Egy érdekes lélek

Ismét kiderült, hogy mennyire különbözőek vagyunk. Hogy ki? Hát mi, emberek. Miért? Úgy általában.

Van egy bolt, ahova rendszeresen járok. Van, hogy miattam nyitnak meg kasszát, van, hogy a pont kitett kassza zárva táblát pikk-pakk elveszik és van, hogy kedvezményt kapok a gyümi-zöldség árából. Nagyon jó fej nemzetközi csapat dolgozik ott, szeretek oda járni.

Dolgozik ott egy magyar srác is. Talán már írtam róla, talán nem. Nem emlékszem. Azt éreztem rajta, hogy nem angol, de nem voltam benne biztos, hogy magyar. Egészen addig, amíg egy hong kongi kolléganője, a kedvencem :), nem mondta, hogy van magyar kollégájuk is, aki épp a mögötte levő kasszában van.

Gondoltam, odaköszönöm magyarul a srácnak. A srác első pillanatra nem is tudta hova tenni, hogy valaki magyarul szólt hozzá, aztán visszaköszönt. Akkor nem elegyedtünk szóba.

Legközelebb, amikor ismét arra jártam, ő volt egyedül a pénztárnál, így ismét találkoztunk. Váltottunk pár szót. A pár szóból kiderül, hogy 5 éve van itt és nagyon utál itt lenni. Mert Magyarország sokkal jobb. A felesége itt tanul (először azt hittem a kifejezés módjából, hogy egyetemi diplomát szerez, de nővérképzésre jár, bár lehet, hogy azt is oktatják egyetemi szinten) és amint a felesége végez, mennek haza.

A beszélgetés során végig az járt a fejemben, hogy ha benne ekkora a magyarságtudat, akkor miért nem beszél rendesen magyarul. Miért felejtette el a magyar nyelvet, miért beszéli angol akcentussal? Mert elég sok szót angolul szúrt a mondatokba, nehezen találta a szavakat.

Egy másik beszélgetés alkalmával kiderült, hogy a felesége afrikai. A bőrszínre nem kérdeztem rá. Persze, akár fehér is lehet, de nekem nem ez villant be elsőnek és elgondolkodtam azon, hogy milyen élet várna a feleségére Magyarországon. Persze, tudom, hogy ott is csak néhány ember rasszista, de összességében itt elfogadóbbak az emberek. Szerintem.

Egy harmadik alkalommal is beszélgettünk. Ekkor kiderült, hogy Budapesten a Közgázon végzett közgazdászként és ez frusztrálja igazán, hogy nem tud a szakmájában elhelyezkedni. (?????) Szerintem idővel, kitartással megoldható. Sokan bebizonyították már.

Elmeséltem Krisznek ezeket a beszélgetéseinket. Ekkor ő felvetette, hogy beszéljek a sráccal, kérjem meg, hogy küldje el az önéletrajzát és ő továbbküldi a HR-es kolléganője felé ajánlással. Hátha ...

Hétvégén együtt mentünk boltba. A srác is pont dolgozott. Míg én vásároltam, Krisz váltott vele pár szót. Odaadta neki a névjegykártyáját és kérte, hogy ha gondolja, akkor küldje át az önéletrajzát.

A reakció:
- Londonba kellene bejárni? Milyen messze van az már?! ... Te mennyit utazol naponta? ... Az rengeteg! ... Utánanézek ennek a cégnek ... Aztán meglátom, lehet, hogy elküldöm az önéletrajzom ...

Ezért írtam, hogy különbözőek vagyunk. :D

Mielőtt valaki azt gondolná, hogy nekem ezzel a hozzáállással bajom van: nincs. Konkrétan leszarom. :D Már kezdek rájönni, hogy sok dolgot legjobb lefütyülni és nem agyalni rajta.

Egy dolgot nem értek: miért nem tudok még mindig úgy elsétálni emberek, szituációk mellett, hogy élből leszarom? Miért próbálkozok (Krisszel együtt gyakran) újra és újra?

Talán, mert minden esetet egy megoldandó kihívásnak tekintek? Mert azt szeretném, hogy neki is jobb legyen? Lehet. De ha mindezt az energiát magam és a családom felé fordítanám, a többiekkel nem foglalkoznék, talán még előrébb járnánk az utunkon. Ki tudja? :)

Érdekes

Tegnap nézegettem egy weboldalt, amit a suli adott meg. A gyerekeknek ezen az oldalon kell/lehet megcsinálni a házijuk egy részét.

