Orvosi rendelés

Múlt héten Krisz ismét eléggé lebetegedett. Napokig nem bírt kimászni a lázból. Aztán elkezdett fájni az oldala a veséje környékén. Ekkor kicsit megijedtünk, mert már volt veseköve. Reggel elügettünk az orvoshoz ... időpontot kérni. Mert csak úgy beesni nem lehet.

Mivel a recepciós hölgy sürgősnek ítélte, ezért aznap délutánra kapott időpontot. Úgy látszik itt ez a sürgős...

Délután visszamentünk, amikor már a lépés is fájt neki. Miközben várakoztunk, hogy bemehessünk, Krisz TV-t nézett, ami a váróban volt kirakva.

Kicsit ledöbbent azon, amit látott. Egy szöveg arra hívta fel a figyelmet, hogy ha influenzás vagy, akkor NE MENJ ORVOSHOZ!!!! MARADJ OTTHON, vedd be a szokásost és max telefonálj oda, ha nem vagy biztos a dolgodban.

Mi vaaaaaaaan??? Nem is tudtam, hogy itt mindenki elvégezte az orvosit, hogy tudja, mit kell bevenni. Jah, tényleg mindenki tudja!!!!!! Mert mit kell bevenni???? PARACETAMOLT!! Kész. Ennyi. Mert csupán a fájdalmat és a lázat kell kúrálni, a többi idővel megoldódik. Akármi is a bajod, a PARACETAMOL mindenre megoldás! CSODASZER!

Bakker, nem is értem, hogy minek vannak orvosi egyetemek! Minek???

Miután Krisz bement, az orvos hozzá sem ért. Ugyan csúnyán köhögött is, de egyszer az is elmúlik. Minek rá bármi. Nem hallgatta meg a tüdejét, nem tapogatta meg a veséje környékét. Semmi ilyesmi fölös hókusz-pókusz! Adott neki egy kis edényt, abba kellett pisilnie. Amikor végzett, az orvos belerakott egy papíruszt és annak elszíneződéséből kiderült számára, hogy Krisz veséje makk egészséges. Közölte, hogy hétvégére jól lesz. (Ilyet játszottunk már itt. Amikor közel 40 fokos lázzal ment el végül üzleti útra és amikor végül Oroszország kúrálták ki.)

Persze, sovány macska nem macska, a gyerekek is belázasodtak hétvégén. (Nekem csak a lábaim fájtak annyira, hogy se ülni, se állni, se feküdni nem volt jó.) Gréti 2 nap alatt letudta, de Szofi nem ilyen szerencsés. Ez a 3. hónapja, hogy köhög. Nem egyfolytában, de naponta többször, szép hurutosan. Aztán a szemei is időről időre átfertőződnek. Immáron 5. napja lázas. Nem egész nap. Általában délután 2 felé kezd el jajgatni, akkor kezd el felmenni a láza és jön a fájdalom. Aztán lenyomjuk, de éjszaka jön ismét a láz, ami csak hajnalban hajlandó lemenni.

Hétfőn egyszer csak elkezdett nagyon sírni, mert a hátában kezdte el érezni a fájdalmat. Persze azonnal elvittem (volna) orvoshoz. Ekkor délután 4 lehetett. A recepcióig jutottunk, ahol közölték, hogy már csak jövő hétre van hely. Vagy ha nagyon sürgős, akkor másnap reggel 8-ra menjünk vissza és akkor tudnak előbb időpontot adni. Ekkor ott álltam és erősen egy hát bazdmeg érzés uralt el.

Ez számomra döbbenet, hogy nem lehet orvoshoz eljutni.

Szerencsére a hátfájása elmúlt másnapra. A láz még rendszeresen visszajön. Épp úgy, ahogy a köhögés is. És ma reggelre az egyik szeme is ismét gyulladásban van.

Egyik anyuka beszólt, hogy miért nem viszem őt suliba. Hisz nyugodtan lehet vinni lázasan is. Csak egy lázcsillapító kell és már mehet is a gyerek. Mi vaaaaaaan? Na, ezért képtelen Szofi meggyógyulni. Mert a sok orvosi végzettségű szülő lázasan is viszi a gyereket, aki folyamatosan újrafertőzi Szofit, akinek az immunrendszere az elmúlt 3 hónapban éppen nem volt a helyzet magaslatán.

Talán, ha mindenki kikúrálná a gyereket és nem küldené köldökig érő zöld takonnyal a suliba, akkor kicsit gyorsabban átfutna ez az egész.

Ufffffffff ....

Oltás

Itt kicsit másabb az oltási rendszer, mint otthon.

