Két héttel ezelőtt az egyik tanító néni odajött hozzám, hogy bejárnék-e időnként Szofi osztályába a gyerekekkel olvasni. Már ennél nagyon meglepődtem. Nagyon örültem a felkérésnek. Mint később kiderült, azért rám esett (részben) a választás, mert ezzel ismerik el azt a munkát, eredményt, amit a saját gyerekeimmel felmutattunk.
Mondtam, hogy persze, szívesen segítek.
Azóta szinte minden nap megyek 1-1,5 órára és olvasok a gyerekekkel. Érdekes, hogy örömmel jönnek és olvasnak velem. Van, aki sorban áll, hogy ő is had olvasson nekem. :D Eddig igazán tündér volt mindegyik.
Időközben ki kellett töltenem a CRB (Criminal Records Bureau) kérvényt, ami az itteni erkölcsi igazoláshoz kell. Ezt az iskola intézte, nekem nem kellett érte fizetnem, csak ki kellett töltenem.
Az is kiderült számomra, hogy nem a tanítónéni egyedüli ötlete volt, hogy engem felkérjen, hanem az igazgatónő részéről indult a kezdeményezés.
A következő meglepetés ma ért. Reggel az igazgatónővel összefutottam a bejáratnál és megállított. Érdeklődött, hogy szükség esetén be tudnék-e járni a tanárokat helyettesíteni, ha valaki megbetegszik például. Ott esett le az állam. :D Ez annyira, de annnnnnyira jóóóóóóóóóóó érzés!
És ami még jobb érzés, látni, hogy a lányok mennyire büszkék rám. Hisz nem más anyukáját kérik fel, hanem az övékét.
Szofi tökéletesen helyén tudja kezelni a dolgot. Amikor bemegyek hozzájuk egyszer sem jön oda hozzám. Amikor észrevesz egy óriási mosollyal jutalmaz, majd folytatja azt, amiben éppen benne volt.
Szóval kirááááááááááály! :D :D
Ezt se gondoltam volna soha!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Olvasás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Olvasás. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. április 24., kedd
2012. március 6., kedd
Könyvtár incentive haszna
Korábban már írtam a könyvtár által indított ösztönző programról. Jelentem, Grétinél nagyon jól működik ez a módszer.
Nálunk a TV nézés kincset ér. Azaz hétközben egyáltalán nem nézhetnek TV-t, csak hétvégén, illetve szünetek alatt. Bár van, hogy akkor is leválasztom őket róla. :)
Ugyan, az ösztönző program által biztosított ingyenesen kibérelhető DVD-ket is csak hétvégén nézhetik meg (főként Gréti nézi őket, de ő többször is megnézi ugyanazt), de ez nem gond. Hétközben végig azon "dolgozik", hogy minél több könyvet el tudjon olvasni. Ugyan egyszerre csak két könyv után adnak pecsétet, de van, hogy 1-1 nap ennél is több könyvet ledarál, ha kicsit kevesebb benne a szöveg. Persze az iskolából hazahozott könyvvel kezdi és azután olvassa el még a másik 2-3-4 könyvet.
Így hetek óta szinte napi rendszerességgel megyünk könyvtárba. Ha az egyik csukva van, akkor megyünk a másikba, mert teljesen mindegy, hogy a környékünkön levő könyvtárak közül hova visszük vissza a könyveket.
Persze, az, hogy ennyi könyvet elolvasott az elmúlt időszakban, ez csupán részeredmény. Az elmúlt hetekben kétszer léptették előrébb az olvasási ranglistán. Így már csak 3 szintre van a "szabad olvasó" (free reader) kategóriától. Ami asszem nem olyan rossz teljesítmény így egy év alatt. Gréti elérte a 9. szintet.
Büszke vagyok rá!
Nálunk a TV nézés kincset ér. Azaz hétközben egyáltalán nem nézhetnek TV-t, csak hétvégén, illetve szünetek alatt. Bár van, hogy akkor is leválasztom őket róla. :)
Ugyan, az ösztönző program által biztosított ingyenesen kibérelhető DVD-ket is csak hétvégén nézhetik meg (főként Gréti nézi őket, de ő többször is megnézi ugyanazt), de ez nem gond. Hétközben végig azon "dolgozik", hogy minél több könyvet el tudjon olvasni. Ugyan egyszerre csak két könyv után adnak pecsétet, de van, hogy 1-1 nap ennél is több könyvet ledarál, ha kicsit kevesebb benne a szöveg. Persze az iskolából hazahozott könyvvel kezdi és azután olvassa el még a másik 2-3-4 könyvet.