Az oldal a BBC-hez tartozik. Alapvetően jópofa feladatok vannak, de amikor az egészséges táplálkozás részhez értem, akkor kicsit lefagyott az arcomról a mosoly.

A kérdés: melyik ezek közül a legegészségesebb ebéd. Nos, szerintük az egészséges ebéd részét képezi a chips (itt crisps névre hallgat). Könyörgöm, melyik chips gyártó pénzeli őket???????

Itt, ott, amott

Először azt a címet akartam adni, hogy otthon. De ez a szó zavart okoz a rendszeremben. Mert mi az otthon?

Én több értelmezést is adnék neki. Egyrészről számomra az a hely, ahol jól érzem magam, ahol boldog vagyok, ahol biztonságban érzem magam. Másrészről az a hely, ahol a családom van.

Mielőtt idelátogattunk Magyarországra 5 hónap után, kissé tele voltam feszültséggel, ami már szinte feledésbe ment. Természetesen vártam, hogy újra találkozzak a szüleimmel, barátainkkal, láthassam az állatkáinkat és elmehessek kedvenc fodrászomhoz. Ez a vége viccesnek hangozhat, de számomra tényleg fontos volt.

De valamiért itt van bennem ez a fránya feszültség, ami itt nem akar elereszteni. Ott fejfájásom sem nagyon volt, itt hányásos migrénnel küzdöttem minap. Fura ez.

Mielőtt elindultunk, Grétivel volt egy érdekes beszélgetésünk. Én azt mondtam neki, hogy látogatóba megyünk Magyarországra. Erre ő azt mondta, hogy aha, hazamegyünk. Én ezzel nem értettem egyet. Mert számára ott van az otthon, ahol az apukája, az anyukája és a testvére van. Azaz, ha mi Angliában élünk, akkor neki ott van az otthon. Nekem kicsit már bonyolultabb, azt hiszem, hisz a szüleim Magyarországon élnek, de a férjem és a lányaim Angliában. :)

Gréti kissé zokon vette, amit mondtam neki, azt hiszem nem értette meg. De miért is értené.

Mielőtt valaki úgy értelmezné amit mondtam, hogy a magyarság tudatát akarom elvenni, hozzátenném, nem így van. Mióta ott élünk, sokkal erősebb bennem az a tudat, hogy meg akarom tartani számukra a magyar nyelvet, a magyar történelmet, a magyar kultúrát, a magyarságtudatot, mint korábban bármikor.

Aztán ideértünk. És Gréti az első nap délutánján azt kérdezte Krisztől, hogy mikor utazunk haza Angliába. Krisz furcsállta a kérdést. Kérdezte, hogy mi a baj, nem érzi jól itt magát? Mire Gréti közölte, hogy jó itt, de ő hiányolja a barátait, akik ott vannak már.

Most úgy gondolom, hogy a fenti haza/otthon definícióim helyénvalók. De azt is tudom, hogy idővel változunk, változik a gondolkodásunk, hisz egyre többet látunk, tapasztalunk és ez megváltoztat minket és gondolkodásunkat is. Lehet, hogy idővel teljesen másként definiálnám már ezeket a fogalmakat.

Arra azért kíváncsi lennék, hogy azok, akik külföldre költöztek, azok mit gondolnak erről.

Esküvői meghívó

Most küldte át Krisz az indiai kollégájának az esküvői meghívóját. Meghívta a kollégáit és azok családját is. Nem semmi méretű esküvő lesz ezek szerint.

Kár, hogy a repjegyet nem küldte. Mert az esküvő Indiában lesz. :D

Elég a kelet-európaiakból

Az egyik lapban, amiket Krisz útközben szokott olvasni, megjelent egy cikk, hogy elég már a kelet-európai bevándorlókból. Mivel nem olvastam a cikket, nem tudom, hogy mennyire volt általánosító, vagy mennyire emelt ki országokat.

Aki még nem járt itt, annak tudnia kell, hogy ebben az országban rengeteg indiai, pakisztáni és egyéb korábbi gyarmatországbeli él. Valahol találtunk annó egy emlékművet is, az egyik parkban, mellyel megköszönik a gyarmatországok háborúk során nyújtott támogatását. És kifejtik, hogy ők milyen szívesen látottak itt.

