Bútorok

Szép ez a ház, jó ez a ház (bár kicsit kicsi ez a ház), de ...

Mert mindig van, de. :)

Amikor beköltöztünk, örültünk, hogy szinte minden van a házban, ami csak kellhet. A bútorok lényegében 100%-ban adva voltak. Szépek is voltak (még mindig azok :D).

Viszont van pár dolog, amit nagyon nem szeretek, amik olyanná teszik a házat, mintha múzeumban élnénk. És nem a falon levő képekre gondolok. :D

Az étkező asztal üveg. Akinek van kisgyereke, az tudja, hogy mellettük üvegasztalt tisztán tartani, szinte reménytelen. Ráadásul fekete színű, ami még nehezebb eset.

Az étkező asztalhoz kárpittal bevont székek tartoznak. Ezekre ugyan tettem párnát, de ennek ellenére is inkább úgy döntöttünk, hogy csak ünnepnapokon és vendégek érkezése esetén használjuk. Az, hogy az étkező a nappaliban van, a konyhától teljesen elszeparálva, ezt a döntésünket csak megerősítette. A csuda akar fel-alá ingázni a két helység között, miközben kiszolgálja a lányokat.

Tehát a lányok a konyhai bárasztalnál esznek, bárszékeken ülve. De ott csak 2 ember tud leülni. Hogy mi hogy eszünk? Vagy megvárjuk, hogy ők végezzenek és utána leülünk ugyanoda, vagy állva eszünk, mint a lovak. :D Általában az utóbbi szokott bekövetkezni. Legalábbis a részemről.

A vicc az, hogy ugyan alig használjuk az étkező székeket, eddig talán 10-15 alkalommal ültünk le rájuk, ennek ellenére a háttámlájuk szövetrésze elkezdett foszladozni. Csodás minőség ... Ezt majd a tulajnak még elő kell adnom.

Nem szeretem a nappaliban levő 2 kanapét se. Szinte fehér szövettel van bevonva. Folyton takargatom, hogy ne koszolódjon el, de persze a karfákról folyton lecsúszik a takaró. Mostanra ezt áthidaltam és a karfákra teljesen különálló huzatot varrtam. Így nem tudják leugrálni sem róla. (Nagyon tehetséges vagyok. :D)

Ráadásul mindig ment/megy a vita, mert a lányok beviszik az innivalót a nappaliba. Ezen bútorok mellett ezt annyira nem komálom.

És most év elején a bútorokat is akciózták sok helyen. Akár 50%-kal kevesebbért is meg lehetett/lehet venni a bútorok nagy részét.

Rászántam magam és beszéltem a tulajjal, hogy el tudnák-e vinni legalább az ülőgarnitúrát, mert helyette szeretnénk másikat venni. És lőn, simán belement.

Mivel, amit kinéztünk ülőgarnitúra, csak neten volt elérhető, ezért ott kellett megrendelnem. Vagyis nem. Ugyan "online exclusive-nak" hirdették, de az egész oldalon nem találtam rendelős menüpontot. Minden lehetőség a telefonos megrendeléshez vezetett.

Ááááááááááá, utálok telefonálni. Pláne, ha angolul kell.... Megadtam az oldalon, hogy mikor hívjanak fel és jött is a hívás. (Ez is egyféle kiszolgálás :))

A gondom csak az volt, hogy minden mondatra 2x-3x kellett rákérdeznem. De nem lassított a hölgy. A végén kibökte, hogy olyan 12-13 hét a szállítási idő. Ekkor elhűltem és mondtam, hogy akkor egyenlőre függesszük fel a beszélgetést, mert ezt még meg kell itthon beszélni. Kértem, hogy fél óra múlva hívjon vissza.

Ugyan nem hívott vissza, de ennek kicsit örültem is. Nem akartam ismét végigszenvedni vele a beszélgetést.

Este, Krisz magam mellé ültetve, felhívtam őket. Most nem igényeltem hívást a neten. De ez ugyanoda vezetett. Kérték, hogy adjak meg egy telefonszámot és nevet, majd ők visszahívnak. És így is történt.

És lőőőőn, ennek a hölgynek a megértésével semmi gondom nem volt. Az egész rendelési folyamatot végig viccelődtük. Elmondta, hogy mit kell tudni a bútorról, hogy kell ápolni, milyen ápolóeszközöket adnak hozzá, mik ennek a bőrnek a tulajdonságai. (Nincs rajta az a spec bevonat, ami vízhatlanná teszi. Ezért nyáron nem ragad, télen pedig nem nyújt hideg érzést. Viszont 10 év garanciát adnak rá és lehetett egy extra szolgáltatást vásárolni: ha bármi folt kerül rá, akkor egy telefonhívást követően kijönnek és kipucolják.)

