Az elmúlt két napban esett pár percet az eső ... De nem vitte most se túlzásba.
Az elmúlt több, mint 1 évben, mióta itt vagyunk, a csapadék mennyisége közelített a 0-hoz. Ritkán és nagyon kis mennyiségben esett csak eső. Ennek következtében locsolási tilalmat vezettek be ...
Aki megszegi 1000 fontos bírsággal kell szembenéznie.
Cikk itt olvasható.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Időjárás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Időjárás. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. április 5., csütörtök
2012. március 8., csütörtök
Alton Tower
Végül úgy döntöttünk, hogy megérdemlünk egy kis kikapcsolódást. Krisz kivett egy nap a szabit, a csajoknak úgyis szünet volt és egy pénteki napon útra keltünk. Mondhatnám, hogy reggel, de nem lenne igaz. Mert nekem előbb ki kell takarítani a házat. Koszos házat nem hagyunk hátra. :D Mert milyen jó tiszta, rendes házba hazaérkezni.
Szóval délben útra keltünk és persze 2 órával később mindenki éhes volt. Ahol megálltunk egy érdekes ketyerét láttunk. Egy elektromos autó feltöltő készüléket, ami ráadásul napenergiával működött. Persze, itt sem lát minden nap ilyet az ember. Korábban Londonban, egy mélygarázsban láttam hasonlót.
Útközben láttunk egy jópofa rendszámot és egy kamiont, ami egy vonatszerelvényt szállított. Tehát a tájon kívül is akadt néznivaló. Szofi is tett róla, hogy jól érezzük magunkat. Még az út elején megjegyezte, hogy a víz alatt megyünk. Nézünk jobbra, nézünk balra, nézünk fel és le, hátha valami táblát lát, de nem láttunk semmit, ami erre a következtetésre vezethette volna őt. Majd ránéztem a GPS-re és ekkor megvilágosodtam. A GPS kékkel rajzolta ki az útvonalat, amin mennünk kellett. Ő azt skubizta hátulról. És mivel a nyíl, ami minket jelzett a kék csíkon haladt, ezért úgy gondolta, hogy most víz alatt megyünk. :)
Pár dolgot azért nem egészen értek. Miért pont víz ALATT? Vagy honnan vette, hogy a térképeken kékkel jelölik a vizeket?
Mindegy is. A lényeg, hogy ahányszor eszembe jutott útközben ez a megjegyzése, mindig nevethetnékem támadt. :)
Mivel realizáltuk, hogy aznap már nem érdemes elmenni az Alton Towerig, mert csak zárásra érnénk oda, úgy döntöttünk, hogy akkor beugrunk a Space Centre-be. Az ugyan még nyitva volt, de fél óra múlva már zártak volna. Így oda sem mentünk be. Ami érdekes volt, hogy a pénztáros csajszi simán eladott volna még aznapra jegyet nekünk...
Ezek után inkább elmentünk a Derbyben levő szállásunkra, amit a csajok már úgyis nagyon vártak. Valami titokzatos oknál fogva imádják a szállodákat, számukra kaland az egész szálloda dolog.
Következő nap sikerült időben ébredni (pláne, hogy reggelizni is szerettünk volna :D), és időben sikerült az Alton Towerhez is elindulni. Míg előző nap egész szép idő volt, ez szombatra már nem igen volt igaz. De legalább csak szemerkélt az eső ... amikor elindultunk.
Gyönyörű helyeken kellett keresztülmenni, hogy odataláljunk a kastélyhoz. Az Alton Tower egy tornyokkal megáldott kastélyt fed, amit körbeépítettek egy vidámpark szerűséggel. Hasonló "körhinták" és idegtépő eszközök tömege várja a vendégeket, mint mondjuk Chessingtonban vagy Legolandban. Igaz, most itt még nem minden eszköz volt beüzemelve, de a legvadabbak azok igen. :)
Természetesen SeaLife létesítmény is van itt is.
Mikor megérkeztünk a parkolóba, azt láttuk, hogy mindenki gyalog indul a bejárat felé. Mi is csatlakoztunk hozzájuk. Ekkor még nem tudtuk, hogy a bejárat igencsak odébb van... A távolság nem lett volna gond, de ... a cseperkélő eső előbb komoly zuhivá változott, aztán feltámadt a szél, kitépte az esernyőt Krisz kezéből, majd megérkezett a tomboló jégeső. És mi ott álltunk a semmi közepén. Sehol egy fedél, sehol egy ernyő, mert a mienk messze elfújta a szél. No meg amúgy is darabos lett kissé. :)
Azt se tudtuk, hogy merre menjünk. Mi lehet közelebb. A kocsi vagy a bejárat. Végül a bejárat felé mentünk. Amire odaértünk, folyt belőlünk a víz. A gyerekekkel bementem a mosdóba, levetkőztettem őket és a kézszárító alatt szárítottam a ruhájukat.
Jah, amikor a bejárathoz értünk, kiderült, hogy van buszjárat a parkoló és a bejárat között. Igaz, erről egy fia táblát nem láttunk, és a parkolóban tevékenykedő személyzet se mondta. Valszín nem csak nekünk nem ... mert a buszon alig lézengtek.
Miután nagyjából megszárítottam a csajokat, Krisz úgy döntött, hogy beül valahova Szofival, mert Szofi nem igen akart egy lépést se tenni. Grétivel kettesben keltünk útra. Megnéztük a SeaLife-ot, felültem vele 1-1, az én gyomrom számára is elviselhető cuccra és hatalmasat sétáltunk. Mert eddigre elállt az eső és időnként még kéknek is láttuk az eget.