Így hetek óta szinte napi rendszerességgel megyünk könyvtárba. Ha az egyik csukva van, akkor megyünk a másikba, mert teljesen mindegy, hogy a környékünkön levő könyvtárak közül hova visszük vissza a könyveket.
Persze, az, hogy ennyi könyvet elolvasott az elmúlt időszakban, ez csupán részeredmény. Az elmúlt hetekben kétszer léptették előrébb az olvasási ranglistán. Így már csak 3 szintre van a "szabad olvasó" (free reader) kategóriától. Ami asszem nem olyan rossz teljesítmény így egy év alatt. Gréti elérte a 9. szintet.
Büszke vagyok rá!
2012. január 14., szombat
Olvasás-mesélés kicsit másképp
Neil Griffiths, író, egy egész napra az iskola vendégszeretetét élvezte. Délelőtt a gyerekeknek tartott "előadást" az olvasásáról. A gyerekek szerintem épp annyira, ha nem jobban imádták, mint mi felnőttek. Pontosan nem tudom, hogy nekik miről beszélt, de az biztos, hogy a sajátos előadásmódjával minimum 2 művet előadott nekik. Mindenkinek olyat, ami az ő korosztályának megfelelő.
Délután a szülők kerültek sorra. (Már aki el akart/tudott jönni.)
Beszélt arról, hogy nem mindegy, hogy mi magunk hogy fogjuk a könyvet. Ha csak lóbáljuk a kezünkben, az nem jelez a gyerekek számára egy belsőséges viszonyt. Nem azt mutatja számukra, hogy a könyveknek értéke van. Ott állt előttünk, és csupa szeretettel ölelgette a könyvet, amit fogott. :)
Megbeszéltük, hogy milyen fontos, hogy a gyerek azt lássa, hogy mi magunk olvasunk. Mindegy, hogy mit! Lehet az egy pletykalap, képregény vagy horgászmagazin is. (Angliában állítólag 8 különböző horgászmagazint adnak ki havi szinten. Van, amelyikre 16 000 előfizető van. Hát ennél a pontnál kifeküdtünk a nevetéstől. Újabb és újabb horgászmagazinokat húzott elő erősen hasonló címmel. :D) Ha nem lett volna elég a halas újságok széles választéka, akkor még egy pár munkagépekkel (földtúró gépek, emelőgépek, mit tom én milyen gépek - komolyan van aki havonta ilyen magazint olvas???) foglalkozó magazint is előhalászott. :)
A gyerek esetén is mindegy, hogy mit olvas, csak olvasson és élvezze azt. Végül is a képregényben is vannak szavak, mondatok. :)
Az egyik anyukát megkérte, hogy segítsen neki, játssza el a kislánya szerepét, aki épp olvasni tanul. Illusztrálta, hogy a legtöbb szülő hogy viselkedik, miközben segít a gyereknek tanulás közben.
-Olvasd ezt ...
-Aaaaaaa
-Az nem "a", az "e". Mondd, hogy "e". - ekkor még nyugodt hangon mondja.
-Aaaaaaa
-Mondtam, hogy az "e", nem "a". - ekkor már kicsit emelkedik a hangja. És ezt eljátszották addig, míg az apuka üvöltözött a kislányával.
Nem is tudom, hogy milyen jelet tegyek utána. Igen, én is magamra ismertem. És az adott szituációban, amikor benne vagyok, minden eszembe jut, csak a mosolygás nem. Így mondhatni komikus volt. De ha egy valós szituációt néz végig valaki kívülállóként, az inkább szomorú lehet. Ráadásul ezzel inkább eltántorítjuk a gyereket, legjobb úton vagyunk, hogy utáljon olvasni.