Sokkal jobb volt, hogy nem gyomorgörccsel csacsogtam végig a beszélgetést.

És igeeeen, április eleje környékén (ha minden igaz), lesz egy saját ülőgarnitúránk, ami ráadásul kinyitható ággyá, így ha netalántán vendég jön, neki sem kell a földön aludnia. :)

Zöldség vagy nem zöldség?

Hétvégén elmentünk vásárolni. Gondoltam, van pár kuponom, felhasználom őket. Pontosabban gyűjtök a segítségükkel még több pontot, mert itt megéri pontokat gyűjteni. Igen szép összeget lehet így összegyűjteni a hónapok folyamán, amit később le tudunk vásárolni.

A mostani kupon arra hívta fel a figyelmem, hogy ha legalább 1 fontért vásárolok zöldséget, akkor kapok plusz 25 pontot. Hát, ha csak ezen múlik, akkor vegyünk. Úgyis kellett paradicsomot venni, így azt tettünk be a kocsiba. Gondolván, hogy az zöldség.

Nos, a pénztárnál rá kellett jönnöm, hogy errefelé (legalábbis a pénztáros számára) a paradicsom NEM zöldség. Vooooooooow.

Kicsit hülyén, kicsit pislogva néztem, hogy mi van, de nem vitáztam. Csak megkérdeztem, hogy akkor mégis mi zöldség, ha a paradicsom nem az. Hát, nehezen tudott bármit is kinyögni, de végül a répát nevén nevezte....

Mivel tényleg hülyének éreztem magam, ezért itthon ránéztem a neten, hogy mégis mi a paradicsom. Nos, "a zöldségfélékhez tartoznak olyan növények is, amelyeknek botanikai értelemben vett gyümölcsét fogyasztjuk, ilyen a paradicsom is". :D

Hmmmm ... Én úgy gondolom, hogy a megoldás a mondat első felében van. Azaz zöldség.

Az idézet a wikipediaról származik. Annak is a magyar változatáról.

Az angol változat viszont a két halmaz metszetébe teszi a paradicsomot.

Hát, ezt nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen gondom lesz, hogy mi a csuda a paradicsom. De ez legyen a legnagyobb gondom! :D

Önkiszolgáló kassza

Ma ismét érdekes tapasztalattal lettem gazdagabb a boltban. Időnként rászánjuk magunkat, hogy az önkiszolgáló kasszánál fizessünk. Azért kell magam rászánni, mert mindig valami galiba merül fel. Ha más nem, az hogy a csajok nekitámaszkodnak a rakodófelületnek, ahova a már lecsipogtatott árut kell rakni, vagy emelgetik a cuccokat, amiket már odaraktam. Ezt pedig a pénztárgép általában nem komálja.

De volt, amikor nem volt kód, amit leolvashattunk volna és nem tudtuk, hogy az árut ki lehet keresni valahogy. Mindig van valami, de azért időnként nekifutunk, hátha mégsem történik semmi galiba.

Általában kártyával fizetek, de most volt nálam pénz (amit a TV csere után kaptunk vissza), így azzal fizettem. Betettem egy 20-ast, és több mint 8 fontot kellett volna visszaadnia. Visszaadott apróban 3 valamennyit, de az 5-öst nem adta ki. Szörcsögött, morgott, de semmi. Általában csak felmarkolom a pénzt és már rohanok is (már ha kp-val fizetek), de most ránéztem és már nyomtam is a segélykérő gombot.

Jöttek is, kérdezték, hogy mi a gond. Mondtam, hogy egy 5-ös lemaradt, nem adta ki a gép. És elhitték. Nem kellett bizonygatnom. Szétszedték a gépet (amiben már alig volt 5-ös) és így visszakaptam a visszajárót. Közben darling voltam a hölgy számára és sűrűn bocsánatot kért.

TV csere

Tegnap este, mikor Krisz hazaért, visszaraktuk a dobozba a TV-t, előszedtem a blokkot és visszavittük. Krisz teljesen le volt hengerelve az ügyfélszolgálattól. Ő nem volt ott, amikor a nyomtatót vittem vissza.

Tömören, 1 mondatban elmondta, hogy hiányzik egy szín a TV-n, tönkrement. A nő megkérdezte, hogy ki szeretnénk-e cserélni vagy kérjük vissza a pénzt. Mondtuk, hogy ki szeretnénk cserélni.

Fél percen belül ott volt egy másik, ugyanolyan készülék. De azt is kérhettük volna, hogy egy másfajtát adjanak. Ha drágábbat szerettünk volna, akkor persze rá kellett volna fizetni. De nekünk jó lesz egy ugyanolyan.

