Bejgli recept

Az előbb elfeledtem megírni a receptet.

A receptet Limara blogjában találtam. Mivel több tejterméket is tartalmazott, ezért kicsit átalakítottam.





90 dkg liszt
25 dkg tejmentes napraforgó margarin
12.5 dkg zsír
10 dkg porcukor - sima cukor is megteszi
2.5 dkg élesztő (két csomag száraz élesztőt használtam, gyártmánytól függ, hogy mennyi kell)
2 db tojássárgája (a tésztába)
1 dkg só
1 dl hideg szójatej
kb. 1 dl víz (figyeltem, hogy mennyit vesz fel a liszt)
+ 1 tojás a lekenéshez

Ebből a tésztamennyiségből 6 db bejgli jön ki. A tésztát mérleg segítségével 6 felé osztottam. Mindegyik kb. 27-30 dkg közötti volt. Az első adag kicsit több vizet vett fel, így azok 30 dekásak voltak, a második adag kevesebb vizet vett fel, így azok kb. 28 dekásak voltak.

Minden youtube-os felvételen elhangzott (amiket néztem 1, 2, 3), hogy ugyanannyi töltelék kell bele, mint amennyi tészta. Tehát, ha egy bejgli 28 dkg tésztát tartalmaz, akkor a töltelék is 28 dkg legyen.

A töltelék, ha túl száraz, akkor nehéz elkenni, illetve evésnél is száraz lesz, de ha túl nedves, akkor belül szalonnás lehet a tészta sütés után. Erre érdemes odafigyelni.

A tésztához az összes hozzávalót összeöntöttem, majd összegyúrtam. 6 felé osztottam, majd minden kis gombócot újra gyúrtam (azt olvastam valahol, hogy szebb lesz a végeredmény tőle) és nekiláttam téglalapokat nyújtani.

Beleraktam a megfelelő mennyiségű tölteléket, úgy, hogy körben kb. 2-2 centi sávot szabadon hagytam. (Minden oldalon.) A jobb és bal szélét a tésztának kicsit még tovább vékonyítottam, majd ráhajtottam a töltelékre. Végül nem túl szorosan feltekertem.

Lekentem tojással, majd betettem a hűtőbe, ahol reggelig volt ideje rászáradni a tojásnak és pihenni a tésztának. Reggel újabb réteg tojást kentem rá, majd megszurkáltam, hogy a gőz tudjon távozni sütés közben a belsejéből és ne repedjen szét.

180 fokon 30-32 percet sütöttem, addigra lett olyan színe, hogy jónak véltem.

3 féle tölteléket csináltam: diós, mákos, gesztenyés.

Diós/mákos töltelék

Ez a recept 6 db diós vagy mákos bejglihez való. Én fele-fele arányban csináltam, így mindenből a fele kellett. Kivéve, amit kevesebbre gondoltam. :D

70 dkg mák vagy dió
50 dkg kristálycukor - nálam jó az 40 dkg-nak is. Cukor helyett demerarat használtam, bár biztos lehet édesítővel is.
15 dkg zsemlemorzsa
0.5 l viz
kb. marék mazsola, de ki is lehet hagyni
őrölt fahéj,
reszelt citromhéj és/vagy citromlé

A vizet a cukorral, mazsolával felforraltam, majd levettem a tűzről. Beleöntöttem a diót/mákot, zsemlemorzsát, fahéjat, citromhéjat és félreraktam kihűlni. Kihülés után ildomos csak a tésztába tenni.

Gesztenyés töltelék

Az eredeti, számomra alapvetően tetszetős gesztenyetöltelék receptet a Virágkötő blogon találtam. De pár dologgal ott sem szimpatizáltam, így persze ezt a receptet is csak kiindulási alapnak használtam. A hajszálpontos receptet ennél nem tudom, mert a család ott állt mellettem és mindenki csippenteni szeretett volna (markoló módjára) a gesztenyemasszából. :D

Minden esetre 2 egész kocka gesztenyemasszával kezdtem a tevékenységet. :) Talán olyan 40 deka maradhatott a süti céljára. Lehet, hogy több picit. :D

kb 40 dkg gesztenyemassza (fagyasztottat használtam)
8 dkg vaj
1 púpozott ek. kakaópor
mazsola

Cukrot nem tettem bele, hisz a gesztenyemassza általában eleve édes. Nekem az untig megfelelt. Rum vagy rumaroma sosincs itthon, így az nem került bele, bár az eredeti recept említi. Tejszerű képződmény sem kellett bele, elég lágy lett anélkül is.

Nos, én így készítettem. :)

Beigli

Halászlevet csináltam már párszor, krumplisalátát rengetegszer, halat rántani meg bárki tud. De a sütisütést mindig másra hagytam. Régen, még a nagymamáim sütötték a fantasztikusabbnál fantasztikusabb sütiket. Aztán, amikor ők már nem voltak, akkor az anyósom sütijeit fogyasztottuk, vagy megvettük a boltban, cukrászdában, ami kellett.

Rendelhettem volna a ponttyal együtt bejglit is, de nem tettem, mert nagy valószínűséggel lett volna benne tej. Így maradt rám az élvezet.

Leültem a gép elé és kiválasztottam egy szimpatikus bejgli receptet. Igaz, kicsit alakítani kellett rajta, mert a recept szerint tejszín is kellett volna bele, de ezt megoldottam.

Majd órákon át néztem youtube-on, hogy csinálják mások a bejglit és a tölteléket. :)

Ezek után úgy éreztem, hogy teljesen felkészültem, meglepetés már nem érhet.

Krisz időnként próbált magyarázni nekem, hogy így kéne, meg úgy kéne, én meg felvont szemöldökkel néztem rá. Ok, rántottát és virslit tud főzni, de sokkal több tapasztalata nincs a területen. :D

Az első adagban 3 diós és 3 gesztenyés bejgli volt. (Gesztenyét is otthonról rendeltem, mert azt sem leltem itt.) Amikor Krisz meglátta, elkerekedtek a szemei és közölte, hogy nagyon gyári. Nos, nekem is tetszett a látvány, az íz meg mennyei volt. Nem is tudom, ettem-e már ilyen jó bejglit. Komolyan büszke voltam magamra. :D (Nyilván, alapvetően a recepten múlt a dolog, nem rajtam, de legalább nem rontottam el.)


Következő nap addig róttam a köröket a csajokkal, amíg nem találtam mákot. Itt azért nincs minden sarki boltban, de végül a Sainsbury's-ben sikerült vennem. Sajnos nem volt darált változatban. Mákdarálónk meg minek lenne?

A diót simán ledaráltam a mixerben/zöldségaprítóban, de a mákkal nem tudott mit kezdeni. De lehetetlen nincs, csak a megoldást kell megtalálni. :D

A házban volt egy mozsár, mint dekorációs tárgy, mikor beköltöztünk. Eddig még lényegében nem használtam, de most eljött az ő ideje is. Kisebb adagokat tettem bele és addig gyömöszöltem, amíg fekete nem lett. Nem állítom, hogy ez volt a legegyszerűbb és leggyorsabb módszer, de az adott eszközkínálat mellett nem volt más választásom. :)

És sikerüüüült!! :) Ehető, sőt finom lett a mákos bejgli is.

A mákos bejglinek köszönhetően újabb szóval gazdagodott a cseh és lengyel szókincsünk. Merthogy ők is így mondják. :D