Mikor még nem voltunk EU tagok, ezek a nációk akkor is szívesen látottak voltak már.

Szerintem mi, kelet-európaiak elenyésző számban vagyunk itt hozzájuk képest.

Ami számomra fura. Egy kelet-európai simán úgy néz ki, mint egy angol. Ok, tudom, szebbek vagyunk. :D Csak vicc volt. A kelet-európaiak hajlandók átvenni az itteni kultúrát, hisz az alapvetően nem áll messze a sajátjuktól. Kvázi tudunk azonosulni az angolokkal. Sok esetben vegyes házasságok is születnek.

De vegyünk egy indiai vagy pakisztáni férfit vagy nőt. Sok esetben sem a ruházatában, sem a kultúrájában nem hajlandó azonosulni. Esetleg az angol nyelvet sem komálják annyira. Az pedig, hogy egy angollal házasságot kössenek, szinte kizárt.

A városokon belül nagyon gyakran külön városrészekben élnek. Ahol azt látja az ember, hogy a kicsi sorházak előtt 3-4-5 autó áll, ott jellemzően arabok, indiaiak élnek. Az utcákon leginkább turbános, hagyományos ruhában baktató emberek vannak. Vagy ha épp nem is saját nemzeti viseletükben vannak, akkor is látszik rajtuk, hogy nem angolok. Ezeken a területeken az éttermek, boltok, de még a ruhaboltok is az ő igényeiket szolgálják ki. (Eddig amerre jártam, mindenhol láttam ilyen negyedeket.) Mielőtt valaki félreértené, ezzel nincs baj.

A kelet-európaiak sokkal jobban elvegyülnek, nem verődnek ennyire össze.

Krisznek van egy nagyon jóképű férfi kollégája. (Én még nem láttam.) Ő indiai. Nemsokára esküvője lesz. Krisz kérdezi tőle, hogy angol lányt vesz el. Dehooooooogy, indiait. Persze az esküvő is ott lesz.

Nem értem, hogy az angolok egy részének miért jobb, ha ők jönnek ide, mintha mi (is). Persze, jöjjenek ők is, de a kelet-európaiak is nagyon hasznos tagjai tudnak lenni a társadalomnak. Nem értem, hogy mi váltotta ki ezt a cikket. De szívesen meghallgatnám az indokokat.

Kézmosás

Egy anyukával és a kislányával elmentünk játszóterezni, majd elugrottunk hozzájuk amíg Grétiért kellett menni. A játszóterezés után nem megmosta a kislánya kezét, hanem kézfertőtlenítő gélt nyomott rá, amit le sem kellett öblíteni.

Lehet, hogy elöli a bacikat, de a kosz az marad. :)

Ha már témánál vagyunk ... az orrfújást sem erőltetik. Jól van az a gyerek orra alatt. :)

Na jó, általánosítani nem szeretnék, de most ezt a példát láttam.

Víz

Marcsinak ismét volt egy bejegyzése, amit érdekesnek találok és utólagos engedelmével belinkelem. :)

Miután elmeséltem Krisznek Marcsi történetét, közölte, hogy mától kötelező napi 3 liter vizet meginnom. :D

Fura dolgok

Sokszor sétáltam már el bevásárlóközpontban vagy utcán műkörmös vagy fodrászat előtt. Míg otthon sokkal több nő van ezekben a szakmákban (műkörmös pasit én speciel korábban sose láttam), addig itt rengeteg műkörmös pasi és fodrász van.

Krisz múltkor a Gatwickről vonattal jött haza. A vonaton is padlószőnyeg volt. Egyszer. Mert mostanra inkább rágógumiszőnyeg lett...

Eszembe jutott, hogy a bankban még mit találtam furának, amikor pénzt vettem fel a pénztárból. Megkérdezte a pénztáros, hogy szeretném, hogy leszámolja KÉZZEL a pénzt az orrom előtt vagy jó a gépi megoldás is.

A kézi számolás gondolatától elborzadtam, hisz javarészt huszasokban adta a pénzt. Mivel itt - ha jól tudom - az 50-es a legnagyobb pénz és ezt ritkán alkalmazzák, ezért nagyobb összeg felvételénél eltarthat egy ideig míg kézzel leszámolják.

