Vénasszonyok nyara, Old Harry és némi közlekedési élmény

Egész héten hihetetlenül gyönyörű idő volt. Nap, mint nap kánikula. Reméltük, hogy hétvégén is ilyen szép idő lesz és el tudunk menni valamerre. No, nem mintha a hűvösebb idő nagyon visszatartana, de azért mégis jobb napsütésben menni.

Mivel szombaton is tombolt a kánikula, a maga 28-29 fokával, a tenger felé vettük az irányt. Egyszer, talán Bournemouthból, láttunk néhány érdekes sziklát, amik nem a sziklafalhoz tartoztak. Már el szerettünk volna menni, de eddig mindig más felé vettük inkább az irányt.

A szomszéddal beszélgetve kiderült, hogy arrafelé homokos a part, így nem volt kérdéses, oda mentünk.

Kicsit elkerekedett a szemünk, amikor a GPS kiírta, hogy 3 óra Swanage-ig az út, de végül odaértünk, pedig "pár" dugót végigcsücsültünk, még a GPS elterelgetései ellenére is.

A csajok nagyon élvezték, hogy a tengerben rohangászhatnak, homokozhatnak a tengerpartnyi homokozóban. Jó lenne, ha közelebb lenne :D

Miután kiélvezték magukat, sétáltunk egyet a városban, majd az öreg Harry keresésére indultunk. Tábla nem volt, minek az. Itthon persze nem néztünk koordinátákat, a GPS pedig mint látványosság nem ismerte. Végül, telefonon rágugliztunk és megtaláltuk a koordinátáit.

Már odafelé kisebb halálfélelmünk volt, mivel extrém keskeny út vezetett arra, ráadásul folyton folyvást biciklisek nehezítették a pályát a szembejövő autók mellett.

Végül odaértünk. Egy parkolóba. Azt hittük, hogy örömködhetünk, mert megtaláltuk. Majdnem. :D

Onnan még közel 2 km-t kellett sétálni Harry-ig. Hepe-hupás, göröngyös, helyenként lótrágyás gyalogúton lehetett csak megközelíteni.

A kilátás szép volt, de már ezen a szakaszon sem volt egy árva kerítés sem a szakadékok szélén. Láttunk is egy táblát, ami arra hívta fel a figyelmet, hogy mindenki vigyázzon a kutyájára, mert az elmúlt 1 év alatt 4 kutya hullott a mélybe ...

Végül elértük Harry-t. Kicsit döbbenetes volt. SEHOL egy fél kerítés vagy korlát nem volt. Némi fű, aztán a nagy semmi ... Rendesen markoltuk is a gyerekek kezét!

Gyönyörű volt a látvány! Kár, hogy mészkő volta miatt egyre jobban amortizálódnak a sziklák. De hát ez a természet rendje.

Már erősen sötétedett, mire elindultunk visszafelé. Teljesen sötétben értünk a kocsihoz. Ez főként a csapdaként elhelyezett lótrágya kupacok miatt volt izgis. :D

Nos, ha odafelé halálfélelmünk volt az úton, akkor nem is tudom mink volt, amikor hazafelé tartottunk. A GPS egy másik úton hozott minket visszafelé. Egy még szűkebben.

Időnként csak annyi volt kiírva, hogy ne lepődjünk meg, ha valaki az út közepén jön szembe. Voooow. Addig is úgy fértünk el, hogy alig volt pár centi a visszapillantók között. De legalább volt 2 sáv és fel volt festve az út. Aztán azt vettük észre, hogy hopp, eltűnik a középső felfestés és az út, kvázi 1 sávosra szűkül egy-egy ilyen tábla után.

Az út teljesen sötét, és kanyargós volt. Plusz hol fel, hol lefele mentünk. Ez utóbbi nem lett volna gond, de gyakran egy felhajtó szakasz után hirtelen egy kanyarodó lejtő következett, amit nem lehetett előre kiszámolni. Azt, hogy jönnek-e a kupac túloldalán, azt meg végkép nem. :D

Krisz is, én is, nagyon megkönnyebbültünk, amikor végre kiszélesedett az út.

Utána is tapasztaltunk pár érdekességet... 2x2 sávos úton, ahol elválasztó korlát is van és mindenki 60-70 mérfölddel száguldozik, egyszer csak ki van írva, hogy gyalogosok mehetnek át az úton. Egy másik helyen pedig egyszerűen át lehetett kanyarodni a szemközti sávból a mi oldalunkra. És még mindig ugyanarról a 2x2 sávos útról van szó.

De persze itt mindig lehet érdekes dolgokat látni. 2x3 sávos autópályák mellett többször láttam olyan táblát, hogy szarvas kulloghat át az úton. Mi vaaaaaaan? Ha 70 mérföld/óránál ütközik az ember egy szarvassal, az elég végzetes ütközés lehet...