Gyönyörű a park és a kastély. Igazából mesébe illő. A parkot, ami teljesen tönkre volt menve, már helyreállították, de a kastély leginkább csak egy rom. De még így is látszik, hogy mennyire szép lehetett fénykorában.
Túránk vége felé találkoztunk Krisszel és Szofival, akik akkor mertek előbújni. Ekkora Grétivel már darabosra fagytunk. :D Ugyan kisütött a nap, de nagyon hideg volt. Mikor túránk végeztével elmentem WC-re, egy kisebb problémával szembesültem. Annyira elfagytak az ujjaim, hogy nem tudtam kigombolni a gatyám. És amire a legkevésbé se vágytam, azt kellett tennem. Meleg vizet kellett a kezemre folyatnom, hogy kiolvadjon. De a pisilhetnék és a vízcsobogás igen kellemetlen páros. :D
Végül annyira kiolvadtak az ujjaim, hogy meg tudtam oldani a problémát. De ez hihetetlen, hogy én mindig ilyen WC-zős problémákba futok bele. :DD
Visszafelé már a busszal mentünk a kocsihoz vissza. :)
Innen még kirándultunk egyet. Valami Guliveres parkot hirdettek, gondoltuk, megnézzük. De ez zárva volt. Mivel a közelben egy libegős-lanofkás hely is volt, oda is elgurultunk. Szó szerint. Mert mindenhol csodás lejtők voltak. A Prius aksija imádta! Még sose volt ennyire feltöltődve. :)
Sajnos mire odaértünk, a lanofkás cucc is bezárt. De oda még vissza fogunk menni szerintem, mert csodálatos az a település és a környék is.
Vasárnap, mielőtt hazaindultunk volna, még elmentünk a Space Centre-be. Rögtön megérkezés után beültünk a planetáriumba, ahogy a félgömböt formázó mennyezetre és falakra vetítették a filmet. Az üléseket hátra lehetett dönteni és úgy csodálni a látványt. Nem volt semmi! Szemüveg nélkül értek el olyan 3D hatást, hogy időnként olyan érzésem volt, hogy mi mozgunk és nem is körülöttünk a kép. A fejünket időnként behúztuk, nehogy "fejbe csapjon" egy műhold darabka. Miután vége volt a filmnek, rendesen kóvályogtam, el kellett telnie egy pár pillanatnak, mire újra tudtam egyenesen járni szédelgés nélkül. :)A lányok egy másik, élő előadásra is be akartak ülni, aminél segédkezhettek is. Igyekeztünk alaposan körülnézni, de nem sikerült mindent látnunk, pedig vagy 3-4 órát ott töltöttünk.
Mielőtt nekivágtunk az autópályának, még beugrottunk egy közeli Sainsbury'sbe ennivalóért. Útközben nagyokat néztünk. Olvastam, hallottam már róla, hogy rengeteg indiai lakik a környéken, de nem gondoltam volna, hogy a boltok is ennyire az ő igényeik kiszolgálására rendezkedtek be. A környéken, amerre mentünk, egy halvány Next vagy New Look vagy M&S se volt. De egymás után sorakoztak a szebbnél szebb indiai ruhákat értékesítő boltok. Szó szerint egymás után.
A Sainsbury's-ben az újságkínálatot is megmustráltam, ahogy általában szoktam. És igen! Az újságok között is volt olyan, ami kifejezetten ezt a közönséget célozta. Még indiai esküvői magazin is volt. Nem semmi ruha és ékszerkölteményeik vannak.
A jeges esőt és a hideget leszámítva szuper volt ez a kiruccanás.
Alton Tower képek itt vannak, Space Centre képek pedig itt. :)
2012. január 5., csütörtök
Ablakok
Eddig nem értettem, hogy miért nyílnak az ablakok kifelé errefelé. Ez első, másodszorra és még harmadszorra is elég fura, mondhatni rossz ötletnek tűnik. A praktikusságot mindenképp nélkülözi. Legalábbis eddig így gondoltam.
Az ablak mosása mondhatni macerás. Vannak ablakok, ahol azt is mondhatnám, hogy életveszélyes vagy épp lehetetlen. Van olyan ablakunk, igaz csak egy kicsi fürdőszobai ablak, amit még egyszer sem mostam meg kívülről mióta itt vagyunk, mert egy hosszú létrával lehetne csak kívülről megközelíteni.
Viszont ezek az ablakok kiváló üzleti lehetőséget nyújtanak egész sok ember számára. Szép számmal élnek ablakpucolásból.
Időnként elmennek a házak előtt és bedobnak egy ajánlatot, hogy ennyiért vagy annyiért pucolnák meg a ház ablakait. Ha kell a szolgáltatásuk, akkor csak rájuk kell csörögni, ha nem, akkor mehet a kukába az a bedobós papírusz is.
Az elmúlt 2 napban viszont talán megértettem, hogy miért is jó, ha egy ablak kifelé nyílik. Persze, messze nem biztos, hogy pont ezért alakult úgy, hogy az ablakok kifelé nyílnak, de ez is lehet egy ok.
Két napja kegyetlen szél tombol. Közben süt ugyan a nap, de ettől a szél még félelmetes. Időnként olyan érzésem van, hogy a házat is odébb fogja tolni.