Viszont ééééééés most kapaszkodjon meg mindenki. :D Legalábbis nekem extrém fura volt!!!

A TV-t 3 hónappal ezelőtt 299 fontért vettük. Most ugyanazért a készülékért csak 249 fontot kérnek. Kicserélték a TV-t és visszaadtak 50 fontot!!!

A nő mondta, hogy nem tudja garantálni, hogy ez a készülék tovább fog tartani, mint az előző, de ennél újra kezdődik a garancia ideje. De vigyük vissza nyugodtan, ha bármi baja lenne.

Szóval ismét van egy új TV-nk. :)

Pénztáros

Ma, miután a csajok végre ismét mentek suliba, elmentem egyedül bevásárolni. Mivel szépen kifogytunk, elég sok mindent kellett vennem. A pénztárhoz érve elkezdtem felpakolni a szalagra. Se előttem, se utánam nem volt senki, így sietnem se kellett.

Egyszer csak a pénztáros kipattant a kassza mögül és odajött nekem segíteni felpakolni a szalagra.

Ilyet sem pipáltam még. :)

És persze a végén lovely day-t kívánt, ahogy ő mindig tenni szokta. :)

Húsvét

Krisz a parfümömmel meglocsolt minket, a csajok kerestek tojást, megkapták az ajcsikat és ettünk sonkát, tojást. :D

De nem erről akartam írni.

Itt a péntek is és a hétfő is munkaszüneti nap volt. De nem mindenkinek. A boltok mind pénteken, mind hétfőn nyitva voltak. Viszont vasárnap bezártak.

Bejegyzés vége. :D

IKEA élmény, London élmény

Szombaton lényegében egész nap úton voltunk. Először elmentünk autót vadászni. Krisz kinézett egyet neten, ami nem a szomszédban volt persze.

Ugye nem kell említenem, hogy ezt az autó dolgot tudjuk bonyolítani. Majd a köv. bejegyzésben írok a mostani agymenésünkről.

Szóval elmentünk kocsit nézni. Persze vagy nem azt a kereskedést találtuk meg GPS néninek hála vagy nem azon a telephelyen volt a kocsi, de végül azt nem leltük, amit kerestünk.

Aztán továbbálltunk az IKEÁhoz. Az autókereskedés London déli részén volt. Az IKEA, ahova már mentünk párszor, inkább északabbra van.

Gondoltam, ha a leggyorsabb utat választjuk, akkor azt javasolja, hogy menjünk vissza egy darabon az autópályán, amin jöttünk, majd menjünk rá a másik autópályára, ami az IKEA felé visz és pikk-pakk ott leszünk.

De hát GPS néni "okosabb" volt. Szerinte Londonon keresztül sokkal gyorsabban lehet közlekedni, mint autópályán keresztül.

Persze, Londonban valami tiltakozás volt és itt-ott lezárások voltak. Ezeket nem láttuk, csak a kegyetlen dugót élveztük. 4 óra alatt jutottunk el az IKEÁhoz. Nem, nem 400 km-re volt. :D

De érdekes volt ez az út. Egyféle keresztmetszetet mutatott Londonról. Jártunk olyan helyen, ahol nagyon szépek és itteni viszonylatban nagyon designosak voltak a házak. Ezek csodás bútorboltokat, lámpaboltokat rejtegettek. A környéken szép és drága régi autók mászkáltak, olyan emberekkel, akiken látszott a pénz. No meg az is, hogy nem ők keresték meg a rávalót. :) (Már csak a koruknál fogva sem.) Ezeken a részeken leginkább a fehér bőrszín dominált.

Aztán voltak olyan részek, ahol a házak messze nem voltak ilyen szépek, vagy inkább mondhatni lekopott környék volt. Itt jellemzően színesbőrűek laktak. Vagy az indiai, pakisztáni vonal, vagy a fekete bőrű vonal.

Ahol az india, pakisztáni, arab népesség volt túlsúlyban, ott nagyon sok az ő ruházkodási igényeiket kiszolgáló bolt volt. Anyagboltok, speciális ruhaboltok. A kirakatokban nagyon sok szép ruha volt. Nekem legalábbis tetszenek ezek a ruhák, bár nem biztos, hogy szívesen hordanám.

Ahol a fekete bőrű lakosság dominált, ott a hajárusító boltok, fodrászatok lettek jellemzőek.

Szóval érdekes volt.

A végén megérkeztünk az IKEÁba. Azt hittem, hogy ez sose fog bekövetkezni. :)

A lányoknak akartam asztalt venni, meg székeket, illetve Krisz ismét megpróbálta visszavinni a ruhaakasztó állványt, amit legutóbb tőlem nem vettek át.