A nő elővett egy gépet. Sokkal kisebb volt, mint az otthoni pénzszámoló szerkezetek. Fogta és rátette a pénzt. Majd nem történt semmi. Azaz elsőre csak néztem, hogy mi van, mert ráadásul összekötve tette rá a pénzt. :D

Hát, nem pörgette át a pénzköteget az tuti. De lemérte a súlyát. :) És a súly alapján kiírta, hogy az hány 20-as és annak mennyi az összértéke. Hát, ilyen is van. :D

Érdekes

Vannak érdekes dolgok, amiket nem feltétlen értek, hogy miért úgy vannak. Ilyenekről már írtam (mint pl. külön hideg és melegvizes csap).

Ami tetszik és még akár értem is, hogy a konnektorokon is van kapcsoló. Ez akár hasznos is lehet, bár nem árt memorizálni, hogy azt is fel kell kapcsolni, ha életet akarok lehelni a porszívóba és nem rögtön kell hívni a szerelőt, mondván tönkrement a porszívó.

Ami viszont fura, hogy ha lefele nyomom a gombot, akkor kapcsol fel a lámpa. Ha felfelé, akkor meg le. :)

Szintén fura, hogy az ablakok miért nyílnak kifelé. Errefelé gyakran előfordul a felfelé csúszkás ablak is (annak sem sok értelmét látom), de ez a kifelé nyíló ablak kicsit kiakaszt. Miért jó? Mi a praktikus benne?

Ma ablakot mostam. Mivel a közelben még építkezések zajlanak, ezért elég koszosak voltak. És ekkor rájöttem, hogy ez nem is olyan egyszerű, hisz az ablak külsejét nem tudom belülre hozni kinyitás által, mivel nem befele, hanem kifelé nyílik. :) És ekkor esett le, hogy az egyik utcabeli lakó miért létra segítségével mosta kívülről az ablakokat.

Nos, én felültem a párkányra belülről és az ablak kis méretének, valamint hosszú karjaimnak köszönhetően meg tudtam puceválni az ablakokat az emeleten is.

Egy értelmét látom: ebből is üzletet lehet csinálni. Mert már láttam olyan kocsikat, amin az volt felmatricázva, hogy ablakmosást vállalnak. :)

Ha már mosásnál tartunk, az is érdekes, hogy nagyon sok áruház parkolójában mobil autómosó emberkék dolgoznak. Van egy kis toligájuk, amin rajta vannak a szükséges tisztítószerek, meg ami kell nekik és amíg az ember bevásárol, ők lepucolják kívülről a kocsit szép csili-vilire. Persze pénzért. :) De nem csak ablakokat pucolgatják, gányolják, hanem az autó egész külsejét megcsinálják.

Még nem próbáltam ki, így a minőségről nem tudok írni, de messziről tisztának tűnt, amit megcsináltak. :)

És ha már ablakról írtam. Az ablakok kilincsén van egy kicsi kulcsjuk. Az ablakok belülről kulccsal zárhatók. Már amelyiken jó a zár. :) Állítólag (valaki mintha említette volna), hogy ha betörés történik, és az ablakok nem voltak kulcsra zárva, akkor nem fizet a biztosító.

Valaki árulja el, hogy miért jó, ha az ablak kifelé nyílik. :)

Iskola

Múltkor Gréti homlokon volt egy kis seb. Én nem csináltam volna belőle gondot, de az egyit tanár szólt, hogy Gréti elesett, megütötte a homlokát. Lekezelték és minden rendben van.

Ez a történet Gréti részéről úgy szólt, hogy egy kisfiú játék közben véletlen megütötte és a kis bibit a körmével okozhatta.

Nem szóltam semmit.

Egyik nap úgy jött haza, hogy ki volt szakadva a harisnyája és sebes volt a térde. Arról az esetre a tanár semmit sem tudott mondani. Gréti azt mondta, hogy kergetőztek, valakivel összeütközött elesett. Van ilyen. Semmi gond.

Aztán ma, amikor hazajött, mondta, hogy egy fájdalmas púp van a fején, mert játék közben az udvaron hanyatt esett és a betonba beverte a fejét. Nos, ez a sérülés tényleg némi ellátást igényelt volna. Tényleg nagy a púp és bevérzések vannak rajta. Nem véraláfutások, hanem vérpöttyök. (Csak így tudom szemléltetni.)

