Mekk Mester ....

A mai reggel a szám szinte görcsbe állt a röhögéstől. Választhattam: sírok, kiabálok vagy röhögök. Így inkább röhögtem.

A történet lassan 1 éve kezdődött. A vadi új házban 2 csempe el volt törve. Az egyik az egyik, a másik a másik fürdőben. Az egyik szerintem már repedt volt, amikor beköltöztünk, alig látszott, hogy baja van, de az én vájt szemeim észrevették és jelentettem, mint garanciális hibát. A másik fürdőt alig használjuk, lényegében csak port törölni, takarítani járok be és egy ilyen alkalommal eltört alattam egy csempe.

Tudom-tudom, én hibám, fogyjak le... :D

Nos, ha nem dolgozzák alá rendesen a ragasztót, akkor a csempe törik. Pláne, ha járólapról van szó és nem fali darabról.

Mivel ez is a "kiváló" munkavégzésük eredménye volt, ezt is jelentettem, mint hiba.

Kijött egy pasi egyszer, hogy szemügyre vegye. Majd egy másik pár hónap múlva. Majd egy 3., 4., 5. és 6. Az utóbbi kettő egy napon jött, mert arról vitáztak, hogy kinek a hibája: a padlószőnyegesé vagy a hidegburkolóé. Azért merült fel ez a kérdés, mert mind a kettő a padlószőnyeg-csempe találkozási pontján történt.

Eddigre már túl voltunk egy másik vitán is. Az építtető megpróbálta elmismásolni az ügyet, mondván ez egy bemutató ház volt és a tulaj az átvételkor aláírta, hogy minden olyan amilyen, a már meglevő hibákra nincs garancia. De ez nem jött be. Már csak azért sem, mert az egyik 100%, hogy alattam tört el. És ennél a pontnál felhívtam a figyelmüket, hogy a tulajok ügyvédek ... Látni kellett volna a felülvizsgálók arcát ennél a pontnál. Ezzel le is zártuk ezt a vitát. :D

Szóval néhány körös látogatás, inspekció után jött pár telefonhívás, hogy akkor mégis MILYEN járólapról van szó. Mekkora, milyen színű? Mert ezeket a tételeket senki sem írta fel korábban... :)

Telefonon megbeszéltük. Bár úgy gondolom, ezt látni kell, anélkül nehéz azonosítani.

Majd jött egy hívás, hogy mikor jönnek kicserélni a lapokat. A hívás és a kijövetel között több mint 1 hónap telt el. Ma jöttek.

Elek úr feljön az emeletre és nézi a lapokat. Első pillantásra megmondta, hogy szürke lapot nem hoztak. Csodás. Az a lap csak enyhén volt repedve, akár hagyhatták volna, de nem! A hajszálrepedéses darabot feltörték, majd egy ragasztószalaggal visszaragasztották!!!!!! Minek nyúltak hozzá??? A küszöböt is csak felszedték, és most ott lifeg.

A másik lapból hoztak ... majdnem olyat. Enyhén más színárnyalat, teljesen más mintázat és vannak benne fénylő pöttyök. Szétszedték a kádat, hátha találnak alatta egy maradék lapot ... nem találtak.

Így kicserélték erre a nem odaillő lapra, majd elmentek, ígérvén, hogy az egész fürdőszobát teljesen újra fogják burkolni, mert időközben kiderítették, hogy azt a csempét már nem gyártja a gyártó egyik fürdőhöz sem ....

Most hívott a tulaj, hogy közben felhívták őt is és közölték, hogy NEM csinálják meg, mert mégse garanciális hiba! Akkor mi a fasznak törték szét az enyhén repedt lapot, amin alig látszott??????!!!

De ezzel még nem volt vége a délelőttnek....

A tulajjal még januárban megbeszéltük, hogy kicseréljük az ülőgarnitúrát, veszünk magunknak egy újat, ha el tudja vinni valahova a meglevőt. Ha nem tudja, nem gond, akkor használjuk azt. Azt mondta, nem gond, van hely. Ok, megrendeltük az újat, első azt mondták, hogy 11 hét, ha nem kérünk hitelt. Nem kértünk. Mire a szerződést aláírtuk, addigra a 11 hét 13 lett, pedig 13 hetet akkorra mondtak, ha kérünk hitelt. Ok, sebaj. Április elején kellett volna szállítaniuk, de végül 4 hét késés lett belőle, így tegnap hozták meg.