Most Krisztől semmit sem kérdeztek, egy szó nélkül visszavették. Hmmmm ... :)

A lányoknak asztalt és székeket kellett vennünk, mert folyton ott akarnak lenni, ahol én. Azaz a dolgozószobában. De ennél az asztalnál nem férünk el hárman. Még 2 ember sem, mert a fiók miatt max állva fér ide egy második ember is.

Ha már ott voltunk és vacsiidő közeledett, akkor ettünk is. Ahogy a kiszolgálópulthoz értünk, a kiszolgáló srác magyarul szólalt meg. "Sziasztok, mit kértek?" Krisz annyira meglepődött, hogy szóhoz sem jutott. Én meg vigyorogva mondtam, hogy húsgombócot. Gréti is teljesen lefagyott a meglepődöttségtől. Mikor már majdnem minden a tálcánkon volt, akkor odalibbent egy másik kiszolgáló srác is, ő pedig vigyorogva megjegyezte, hogy jó étvágyat. :D Persze, ő is magyar volt. Az egyikük, aki kiszolgált minket, 2 hete jött ki.

Pár perccel később Krisz a vásárlók között is felfedezett magyarokat (és ma a parkban is találkoztunk egy párral).

Mire hazaértünk, a csajok elaludtak. Ééééééééés, Szofi ugyan felébredt, mikor kivettük a kocsiból, de aztán szó nélkül aludt tovább. (Nem fürödtek, nehogy felélénküljenek. :) ) Pedig ő, ha 2 percet alszik és aztán felébresztik, azt szokta hinni, hogy órákat aludt és nem hajlandó visszaaludni.

Hentes

Találtam egy hentest.

Kérdezem tőle, hogy csirkemáj van. Háááááát, előfordul. És zúza, meg szív, meg láb, meg nyak?

Kerek szemekkel nézett rám, hogy miért akarok én ilyeneket. :D

Majd keresek másik hentest.

Morrisons nevű boltban egyébként találtam ezek után csirkemájat és birkamájat és szívet. Csirkeszív nem volt.

Nyúlkaland és giccs és egy kis bolti tapasztalat

Kezdjük a giccsel. Hamarosan megköttetik a nagy frigy, közeledik az hercegi pár esküvőjének időpontja. Már a boltok is készülnek rá.

Ez nekem "kicsit" sok. :) De hát ízlések és pofonok. :)))






A telefonomat fel kellett tölteni. Egy csomó egység megmaradt rajta, de csak 1 hónapra szólt a keret és akkor, amikor vettük, nem ajánlottak más opciót. Most viszont mondták, hogy más opció is létezik. Azaz addig használhatom, amíg a rátöltött egyenleg le nem merül. Ez azé szimpibb jelen helyzetben, mert nem telefonálok sokat.

A boltban ezt a táblát láttuk. (Aznap milyen nyelvű kiszolgálók vannak a boltban. Persze, az angol alap, ez csak az extra.)

Egyik nap Krisz azt mesélte, amikor késő este ért haza, hogy az úton egy nyulat látott szaladni a házunk közelében. Ok, ok, persze elhittem neki, mivel itt tényleg tudnak az állatok és az emberek együtt élni, senki sem bántja őket. Szinte ...

Ma két játszótéren is voltunk a lányokkal. Az egyik, a ház közelében volt. Mikor még csak arrafelé mentünk, egy kutyus épp sétálni indult a gazdájával. Póráz nélkül. Mikor hazafelé tartottunk, ők éppen végezte a sétával és egy nyúllal ...

A kutya a gyep kellős közepén az utcán marcangolta szét a nyulat. Persze a lányok egyrészt megijedtek, másrészt sajnálták a nyuszit, így mind a ketten sírva fakadtak.

Azért ezt nem gondoltam volna, hogy ilyen jelenetnek is tanúja leszek egyszer. Persze le kellett fényképeznem.

A gazdi messziről csak annyit kiáltott a kutyának, hogy ok, elég lesz, már eleget szórakozhatott vele. Kép itt, ha valakit érdekel.

Cipővásárlás

A lányoknak kellett cipőt vennem, mert az egyetlen cipőjüket, amit elhoztunk azt tornára tartják bent, az itt vett iskolai cipőt pedig az iskolába hordják.

Mivel imádják az iskolait, ezért nem okoz számukra gondot, hogy suli időn túl is azt hordják, de jobban szerettem volna, ha nem azt darálják le idő előtt a játszótéren.