Mesélte, hogy sok szülőt irritál, hogy az iskolai olvasókönyvek, amiket itt használnak, rengeteg képet tartalmaznak. Minden oldalon a szöveg illusztrálására van 1-1 kép. Azaz a gyerek akár a képekről is leolvashatja a történetet. De amíg a gyereknek erre szüksége van, nyugodtan használhatja. Idővel úgyis elhagyják a képek nézegetését. Az irritált szülők egy része állítólag egy lappal vagy a saját kezével takarja le a képeket, hogy a gyerek még véletlenül se láthassa, ne használhassa segítségként. Eddig legalább ezt a "bűnt" nem követtem el a csajok ellen. :D
A későbbiekben példákat mutatott, hogy lehet érdekesebbé, színesebbé tenni a mesemondást. Beszélt a különböző hangerő használatáról, arról, hogy 1-1 szót hányféleképpen lehet kiejteni attól függően, hogy milyen érzelmet, hangulatot szeretnénk hozzá társítani. Ennél a pontnál is jót derültünk. Kérte, hogy ugyanazt a szót mondjuk ki hangosan, halkan, ilyen-olyan módon. Olyat egyszer se kért, szexuális töltetet adjunk neki, de az egyik kiejtésnél az összes anyuka egyszerre kezdte el búgni a szót. Már nem emlékszem, hogy hogy kellett volna kiejtenünk, de az eredmény igen vicces volt. :D
Felhívta a figyelmet arra, hogy a monoton hangú olvasás/mesélés inkább elaltatja a gyereket. De ne ez legyen a cél. Ne azt lessük, hogy igen, igen, már kicsit lecsukódott a szeme ... már csak párszor kell eldünnyögnöm ugyanazt a szót, hogy végre elaludjon a büdös kölök. :D
Egyéb technikákat is mutatott:
- A könyv elkezdése előtt üssük fel a könyvet mondjuk a legérdekesebb oldalon és beszélgessünk kicsit arról, hogy ott mit is látunk (képeskönyv esetén persze), keltsük fel az érdeklődést, hogy hogyan jut el főhősünk addig a pontig
- Mutassunk rá a szereplők tulajdonságaira, beszélgessünk róla. És ha mondjuk az egér szőrös popsijáról szeretnénk beszélni, hagyjuk, hogy a gyerek megtapogassa azt, érezze képzeletben, hogy tényleg milyen is lehet :D
- Mikor végzünk 1-1 oldallal, ne lapozzunk rögtön a következőre. Csak egy kis részletét mutassuk meg az oldalnak és próbáljuk meg kitaláltatni, hogy mi fog történni. Próbáljuk fokozni a hangulatot, próbáljuk rávenni, hogy élje bele magát, hogy használhassa a fantáziáját.
- Használjuk a kezünket is a dolgok illusztrálására. No meg az arcunkat és szükség esetén egyéb testrészeinket is. Ha dübörögve rohannak az elefántok, dübörögjünk a lábunkkal.
- A könyvet sose nézzük felülről, hogy csak a gyerek lássa rendesen, mert az rossz példa számára. Fejjel lefele normál esetben nem olvasunk. De el se takarjuk előle a könyvet. Tartsuk úgy, hogy mind a két fél normálisan rálásson.
Majd ezen módszerek felhasználásával elolvasott nekünk egy mesekönyvet. Nekünk, felnőtteknek.
Mivel mi ültünk, ő meg előttünk állt, kicsit felfelé kellett néznünk. Ettől valószínűleg még viccesebb lehetett a látvány. Anyukák és apukák felfelé nézve csüngtek a szavain, kerek szemekkel hallgatták, az amúgy egyszerű történetet, mely egy egérkéről, egy szem eperről és egy majdnem szereplő medvéről szólt. A történet közepén ránk nézett és felnevetett a történetre tapadt tekintetek láttán. Mi pedig magunkon nevettünk. :D
Ide kattintva meg lehet nézni őt egy tréning közben. Rövid kis bejátszás.
Egy pár felvétel készült már róla mesemondás közben:
Itt a mesemondás olyan 2:20-nál kezdődik. Előtte a mesékhez kapcsolódó játékokat és a szülők véleményét lehet látni:
Itt pedig csak egy mese felvezetőjét mondja el. Ezt is előadta a csajoknak.