Az esetet egy tanár sem látta Gréti elmondása szerint, így nem is kezelték.

Azt volt a mázlija, hogy nem csattant szét a bőr, mert akkor rendesen ömlött volna belőle a vér és vihették volna összevarratni.

Gréti azt állítja, hogy lényegében sosincs kint egy tanár sem az udvaron játékidőben. A tanárok bezárkóznak terembe. Szó szerint. A gyerekek nem mehetnek be szünet alatt.

Ok, ne menjen be a gyerek (max WC-re), de legyen kint felügyelőtanár.

Uff ...

Még jó, hogy nem kapott agyrázkódást.

Csekk

Ha a csekk szót használom, szerintem sokaknak az otthoni sárga vagy rózsaszín csekk képe ugrik be.

De most nem arról lesz szó.

A banktól kaptunk egy rahedli csekkfüzetet. Komolyan. Én azt hittem, hogy ilyen már csak filmeken van. :D

Egyenlőre kicsit fura, de gondolom egyszer majd ezzel is megbarátkozok, mint a körforgalmakkal (azokat szinte szeretem már). :D

Hol lehet vele fizetni? Pontosan nem tudom, de pl. az iskolai ebédet be lehet vele fizetni, ilyet már láttam.

Ha valaki többet tud róla, szívesen veszem. :)

Gyermekvállalás, családtámogatás

Ez a téma, azt hiszem, kissé kényes. De úgy döntöttem, írok róla.

Amit leírok, nem tény. Amit leírok, azt az alapján teszem, amit az itt élőktől hallottam. És nem csak bevándorlókra, hanem angolokra is gondolok ezalatt.

Ebben az országban nagyon sokan tizenévesen vállalnak gyereket. Naaaaaagy, kerek szemekkel szoktam nézni, bár igyekszek nem bámulni, amikor nagyon-nagyon fiatal lányok nagy pocakkal mászkálnak az utcán.

Egyrészről mondhatnám azt, hogy csodás felvilágosító rendszerük lehet ... De ennek financiális oldala is van, ahogy hallottam.

Nagyon sok esetben nem állnak meg 1-2 gyereknél, hanem 3-4-5 gyereket simán bevállalnak. Mivel korán kezdik, ezért még egész fiatalok a szülők, amikor már a legidősebb egész nagy. Persze, ez is rendben van, nekem nem fáj. De van, akinek igen.

Igen, mert ez is sok esetben a pénzről szól.

Egy angol anyuka mesélte, hogy van olyan anyuka, aki soha nem dolgozott, de 5 gyerek után évi 50 000 fontot össze tud kuporgatni. Hogy hogy, azt nem tudom. De eléggé kiakad tőle, hogy mondjuk 2 átlagkeresetű ember bérét lehet így megkeresni.

Hozzátenném, hogy az elmúlt hetekben szigorításokat vezettek be, de nem követtem az eseményeket, annyira nem érdekelt.

Angliában sok esetben látni sérült, fogyatékos gyerekeket. Elsőre arra tippeltem, hogy nem fordítanak kellő hangsúlyt a szűrésre. De állítólag ez nem igaz. Sok esetben, ha ki is derül időben, hogy gond van a babával, akkor is megtartják. és nem feltétlen könyörületességből vagy szeretetből nem vetetik el. Hanem mert a fogyatékos gyerekek után több pénzt lehet igényelni.

Nagyon vad dolgokat hallottam, amiket inkább le sem írok.

És, ha mindennek csak egy része igaz, akkor kissé szomorúvá tesz. Pláne a második fele.

Ami nem ennyire vad, bár az oka akár vad is lehet, rengeteg esetben látok ikres családokat. Sokkal nagyobb számban, mint otthon.

Eleinte nem értettem, hogy miért van a bevásárlókocsin a gyerekülés résznél 2 lyuk helyett 4 lyuk a lábnak. Aztán leesett, amikor láttam rá példát. Az olyan családokra gondoltak, amikor kialakították, ahol ikrek vannak vagy kis korkülönbséggel születtek a gyerekek. Így a gyerekülés részre nem 1, hanem 2 gyerek ültethető egymás mellé. :)

Ami szintén érdekes számomra, hogy mennyire hirdetik a gyerek örökbefogadást. Legalábbis errefelé. Újsághirdetésben, postában található TV kijelzőn futó hirdetésen is láttam már. Sőt, vannak esetek, amikor csak nevelőszülőket keresnek. Azaz az illető nem fogadja/fogadhatja örökbe (nem tudom melyik igaz) az adott babát, gyereket, hanem csak befogadja magához. Ezután az állam még fizet is. Az egyik hirdetés szerint akár heti 500 fontot is fizetnek ezért. Nem semmi.Hogy mitől függ az összeg, ha lehet, senki se kérdezze meg, nem tudom.