Bementünk egy cipőboltba, ahol kicsit gondban voltam. Eleve, még a múltkor nem tudtam, hogy az itteni számozás szerint mi a méretük. Akkor saccolgattam, végül ami rájuk illett, megvettem. Most ugyanolyan méretűeket kerestem, de ezek nem voltak jók rájuk, mind a kettőre hatalmas volt ugyanaz a méret. :)

Odajött egy eladó. Leült a csajok elé a földre, odatett egy mérőeszközt, amivel hosszában és széltében is lemérte a lábukat, majd így próbálgatta rájuk a cipőket.

És ugyanezt láttam, hogy egy felnőtt nőt is ugyanilyen alapossággal szolgálnak ki.

Nyomtató

Talán már korábban említettem, hogy vettem egy nyomtatót, ami igen gázosnak bizonyult. Akármit csináltam vele, 2 dolgot nem akart megcsinálni: rendesen nyomtatni és fénymásolni, szkennelni.

Előszedtem a blokkot és visszavittem a boltba. Olyat, mint garanciapapír nem kértek, mondták, hogy menjek és válasszak egy másikat, ha gondolom, ha nem, visszafizetik a pénzt.

Választottam egy másikat, ami pont annyiba került, de egy másik típus. Ez végre úgy tűnik, hogy működőképes. :)

Bolt

Újabb és újabb "élmények" érnek boltokat illetően. Mindig találok valamit, ami máshogy van mint otthon.

Vasárnap este le akart ketyegni az 1GB-os mobilnetem és fel kellett volna töltenem. Netem át nem sikerült, mert a rendszer nem fogadta el a kártyáinkat, ezért el akartunk menni egy boltba. Egy 24 órásnak hirdetett Tescot vettünk célba, mondván majd ott veszünk "top-up"-ot, feltöltést.

Mikor odaértünk, szinte üres volt a parkoló, pedig szinte mindig tele van. A bejáratnál pedig ez volt kiírva: 24 órás Tesco, hétfő reggel 6-tól szombat éjfélig van nyitva, majd vasárnap délelőtt 11-kor kinyit, majd délután 4-kor bezár. Nos, itt ilyen a 24 órás nyitva tartás. :)

A boltokban folyamatosan nyomják az akciókat. Vagy leárazzák a terméket mondjuk 50%-kal, vagy bedobják az 1-et fizet 2-t kap vagy ehhez hasonló akciókat. Ez utóbbi nagyon-nagyon gyakori, ahogy látom. Ha veszek egy tálca epret, 1,50. Ha két tálcát veszek 1,50. Vagy olyan is van, hogy ha 1-et vennék 1,9-ért, akkor 2-t nem 3,8-ért vehetek, hanem csak 3-ért. Pár napja darált húst vettem. 1 tálca 4 font. 3 tálca 10 font. 4 tálca 12 font volt.

A Tescoban volt olyan, hogy kaptunk egy kupont, mellyel a következő Tesco benzinkúton történő tankolásunk alkalmával kevesebbet kell fizetni, ha felmutatjuk.

A Tescoban és a Sainsbury-ben (másik áruházlánc) is kuponokat osztanak, amiket le lehet adni a suliknak, amit ők beválthatnak sporteszközökre, játékokra, meg amire épp szükségük van.

A boltban pár dolgot nem találtam. Az egyik a tejföl. Ehelyett bevált a görög joghurt. Elég sűrű és hasonló ízű. Levesben is jó volt. Ami viszont egyenlőre hiányzik: csirkemáj, zúza, szív, pulyka és csirkenyak. Sehol nem láttam még, pedig nagyon szeretjük ezeket. Nyami :)

Az újrahasznosítást folyton sulykolják. A bevásárlóhelyek parkolójában több helyen láttam már kiírva, hogy az ember ne feledje a szatyrait a kocsiban, hanem vigye be magával. Van, amikor a bevásárlókocsira is rá van írva. Most már mindig egy nagy zacskó zacskóval járok és így sose kell zacsit kérnem. :)

A bevásárlóközpontok parkolójában találhatók gyakran az olyan szelektív hulladékgyűjtők és ruha gyűjtők, amiket nem lehet beletenni az otthoni szelektív kukába. És az emberek képesek és elviszik addig a szemetet. Na jó, biztos nem mindenki, de láttam olyat is, aki csak a szemem hozta oda és ment haza.

Lidl

Ma kerestünk egy Lidlt. Én otthon nagyon szerettem. Bizonyos termékeket csak ott vettem. Ilyen volt a virsli (saját termékük), vízkőoldó (saját termékük), WC papír. De persze sok mást is ott vettem.

Mivel alapvetően virslievő család vagyunk és a csajok már kérték, ezért felkerekedtünk, hátha lesz olyan virslijük, mint ami otthon is van náluk, hisz a saját termékük.