Szuper, hogy ilyen lehetőségek vannak.
2012. január 13., péntek
Könyvtár incentive
A nyári szünet előtt a könyvtár egy olvasást ösztönző programot indított el a gyerekek számára. Minden elolvasott könyv után a gyerekek kaphattak egy kis apróságot, illetve a végén volt valami extra jutalom is. De talán az volt a legnagyobb jutalom, hogy a könyvtár leadta az iskola felé, hogy kik vettek részt és teljesítették sikerrel a kihívást, amit utána megírtak az iskola hírlevelében is.
A napokban Gréti ismét azzal jött haza a suliból, hogy megint van valami könyvtári program, amin szeretne részt venni. Ugyan rendszeresen járunk, de nem találkoztam még vele.
A héten bementem ismét a könyvtárba és valóban kiírtak egy <a href="http://www.bracknell-forest.gov.uk/the-winter-library-challenge-poster.pdf">új ösztönző programot</a>. De ez most nem csak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is szól!
Minden egyes elolvasott könyv után (nyilván lehet csalni is, mert nem fogják kikérdezni a könyvet :D) adnak egy pecsétet egy erre a célra adott kártyára. 6 könyv után ingyen lehet DVD-t. illetve CD-t kölcsönözni. (Amúgy olyan 2 font körül lehet a könyvtárból DVD-t kölcsönözni.)
Nagyon tetszik, hogy ennyire próbálják ösztönözni az embereket, hogy minél többet olvassanak és a felnőttek is mutassanak példát, hogy a gyerekek nagyobb valószínűséggel szeressék meg a könyveket, az olvasást.
Ez itt fokozottan fontos manapság, mert az elmúlt időszakban többször volt hangos a sajtó attól, hogy nagyon sokan a fiatalok körében nem tudnak olvasni.
A napokban Gréti ismét azzal jött haza a suliból, hogy megint van valami könyvtári program, amin szeretne részt venni. Ugyan rendszeresen járunk, de nem találkoztam még vele.
A héten bementem ismét a könyvtárba és valóban kiírtak egy <a href="http://www.bracknell-forest.gov.uk/the-winter-library-challenge-poster.pdf">új ösztönző programot</a>. De ez most nem csak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is szól!
Minden egyes elolvasott könyv után (nyilván lehet csalni is, mert nem fogják kikérdezni a könyvet :D) adnak egy pecsétet egy erre a célra adott kártyára. 6 könyv után ingyen lehet DVD-t. illetve CD-t kölcsönözni. (Amúgy olyan 2 font körül lehet a könyvtárból DVD-t kölcsönözni.)
Nagyon tetszik, hogy ennyire próbálják ösztönözni az embereket, hogy minél többet olvassanak és a felnőttek is mutassanak példát, hogy a gyerekek nagyobb valószínűséggel szeressék meg a könyveket, az olvasást.
Ez itt fokozottan fontos manapság, mert az elmúlt időszakban többször volt hangos a sajtó attól, hogy nagyon sokan a fiatalok körében nem tudnak olvasni.
2011. június 12., vasárnap
Tanulás
A héten ismét volt Open Learning Center. Mikor megérkeztünk, akkor esett le (mivel mondták :)), hogy ma a nap első felében a Look Out Centre-be megyünk. Ez egy olyan hely, mint otthon a csodák palotája.
Természetesen ezért a programért sem kellett fizetni. Reggel jött értünk egy busz és vitt minket, majd hozott is. A belépőért sem kellett fizetnünk. Számomra ez még mindig nagyon fura.
Mondanám, hogy Szofi élvezte, de ez kicsit túlzás lenne. Még nem neki való. Nyomkodta a gombokat ezerrel, ezt a részét élvezte, de a következmények nem érdekelték. Pedig sok érdekes dolog volt.
Amikor visszamentünk, akkor ez volt a téma, hogy hogyan lehet a gyerekeknek minél többet tanítani, számukra érdekes módon a környezetről. Délután pedig újabb példákon dolgozhattunk együtt. Lufirakéta, virágok megfigyelése, gyurmából állatok testrészeinek formázása, mi történik, ha a sütőporra ecetet öntünk, élő bogarakat nézhettünk nagyítóval, megnéztük, hogy mit csinál a mazsola, ha szénsavas vízbe dobjuk, stb.