A tulaj pedig ma küldött egy teherautót, hogy elszállítassa a régit. Ugyan én mondtam, hogy hétközben nincs itthon Krisz, és hogy a cucc nehéz, de nem számított, mondván a szállító, ők, meg én megoldjuk.

Ebből a szállító, meg ők, meg énből maradt a szállító, meg én és szerencsére megkértem Anitát, hogy jöjjön segíteni, merthogy a többiek nem jöttek. :D

Az asztallap kivitelével kezdtük, ami legalább 80 kilót nyomott, vastag edzett üveglapról lévén szó. A szállító pasi élből kiakadt, mondván, hogy neki valami kicsi aszalt mondtak. A pasi, meg én (félig beszarva) kicipeltük az üveglapot és feltettük a teherautóra. Mikor már fent volt, a pasi meg akarta gondolni magát és lemondani az üzletet és le akarta rakni a kocsiról az üveglapot.

Mondtam neki, hogy ez egy nem túl jó ötlet, vigye csak el. Ezután hátramentünk a kanapékért a szomszéd garázsához, ahol pár napig volt. Faszikám nem állt be a garázs elé!!!!!!! Nem, egy bokros részen túl állt, hogy azon keresztül kelljen felpakolni a kanapékat. Ekkor már csak nagyra meresztett szemekkel néztem, szóhoz sem jutottam a döbbenettől!

A szomszéd volt olyan rendes és segített felpakolni a kanapékat, de a hófehér kanapé párnákat, amikre egy éven át vigyáztam, takargattam és ami kicsit koszos lett, kitisztíttattam, letette a garázs apró, vöröses homokos talajára!!! Áááááááááááááááááááááááááá Ennél a pillanatnál már a síráshoz voltam közelebb, a fejem rettentő módon égett...

Ok, felpakoltunk mindent, pasi elment. 5 perc múlva szól a telefon. A tulaj volt az, hogy menjek már át segíteni lepakolni a teherautóról .... :D Persze, nem csak lepakolni kellett, hanem fel kellett volna mindent vinni a keskeny lépcsőn egy fenti szobába, ahol tárolni akarták. De ez egy széles kanapé volt, a lépcső meg keskeny. Fél órát próbálkoztunk, mert hiába mondtam, hogy ez nem fog menni... Nem is ment. Talán ha kibontanak pár falat, akkor megoldható, de így nem.

Ezek után (vagy előtt már nem emlékszem), üdvözöltem a tulaj kutyusait. Két kicsi termetű kutya, akik nagyon édesek, de imádnak felugrálni. Én lökött, meg leguggoltam és az egyik majdnem kifejelte az egyik fogam ...

Ugye ma már nem lesz semmi????? Ugye nem hagynak itt egy összebarkácsolt fürdőszobával, mert kiver tőle a frász????!!

Jah, tegnap a szállítók, akik az új kanapét hozták, leverték kissé a frissen festett falam, mert nem voltak hajlandók a nagyobb ajtókon át a kart felől bevinni a bútort és hiányzik az egyik ágy lábainak az összes tappancsa. Azt hitték nem veszem észre?

Nos, vagy csak én vonzom az összes Mekk Mestert, vagy itt sem várhatok magasabb szolgáltatási színvonalat, mint otthon. Bár Magyarországon hiba nélkül burkoltak le nekem több száz négyzetmétert ...

Lufi?

A napokban egyre több és több politikai és gazdasági tartalmú bejegyzés születik Facebookon. Pár héttel ezelőtt ennek nyoma sem volt. De ahogy egyre jobban eldurvul a politikai és gazdasági helyzet, annál több és több ilyen bejegyzés is születik. Amíg eljutott idáig az ország, addig sok-sok lépés történt, ami ebbe az irányba terelte az eseményeket, amik a lufi leeresztéséhez, kipukkanásához vezettek.

Nem vagyok a téma szakértője és nem is szeretnék annak tűnni. De azért érdekes párhuzamokat lehet vonni bizonyos, nagyon hasonló események között.