Találtam virslit, de sajnos nem azt a fajtát. Hogy milyen lesz, majd kiderül, még nem kóstoltuk.

A pénztárnál ami először feltűnt, az az akcentus. Magyar lány volt a pénztáros, aki már 4 éve kint él.

Adtam neki a kártyám, fizettem volna ... De nem tudták elfogadni a kártyám. Ilyen sem fordult még elő. A legkisebb vasúti állomás büféjében is elfogadták eddig, sehol nem okozott gondot. De itt igen. :S

Míg ott szüttyögtek, váltottam pár szót a lánnyal és mondtam neki banki kínjainkat. Szerinte a Lloyds Bank az, aki a nyerő. Ott elég, ha van munkáltatói igazolás és útlevél.

Egyenlőre nem megyek oda. Mindenhol elméletileg minden megvolt. Csak hát a gyakorlat eddig nem mellettünk állt.

Ami vicc, hogy a NatWestnél, ahol aláírtuk a papírokat, de még nem nyitották meg a számlát, ott közölték, hogy Krisz fizetése alapján arany csomagot ajánlanak, meg majd lesz privát bankárunk és kutyafüle ... De council tax számla nélkül meg sem nyitják a számlát.

Persze, ha pechem van, az nem áll meg egynél. :) Félretoltam a kocsit és elmentem pénzt kivenni. Végigcsináltam a folyamatot, majd a végén nem adott ki pénzt, csak a kártyám adta vissza. Végül Krisznek szóltam, hogy vegyen ki ő pénzt, mert megint nem vagyok formában. :)

Utána átmentünk a Tescoba, mert még kellett 1-2 dolog. A kártyánk itt is fennakadást okozott, mert egy tanuló lány ült a kasszában és ő nem jogosult az aláírós kártyás fizetések elfogadására. Így meg kellett várnunk, hogy a kilométer hosszú Tesco másik végéből odaérjen egy illetékes, aki el tudta fogadni így a fizetést, aláírást. Jah és kérte, hogy azonosítsuk magunkat. Fő a biztonság. :)

Sulidolgok

Ma délelőtt ismét elmentünk az iskolába és bemutattuk a csajszik születési anyakönyvi kivonatát. Már megérte elmenni érte (mert Grétinek csak magyar volt).

Az iskolának van egy kis egyenruha boltja, de leginkább csak pulcsit és kardigánt árulnak, mert valami spec zöld a színük, amit máshol nem lehet kapni és rá van hímezve a suli neve.

Aztán elmentünk egy M&S-be, ami kicsit nagyobb volt, mint bármelyik, amit eddig ismertem. Női ruha, fehérnemű, férfi ruha, gyerek ruha, iskolai egyenruha, cipő, illatszer, lakberendezési cuccok, bútorok, lámpák, edények, tányérok, élelmiszerek, kávézó, kajálda, mi szem-szájnak ingere. Minden volt ott. Itt most nem volt, de láttam már M&S benzinkutat is.

A gyerekeknek vettem szoknyákat, nadrágokat, ingeket, blúzokat. Cipőt, kajás táskát, kulacsot, tornagatyát és cipőt nem találtam, bár lehet, hogy volt valahol. Ezeket még kell vadászni.

Utána még átmentünk a Tescoba, hátha ott találok olyat, ami még kellhet, de nem volt. Viszont Szofi elaludt a bevásárlókocsiban ülve. Szegénykém teljesen kicsavarodva "ült". Félig kilógott, így vigyázni kellett, nehogy valahova odakoppanjon a feje. :)

Mire a pénztárhoz értünk, felébredt. Persze ordítva, mert a kocsi elnyomta a lábát. Imádom az ilyen perceket. :)

Az iskolában a 4 pulcsiért 48 fontot hagytam ott, míg a ruhákért, harisnyákért és társaiért kb. 110 fontot fizettem összesen.

Hogy ez sok vagy kevés, nem tudom eldönteni. Én nem érzem soknak, mert mind nagyon jó minőségűnek tűnik és elég sok mindent vettünk ezért a pénzért (4 hosszúgatya, 2 rövidgatya, 5 szoknya, 1 ruha, 9 póló, 3 ing, 6 harisnya, 10 zokni).

IKEA élmény

Szombaton folytattuk a hiányzó dolgok beszerzését. Elmentünk először az IKEÁba. "Csupán" háromnegyed órára van tőlünk autópályán ... :)

Krisz kitalálta, hogy vegyünk egy olyan állványt, amire fel lehet akasztani vállfákat. Ő erre akarta rakni a kabátokat. A lépcső alatti tárolóba gondolta. Az ötlet jó volt, csak a cucc túl nagy. Mármint befért, de akkor semmi más nem fért be úgy, hogy hozzá is lehessen férni.

