs helyi számla a kezünkben.
Utána elmentünk és vettünk nekem egy telefont. Mivel még nincs helyi bankszámlánk, ezért csak Pay as you go, azaz feltöltőkártyás telefont tudtunk csak venni. Egy Nokia E. Összesen 100 fontot fizettünk, de ezért 500 percet beszélhetek, 3000 SMS-t küldhetek és 500 MB adatforgalmat generálhatok és a telefon is az enyém.
Nagyon jó számot sikerült kapnom. Az eladó szerint, aki nagyon készséges volt, mindent elmagyarázott, ha kiállok az utcára és meghirdetem ezt a számot, bárki ad érte simán 100 fontot. :)
A számot ráadásul átvihetem majd előfizetéses szerződésbe is. De a telefonügyekről majd külön bejegyzést írok.
Hamarosan lemerül a gépem. Majd folytatom később, mert itt most nem tudom töltőre dugni.
2011. február 15., kedd
Jobb
Gréti ma reggel már mosolygott, elemében volt és azt ecsetelte, hogy milyen rejtvényt fogunk az utazás során együtt megfejteni. Annyira örülök, hogy jól van. Nagyon megvisel, amikor a fájdalomtól eltorzult sírással vegyítve üvölt.
Ma reggelre Szofi hányt ... Amikor beszéltünk, akkor csak nézett ki a kicsi buksijából. Anyum mondta, hogy nem aludt éjjel. Nos, ez nem ritka ... De legalább ne legyen beteg.
Mondanám, hogy mára jobban vagyok. Na jó, jobban. Reggel óta nincs lázam. Csak jó lenne, ha lenne erőm felállni.
A ház kapcsán megegyeztünk 2 havi kaucióban. Ezt fairnek találom, mert a ház igen fullosan felszerelt és berendezett.
Sőt, mivel írtam nekik, hogy beteg vagyok és nem biztos, hogy el tudok vánszorogni egy bankig, írták, hogy kp. is odaadhatom majd amikor megyünk szerződni. Amikor írtam, hogy megpróbálok elmenni a bankig, mert nincs nagyon messze, írtak, hogy ne menjek, ha nem vagyok jól. Gyógyuljak meg előbb.
Ez azért már sokkal kedvesebben, emberibben hangzott.
Ma reggelre Szofi hányt ... Amikor beszéltünk, akkor csak nézett ki a kicsi buksijából. Anyum mondta, hogy nem aludt éjjel. Nos, ez nem ritka ... De legalább ne legyen beteg.
Mondanám, hogy mára jobban vagyok. Na jó, jobban. Reggel óta nincs lázam. Csak jó lenne, ha lenne erőm felállni.
A ház kapcsán megegyeztünk 2 havi kaucióban. Ezt fairnek találom, mert a ház igen fullosan felszerelt és berendezett.
Sőt, mivel írtam nekik, hogy beteg vagyok és nem biztos, hogy el tudok vánszorogni egy bankig, írták, hogy kp. is odaadhatom majd amikor megyünk szerződni. Amikor írtam, hogy megpróbálok elmenni a bankig, mert nincs nagyon messze, írtak, hogy ne menjek, ha nem vagyok jól. Gyógyuljak meg előbb.
Ez azért már sokkal kedvesebben, emberibben hangzott.
2011. február 14., hétfő
Eszembe jutott
A lázas éjszaka után egy rossz gép fogadott. Bekapcsoltam, majd ő úgy döntött, hogy nem indul el. Minden led világított, mintha működne, de se kép, se hang.
A ki/bekapcsoló gombot is nyomkodhattam hosszan, fütyült rám. Kikapcsolni se lehetett.
Végül kihúztam a 220-ból és kiszedtem az aksiját. Ekkor kénytelen kelletlen kikapcsolt.
Aztán összeraktam, újraindítottam és sípolva indított. Tiltakozott, mint akit nyúznak.
De harmadszorra én győztem. Elindult a kicsike. Igaz, azóta nem mertem kikapcsolni. :)
A ki/bekapcsoló gombot is nyomkodhattam hosszan, fütyült rám. Kikapcsolni se lehetett.
Végül kihúztam a 220-ból és kiszedtem az aksiját. Ekkor kénytelen kelletlen kikapcsolt.
Aztán összeraktam, újraindítottam és sípolva indított. Tiltakozott, mint akit nyúznak.