Ez a rész már jobban tetszett Szofinak is. :)
Anyum a gőztisztítóval együtt elküldött egy nagyon hasznos könyvet. A címe Játékház. Ez egy képes olvasókönyv. Egyszerű és zseniális, azaz egyszerűen zseniális. :D
Ok, mellettem nem egyszerű az élet, kicsit maximalista vagyok. :) De Gréti 1 hét alatt megtanult összeolvasni a nulláról. Egyenlőre főként 2-4, max 6 betűs szavakat olvas össze és egyenlőre betűzi mielőtt egybeolvassa. Nagyon büszke vagyok rá. Nekem állítólag nagyon nehezen ment az olvasás megtanulása, de szerencsére ő sokkal ügyesebb, mint én.
Egy új szerzemény is elősegíti a tanulásukat. Pénteken a suliban volt egy jótékonysági vásár. A szülők vihettek be kinőtt ruhákat, már nem használt játékokat, könyveket és persze sütiket. Ezeket adták el. A befolyt összeg a sulié lett.
Én nem akartam semmit venni, mert pénz szinte sosincs nálam. Mindig kártyával vásárolok. Mivel senkinek sem alkalmas arra a szája, hogy lehúzzam rajta a kártyát, ezért nem szoktam a vásárokat erőltetni. (Eladnivalónk se volt, hisz szinte minden otthon maradt.)
De Nicky, kijött elém, hogy menjek be, mert hozott egy játékot, amit meg kell vennem a lányoknak. Gréti meg azért bőgött, hogy legalább egy sütit vegyünk.
Volt nálam kb. 2 font apróban. Ok, menjünk, nézzük mi van ennyiért. Szofi kapott egy sütit 20 peniért. Mire beértünk, Gréti elfeledte a sütiigényét, helyette egy pici füzetet választott. Ugyan volt beleírva, de neki annyira tetszett, mivel Hello Kittys volt, hogy meg kellett venni neki 20 peniért. :) És még maradt pénz. :) És a játék még ott várt, csak ránk. :D
És ekkor az összes ismerős elkezdett győzködni, hogy az kell nekünk. Na jó, megvettem. Újkori ára 40-50 font között van állítólag. Én 1 fontot fizettem érte. Tökéletes állapotban van, minden része megvan, sérülésmentes.
Itthon nem volt időm vele szórakozni, meg elem sem volt itthon (tudtommal), mondtam a lányoknak, hogy várják meg az apjukat, majd ő megoldja. Még szerencse, hogy pénteken volt a vásár, mert így csak másnapig kellett várniuk rá. Ezen a héten végig Németországban volt.
Reggel Krisz összerakta nekik. Azóta ezen csüngenek. Zseniális! Fantasztikus! Semmi sem ugrál a képernyőn, de színes, beszél és mindenfélét tanít. Írni, olvasni, számolni, számokat, betűket. Amit csak el lehet képzelni. Van egy tábla része, így számítógép nélkül, mondjuk autózás közben is lehet használni. Ha van olyan feladatlap a CD-n, mi még nincs meg "kártya" formájában, akkor ki lehet nyomtatni, azt behelyezni a masinába és már újabb feladatsorral lett az ember gazdagabb. Szóval ez egy jó vásár volt. Itt lehet megnézni a kütyüt. :)
Természetesen ezért a programért sem kellett fizetni. Reggel jött értünk egy busz és vitt minket, majd hozott is. A belépőért sem kellett fizetnünk. Számomra ez még mindig nagyon fura.
Mondanám, hogy Szofi élvezte, de ez kicsit túlzás lenne. Még nem neki való. Nyomkodta a gombokat ezerrel, ezt a részét élvezte, de a következmények nem érdekelték. Pedig sok érdekes dolog volt.
Amikor visszamentünk, akkor ez volt a téma, hogy hogyan lehet a gyerekeknek minél többet tanítani, számukra érdekes módon a környezetről. Délután pedig újabb példákon dolgozhattunk együtt. Lufirakéta, virágok megfigyelése, gyurmából állatok testrészeinek formázása, mi történik, ha a sütőporra ecetet öntünk, élő bogarakat nézhettünk nagyítóval, megnéztük, hogy mit csinál a mazsola, ha szénsavas vízbe dobjuk, stb.