Így este összerakta, reggel szétszedte. :) Lego helyett jó volt.

Vettünk még éjjeli fényt, meg védőt a székekre, hogy a gyerekek ne amortizálják le a székek kárpitozását. Huzatot szerettem volna, de csak szivacsot találtam.

Ha valaki tudja, és elárulja, hogy milyen névre hallgat az IKEA székhuzat, megköszönöm. :)

Közben persze meg is ebédeltünk. A gyerekek az ebéd mellé kaptak gyümölcsöt. A pénztáros mondta, hogy válasszak gyümit a gyerekeknek. :) Ez tetszett.

A következő napi eseményektől viszont nem voltam elájulva. Visszavittük az állványt. Krisz szépen visszarakta a nejlonokba és a dobozba. A számla is megvolt. Némi várakozás után rám került a sor. Volt, aki egész bevásárló kocsinyi cuccot vitt vissza. Volt, aki ágymatracot kicsomagolva. Volt, aki egyéb dobozos árút vitt vissza úgy, hogy látszott, hogy ki volt csomagolva.

Magyarországon 3 hónapig szó nélkül visszaveszik a termékeket. Akkor is, ha nem tetszik. Nos, itt ez máshogy működik. A muki megkérdezte, hogy összeszereltük-e. Gondoltam, nem kamuzok, mondtam, hogy igen. Erre közölte, hogy akkor nem vehetik vissza, mert nem lehet újként eladni...

Érdekes. Másét el lehet, csak a mienket nem??? Vagy más már tudta, hogy mit kell mondani. Valószínűleg az egyik helyes válasz az, hogy igen, összeraktam, de egy rakás trutty az egész, hibás, rossz a termék- A másik helyes válasz talán az lehet, hogy áááááááá, dehogy raktam össze. Így dobozolt állapotában is láttam, hogy nem fog odaférni. :)

Nos, ez egy tanulságos eset volt. Más már felkészültebben menjen. :)

Haladás

Tegnap igényeltem meg a kukákat. Ma már itt is van mind a kettő. Ez gyorsan ment.

Tegnap jeleztem, hogy van 2 csemetém, akik iskolába mennének. Az egyik most, a másik később. Ma már hívtak a sulik központjából, hogy amit első helyre írtam, oda nem tudnak menni, mert nincs hely. A második helyre mehet. Kérték, hogy juttassam el akár emilben a bérleti szerződésünk másolatát. Elméletileg 1 héten belül mehet Gréti suliba, ezt mondta a hölgy.

A kábelTV-s, netes jóember 16-án jön bekötni a dolgokat. Már alig várom ...

Ma is elmentem a csajokkal vásárolni. Ma vettem egy edzőcipőt magamnak, mert a régi, ami olyan 7 éves volt, megadta magát. :D Egy Pumát vettem, ami 23 fontra volt leárazva. Sok Nike, Adidas is ilyen áron volt. Bár voltak olyanok is, amik 60-80 font közötti áron voltak.

Végre vettem egy vasalódeszkát is. Vasalót már korábban vettünk. Eleinte széleset szerettem volna, de 40-50 fontot sajnáltam rá. Így vettem egy normál méretűt 14 fontért. Most már vasalni is tudok, csak legyen kedvem és energiám. :)ű

A csajok játékokat kaptak, hogy le tudják magukat kötni TV nélkül is.

Lassan minden a helyére kerül. Mármint persze, minden el van pakolva már a 2. naptól, de úgy általában értem. :)

Érzések

Egy kedves olvasóm érdeklődött, hogy hogyan haladnak a dolgok és milyen érzéseim vannak az ittlétet illetően.

A dolgok sehogy sem haladnak. Amíg nincs valakivel egy nyomorult bérleti szerződésünk, addig címünk sincs. Amíg nincs címünk, itt senkik vagyunk, senki nem áll szóba velünk. Ez van. De majd csak alakul.

Az első napfényes nap után jött pár esős, felhős nap. Volt, amikor nem esett, csak felhős volt az ég. Ma gyönyörűen süt a nap és már ereje is van. Kérdés, hogy meddig tart. :)

Ahogy elmentem a boltba, kicsit meglepődtem. 1 napot nem voltam kint és ez pont elég volt arra, hogy egyre több virág, bokor, fa tavaszi életre keljen. Elkezdtek kizöldülni, kivirágzani.

Amikor belépek a boltokba, mindig előjönnek a régi emlékek. Valami más illatuk/szaguk van, mint az otthoniaknak. Mondhatnám, hogy Angliára jellemző?! :)

A boltokban rengeteg szendvicset és salátát lehet venni. Mintha javarészt azon élnének. De az előkészített kaják sem ritkák. Most például olyat láttam egy kosárban, hogy a csirkehusihoz fűszervajszerűt, spárgát rögzítettek baconnnel. Hazamegy, bedobja a tepsibe és már kész is. De sokféle ilyen cucc van.