Volt, ahol házfalat bontott meg, volt ahol tetőt vitt el, és több teherautót is felborított a napokban.
Így, hogy az ablakok kifelé nyílnak, így jobban ellenállnak a szélnek. Bár ahogy itt ülök az ablak mellett, az jár a fejemben, hogy nehogy keretestől taszítsa be az ablakot.
Annak azért örülök, hogy most sem Krisznek, sem nekünk nincs dolgunk repülővel. Ilyenkor igazán "élmény" repülni.
Az ablak mosása mondhatni macerás. Vannak ablakok, ahol azt is mondhatnám, hogy életveszélyes vagy épp lehetetlen. Van olyan ablakunk, igaz csak egy kicsi fürdőszobai ablak, amit még egyszer sem mostam meg kívülről mióta itt vagyunk, mert egy hosszú létrával lehetne csak kívülről megközelíteni.
Viszont ezek az ablakok kiváló üzleti lehetőséget nyújtanak egész sok ember számára. Szép számmal élnek ablakpucolásból.
Időnként elmennek a házak előtt és bedobnak egy ajánlatot, hogy ennyiért vagy annyiért pucolnák meg a ház ablakait. Ha kell a szolgáltatásuk, akkor csak rájuk kell csörögni, ha nem, akkor mehet a kukába az a bedobós papírusz is.
Az elmúlt 2 napban viszont talán megértettem, hogy miért is jó, ha egy ablak kifelé nyílik. Persze, messze nem biztos, hogy pont ezért alakult úgy, hogy az ablakok kifelé nyílnak, de ez is lehet egy ok.
Két napja kegyetlen szél tombol. Közben süt ugyan a nap, de ettől a szél még félelmetes. Időnként olyan érzésem van, hogy a házat is odébb fogja tolni.
Volt, ahol házfalat bontott meg, volt ahol tetőt vitt el, és több teherautót is felborított a napokban.
Így, hogy az ablakok kifelé nyílnak, így jobban ellenállnak a szélnek. Bár ahogy itt ülök az ablak mellett, az jár a fejemben, hogy nehogy keretestől taszítsa be az ablakot.
Annak azért örülök, hogy most sem Krisznek, sem nekünk nincs dolgunk repülővel. Ilyenkor igazán "élmény" repülni.
2011. november 14., hétfő
Vendégek és séták
A hétvége lényegében vendégek fogadásával és hosszú sétákkal telt.
Szombaton a lengyel barátainkat láttuk vendégül. Majd együtt elmentünk és sétáltunk egy nagyot a környéken.
Vasárnap, egy olyan parkba mentünk el négyesben, ahol korábban még nem jártunk, bár itt van városon belül. Az idő csodálatos volt, a környezet meg gyönyörű.
A park tele volt mókusokkal. Ezeket "vadásztuk" lépten-nyomon. :) Igyekeztük meglátni őket és minél közelebb jutni hozzájuk. De persze mind elmenekült egy idő után. Jó volt nézni őket, ahogy fel-le rohangásztak a fákon.
Annyi jó idők vannak még most is jellemzően, hogy a rhododendronok bimbóztak! Tegnap olyan 18-20 fok körül lehetett és egy halvány felhő sem volt az égen.
Persze képeket is csináltam. :)
Délután Krisz kolléganőjét láttuk ismét vendégül. Ilyenkor annyira jól tud esni, hogy magyarul beszélgethetek és nincsenek korlátok, ki tudom pontosan fejezni azt, amit mondani szeretnék. :)
Szombaton a lengyel barátainkat láttuk vendégül. Majd együtt elmentünk és sétáltunk egy nagyot a környéken.
Vasárnap, egy olyan parkba mentünk el négyesben, ahol korábban még nem jártunk, bár itt van városon belül. Az idő csodálatos volt, a környezet meg gyönyörű.
A park tele volt mókusokkal. Ezeket "vadásztuk" lépten-nyomon. :) Igyekeztük meglátni őket és minél közelebb jutni hozzájuk. De persze mind elmenekült egy idő után. Jó volt nézni őket, ahogy fel-le rohangásztak a fákon.
Annyi jó idők vannak még most is jellemzően, hogy a rhododendronok bimbóztak! Tegnap olyan 18-20 fok körül lehetett és egy halvány felhő sem volt az égen.
Persze képeket is csináltam. :)
Délután Krisz kolléganőjét láttuk ismét vendégül. Ilyenkor annyira jól tud esni, hogy magyarul beszélgethetek és nincsenek korlátok, ki tudom pontosan fejezni azt, amit mondani szeretnék. :)
2011. október 2., vasárnap
Vénasszonyok nyara, Old Harry és némi közlekedési élmény
Egész héten hihetetlenül gyönyörű idő volt. Nap, mint nap kánikula. Reméltük, hogy hétvégén is ilyen szép idő lesz és el tudunk menni valamerre. No, nem mintha a hűvösebb idő nagyon visszatartana, de azért mégis jobb napsütésben menni.
Mivel szombaton is tombolt a kánikula, a maga 28-29 fokával, a tenger felé vettük az irányt. Egyszer, talán Bournemouthból, láttunk néhány érdekes sziklát, amik nem a sziklafalhoz tartoztak. Már el szerettünk volna menni, de eddig mindig más felé vettük inkább az irányt.
