IKEA élmény, London élmény

Szombaton lényegében egész nap úton voltunk. Először elmentünk autót vadászni. Krisz kinézett egyet neten, ami nem a szomszédban volt persze.

Ugye nem kell említenem, hogy ezt az autó dolgot tudjuk bonyolítani. Majd a köv. bejegyzésben írok a mostani agymenésünkről.

Szóval elmentünk kocsit nézni. Persze vagy nem azt a kereskedést találtuk meg GPS néninek hála vagy nem azon a telephelyen volt a kocsi, de végül azt nem leltük, amit kerestünk.

Aztán továbbálltunk az IKEÁhoz. Az autókereskedés London déli részén volt. Az IKEA, ahova már mentünk párszor, inkább északabbra van.

Gondoltam, ha a leggyorsabb utat választjuk, akkor azt javasolja, hogy menjünk vissza egy darabon az autópályán, amin jöttünk, majd menjünk rá a másik autópályára, ami az IKEA felé visz és pikk-pakk ott leszünk.

De hát GPS néni "okosabb" volt. Szerinte Londonon keresztül sokkal gyorsabban lehet közlekedni, mint autópályán keresztül.

Persze, Londonban valami tiltakozás volt és itt-ott lezárások voltak. Ezeket nem láttuk, csak a kegyetlen dugót élveztük. 4 óra alatt jutottunk el az IKEÁhoz. Nem, nem 400 km-re volt. :D

De érdekes volt ez az út. Egyféle keresztmetszetet mutatott Londonról. Jártunk olyan helyen, ahol nagyon szépek és itteni viszonylatban nagyon designosak voltak a házak. Ezek csodás bútorboltokat, lámpaboltokat rejtegettek. A környéken szép és drága régi autók mászkáltak, olyan emberekkel, akiken látszott a pénz. No meg az is, hogy nem ők keresték meg a rávalót. :) (Már csak a koruknál fogva sem.) Ezeken a részeken leginkább a fehér bőrszín dominált.

Aztán voltak olyan részek, ahol a házak messze nem voltak ilyen szépek, vagy inkább mondhatni lekopott környék volt. Itt jellemzően színesbőrűek laktak. Vagy az indiai, pakisztáni vonal, vagy a fekete bőrű vonal.

Ahol az india, pakisztáni, arab népesség volt túlsúlyban, ott nagyon sok az ő ruházkodási igényeiket kiszolgáló bolt volt. Anyagboltok, speciális ruhaboltok. A kirakatokban nagyon sok szép ruha volt. Nekem legalábbis tetszenek ezek a ruhák, bár nem biztos, hogy szívesen hordanám.

Ahol a fekete bőrű lakosság dominált, ott a hajárusító boltok, fodrászatok lettek jellemzőek.

Szóval érdekes volt.

A végén megérkeztünk az IKEÁba. Azt hittem, hogy ez sose fog bekövetkezni. :)

A lányoknak akartam asztalt venni, meg székeket, illetve Krisz ismét megpróbálta visszavinni a ruhaakasztó állványt, amit legutóbb tőlem nem vettek át.

Most Krisztől semmit sem kérdeztek, egy szó nélkül visszavették. Hmmmm ... :)

A lányoknak asztalt és székeket kellett vennünk, mert folyton ott akarnak lenni, ahol én. Azaz a dolgozószobában. De ennél az asztalnál nem férünk el hárman. Még 2 ember sem, mert a fiók miatt max állva fér ide egy második ember is.

Ha már ott voltunk és vacsiidő közeledett, akkor ettünk is. Ahogy a kiszolgálópulthoz értünk, a kiszolgáló srác magyarul szólalt meg. "Sziasztok, mit kértek?" Krisz annyira meglepődött, hogy szóhoz sem jutott. Én meg vigyorogva mondtam, hogy húsgombócot. Gréti is teljesen lefagyott a meglepődöttségtől. Mikor már majdnem minden a tálcánkon volt, akkor odalibbent egy másik kiszolgáló srác is, ő pedig vigyorogva megjegyezte, hogy jó étvágyat. :D Persze, ő is magyar volt. Az egyikük, aki kiszolgált minket, 2 hete jött ki.

Pár perccel később Krisz a vásárlók között is felfedezett magyarokat (és ma a parkban is találkoztunk egy párral).

Mire hazaértünk, a csajok elaludtak. Ééééééééés, Szofi ugyan felébredt, mikor kivettük a kocsiból, de aztán szó nélkül aludt tovább. (Nem fürödtek, nehogy felélénküljenek. :) ) Pedig ő, ha 2 percet alszik és aztán felébresztik, azt szokta hinni, hogy órákat aludt és nem hajlandó visszaaludni.

IKEA élmény

Szombaton folytattuk a hiányzó dolgok beszerzését. Elmentünk először az IKEÁba. "Csupán" háromnegyed órára van tőlünk autópályán ... :)

Krisz kitalálta, hogy vegyünk egy olyan állványt, amire fel lehet akasztani vállfákat. Ő erre akarta rakni a kabátokat. A lépcső alatti tárolóba gondolta. Az ötlet jó volt, csak a cucc túl nagy. Mármint befért, de akkor semmi más nem fért be úgy, hogy hozzá is lehessen férni.

Így este összerakta, reggel szétszedte. :) Lego helyett jó volt.

Vettünk még éjjeli fényt, meg védőt a székekre, hogy a gyerekek ne amortizálják le a székek kárpitozását. Huzatot szerettem volna, de csak szivacsot találtam.

Ha valaki tudja, és elárulja, hogy milyen névre hallgat az IKEA székhuzat, megköszönöm. :)

Közben persze meg is ebédeltünk. A gyerekek az ebéd mellé kaptak gyümölcsöt. A pénztáros mondta, hogy válasszak gyümit a gyerekeknek. :) Ez tetszett.

A következő napi eseményektől viszont nem voltam elájulva. Visszavittük az állványt. Krisz szépen visszarakta a nejlonokba és a dobozba. A számla is megvolt. Némi várakozás után rám került a sor. Volt, aki egész bevásárló kocsinyi cuccot vitt vissza. Volt, aki ágymatracot kicsomagolva. Volt, aki egyéb dobozos árút vitt vissza úgy, hogy látszott, hogy ki volt csomagolva.

Magyarországon 3 hónapig szó nélkül visszaveszik a termékeket. Akkor is, ha nem tetszik. Nos, itt ez máshogy működik. A muki megkérdezte, hogy összeszereltük-e. Gondoltam, nem kamuzok, mondtam, hogy igen. Erre közölte, hogy akkor nem vehetik vissza, mert nem lehet újként eladni...

Érdekes. Másét el lehet, csak a mienket nem??? Vagy más már tudta, hogy mit kell mondani. Valószínűleg az egyik helyes válasz az, hogy igen, összeraktam, de egy rakás trutty az egész, hibás, rossz a termék- A másik helyes válasz talán az lehet, hogy áááááááá, dehogy raktam össze. Így dobozolt állapotában is láttam, hogy nem fog odaférni. :)

Nos, ez egy tanulságos eset volt. Más már felkészültebben menjen. :)