A válság kitörése előtt, ha az újságcikkek, híradások nem hazudnak/tévednek, két kézzel szórták a bankok a hiteleket. Ház kell? Vegyél! Nincs pénzed? Nem baj. Adunk. Adtak, akár többet is, mint amennyit a ház pillanatnyilag ért. Hisz kellett a pénz a bútorokra is. És egyébként is, az árak egyre csak felfelé mentek az ingatlanpiacon és pár év múlva simán képes volt a ház értéke fedezni a felvett hitelt.

De az ingatlan árak se mehetnek az égig, mert akkor nem lesz, aki megvegye. Plusz egyre többen nem tudták fizetni a törlesztőket (feltételezem, mert alapból hitelhegyekből éltek) és egyszer csak kidurrant a lufi. Sajnos nagy volt a lufi, így az egész világon vihart tudott okozni a durranás ereje. :(

Emlékszem, amikor Magyarországon 0% hitelre, szinte minden befizetés nélkül vagy minimálissal, el lehetett vinni az új autókat a szalonokból. Emlékszem, hogy az autóipar elkezdett szárnyalni. Több és több szalon nyitott és mind szépen meg tudott élni. Amíg az emberek fizetni tudták a részleteket, addig nem is volt gond. A gond csak akkor következett be, amikor már nem tudtak fizetni.

Van egy sanda gyanúm, hogy itt, Angliában is valami hasonló zajlik. Hogy mi lesz a végkifejlet, az a jövő zenéje, de ...

Jelenleg rengeteg mindent lehet 0 font vagy épp csak egy kis összeg befizetése és 0% THM mellett vásárolni. Bútor, elektronikai kütyük, autók ... Ismerős, ugye?

Az ingatlanok árai kegyetlenül elszálltak. Állítólag voltak évek, amikor folyamatos volt az értékemelkedés. Most ez erősen lelassult, vagy talán azt is mondhatnám, hogy leállt. De az árak már így is csillagászatiak.

Az ingatlan árát sok tényező befolyásolja. De az egyik legerősebb befolyásoló tényező, hogy az adott ingatlan hol van. Egy ugyanolyan megjelenésű, beosztású, minőségű ingatlanért London mondjuk 4x-et kell fizetni (bár szerintem ez lehet több is), míg mondjuk felénk, ez kb. 2-3x és még vidékebbre ez "csupán" x. De még az az x is horribilis összeg.

Egy példa. Mi egy 2 és fél hálószobás házat bérlünk. (Itt a hálószobák száma szerint határozzák meg gyakran az ingatlan méretét.) Ha egy ilyen házat szeretnénk venni itt a környéken, akkor ez olyan 230-270 000 font között lenne. a szomszédos területen százával húzzák fel a házakat.

A kedvencem, amire már én is azt mondom, hogy kellő méretűek a hálószobák (ami itt ritka), és nagyon jó alaprajza van, ráadásul 4 háló és egy dupla garázs tartozik hozzá, az olyan 580 000 font körül van.

(Lehetne mondani, hogy bezzeg itt az emberek hülyére keresik magukat. Igen, van aki ... mint mindenhol. De ez nem a nagy átlag. Sok-sok ember a hitelkártyák hegyeit bűvöli, mindent hitelből próbál megvenni. És lehet, hogy forintosítva az emberek többet keresnek, de bizonyos tételek, mint pl. a lakás/ház bérlés vagy tömegközlekedés nagyon komoly összegeket elvonhat.)

Az építőipar mégis szárnyal! Lehet, hogy nem emelkednek jelenleg az árak, de az új ingatlanok, amik tömegével épülnek, pikk-pakk elkelnek.

Hogy ez hogy lehet? Jellemzően 10% foglalót kérnek ingatlan vásárlásnál. A többit, ha elegendő összeget keres valaki, a bank megfinanszírozza. Cserébe jelenleg 4-6%-os THM mellett lehet hitelt felvenni. A THM mértéke jelentősen változhat a sajáttőke mértékétől függően. Ha valaki több pénzt tesz bele (olyan 20% körül), akkor alacsonyabb THM-re számíthat, ha kevesebbet, akkor a THM magasabb. Itt az árfolyamkockázat nem jelentkezik, de a mivel nagyon alacsonyak a kamatok, ezért a kamatkockázat jelentős lehet. Bár az elmúlt években (állítólag) csökkentek a kamatok.