Ez a rész már jobban tetszett Szofinak is. :)
Anyum a gőztisztítóval együtt elküldött egy nagyon hasznos könyvet. A címe Játékház. Ez egy képes olvasókönyv. Egyszerű és zseniális, azaz egyszerűen zseniális. :D
Ok, mellettem nem egyszerű az élet, kicsit maximalista vagyok. :) De Gréti 1 hét alatt megtanult összeolvasni a nulláról. Egyenlőre főként 2-4, max 6 betűs szavakat olvas össze és egyenlőre betűzi mielőtt egybeolvassa. Nagyon büszke vagyok rá. Nekem állítólag nagyon nehezen ment az olvasás megtanulása, de szerencsére ő sokkal ügyesebb, mint én.
Egy új szerzemény is elősegíti a tanulásukat. Pénteken a suliban volt egy jótékonysági vásár. A szülők vihettek be kinőtt ruhákat, már nem használt játékokat, könyveket és persze sütiket. Ezeket adták el. A befolyt összeg a sulié lett.
Én nem akartam semmit venni, mert pénz szinte sosincs nálam. Mindig kártyával vásárolok. Mivel senkinek sem alkalmas arra a szája, hogy lehúzzam rajta a kártyát, ezért nem szoktam a vásárokat erőltetni. (Eladnivalónk se volt, hisz szinte minden otthon maradt.)
De Nicky, kijött elém, hogy menjek be, mert hozott egy játékot, amit meg kell vennem a lányoknak. Gréti meg azért bőgött, hogy legalább egy sütit vegyünk.
Volt nálam kb. 2 font apróban. Ok, menjünk, nézzük mi van ennyiért. Szofi kapott egy sütit 20 peniért. Mire beértünk, Gréti elfeledte a sütiigényét, helyette egy pici füzetet választott. Ugyan volt beleírva, de neki annyira tetszett, mivel Hello Kittys volt, hogy meg kellett venni neki 20 peniért. :) És még maradt pénz. :) És a játék még ott várt, csak ránk. :D
És ekkor az összes ismerős elkezdett győzködni, hogy az kell nekünk. Na jó, megvettem. Újkori ára 40-50 font között van állítólag. Én 1 fontot fizettem érte. Tökéletes állapotban van, minden része megvan, sérülésmentes.
Itthon nem volt időm vele szórakozni, meg elem sem volt itthon (tudtommal), mondtam a lányoknak, hogy várják meg az apjukat, majd ő megoldja. Még szerencse, hogy pénteken volt a vásár, mert így csak másnapig kellett várniuk rá. Ezen a héten végig Németországban volt.
Reggel Krisz összerakta nekik. Azóta ezen csüngenek. Zseniális! Fantasztikus! Semmi sem ugrál a képernyőn, de színes, beszél és mindenfélét tanít. Írni, olvasni, számolni, számokat, betűket. Amit csak el lehet képzelni. Van egy tábla része, így számítógép nélkül, mondjuk autózás közben is lehet használni. Ha van olyan feladatlap a CD-n, mi még nincs meg "kártya" formájában, akkor ki lehet nyomtatni, azt behelyezni a masinába és már újabb feladatsorral lett az ember gazdagabb. Szóval ez egy jó vásár volt. Itt lehet megnézni a kütyüt. :)
2011. április 17., vasárnap
Tanulás
Hát, ez a tanulás téma újra-újra előjön és azt hiszem, még egy ideig lesz miről írnom. :)
Beiratkoztam a lányokkal a könyvtárba. Ez is megér egy külön bejegyzést.
Kivettünk rögtön pár könyvet, amit olvasástanuláshoz ajánlanak, illetve megkérdeztem, hogy errefelé hogy tanítják a gyerekeket olvasni. Erre a válasz a Jolly Phonics volt. Azaz a gyerekek elé tesznek egy betűt, meg egy képet és ezt az egészet kiegészítik még mozgással is.