Kb. egy hete kaptunk egy levelet, amiben megadtak egy időpontot, hogy mikor kell Szofi oltásra vinnünk. Azt hittem, hogy az alapján küldték, hogy én leadtam nekik a gyerekek oltási könyvének a fénymásolatát.

De ma kiderült, hogy nem, mert hogy azt nem találják. A doki nem is tudott róla, hogy leadtam nekik. Hurrráááááá ...

Szofi lelkesen várta az oltást!!!! Én csak néztem. Mivel vittük a könyvét is, az alapján kiderült, hogy 2 oltást kell kapnia. Az egyiket az egyik, másikat a másik karjába kapta. Mind a kettőt mosolyogva viselte. Én meg megkönnyebbültem.

Közben a dokinénivel dumáltunk és szerette volna megnézni Gréti oltási könyvét is. Persze, azt nem vittem... Krisz hazaugrott érte. Pont úgy ért vissza, hogy ismét sorra kerültünk és be tudtunk menni. Kiderült, hogy Grétinek egy oltás hiányzott az itteni rendszer szerint, az MMR2. Így ő is megkapta. Ő most nem volt akkora hős, ő elpityeredett és utána is alig lehetett megvigasztalni.

A látogatás eredményeként nem csak 3 oltással lettünk gazdagabbak, hanem 2 angol oltási könyvvel is. Ebbe csak az itt kapottakat írták be. A könyvet itt red book-ként emlegették. Hát az. Piros és vaskos. :D

De legalább ezen is túl vagyunk. Bár jobban örültem volna, ha előre mondja, hogy lázzal járhat, mert most készülünk nyaralni...

Orvos

Krisz csütörtök éjjel lázasan, reszketve érkezett haza Németországból. A láz pénteken sem múlt és szombaton sem. De neki hétfőn ismét utaznia kellett.

Felhívtuk a barátainkat, hogy szombaton hogy juthatunk orvosi ellátáshoz.

Fel kellett hívni egy számot. A rendelőnk ügyeleti számát. Azt hiszem az NHS száma is hívható, de ők nem azt javasolták. Ott megkérdezték, hogy kije vagyok a betegnek, mikor született, mi a neve, mi a címének az első sora (utca, házszám), mi az irányítószám és hogy mi a gond. No meg kértek egy telefonszámot, amin vissza tud hívni egy orvos.

Ha valaki telefonfülkéből telefonál, akkor annak ezt jeleznie kell, mert akkor gyorsabban hívják vissza.

Pár perc múlva szólt a telefon. Egy doki telefonált. Krisz állapotával kapcsolatban tett fel kérdéseket. Volt, hogy 3x-4x kérdeztem vissza, hogy mit kérdez. Alig értettem. És nem csak azért, mert az orvosi szókincsem hiányos. Mert, ha akarta volna, akkor más szavakkal is mondhatta volna. De a kiejtése ... hát izé.

Megbeszéltük, hogy mikorra és hova kell menni. De amint letettem a telefont, leesett, hogy nem értettem, hogy hova kell menni. :D Annyira le akartam már tenni, hogy ez csak utólag esett le. :D Felhívtuk ismét az ügyeleti számot, ahol elsőre furcsállták, hogy miért telefonálunk ismét, hisz a rendszer szerint már van időpontunk. Mondtam, hogy bocsi, de nem tudom, hova kell menni.

Mondta, hogy az ascoti xy kórházba. Igenám, de a kórház nevét nem értettem. Betűzni nem betűzte le, hiába kértem, a címet meg nem mondta. Annyit mondott, hogy a körforgalomnál van. Sirály... a körforgalmak országában jó iránymutató pont. :DDD

De legalább azt tudtuk, hogy Ascot és kórház. Mivel ekkor már a kocsiban ültünk, ezért Krisz a telefonján keresett rá, hogy hol van Ascotban kórház. Így találtuk meg, hogy hova kell menni.

Bementünk, de senki nem volt a fogadópultnál. Vártunk és vártunk. Ugyan időre odaértünk, de mivel senki sem volt a pultnál, senki sem tudta megmondani, hogy rossz ajtón mentünk be. :D Negyed óra múlva jött a pultos hölgy és akkor mondta, hogy egy bejárattal odébb próbálkozzunk.

Ok. Kicsit vártunk, de nem sokat és Kriszre került a sor. Egy rutin vizsgálatsort elvégzett az indiai doki. No, ezért nem értettem, amit telefonba mondott, mert ő volt az, aki visszahívott. :) Közölte, hogy ez vírusos, csillapítsuk a lázat lázcsillapítóval, és egyen vitamint. Hétfőre jól lesz Krisz.