A szomszéddal beszélgetve kiderült, hogy arrafelé homokos a part, így nem volt kérdéses, oda mentünk.
Kicsit elkerekedett a szemünk, amikor a GPS kiírta, hogy 3 óra Swanage-ig az út, de végül odaértünk, pedig "pár" dugót végigcsücsültünk, még a GPS elterelgetései ellenére is.
A csajok nagyon élvezték, hogy a tengerben rohangászhatnak, homokozhatnak a tengerpartnyi homokozóban. Jó lenne, ha közelebb lenne :D
Miután kiélvezték magukat, sétáltunk egyet a városban, majd az öreg Harry keresésére indultunk. Tábla nem volt, minek az. Itthon persze nem néztünk koordinátákat, a GPS pedig mint látványosság nem ismerte. Végül, telefonon rágugliztunk és megtaláltuk a koordinátáit.
Már odafelé kisebb halálfélelmünk volt, mivel extrém keskeny út vezetett arra, ráadásul folyton folyvást biciklisek nehezítették a pályát a szembejövő autók mellett.
Végül odaértünk. Egy parkolóba. Azt hittük, hogy örömködhetünk, mert megtaláltuk. Majdnem. :D
Onnan még közel 2 km-t kellett sétálni Harry-ig. Hepe-hupás, göröngyös, helyenként lótrágyás gyalogúton lehetett csak megközelíteni.
A kilátás szép volt, de már ezen a szakaszon sem volt egy árva kerítés sem a szakadékok szélén. Láttunk is egy táblát, ami arra hívta fel a figyelmet, hogy mindenki vigyázzon a kutyájára, mert az elmúlt 1 év alatt 4 kutya hullott a mélybe ...
Végül elértük Harry-t. Kicsit döbbenetes volt. SEHOL egy fél kerítés vagy korlát nem volt. Némi fű, aztán a nagy semmi ... Rendesen markoltuk is a gyerekek kezét!
Gyönyörű volt a látvány! Kár, hogy mészkő volta miatt egyre jobban amortizálódnak a sziklák. De hát ez a természet rendje.
Már erősen sötétedett, mire elindultunk visszafelé. Teljesen sötétben értünk a kocsihoz. Ez főként a csapdaként elhelyezett lótrágya kupacok miatt volt izgis. :D
Nos, ha odafelé halálfélelmünk volt az úton, akkor nem is tudom mink volt, amikor hazafelé tartottunk. A GPS egy másik úton hozott minket visszafelé. Egy még szűkebben.
Időnként csak annyi volt kiírva, hogy ne lepődjünk meg, ha valaki az út közepén jön szembe. Voooow. Addig is úgy fértünk el, hogy alig volt pár centi a visszapillantók között. De legalább volt 2 sáv és fel volt festve az út. Aztán azt vettük észre, hogy hopp, eltűnik a középső felfestés és az út, kvázi 1 sávosra szűkül egy-egy ilyen tábla után.
Az út teljesen sötét, és kanyargós volt. Plusz hol fel, hol lefele mentünk. Ez utóbbi nem lett volna gond, de gyakran egy felhajtó szakasz után hirtelen egy kanyarodó lejtő következett, amit nem lehetett előre kiszámolni. Azt, hogy jönnek-e a kupac túloldalán, azt meg végkép nem. :D
Krisz is, én is, nagyon megkönnyebbültünk, amikor végre kiszélesedett az út.
Utána is tapasztaltunk pár érdekességet... 2x2 sávos úton, ahol elválasztó korlát is van és mindenki 60-70 mérfölddel száguldozik, egyszer csak ki van írva, hogy gyalogosok mehetnek át az úton. Egy másik helyen pedig egyszerűen át lehetett kanyarodni a szemközti sávból a mi oldalunkra. És még mindig ugyanarról a 2x2 sávos útról van szó.
De persze itt mindig lehet érdekes dolgokat látni. 2x3 sávos autópályák mellett többször láttam olyan táblát, hogy szarvas kulloghat át az úton. Mi vaaaaaaan? Ha 70 mérföld/óránál ütközik az ember egy szarvassal, az elég végzetes ütközés lehet...
Imádják a körforgalmakat. Ok, hasznosak, szeretem is őket. De 2x2 sávos utak esetén se riadnak vissza a használatuktól. Száguld a nép, aztán egyszer csak egy körforgalomnál találja magát. Olyan, mintha otthon az M7-re helyenként beiktattak volna 1-1 körforgalmat. :D
Persze, most is csináltam pár fényképet. Akit érdekel, katt ide.
Mivel szombaton is tombolt a kánikula, a maga 28-29 fokával, a tenger felé vettük az irányt. Egyszer, talán Bournemouthból, láttunk néhány érdekes sziklát, amik nem a sziklafalhoz tartoztak. Már el szerettünk volna menni, de eddig mindig más felé vettük inkább az irányt.
A szomszéddal beszélgetve kiderült, hogy arrafelé homokos a part, így nem volt kérdéses, oda mentünk.
Kicsit elkerekedett a szemünk, amikor a GPS kiírta, hogy 3 óra Swanage-ig az út, de végül odaértünk, pedig "pár" dugót végigcsücsültünk, még a GPS elterelgetései ellenére is.
