Egy gázos nap

Hajnalban keltünk, mert immáron, hogy Krisznek fél 9-re tuti, hogy bent kell lenni az irodában, ezért már a fél 7-es vonattal megy. Ahhoz pedig mi visszük ki, mert olyan korán a busz még nem jár.

Összekészültünk, elindultunk. Krisz elöl, én utána a lányokkal. A lányok az ajtóban toporogtak, hogy fogjam meg a kezüket. Mi is kiléptünk az ajtón, amit behúztam magam után. De a kulcs belül maradt, Krisz most nem készítette ki kívülre a zárba. De a zárunk gázos. A kulcs és a nyelv annyira rá tud ilyenkor fordulni, hogy nem lehet kinyitni ismét az ajtót. De még ha lett volna velünk másik ugyanolyan kulcs (nem volt), azzal sem mentünk volna semmire, mert belül benne volt a kulcs.

A két gyerek elkezdett bőgni, mi meg sík idegek voltunk, hogy hogyan jutunk be. De Krisznek menni kellett a vonathoz, kijelentette, hogy majd megoldom én, neki menni kell. Hurráááááá ... Mé nekem jut mindig a megtiszteltetés?! :)

Elmentünk a vonathoz. Ekkor néztem rá a kocsi órájára ... Még fél 6 sem volt. 1 órával korábban keltünk, mint kellett volna. Az állomás még be volt zárva ... :)

Ekkor leesett, hogy mi történt. 2 telefonom van. 1 magyar és 1 angol. Az angolon az angol idő, a magyaron a magyar idő. Még nem lett átállítva, hisz nem nagyon használom.

Este mikor lefeküdtünk, akkor kivételesen a magyar telefonon állítottam be az ébresztőt. De nem tűnt fel, hogy rosszul van az óra beállítva. Így sikerült negyed 6 helyett negyed 5-kor ébredni. :D

Krisz így igazán korán beért. Az irodaházban még senki sem volt, de volt kulcsa és bejutott.

Mi hazajöttünk kocsival, majd ültünk benne egy kicsit. :) Várakozás közben meséltem a gyerekeknek. Pár mese belefért az időnkbe. :D Végül 7 után felhívtam a tulajt, de nem vette fel. Küldtem egy SMS-t.

Aztán próbáltam a szomszédtól segítséget kérni, de nem tudott segíteni. Viszont beinvitált minket magához. Nagyon normális volt. Végül visszahívott egy fél óra múlva a tulaj és pár perc múlva ott is volt. Próbálta a bejárati ajtót, de ő sem járt sikerrel. Az volt a mázlink, hogy a hátsó kapuhoz és teraszajtóhoz is van kulcsa. Így hátulról be tudtunk menni a házba és kinyitni belülről az első ajtót.

A táskámba rögtön beapplikáltam a hátsó bejárat kulcsát is. Később átmegyek majd a lakópark karbantartó csapathoz és szólok, hogy csinálják meg az ajtót, mert ez azé nem járja, hogy nem tudok bejutni, ha véletlen becsukódik az ajtó mögöttem (ok, most nem véletlen húztam be, de ez akkor is gáz így).

Később a csajok a konyhában reggeliztek. Folyton mocorognak a székeken, tetszik nekik, hogy forog. Gréti ledarálta a szék háttámlájával a fal egy részét... Immáron azt is meg kell kérdeznem, hogy milyen színű a festék, amit használtak és pingálhatok is ...

És még csak délelőtt van. El kéne mennünk aludni és nem csinálni semmit egész nap. Akkor talán már nem történik semmi rossz.

Murphy, hess már innen!

Egyforma házak

Nagyon jót nevettem. Alexandra írt egy kommentet az egyik képhez, ami kapcsán itt szeretnék reagálni.

A megjegyzés az volt, hogy nem csodálja, hogy kaptunk virágosládát a ház elé, így legalább GPS nélkül is meg tudjuk különböztetni a házat. Nos, a meglátás igen helyénvaló. Ok-ok, hazatalálnék e nélkül is, de ...