Krisznek ma, azaz csütörtökön volt az első lázmentes napja. Az is valszín csak annak köszönhető, hogy a szentpétervári patikus jobban a szeren volt és mondta, hogy vegyen immunerősítőt, mert már járni is alig bírt, a szája is tele lett aftával, az orra herpesszel. Jó párosítás ... Enni nem tudott és 1 hétig minden nap küzdött a 39 fokos konstans lázzal. És ugye mondanom sem kell, hogy hétfőn lázasan utazott el. :(

De mára sokat javult állítása szerint. Legalább nem volt láza már.

Ami még vicc, hogy a kórház parkolójában fizetni kell a parkolásért! Óránként 1 fontot! Jah, hogy a parkolóóra nem működött?! Ez nem az én hibám, de remélem, hogy nem küldenek büntetést. Én próbáltam fizetni, de kiköpte a pénzt, kártyát meg miért is fogadna el. :)

Dokinál voltam

A múlt héten beregisztráltam a családot egy orvosi rendelőbe. Péntekre kaptam időpontot. Kaptam egy üvegcsét, még amikor leadtam a papírokat, amiben pisit kellett vinnem.

Ki is készítettem, nehogy itthon maradjon. A gyerekek kérdezték, hogy az minek. Elmondtam, hogy minek. Erre Szofi teljesen begőzölt, hogy anya beteg, anya nem mehet orvoshoz, vagy ha megy, ő is jön, ő nem megy suliba. Csimpaszkodott a lábamba és nagyon sírt.

A suliban ugyanezt eljátszotta. Ott szóltam a tanítónéninek, hogy Szofi ma nem marad, mert így felesleges lenne otthagyni, csak megnehezítené a napjukat.

Így Szofi velem jött. Ráadásul abszolút nem volt láb alatt, mert a lengyel nő is velünk jött és végig játszottak, akárhol álltunk meg. Mert persze más ügyintéznivaló is akadt.

Az orvosnál a keresztnevemen hívtak be. Nagyon meglepődtem, mert itt eddig mindenhol Mrs. XY-nak hívtak, próbálták kimondani a nevem. Annyira meglepődtem, hogy elsőre nem is reagáltam.

Egy ápolónő fogadott, nem egy orvos. Ahogy bementem, egy mérleget tolt elém. Megkérdeztem, hogy ez feltétlen szükséges. Mondta, hogy igen. Erre mondtam, hogy akkor sem szeretnék ráállni és ez jobb mindenkinek. Végül elfogadta, hogy én nem állok rá. Ha nem akarok, hát nem akarok. :)

A magasságom csak megkérdezte. Aztán megmérte a vérnyomásom. Azt hittem, hogy addig pumpálja a gép a pumpálandó részt, amíg ledurran a karom. Gondolkodtam, hogy mit szólna, ha sírva fakadnék, mert már kezdtem lilát látni a fájdalomtól.

Közben érdeklődött, hogy dohányzok-e, iszok-e alkoholt, volt egy szívbaj, agyvérzés a családban. Hogy minek kérdezte, nem egészen értettem, mert a kérdőíven ezekre már válaszoltam.

Végül megdicsérte a pisim és a vérnyomásom és utamra engedett. :)

Még Krisznek kell valamikor eljutnia hozzájuk egy hasonló vizsgálatra.

Orvoshoz való bejelentkezés

Eddig nem volt energiám rá, hogy utána nézzek, hogy hol van orvos a környéken. Végül a sulis szociális munkás elárulta, hogy valószínűleg hova tartozhatunk, mert a mi rendelőnk még nem épült fel. :)

Az orvoshoz illik minél előbb regisztrálni, mert a suli is kéri, hogy hova tartozik a gyerek.

Elmentem, kezembe nyomtak jónéhány papírt, amit ki kellett tölteni. Komolyan úgy érzem, hogy életemben összesen ennyi formanyomtatványt nem töltöttem ki, mint itt az elmúlt hetekben. Az informatika korában miért nem lehet megoldani, hogy az adatok nagy részét csak egyszer kérjék be? No mindegy.

Kitöltöttem őket és holnap viszem vissza. Nem csak a kitöltött papírok kellenek, hanem az útlevelek is, egy munkáltatói igazolás, az útleveleink és a gyerekek oltási könyve. Legalábbis itt ezeket sorolták fel.

Az oltásokra is rákérdeztek a kérdőíven, ami a gyerekeket illeti, de nem mindet tudtam beazonosítani, így azt inkább mellőztem, majd kimásolom a szükséges oldalakat és próbálják ők beazonosítani.