A csajok nagyon élvezték, hogy a tengerben rohangászhatnak, homokozhatnak a tengerpartnyi homokozóban. Jó lenne, ha közelebb lenne :D
Miután kiélvezték magukat, sétáltunk egyet a városban, majd az öreg Harry keresésére indultunk. Tábla nem volt, minek az. Itthon persze nem néztünk koordinátákat, a GPS pedig mint látványosság nem ismerte. Végül, telefonon rágugliztunk és megtaláltuk a koordinátáit.
Már odafelé kisebb halálfélelmünk volt, mivel extrém keskeny út vezetett arra, ráadásul folyton folyvást biciklisek nehezítették a pályát a szembejövő autók mellett.
Végül odaértünk. Egy parkolóba. Azt hittük, hogy örömködhetünk, mert megtaláltuk. Majdnem. :D
Onnan még közel 2 km-t kellett sétálni Harry-ig. Hepe-hupás, göröngyös, helyenként lótrágyás gyalogúton lehetett csak megközelíteni.
A kilátás szép volt, de már ezen a szakaszon sem volt egy árva kerítés sem a szakadékok szélén. Láttunk is egy táblát, ami arra hívta fel a figyelmet, hogy mindenki vigyázzon a kutyájára, mert az elmúlt 1 év alatt 4 kutya hullott a mélybe ...
Végül elértük Harry-t. Kicsit döbbenetes volt. SEHOL egy fél kerítés vagy korlát nem volt. Némi fű, aztán a nagy semmi ... Rendesen markoltuk is a gyerekek kezét!
Gyönyörű volt a látvány! Kár, hogy mészkő volta miatt egyre jobban amortizálódnak a sziklák. De hát ez a természet rendje.
Már erősen sötétedett, mire elindultunk visszafelé. Teljesen sötétben értünk a kocsihoz. Ez főként a csapdaként elhelyezett lótrágya kupacok miatt volt izgis. :D
Nos, ha odafelé halálfélelmünk volt az úton, akkor nem is tudom mink volt, amikor hazafelé tartottunk. A GPS egy másik úton hozott minket visszafelé. Egy még szűkebben.
Időnként csak annyi volt kiírva, hogy ne lepődjünk meg, ha valaki az út közepén jön szembe. Voooow. Addig is úgy fértünk el, hogy alig volt pár centi a visszapillantók között. De legalább volt 2 sáv és fel volt festve az út. Aztán azt vettük észre, hogy hopp, eltűnik a középső felfestés és az út, kvázi 1 sávosra szűkül egy-egy ilyen tábla után.
Az út teljesen sötét, és kanyargós volt. Plusz hol fel, hol lefele mentünk. Ez utóbbi nem lett volna gond, de gyakran egy felhajtó szakasz után hirtelen egy kanyarodó lejtő következett, amit nem lehetett előre kiszámolni. Azt, hogy jönnek-e a kupac túloldalán, azt meg végkép nem. :D
Krisz is, én is, nagyon megkönnyebbültünk, amikor végre kiszélesedett az út.
Utána is tapasztaltunk pár érdekességet... 2x2 sávos úton, ahol elválasztó korlát is van és mindenki 60-70 mérfölddel száguldozik, egyszer csak ki van írva, hogy gyalogosok mehetnek át az úton. Egy másik helyen pedig egyszerűen át lehetett kanyarodni a szemközti sávból a mi oldalunkra. És még mindig ugyanarról a 2x2 sávos útról van szó.
De persze itt mindig lehet érdekes dolgokat látni. 2x3 sávos autópályák mellett többször láttam olyan táblát, hogy szarvas kulloghat át az úton. Mi vaaaaaaan? Ha 70 mérföld/óránál ütközik az ember egy szarvassal, az elég végzetes ütközés lehet...
Imádják a körforgalmakat. Ok, hasznosak, szeretem is őket. De 2x2 sávos utak esetén se riadnak vissza a használatuktól. Száguld a nép, aztán egyszer csak egy körforgalomnál találja magát. Olyan, mintha otthon az M7-re helyenként beiktattak volna 1-1 körforgalmat. :D
Persze, most is csináltam pár fényképet. Akit érdekel, katt ide.
2011. augusztus 26., péntek
Vihar
Mióta itt voltunk, még sose tapasztaltunk vihart. Nagy zuhé 1-2x volt, de olyan, amikor dörög és villámlik, még nem. Ma ezt is megtapasztaltuk. Persze nem az egyszerű változatot, hanem a napsütéssel, szivárvánnyal kombináltat. :)
Így Szofi egy szivárványt is kapott a szülinapjára. :D
Így Szofi egy szivárványt is kapott a szülinapjára. :D
2011. június 26., vasárnap
Legoland
Már egész régen nem voltunk Legolandben. Most ismét elmentünk. Most az angol barátainkkal, Lucy-ékkel.
Elméletileg fél 10-kor találkoztunk volna a bejáratnál, de mi késtünk. Előbb krisz tévedett el, majd a GPS. :D Itt, ha egyszer rossz autópályára tévedsz, akkor az simán vezethet egy plusz 20-30 km-es kerülőhöz, mert lejáratok nem sűrűn vannak. De Krisznek így legalább lehetősége volt kipróbálni a "power" fokozatot a kocsin. :D Megállapítottuk, hogy tud menni, ha akar. :)
Végül csak cirka 20 percet késtünk. Ők már bementek. Elsőnek az új látványossághoz, a tengeralattjáróhoz mentek. Oda mentünk utánuk. Mázlink volt, hogy kora reggel mentünk, azaz nyitás után 20 perccel értünk oda, mert így legalább csak egy negyedórás sort kellett kiállnunk.