Ez az egész nekem megint egy lufinak tűnik. A kérdés csak az, hogy meddig lehet fújni ezt a lufit, mielőtt ez is kidurran.

Bútorok

Szép ez a ház, jó ez a ház (bár kicsit kicsi ez a ház), de ...

Mert mindig van, de. :)

Amikor beköltöztünk, örültünk, hogy szinte minden van a házban, ami csak kellhet. A bútorok lényegében 100%-ban adva voltak. Szépek is voltak (még mindig azok :D).

Viszont van pár dolog, amit nagyon nem szeretek, amik olyanná teszik a házat, mintha múzeumban élnénk. És nem a falon levő képekre gondolok. :D

Az étkező asztal üveg. Akinek van kisgyereke, az tudja, hogy mellettük üvegasztalt tisztán tartani, szinte reménytelen. Ráadásul fekete színű, ami még nehezebb eset.

Az étkező asztalhoz kárpittal bevont székek tartoznak. Ezekre ugyan tettem párnát, de ennek ellenére is inkább úgy döntöttünk, hogy csak ünnepnapokon és vendégek érkezése esetén használjuk. Az, hogy az étkező a nappaliban van, a konyhától teljesen elszeparálva, ezt a döntésünket csak megerősítette. A csuda akar fel-alá ingázni a két helység között, miközben kiszolgálja a lányokat.

Tehát a lányok a konyhai bárasztalnál esznek, bárszékeken ülve. De ott csak 2 ember tud leülni. Hogy mi hogy eszünk? Vagy megvárjuk, hogy ők végezzenek és utána leülünk ugyanoda, vagy állva eszünk, mint a lovak. :D Általában az utóbbi szokott bekövetkezni. Legalábbis a részemről.

A vicc az, hogy ugyan alig használjuk az étkező székeket, eddig talán 10-15 alkalommal ültünk le rájuk, ennek ellenére a háttámlájuk szövetrésze elkezdett foszladozni. Csodás minőség ... Ezt majd a tulajnak még elő kell adnom.

Nem szeretem a nappaliban levő 2 kanapét se. Szinte fehér szövettel van bevonva. Folyton takargatom, hogy ne koszolódjon el, de persze a karfákról folyton lecsúszik a takaró. Mostanra ezt áthidaltam és a karfákra teljesen különálló huzatot varrtam. Így nem tudják leugrálni sem róla. (Nagyon tehetséges vagyok. :D)

Ráadásul mindig ment/megy a vita, mert a lányok beviszik az innivalót a nappaliba. Ezen bútorok mellett ezt annyira nem komálom.

És most év elején a bútorokat is akciózták sok helyen. Akár 50%-kal kevesebbért is meg lehetett/lehet venni a bútorok nagy részét.

Rászántam magam és beszéltem a tulajjal, hogy el tudnák-e vinni legalább az ülőgarnitúrát, mert helyette szeretnénk másikat venni. És lőn, simán belement.

Mivel, amit kinéztünk ülőgarnitúra, csak neten volt elérhető, ezért ott kellett megrendelnem. Vagyis nem. Ugyan "online exclusive-nak" hirdették, de az egész oldalon nem találtam rendelős menüpontot. Minden lehetőség a telefonos megrendeléshez vezetett.

Ááááááááááá, utálok telefonálni. Pláne, ha angolul kell.... Megadtam az oldalon, hogy mikor hívjanak fel és jött is a hívás. (Ez is egyféle kiszolgálás :))

A gondom csak az volt, hogy minden mondatra 2x-3x kellett rákérdeznem. De nem lassított a hölgy. A végén kibökte, hogy olyan 12-13 hét a szállítási idő. Ekkor elhűltem és mondtam, hogy akkor egyenlőre függesszük fel a beszélgetést, mert ezt még meg kell itthon beszélni. Kértem, hogy fél óra múlva hívjon vissza.

