Ilyenkor persze a Eurotunnelt használja és nem hajózik, mert a vonat fél óra alatt átszáguld vele a túloldalra.
Mindig, amikor hazaért, mesélte, hogy visszafelé jövet keresztkérdések elé állították az angol határőrök, mielőtt felhajthatott volna a vonatra. De pár kérdés után útjára engedték.
Tegnap kicsit túlzásba vitték azonban. Egy kolléganőjével együtt jöttek visszafelé, aki szintén magyar. Ahogy hozzájuk ért a határőr, élből lekapta a vonatra való felszállásra jogosító jegyet a szélvédőről, amit Krisz oda szokott rakni és kiállították őket a sorból.
És jöttek a keresztkérdések:
- Név
- Cím
- Mióta lakik Angliában
- Hol dolgozik
- Mit dolgozik
- Mi a cég profilja
- Hol van a cég helyileg
- Miért mentek a kontinensre
- Kié a kocsi
- Adja át a kocsi összes iratát
- Szállítanak-e kábítószert vagy robbanóanyagot
- Szállítanak-e felkérésre csomagot
- Valaki hozzáférhetett-e a csomagjaikhoz
- Stb. stb.
Mindeközben átvizsgálták az autót, hátha nem mondanak igazat és az összes iratukat elvették és elvonultak vele. Pár perc múlva hozták csak vissza az iratokat és az iratokkal együtt adták csak vissza a vonatjegyet.
Nagyon kellemetlen élmény lehetett számukra.