Krisz egyik nap nagyon későn jött haza, és a lányok már aludtak. Így nem tudtam érte menni kocsival, busszal kellett hazajönnie. A busz elhozta a lakóparkig, majd kitette valahol. Krisznek gőze sem volt, hogy hogy talál majd haza, mivel minden ház egyforma. :D

Végül, némi kóválygás után hazatalált, de kicsit megijedt elsőre. Ő amúgy is elég rosszul tájékozódik, pláne ha minden egyforma körülötte. :)

Képek

Még annó megígértem, hogy töltök fel képeket a házról, ha egyszer lesz esélyem fényképezni. A képek immáron fel is kerültek az albumba ide.

Hegyek és völgyek

Rég jelentkeztem. Ennek több oka is volt.

Végül is 4 éjszaka, 3 nap voltam lázas. De addig nem folyt az orrom és nem köhögtem. Ahogy elmúlt a láz, jöttek ezek a finomságok. Azóta is sem sikerült magam 100-assá varázsolni, de hát ez még sosem sikerült. :))))))

Sőt, kicsit rontani is sikerült a helyzeten. Tegnap, miközben Krisszel intéztük a dolgokat, az egyik illatszerboltban bűnbe estem. Sose tettem még ilyet, de kipróbáltam egy szemhéjpúder tesztert. Nem kellett volna. Valakinek szemgyuszija lehetett, aki előttem tesztelte. Mára kötőhártyagyuszim is lett. Mintha a köhögés és orrfolyás nem lenne elég.

Tegnap majdnem a térdem is sikerült eltörnöm. Nem vettem észre, hogy előttem van egy éles pöcök és lendületből belerúgtam. Perceken át némán ültem. Jobb volt, mintha kiabáltam volna, furán néztek volna rám. :)

A gyerekek meggyógyultak anyum helyzetjelentései szerint. Ennek örülök. De mire ők meggyógyultak, megfertőzték anyum. Tehát amikor hazamegyek, valszín egy kiadós hasmenés is vár rám, mert ezek után miért nem kapnám azt is el?! :)))))) Na, de nem fogom. Punktum. :)

Ennyit az egészségről. :)

Kedden leültem dolgozni. Majd mászkáltam a neten. Egy képet kerestem gúgliban, ami nem tartozott a munkához. Tudom-tudom, minek mászkálok. Rákattintottam a képre. Nem kellett volna. Drága kattintás lett ...

Egy pillanat alatt 38 vírus, trójai, spyware, féreg és társai ugrottak a gépemre. Hihetetlen volt. 20 éve dolgozok lassan számítógépen (na jó, egy időben csak a sulihoz kellett), de ilyen még sose fordult elő velem. Bezzeg most bepótoltam.

Mivel a gép totálisan lehalt, el kellett vinnem szervizbe, ahol csekély 94 fontért újrahúzták a gépet. Persze az Adobe és Office csomag nem került fel rá, azt majd otthon kell felpakolnom. Ezért az árért újratelepítették az operációs rendszert és feltették az ESET biztonsági szoftvert.

Rendesek voltak, mert 1 nap alatt megcsinálták, holott 3-4 napot ígértek az elején, de beblöfföltem, hogy hamarabb kell elutaznom. :) Pfuj, de izé vagyok.

Szerdán megérkezett Krisz. Egész nap bent volt az irodában. Így én nem kapkodtam el, hogy eljöjjek Tünditől. Kiporszívóztam, kimostam az ágyneműm, kivasaltam, hogy legalább ezekre ne legyen gondja utánam. :)

Majd késő délután jöttem csak be a belvárosba.

Krisz és a főnöke már várt. Meghívott minket vacsizni. Vicces volt, mert nem foglalt helyet. Nos, ez hiba volt. Itt az egyik legjobb üzlet: éttermet vagy bármiféle kajaárúsító helyet üzemeltetni.

Ahogy eljön az ebédidő, a helyek megtelnek, az emberek leülni se tudnak, hát állva esznek, mint a lovak, olyan sűrűn elhelyezve, mint a heringek. (Micsoda képi megjelenítés részemről. :D) Nos, az esték is hasonlóak. Minden totál tele lesz emberekkel. Hihetetlen.

Krisz főnöke így jellemezte az angol üzleti vacsorákat: üzletemberek bezsúfolva magukat egy helyre, állva, egy sörrel a kezükben egymással kiabálnak (máshogy nem is hallják egymást...).