Ugyan nem hívott vissza, de ennek kicsit örültem is. Nem akartam ismét végigszenvedni vele a beszélgetést.

Este, Krisz magam mellé ültetve, felhívtam őket. Most nem igényeltem hívást a neten. De ez ugyanoda vezetett. Kérték, hogy adjak meg egy telefonszámot és nevet, majd ők visszahívnak. És így is történt.

És lőőőőn, ennek a hölgynek a megértésével semmi gondom nem volt. Az egész rendelési folyamatot végig viccelődtük. Elmondta, hogy mit kell tudni a bútorról, hogy kell ápolni, milyen ápolóeszközöket adnak hozzá, mik ennek a bőrnek a tulajdonságai. (Nincs rajta az a spec bevonat, ami vízhatlanná teszi. Ezért nyáron nem ragad, télen pedig nem nyújt hideg érzést. Viszont 10 év garanciát adnak rá és lehetett egy extra szolgáltatást vásárolni: ha bármi folt kerül rá, akkor egy telefonhívást követően kijönnek és kipucolják.)

Sokkal jobb volt, hogy nem gyomorgörccsel csacsogtam végig a beszélgetést.

És igeeeen, április eleje környékén (ha minden igaz), lesz egy saját ülőgarnitúránk, ami ráadásul kinyitható ággyá, így ha netalántán vendég jön, neki sem kell a földön aludnia. :)

Javítás

Pár hete felhívott a tulaj, hogy 26-án jönnek szakik kijavítani a garanciális hibákat. Aztán jött egy levél, hogy 29-én jönnek. Gondoltam, az írott szó többet ér. Erre 26-a reggel, amikor indultunk volna a suliba, beállítottak.

2 napig serénykedtek itt. Amit kellett pöpecül letakartak, odébb tettek és a végén nagyjából fel is porszívóztak.

Ezen is túl vagyunk. Bár arra kíváncsi leszek, hogy holnap beállít-e valaki. :)

Beleszerettem Richmondba

Aki nem egy pasi vagy város. :D

Miután az erdősétán túl voltunk, javasoltam, hogy nézzünk meg egy bemutatóházat a környékünkön. Kívülről nagyon tetszett. Tudtam, hogy horribilis áron kínálják, de az angol házakhoz viszonyítva csodás, logikus, igényes. Legalábbis a külseje és a neten levő alaprajza alapján.

Bementünk az értékesítési irodába, ami közvetlen mellette van. A hölgy valamiért élből feltételezte, hogy nem akarunk venni, csak nézelődünk. Nem zavarta, mondta, menjünk csak nézzük meg. De így persze nem jött velünk.

Ehhez elmesélnék egy történetet. Évekkel ezelőtt bementünk egy autószalonba. Megtetszett egy kocsi. Az eladó hölgy kicsit lenézően nézett ránk, mondván csórókámék úgyse tudják megvenni.

Eltelt 2 év. Bementünk nézelődni megint egy szalonba. Ugyanaz a hölgy dolgozott ott. :) A kocsi még mindig tetszett. De most valamiért elmaradt a lenézés. Talán azért, mert másnap Krisz bement és megvette a kocsit? :)

A másik történet a házakkal kapcsolatos. Kinéztünk egy házat. Nagyon tetszett. Ugyan a városon kívül esett, de mi beleszerettünk. Többször elmentünk megnézni, de a sors úgy akarta, hogy ne a mienk legyen. A sors azt akarta, hogy felépíthessek egy attól sokkal szebb és logikusabb és jobb házat.
http://www.blogger.com/img/blank.gif
Kíváncsi vagyok, hogy most mit akar a sors. De remélem, most is vagy az egyik vagy a másik megoldást tartogatja nekünk. :)

Richmond gyönyörű volt. Beléptünk az ajtón és jött a voooooooooow faktor. Nézd, ez milyen szép, nézd az, gyönyörű. Nézd, majdnem olyan a kő, mint otthon volt. Nézd, nézd, nézd.... :) A lányok is beleszerettek. Szofi folyton azt kérdezgette, hogy mikor vesszük már meg. :D

Mondtuk, hogy még gyűjcsikélünk egy "kicsit". De ami késik, az nem siet. Eljön még a mi időnk. :)