Pl. az S betű esetén a kép jellemzően egy kígyó (snake). És miközben mondják, hogy "esz" és "snake", közben a kezükkel rajzolják a levegőbe a kígyó hullámzó testét. Vagy mondjuk az "A" betű esetén, azt kell mutatni, mintha a hangyákat söpörnéd le magadról.
Ilyenkor én kicsit csodálkozok. Hogy lehet társítani az "A" (ejtsd: éj) betűt a hangya (ant, ejtsd ent) szóval? De persze nem ez az egyetlen. Kicsit beleolvastam a módszerbe, és azt írják, hogy a kivételeket, a trükkös szavakat külön kell tanulni. Szerintem az angolban sokkal több a kivétel, mint a szabályokhoz alkalmazkodó dolog. :)
A lényeg, hogy vettem egy kártyakészletet. És most annak segítségével gyakoroljuk a betűk felismerését.
Ekkor Gréti brillírozott.
Krisz kérdezi, hogy mi van a képen. (A képen, egy egyszarvú ló volt.) Gréti válaszol:
-Egy ló, horse.
-De ennek a lónak van egy szarva. - mondja Krisz.
-Tudooooooooom, tudom, magic horse. :)
Nos, a megoldás az unicorn, unikornis lett volna, de nagyon tetszett, hogy a saját angol szókészletével és az egyszarvúkról való ismereteivel alkotott egy kifejezést.
A másik módszer, amit alkalmazunk, hogy a könyveiket nagyon lassan olvasom és hagyom, hogy utánam mondja. Közben szóról szóra mutatom, hogy hol tartunk.
A harmadik módszer, hogy mutatok a könyvben a betűket. Mindet, szépen egymás után. És mondom, hogy melyik milyen betű. Ő velem mondja. Én néha elhallgatok és hagyom, hogy egyedül próbálkozzon, majd újra csatlakozok hozzá.
Beiratkoztam a lányokkal a könyvtárba. Ez is megér egy külön bejegyzést.
Kivettünk rögtön pár könyvet, amit olvasástanuláshoz ajánlanak, illetve megkérdeztem, hogy errefelé hogy tanítják a gyerekeket olvasni. Erre a válasz a Jolly Phonics volt. Azaz a gyerekek elé tesznek egy betűt, meg egy képet és ezt az egészet kiegészítik még mozgással is.
Pl. az S betű esetén a kép jellemzően egy kígyó (snake). És miközben mondják, hogy "esz" és "snake", közben a kezükkel rajzolják a levegőbe a kígyó hullámzó testét. Vagy mondjuk az "A" betű esetén, azt kell mutatni, mintha a hangyákat söpörnéd le magadról.
Ilyenkor én kicsit csodálkozok. Hogy lehet társítani az "A" (ejtsd: éj) betűt a hangya (ant, ejtsd ent) szóval? De persze nem ez az egyetlen. Kicsit beleolvastam a módszerbe, és azt írják, hogy a kivételeket, a trükkös szavakat külön kell tanulni. Szerintem az angolban sokkal több a kivétel, mint a szabályokhoz alkalmazkodó dolog. :)
A lényeg, hogy vettem egy kártyakészletet. És most annak segítségével gyakoroljuk a betűk felismerését.
Ekkor Gréti brillírozott.
Krisz kérdezi, hogy mi van a képen. (A képen, egy egyszarvú ló volt.) Gréti válaszol:
-Egy ló, horse.
-De ennek a lónak van egy szarva. - mondja Krisz.
-Tudooooooooom, tudom, magic horse. :)
Nos, a megoldás az unicorn, unikornis lett volna, de nagyon tetszett, hogy a saját angol szókészletével és az egyszarvúkról való ismereteivel alkotott egy kifejezést.
A másik módszer, amit alkalmazunk, hogy a könyveiket nagyon lassan olvasom és hagyom, hogy utánam mondja. Közben szóról szóra mutatom, hogy hol tartunk.
A harmadik módszer, hogy mutatok a könyvben a betűket. Mindet, szépen egymás után. És mondom, hogy melyik milyen betű. Ő velem mondja. Én néha elhallgatok és hagyom, hogy egyedül próbálkozzon, majd újra csatlakozok hozzá.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)