Én azt gondolom, hogy ha valaki befogad egy gyereket, akkor ne a pénzért tegye.

Teázás

Amikor a Children's Centerbe mentem, az intézmény vezetője megkínált innivalóval. Kérdezte, hogy tea vagy kávé. Először azt mondtam, hogy köszönöm nem kérek, de azt hiszem, ez udvariatlanság volt, mert mondta akivel mentem vigyorogva, hogy egy tea MINDIG jól jön. :)

Mondtam, hogy ok, akkor kérek egy teát. A hölgy megcsinálta a teát, majd megkérdezte, hogy kérek-e cukrot. A tejet kérdés nélkül beleöntötte. Úgy látszik, itt csak a cukor opcionális, a tej nem. :D

Ma is ugyanígy jártam a reggeli sütis, teázós, beszélgetős összejövetelen. Tea vagy kávé. Tea. Cukor kell, kell. Tej már alapból benne volt. :)

Biztosítók ...

A biztosítók itt is érdekesen gondolkodnak.

Ma reggel találkoztam Gréti osztálytársának az apukájával a boltban. A kislánya az, aki nagyon kedveli Grétit. Állítólag folyton róla beszél. :)

Jó hosszan beszélgettünk, kiderült, hogy a férfi felmenői a szlovák-magyar határ közelében laktak annó, beszélik mind a két nyelvet, de magyarnak vallják magukat.

Ez az apuka mesélt egy jópofa dolgot.

Itt Angliában a téli gumi nem egy elterjedt dolog. Normál esetben nincsenek nagy hidegek, és az elmúlt két évet kivéve hó sem nagyon volt. Így nem is nagyon kellett nekik a téli gumi. De az elmúlt 2 évben megismerkedtek a hideggel és a hóval is. Az emberek nagy része rendesen küzdött is a nyári gumikkal. Ő viszont hallott már a téli gumiról és rendelt Németországból magának.

Ez eddig fogjuk rá, hogy ok. (Mekkora üzleti potenciál van ebben a szituációban? :) )

Azonban, ha valaki felteteti télre a téli gumit és úgy okoz balesetet, hogy téli gumi van a kocsiján, azt a biztosítók elmeszelik. Azaz nem pozitívumként értékelik a dolgot, hanem azt mondják, hogy hozzányúltál a kocsid eredeti állapotához, ezért aztán irgumburgum, nem szeretünk téged és meg is büntetünk.

Normális, Maaaaaargit? :D

Hentes

Találtam egy hentest.

Kérdezem tőle, hogy csirkemáj van. Háááááát, előfordul. És zúza, meg szív, meg láb, meg nyak?

Kerek szemekkel nézett rám, hogy miért akarok én ilyeneket. :D

Majd keresek másik hentest.

Morrisons nevű boltban egyébként találtam ezek után csirkemájat és birkamájat és szívet. Csirkeszív nem volt.

Zokniban

Tegnap nagyon szép idő volt. Sütött a nap és szinte langyos volt a levegő a napon. :) Mondjuk 13-16 fok között volt.

Elmentünk egy Mekibe, ahol pikk-pakk lefagytam. No nem a hőmérséklettől, hanem a látványtól.

Arról már több blogon is olvastam régebben, hogy Ausztráliában mezítláb járnak az emberek (cipő, papucs, egyéb lábbeli nélkül) az utcán, de az legalább egy meleg hely normál esetben.

Amit láttam: apuka rendesen felöltözve, gyerek is, de anyukáról hiányzott valami: a cipő.

DE ZOKNI VOLT RAJTA. Egy vékony bokazokniban volt. Kép nem született róla, mert kissé feltűnő lett volna.