Szofi teljesen beparázott, alig lehetett bevinni. Mindezt az utolsó pillanatban. Pedig a járgány nem merül igazán a víz alá. Ahogy leülhetett, meg is nyugodott, és nem volt tovább gond. Nem értem, hogy miért jött rá az a hisztiroham. Ilyet előre nem szokott csinálni.
A tengeralattjáró kb. olyan, mintha egy SeaLife-ban sétálna az ember hatalmas akváriumok között. Mellettünk úszkáltak a különböző halacskák, cápák, ráják. Mivel a tengeralattjáró nem merül a víz alá teljesen és mivel a teteje úgysem üvegből van, ezért nem volt üvegfolyosó, alagút érzés. Jópofa volt, de nagyobb a hűhó körülötte, mint amit tud. A túra max. 5 percet vett igénybe.
Mivel ők még akkor végeztek, amikor mi sorban álltunk, ezért bevártak minket.
A következő helyen, Szofi és Molly velünk maradt, a többiek mentek csak. A két csajszi meg kárörvendően nyomkodott egy gombot, melynek hatására az éppen sorra kerülő páciensen eláztak. No meg Szofiék is, mert a szél rájuk fújta a vizet. :D
Mivel itt sorba kellett állniuk Gréti miatt, ezért ezt orvosolni kellett. Jack a fiuk enyhén autista. Ezt még hosszas beszélgetés után se mondaná meg róla senki szerintem. Simán az ember szemébe néz és teljesen hétköznapi módon viselkedik. Mivel van róla papírja, ezért pl. a Legolandben (és szerintem sok más helyen) elsőbbséget élvez. Azaz nem kell kiállnia sem neki, sem a vele levőknek a sort. Adott esetben mindannyian kaptunk egy pecsétet a kezünkre és lényegében mindenhova várakozás nélkül mehettünk be. Így azért kicsit élvezetesebb volt. :D
Hozzátenném, hogy van arra lehetőség, hogy valaki a méregdrága belépő mellett vegyen elsőbbségre jogosító kütyüt és akkor sehol sem kell sorban állnia. De az is drága ...
Ugyan a legtöbb dolgot már korábban kipróbáltuk, azért mára is jutott néhány újdonság. Lehet mondani, hogy biztos uncsi egy idő után. Egy idő után biztos. Ez olyan, mint a játszótér. A legtöbb gyerek nem tudja megunni. És ha már van a bérlet, akkor miért nem menjünk oda játszóterezni. A mozgás 100%-ban biztosított, mert hatalmas területen fekszik el és bőven lehet sétálni egyik kütyötől a másikig.
Végül cirka 10-től 6-ig voltunk ott. Mindenki hulla volt utána.
Szofi a kocsiban 2 percre elaludt. Ez arra volt jó, hogy este 11-ig ne aludjon. :S Ez van. Persze a "rohamok is jöttek rendesen". Lucy szerint el kellene vinnem orvoshoz itt is. De én nem érzem azt, hogy ezt gyógyszeresen kellene kezelni. Ennek más útja kell, hogy legyen. És mióta nem iszik tejet, azóta lényegesen jobb a helyzet. Az a döbbenetes számomra, hogy egy szó nélkül elfogadja, hogy nem ihat kakaót, pedig nagyon hosszú időn keresztül lényegében csak azt ivott (mióta nem szopik, azaz 22 hónapos korától).
Délutánra kisütött a nap. És a pár hetes ősz után beköszöntött a nyár, a kánikula. :) Nem bántuk, mert így nyugodtan mehettünk a vizes játékokon is és nem számított, hogy csavarni lehetett a ruhánkból a vizet. :D
Gréti kapott esőkabátot, mivel ő rosszul viseli, ha vizes lesz. Nem akarja megérteni, hogy aki vízbe megy, az vizes lesz. :D
Van egy-két dolog, ami már korábban is feltűnt és nagyon érdekes/fura számomra. Nem szeretnék általánosítani, de akikkel itt megismerkedtünk angolok és akik befogadtak maguk közé, náluk ezt figyeltem meg.
Mivel nagyon kisütött a nap, kánikula volt, gondoltuk együnk egy fagyit. Ez egyszerre jutott nekik is és nekünk is eszünkbe. Mi meghívtuk őket, amit ugyan elfogadtak, de látszott, hogy kicsit zavarba jönnek tőle. Természetesen megköszönték, de fura volt számukra.
Amikor mi ettük a magunkkal vitt elemózsiát (viszünk mindenhova, hogy ne kelljen drágán megvenni), mindig megkínáltuk őket. Ez fordítva sosem történt még meg. Amikor náluk vagyunk, akkor is a gyerekek a szabály szerint (mert van rá szabály), ugyanúgy, mint az ő gyerekeik, egy, azaz 1 db kekszet vehetnek. Hozzánk ha vendégek jönnek, akkor a szabály az én gyerekeimre vonatkozik max. (ha adott szituációra van szabály), de a vendég gyerekeknél hagyom, hogy a saját anyja, apja határozza meg a szabályokat.
Persze, előfordult már, amikor a vendég gyerkőc "komoly szabálysértést" követett el és nem bírtam magammal, rászóltam. De mindig igyekszem visszafogni magam. :)
És van, ami még furább számomra, de erről majd máskor írok. ;)
A képek pedig itt leledzenek.