Nagyon durva, én ilyet még nem láttam.

Végül máshova mentünk enni, találtunk egy csendesebb, szinte üres éttermet. Először elgondolkodtunk, hogy ott miért nincs tömeg, de végül az étel ehető volt és még csak extrém drágának sem számított londoni körülmények között.

Csütörtökön Krisz csak délelőtt dolgozott. Úgy volt, hogy 1 körül találkozunk, aztán elmegyünk aláírni a bérleti szerződést. Mivel nem voltam jól, ezért délelőtt aludtam. Fél 1-kor ébredtem, amikor realizáltam, hogy nem műxik a telefonom. Hurrá. :)

Krisz állítólag próbált elérni, de hát nem tudott. Majd felhívta a szállodát, hogy kapcsolják a szobánkat, de a szobákban nincs telefon. :)

Mindegy, nem estem kétségbe. Nagyjából tudtam, hogy hol van a munkahelye. Odamentem elé. Így ezt is megoldottuk. Még szerencse, hogy felébredtem időben.

Elmentünk Bracknellbe, ahol a tulaj apja várt minket. Egy nagyon idős úr. Mondtuk neki, hogy még ki kellene vennünk valamennyi pénzt, menjünk el egy automatához. De nem talált oda. Mondta, hogy ok, akkor menjünk el a házhoz. 4 kört tett meg, de nem találta az utat. Végül egy óriási kerülővel mentünk oda. :) Közben az járt a fejemben, hogy Krisz milyen hülyének nézhet, hogy ilyen messze találtam házat. De a kocsiban nem akartam elmagyarázni, hogy az öreg eltévedt, azért tart eddig az út. :)

A házról kiderült, hogy azért ilyen szép, mert eredetileg bemutató lakás volt.

Nos, most kéne jönnie a linknek a képekkel a házról. Ha már megígértem. :) (Még nem szedték le.)

Utána az öreg elvitt a helyi councilhoz, hogy intézhessük a council taxot és a gyerekek iskoláztatását. Itt csak olyan sulit mondtak, ahol 4 éves kortól lehet menni, tehát Szofi még szeptemberig velem lesz. Gréti már a kiérkezés után 1-2 héten belül valszín kezdheti a sulit.

A council tax számlát majd kiküldik. Így még mindig nincs helyi számla a kezünkben.

Utána elmentünk és vettünk nekem egy telefont. Mivel még nincs helyi bankszámlánk, ezért csak Pay as you go, azaz feltöltőkártyás telefont tudtunk csak venni. Egy Nokia E. Összesen 100 fontot fizettünk, de ezért 500 percet beszélhetek, 3000 SMS-t küldhetek és 500 MB adatforgalmat generálhatok és a telefon is az enyém.

Nagyon jó számot sikerült kapnom. Az eladó szerint, aki nagyon készséges volt, mindent elmagyarázott, ha kiállok az utcára és meghirdetem ezt a számot, bárki ad érte simán 100 fontot. :)

A számot ráadásul átvihetem majd előfizetéses szerződésbe is. De a telefonügyekről majd külön bejegyzést írok.

Hamarosan lemerül a gépem. Majd folytatom később, mert itt most nem tudom töltőre dugni.

Fürdőszoba

Korábban olvastam, és persze régen tapasztaltam is, hogy az angol fürdőszobákban nincs hagyományosnak mondható villanykapcsoló, hanem a bejáratnál egy madzag lóg a plafonról és azt megrántva lehet fel és lekapcsolni a világítást.

Ahol most lakok is így van.

Ez még az elmegy kategória.

Tegnap megáztam és ma hajatmostam. Hajmosás után jött volna a szárítás. De a fürdőszobában nincs konnektor ... A nappaliban kellett hajat szárítanom. Ok, tudom én, hogy ez is bőven túlélhető. :)

De erős túlzásnak érzem, hogy egy ország ennyire hülyének nézze az ottlakókat.

Mert ugye mind a madzagnak, mind a konnektor hiányának ugyanaz az oka: biztonsági előírás. Hmmmm ...

Ennyi erővel a konyhában is hasonló megoldások kellenének, hisz ott is van vizesblokk. :)