Ekkor a kisfiának vécére kellett mennie. Be is kísérte őt. De könyörgöm, egy nyilvános WC-be zokniban bemenni? Boááááááááááááá :D

Ezek után kimentünk a parkba, a játszótérre. Ott ez a látvány fogadott. Ez legalább vastag zokninak tűnt, de a talpát így is szúrta a talaj a bicegése alapján. :D

Származási hely: Fura dolgok

Nyúlkaland és giccs és egy kis bolti tapasztalat

Kezdjük a giccsel. Hamarosan megköttetik a nagy frigy, közeledik az hercegi pár esküvőjének időpontja. Már a boltok is készülnek rá.

Ez nekem "kicsit" sok. :) De hát ízlések és pofonok. :)))






A telefonomat fel kellett tölteni. Egy csomó egység megmaradt rajta, de csak 1 hónapra szólt a keret és akkor, amikor vettük, nem ajánlottak más opciót. Most viszont mondták, hogy más opció is létezik. Azaz addig használhatom, amíg a rátöltött egyenleg le nem merül. Ez azé szimpibb jelen helyzetben, mert nem telefonálok sokat.

A boltban ezt a táblát láttuk. (Aznap milyen nyelvű kiszolgálók vannak a boltban. Persze, az angol alap, ez csak az extra.)

Egyik nap Krisz azt mesélte, amikor késő este ért haza, hogy az úton egy nyulat látott szaladni a házunk közelében. Ok, ok, persze elhittem neki, mivel itt tényleg tudnak az állatok és az emberek együtt élni, senki sem bántja őket. Szinte ...

Ma két játszótéren is voltunk a lányokkal. Az egyik, a ház közelében volt. Mikor még csak arrafelé mentünk, egy kutyus épp sétálni indult a gazdájával. Póráz nélkül. Mikor hazafelé tartottunk, ők éppen végezte a sétával és egy nyúllal ...

A kutya a gyep kellős közepén az utcán marcangolta szét a nyulat. Persze a lányok egyrészt megijedtek, másrészt sajnálták a nyuszit, így mind a ketten sírva fakadtak.

Azért ezt nem gondoltam volna, hogy ilyen jelenetnek is tanúja leszek egyszer. Persze le kellett fényképeznem.

A gazdi messziről csak annyit kiáltott a kutyának, hogy ok, elég lesz, már eleget szórakozhatott vele. Kép itt, ha valakit érdekel.

Kérdőívek

Már előre szeretném leszögezni, hogy ez a bejegyzés nem rasszista céllal íródik, csupán érdekességképp írom le.

Mint már említettem, sok-sok kérdőívet kellett már kitöltenem. Ezek egy nagy része rákérdez az egyén etnikumára is. Nem arra, hogy honnan származik (arra is külön), hanem arra, hogy milyen bőrszínű közösségből, szülőktől származik. Persze ezt tovább árnyalják.

Kategóriák:
Fehér
- Brit
- Ír
- Cigány/Roma
- Egyén ír
- Egyéb

Vegyes
- Fehér/fekete karibi
- Fehér/fekete afrikai
- Fehér/ázsiai
- Egyéb vegyes háttér

Ázsiai vagy ázsiai brit
- Indiai
- Pakisztáni
- Bangladesi
- Egyéb ázsiai háttér

Fekete vagy fekete brit
- Karibi
- Afrikai
- Egyéb fekete háttér

Egyéb etnikum
- Kínai

Egyéb

Azt hiszem, nem kell magyaráznom, hogy mi szúrt szemet. Szimplán jellemző bőrszín alapján.

Raktárak

Akármerre járunk, rendszeresen látom, hogy magánszemélyek részére kialakított raktárházak vannak. Óriási betűkkel hirdetik magukat, hogy náluk milyen olcsón lehet tárolni a cuccokat.

Nem csodálom, hogy ezek kialakultak, mert a lakások kicsik, nem sok rakodóhely adódik, így az éppen nem használt cuccokat gondolom inkább ilyen raktárakban helyezik el az emberek.

A raktárak némelyike ad dobozt, ragasztószalagot és buborékos neylont is, ha valakinek ilyesmire van szüksége.

Keverőcsap

A ház minden csapja keverőcsap. Azaz egy helyről jön a hideg és a meleg víz. Az összes fürdőszobai csap esetén keveri is a vizet. A konyhai kicsit furán működik: középen jön egy vastag sugár forró és a középső meleg sugár körül vékony szálakban jön hidegvíz. Azaz nem keveri össze a kettőt. Micsoda találmány! :D