Elméletileg fél 10-kor találkoztunk volna a bejáratnál, de mi késtünk. Előbb krisz tévedett el, majd a GPS. :D Itt, ha egyszer rossz autópályára tévedsz, akkor az simán vezethet egy plusz 20-30 km-es kerülőhöz, mert lejáratok nem sűrűn vannak. De Krisznek így legalább lehetősége volt kipróbálni a "power" fokozatot a kocsin. :D Megállapítottuk, hogy tud menni, ha akar. :)
Végül csak cirka 20 percet késtünk. Ők már bementek. Elsőnek az új látványossághoz, a tengeralattjáróhoz mentek. Oda mentünk utánuk. Mázlink volt, hogy kora reggel mentünk, azaz nyitás után 20 perccel értünk oda, mert így legalább csak egy negyedórás sort kellett kiállnunk.
Szofi teljesen beparázott, alig lehetett bevinni. Mindezt az utolsó pillanatban. Pedig a járgány nem merül igazán a víz alá. Ahogy leülhetett, meg is nyugodott, és nem volt tovább gond. Nem értem, hogy miért jött rá az a hisztiroham. Ilyet előre nem szokott csinálni.
A tengeralattjáró kb. olyan, mintha egy SeaLife-ban sétálna az ember hatalmas akváriumok között. Mellettünk úszkáltak a különböző halacskák, cápák, ráják. Mivel a tengeralattjáró nem merül a víz alá teljesen és mivel a teteje úgysem üvegből van, ezért nem volt üvegfolyosó, alagút érzés. Jópofa volt, de nagyobb a hűhó körülötte, mint amit tud. A túra max. 5 percet vett igénybe.
Mivel ők még akkor végeztek, amikor mi sorban álltunk, ezért bevártak minket.
A következő helyen, Szofi és Molly velünk maradt, a többiek mentek csak. A két csajszi meg kárörvendően nyomkodott egy gombot, melynek hatására az éppen sorra kerülő páciensen eláztak. No meg Szofiék is, mert a szél rájuk fújta a vizet. :D
Mivel itt sorba kellett állniuk Gréti miatt, ezért ezt orvosolni kellett. Jack a fiuk enyhén autista. Ezt még hosszas beszélgetés után se mondaná meg róla senki szerintem. Simán az ember szemébe néz és teljesen hétköznapi módon viselkedik. Mivel van róla papírja, ezért pl. a Legolandben (és szerintem sok más helyen) elsőbbséget élvez. Azaz nem kell kiállnia sem neki, sem a vele levőknek a sort. Adott esetben mindannyian kaptunk egy pecsétet a kezünkre és lényegében mindenhova várakozás nélkül mehettünk be. Így azért kicsit élvezetesebb volt. :D
Hozzátenném, hogy van arra lehetőség, hogy valaki a méregdrága belépő mellett vegyen elsőbbségre jogosító kütyüt és akkor sehol sem kell sorban állnia. De az is drága ...
Ugyan a legtöbb dolgot már korábban kipróbáltuk, azért mára is jutott néhány újdonság. Lehet mondani, hogy biztos uncsi egy idő után. Egy idő után biztos. Ez olyan, mint a játszótér. A legtöbb gyerek nem tudja megunni. És ha már van a bérlet, akkor miért nem menjünk oda játszóterezni. A mozgás 100%-ban biztosított, mert hatalmas területen fekszik el és bőven lehet sétálni egyik kütyötől a másikig.
Végül cirka 10-től 6-ig voltunk ott. Mindenki hulla volt utána.
Szofi a kocsiban 2 percre elaludt. Ez arra volt jó, hogy este 11-ig ne aludjon. :S Ez van. Persze a "rohamok is jöttek rendesen". Lucy szerint el kellene vinnem orvoshoz itt is. De én nem érzem azt, hogy ezt gyógyszeresen kellene kezelni. Ennek más útja kell, hogy legyen. És mióta nem iszik tejet, azóta lényegesen jobb a helyzet. Az a döbbenetes számomra, hogy egy szó nélkül elfogadja, hogy nem ihat kakaót, pedig nagyon hosszú időn keresztül lényegében csak azt ivott (mióta nem szopik, azaz 22 hónapos korától).
Délutánra kisütött a nap. És a pár hetes ősz után beköszöntött a nyár, a kánikula. :) Nem bántuk, mert így nyugodtan mehettünk a vizes játékokon is és nem számított, hogy csavarni lehetett a ruhánkból a vizet. :D
Gréti kapott esőkabátot, mivel ő rosszul viseli, ha vizes lesz. Nem akarja megérteni, hogy aki vízbe megy, az vizes lesz. :D
Van egy-két dolog, ami már korábban is feltűnt és nagyon érdekes/fura számomra. Nem szeretnék általánosítani, de akikkel itt megismerkedtünk angolok és akik befogadtak maguk közé, náluk ezt figyeltem meg.
Mivel nagyon kisütött a nap, kánikula volt, gondoltuk együnk egy fagyit. Ez egyszerre jutott nekik is és nekünk is eszünkbe. Mi meghívtuk őket, amit ugyan elfogadtak, de látszott, hogy kicsit zavarba jönnek tőle. Természetesen megköszönték, de fura volt számukra.