De harmadszorra én győztem. Elindult a kicsike. Igaz, azóta nem mertem kikapcsolni. :)
Gréti
Most beszéltem velük. Gréti nagyon rosszul van. Nagyon sírt a háttérben. Nagyon fájnak a lábai. :(
Én meg itt ülök és nem tudok neki segíteni.
Ez valami hányásos, hasmenéses influenzás szar lehet...
Én meg itt ülök és nem tudok neki segíteni.
Ez valami hányásos, hasmenéses influenzás szar lehet...
Nem az én napom
Tegnap egész nap fáztam kicsit. Ez estére rosszabb lett, azt hittem, megfagyok. Egy idő után már fókuszálni is nehezemre esett. Bevettem algopirint. Még jó, hogy volt Tündinek. Így el tudtam aludni.
Éjjel persze úsztam a saját levemben, reggelre meg tele lettem a "kedvenc" vörös foltjaimmal. Ahányszor megbetegszek, tele leszek vörös foltokkal. Hurrá...
Szerintem egész nap felváltva hőemelkedésem, lázam van. De remélhetőleg megmaradok.
Reggel megérkezett egy levél azoktól, akiknek a házát ki akartam venni. Eddig sose mondták meg, hogy mennyi a kaució, amit kérnek. Ennek összege Angliában jellemzően 1 havi bérleti díj, de lehet másfél havi is. Ha valaki a bérleti díj kétszeresét kéri, akkor már speciális jogokat is biztosít a bérlőnek, mint pl. hogy ő maga albérlőket fogadhat be.
Nos, a ház bérleti díja 1200 font. Ők pedig 3600 fontot írtak bele a szerződésbe, mint kaució. Ezen kicsit kiakadtam.
Ja és nem elég nekik a banki referencia, a munkáltatói referencia és egy korábbi bérleti referencia... Kell nekik a munkáltatói szerződés és személyes referenciák.
Vulgáris leszek: nem akarnak a bugyimba is belenézni?????
Visszaírtam nekik, hogy 1800 font kauciót vagyok hajlandó fizetni és adtam pár személyes referenciát is. Nem volt egyszerű, mert nem minden ismerős beszél angolul, de végül 4 embert tudtam keríteni.
Lázasan elkocogtam a boltba. Sajnos a szép időt nem tudtam kiélvezni, mert vastagon felöltözve is kockára fagytam. A boltban valamiért a terminál nem akarta olvasni egyik kártyám sem. Tök ciki volt. Végül jött egy főpénztáros szerű és neki sikerült megoldani.
Még volt valami, amit le szerettem volna írni, ami nem fokozta a jókedvem - hogy ne csak a jó dolgokat írjam le -, de beteg agyam kihagy és nem emlékszem rá.
Éjjel persze úsztam a saját levemben, reggelre meg tele lettem a "kedvenc" vörös foltjaimmal. Ahányszor megbetegszek, tele leszek vörös foltokkal. Hurrá...
Szerintem egész nap felváltva hőemelkedésem, lázam van. De remélhetőleg megmaradok.
Reggel megérkezett egy levél azoktól, akiknek a házát ki akartam venni. Eddig sose mondták meg, hogy mennyi a kaució, amit kérnek. Ennek összege Angliában jellemzően 1 havi bérleti díj, de lehet másfél havi is. Ha valaki a bérleti díj kétszeresét kéri, akkor már speciális jogokat is biztosít a bérlőnek, mint pl. hogy ő maga albérlőket fogadhat be.
Nos, a ház bérleti díja 1200 font. Ők pedig 3600 fontot írtak bele a szerződésbe, mint kaució. Ezen kicsit kiakadtam.
Ja és nem elég nekik a banki referencia, a munkáltatói referencia és egy korábbi bérleti referencia... Kell nekik a munkáltatói szerződés és személyes referenciák.
Vulgáris leszek: nem akarnak a bugyimba is belenézni?????
Visszaírtam nekik, hogy 1800 font kauciót vagyok hajlandó fizetni és adtam pár személyes referenciát is. Nem volt egyszerű, mert nem minden ismerős beszél angolul, de végül 4 embert tudtam keríteni.
Lázasan elkocogtam a boltba. Sajnos a szép időt nem tudtam kiélvezni, mert vastagon felöltözve is kockára fagytam. A boltban valamiért a terminál nem akarta olvasni egyik kártyám sem. Tök ciki volt. Végül jött egy főpénztáros szerű és neki sikerült megoldani.
Még volt valami, amit le szerettem volna írni, ami nem fokozta a jókedvem - hogy ne csak a jó dolgokat írjam le -, de beteg agyam kihagy és nem emlékszem rá.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)