Múltkor olyat láttam valamelyik boltban, hogy ha pizzát szeretnél venni, de nem szeretnél vele még otthon küttyögni, hogy megsüsd, akkor plusz 1 fontért meg is sütik neked a boltban.

Azt hiszem, itt nagyon sok minden a dolgos háziasszonyokat szolgálja.

Hogy összességében mindez mennyivel drágább, mintha csak az alapanyagokat venné meg külön-külön az ember? Nem tudom. Majd ha már itt leszünk egy ideje, akkor látni fogom.

Érdekes, hogy a víz és a tej íze is visszaköszönt. Otthon teljesen más ízű mind a kettő. Nekem ez is valahogy nagyon Anglia ízű. :) Amikor először kóstoltam, mióta most itt vagyok, akkor széles mosoly terült el az arcomon, mert visszaköszönt a régi emlék.

Imádom, hogy millió féle üdvlapjuk van. Vannak boltok, amik kifejezetten erre specializálódnak. Ezeknek is van egy sajátos illatuk. Bár egyenlőre most nem jutottam el egybe sem.

Tegnapig, míg nem jött a betegség és a többi hüleség, addig jól éreztem magam. Ezt most nem annyira tudom elmondani. Itt ülök egyedül, lázasan. Nem élmény.

És ha a ház tulajdonosa nem fogadja el az 1800-as kauciót, akkor lehet, hogy nekiállhatok megint keresgélni.

Ez azért gáz, mert Krisz szerdán jön. Csütörtökön tudnánk szerződni és pénteken intézhetnénk 1-2 dolgot. A repülőjegyet már befoglaltam magamnak szerdára visszafelé és az egész családnak befoglaltam a jegyeket 26-ára ....

Ha nem kérdeztem volna meg többször is, hogy mennyi lesz a kaució ... De egészen mostanáig nem válaszolt rá. Öcsög.

Nem arról van szó, hogy nem tudjuk kifizetni. De nem biztos, hogy hajlandó vagyok. Csak azért fizessek ekkora összeget, mert rossz helyen születtem?!

Ahh....

Amúgy a szerződés 10 oldalas 10-es betűvel sűrűn. Normális????

No, ezt a bejegyzést is jól elrontottam a morgásommal.

Etalon

Ma nem a Tescoba mentem, mert közelebb is találtam boltot. A nevét senki se kérdezze, mert láztól füstölő agyam nem emlékszik rá. De valamire emlékszem, mert jópofának találtam. A kasszánál, ami most nem önkiszolgáló volt, felpakoltam a szalagra, majd elkezdtem olvasgatni az elválasztót, ami az egyes vásárlók cuccai között van. Az volt ráírva, hogy 1000 termékük ugyanannyiba kerül, mint a Tesconál.

Milyen már ez? Saját maga reklámozza a Tescot? Egy másik bolthálózatot tekint etalonnak?! Nem semmi.

Bár simán el tudok olyat is képzelni, hogy ugyanazon tulajdonosi kör van mögöttük. Magyarországon sem ismeretlen ez a megoldás. A "fukar" és a "hülye" kéz a kézben jár. :)

Vásárlás

Tegnap bementem egy boltba kaját venni. A végén odamentem az egyik önkiszolgáló kasszához, lehúztam a termékeket, bepakoltam mindent, majd lehúztam a kártyát. Erre odapattant egy bolti dolgozó, elkezdett valamit nyomkodni, majd elrobogott a cetlimmel. Csak annyit mondott, hogy várjak.

Kicsit értetlenül álltam ott, de megvártam. Amikor visszajött, kérte, hogy mutassam meg a kártyámon az aláírást és előtte kellett aláírnom a papíruszt, amit fizetéseknél alá kell írni.

Fura volt. De biztos volt valami oka. Aki tudja, ossza meg velem, mert kíváncsi vagyok rá, hogy mi volt az ok.

Boltok és piák

Mikor bementem a bevásárlóközpontba, akkor megláttam, hogy van elvihetős kávé. Nagyon szeretek úgy mászkálni, hogy közben kávét iszogatok, hát vettem egyet.

Otthon, elég gyorsan kinéznének a boltból, ha én ilyennel vagy egyéb kajával libbennék be.

Itt kipróbáltam több boltot is: műszaki, textil, cipő, élelmiszer. Sehol nem szóltak, max jelezték, hogy szóljak, ha segítségre van szükségem. :)