Amikor mi ettük a magunkkal vitt elemózsiát (viszünk mindenhova, hogy ne kelljen drágán megvenni), mindig megkínáltuk őket. Ez fordítva sosem történt még meg. Amikor náluk vagyunk, akkor is a gyerekek a szabály szerint (mert van rá szabály), ugyanúgy, mint az ő gyerekeik, egy, azaz 1 db kekszet vehetnek. Hozzánk ha vendégek jönnek, akkor a szabály az én gyerekeimre vonatkozik max. (ha adott szituációra van szabály), de a vendég gyerekeknél hagyom, hogy a saját anyja, apja határozza meg a szabályokat.
Persze, előfordult már, amikor a vendég gyerkőc "komoly szabálysértést" követett el és nem bírtam magammal, rászóltam. De mindig igyekszem visszafogni magam. :)
És van, ami még furább számomra, de erről majd máskor írok. ;)
A képek pedig itt leledzenek.
2011. június 12., vasárnap
Itt van az ősz
Az elmúlt hét elég szörnyű volt időjárás szempontjából. Volt nap, amikor 9-10 fok volt a nappali hőmérséklet és a hét többi napján is leginkább 14-16 volt volt. Minden nap esett 1-2 órán keresztül. Nem zuhogott, de esett, hogy ne lehessen kimenni.
A szombat kivételes volt. Akkor már 17 fok volt! :) és a nap is egész sokat sütött. De csak azért, hogy ma egész nap eshessen. :D Az elkövetkező napokra jobbat jósolnak. Remélem bejön nekik. :)
A szombat kivételes volt. Akkor már 17 fok volt! :) és a nap is egész sokat sütött. De csak azért, hogy ma egész nap eshessen. :D Az elkövetkező napokra jobbat jósolnak. Remélem bejön nekik. :)
2011. május 7., szombat
Eső
ESIK AZ ESŐ!!!!!
Hurrrrááááááá! Na jó, lehet, hogy máskor nem fogom ezt mondani, de 2 hónap után nagyon ráfért a természetre. Plusz a tűzoltók munkáját is segíti.
Hurrrrááááááá! Na jó, lehet, hogy máskor nem fogom ezt mondani, de 2 hónap után nagyon ráfért a természetre. Plusz a tűzoltók munkáját is segíti.
2011. április 8., péntek
Kánikula
Tegnap is nagyon meleg volt, ma is. 1000 ágra sütött a nap, az ég csodás kék volt és a szél sem fújt.
A lányok egy szál bugyogóban pancsoltak kint az udvaron, mert a lenge ruhákban is megfőni készültek. Egész szép színük is lett estére. :)
A lányok egy szál bugyogóban pancsoltak kint az udvaron, mert a lenge ruhákban is megfőni készültek. Egész szép színük is lett estére. :)
2011. március 15., kedd
Időjárás, öltözködés
Mióta itt vagyunk alapvetően eddig szép idő volt. Egyszer-egyszer volt felhősebb idő, de nem az volt a jellemző.
Éjszakánként hideg lehet, mert reggel a kocsik deresek, de napközben sokat süt a nap.
Eső talán 1-2 alkalommal csöpögött este.
Ugyan napközben sokszor ezerágra süt a nap és a hőmérő 10 fokot mutat, de a szél jegesen fúj, azaz mi jó vastagon felöltözünk. És a többség is így tesz.
De vannak nagyon elszánt emberek. Tegnap kabát és pulcsi is volt rajtunk és nem volt melegünk. A kezünk kissé elfagyott miközben Grétit vártuk az iskolaudvaron Szofival. Volt 1-2 nagydarab apuka, aki pólóban jött a csemetéért. Ezeknél még ráfogtam arra, hogy nagydarabok. Majd belibbent egy cingár anyuka 2 kisgyerekkel. Anyukán volt valami vékony nadrág és ujjatlan póló. A hófehér bőre piros volt a hidegtől. A nagyobbik gyerek Hasonlóan volt öltözve, mint anyuka. A kisebbik gyerek még bőven babakocsis korosztály volt. Alapvetően ő is így volt öltöztetve, annyi különbséggel, hogy se cipő, se zokni nem volt rajta.
Tudom-tudom, hozzá lehet szokni a hideghez is és edződik a szervezetük. De én a látványuktól is fáztam. :)
Éjszakánként hideg lehet, mert reggel a kocsik deresek, de napközben sokat süt a nap.
Eső talán 1-2 alkalommal csöpögött este.
Ugyan napközben sokszor ezerágra süt a nap és a hőmérő 10 fokot mutat, de a szél jegesen fúj, azaz mi jó vastagon felöltözünk. És a többség is így tesz.
De vannak nagyon elszánt emberek. Tegnap kabát és pulcsi is volt rajtunk és nem volt melegünk. A kezünk kissé elfagyott miközben Grétit vártuk az iskolaudvaron Szofival. Volt 1-2 nagydarab apuka, aki pólóban jött a csemetéért. Ezeknél még ráfogtam arra, hogy nagydarabok. Majd belibbent egy cingár anyuka 2 kisgyerekkel. Anyukán volt valami vékony nadrág és ujjatlan póló. A hófehér bőre piros volt a hidegtől. A nagyobbik gyerek Hasonlóan volt öltözve, mint anyuka. A kisebbik gyerek még bőven babakocsis korosztály volt. Alapvetően ő is így volt öltöztetve, annyi különbséggel, hogy se cipő, se zokni nem volt rajta.
Tudom-tudom, hozzá lehet szokni a hideghez is és edződik a szervezetük. De én a látványuktól is fáztam. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)