Imádják a körforgalmakat. Ok, hasznosak, szeretem is őket. De 2x2 sávos utak esetén se riadnak vissza a használatuktól. Száguld a nép, aztán egyszer csak egy körforgalomnál találja magát. Olyan, mintha otthon az M7-re helyenként beiktattak volna 1-1 körforgalmat. :D

Persze, most is csináltam pár fényképet. Akit érdekel, katt ide.

Sulidolgok

Múlt hét pénteken, a legkisebbeket leszámítva, mindenki múzeumba ment. Londonba a Science Museumba.

Már hetekkel előre ki kellett fizetni 8 fontot. Ez nem a belépőre, hanem az utazásra kellett, mivel az összes londoni, állami tulajdonban levő múzeum ingyenesen látogatható.

Akkor küldtek egy levelet, hogy ez lesz, ennyibe kerül és ha valaki nem tudja megfinanszírozni, az jelezze az igazgatónak, aki megpróbálja áthidalni a problémát. De ha túl sok gyerek nem tudja befizetni, akkor nem tudnak menni...

Ezt le kellett írnom, hogy látszódjon, itt sem kolbászból van a kerítés. Sokak számára nagyon nem. És ha otthon szidjuk a rendszer igazságtalanságát, akkor itt legalább annyira lehet ... És hogy a magyar egy sírós nép? Szerintem ez is az. Az emberek sírnak, ha nem érzik elégedettnek magukat. Ott nem sírnak, ahol elégedettek vagy azért, mert mindenük megvan, vagy azért, mert sose láttak, tapasztaltak még mást/jobbat.

Upsz, kicsit elkalandoztam. :)

Indulás előtt pár nappal ismét jött egy levél, hogy hurrá, akkor mennek. A szülők, ha gondolják, adjanak 3 fontot a gyerekeknek, hogy legyen mit elkölteni a múzeum boltjában. Mi vaaaaaaaaan? Nincs 8 fontja sokaknak, de 3 fontot adjanak csak úgy elkölteni? Igazán átgondolták ezt ... :)

De a lényeg, hogy a gyerekek nagyon várták. Nagyon izgatottak voltak. Gréti imádta, hogy emeletes busszal mentek. Még sose ült olyanon. :) Tetszett neki a sok érdekes dolog és nagyon lelkesen, jókedvűen jött haza. A pénzt se mind költötte el, amiért büszke voltam rá.

A héten már nem nagyon tanulnak, inkább filmeket néznek, amiket a gyerekek visznek be. De hogy feladat nélkül ne maradjanak, ezért le kell írniuk, hogy mi tetszett és mi nem tetszett nekik a filmben, illetve a filmmel kapcsolatos dolgokra kell válaszolniuk.

Sajnos nekünk nem akkor fejeződik be a suli, mint másnak. A magánsulik, akik úgy akarták, már hetekkel ezelőtt befejezhették az oktatást. A sulik egy részében ma mentek utoljára a szünet előtt. Nálunk még hétfőn és kedden is menni fognak. Pedig azt hiszem, igazán rájuk férne már a szünet. De már csak 2 nap! :)

Talán a múlt héten, már nem is emlékszem, ismét pénzt gyűjtött a suli. Egy délutáni Mini Fayre tartott. Volt lufidurrantás, amiben nyerő/nem nyerő cetlik voltak, volt kacsahalászat, ugrálóvár, tanár célba dobás. Ez utóbbi tetszett nekem a legjobban. Egy tanár beállt egy paravánszerű mögé, amin volt egy lyuk. Ezen a lyukon ki kellett dugnia az arcát. A gyerekek meg vizes szivaccsal dobálhatták.

Minden 20 pennybe került. És minden gyerek kapott valamit. Ha nem is nyert, akkor is kapott egy nyalókát vagy egy szem cukorkát. Így mindenki boldog volt (még az arcon dobált tanárok is mosolyogtak) :D

A suli nyárra is kitalált valamit a gyerekeknek. Egyrészről összeírtak egy listát és e-mailben elküldték, hogy hol, mikor, milyen programra lehet ingyen, vagy kis költség mellett elvinni a gyerekeket. A másik, hogy ha valaki képeslapot küld az igazgatónéninek, amit saját maga ír meg, az kap egy smiley-t. :)

A könyvtár is előrukkolt egy programmal, amit Circus Star névvel illet. A gyerekek egy kártyán vezethetik, hogy hány könyvtári könyvet olvastak el. 6 könyv után jár valami ajándék. De a kezdéshez is kaptak ajándékot! Egy matricát és egy hűtőmágnest. :) Nagyon lelkes mind a kettő, még nagyobb lendülettel olvasunk, mint eddig. :)))