Mostanában elég sok dolgot elkezdtem, illetve vannak dolgok, amiket nem fejeztem még be.
Az Open Learning Centre matekos kurzusa az iskola term végén véget ért. Majd egyszer, ha sikerül valahova feltöltenem a ppt file-okat, akkor megosztom mindenkivel. Azok számára lehet érdekes, akik szeretnének megismerkedni a matematikai fogalmak, kifejezések angol neveivel, illetve azoknak, akik szeretnék megtudni, hogy, milyen módszerekkel, milyen gondolatmenet mentén oktatják itt a matekot. Illetve azoknak a szülőknek is hasznos lehet, akik itt nevelik, iskoláztatják a gyerekeiket és valami elképzelésük lehet róla, hogy a gyerek miért néz rájuk úgy, mintha a marsról jöttek volna a kedves szülők, amikor a magyar módszerekkel próbálják a gyereknek elmagyarázni az összeadást, kivonást például.
De egyenlőre nem tudom, hogy hova töltsem fel a file-okat.
Most már csak egy kurzust kínál az OLC, azt, ami a ének-zeneoktatástémáját öleli fel. Erre még megpróbálok eljutni Szofival, mert ő is nagyon élvezi, meg én is.
Csatlakoztam a nőegylethez is. Na jó, becses nevén Women's Institute-hoz. 1915-ben alapították a UK-ben azzal a céllal, hogy bátorítsák a nőket, ők is aktívan vegyenek részt az élelmiszer előállításban a világháború idején. Azóta persze megváltozott a szerepe: karitatív tevékenységeket végez, közösséget formál, kovácsol, oktat, szórakoztat.
Minden hónapban egyszer összejövünk a helyi közösségi házban és meghallgatunk egy előadást, beszélgetünk olyan dolgokról, ami legtöbbünket érdekel vagy épp kvízeket töltünk és jókat nevetünk. Legutóbb egy híres make-up művész, Lorraine Milligan volt az előadó, aki híres énekeseket, TV-s szereplőket sminkkel, és persze oktatja is a tudományt. Legközelebb egy rákkutató fog előadást tartani, utána az NHS és helyi egészségügy szépségeiről fogunk beszélgetni.
Krisszel kettesben egy sportklubhoz is csatlakoztunk. Mi ugyan csak az edzőtermet használjuk ki, de szerintem lesz alkalom, amikor a pezsgőfürdőt is kipróbáljuk. A mű sípályát is használhatnánk, mert a tagdíj azt is fedi, meg a snookerezési lehetőséget is, de előbbit szinte kizárt, hogy használjuk, a másikra meg nem jut idő. :)
Nekem viszont mindez nem elég. Mohó vagyok. Elkezdtem egy képzést, amit távoktatás keretében is lehet végezni. Pontosabban ebben a suliban nem is kínálnak beülős lehetőséget. A képzés hangzatos neve CAM Diploma in Digital Marketing. Azt már látom, hogy fájni fog. Az otthoni képzés csak seggelős tanulós tapasztalatai után ez kicsit más. Fejezetenként, ahogy eddig elnéztem, simán kiírnak leadandó feladatot is.
A testi, szellemi fejlődés útjára léptem, már csak rajta kell maradnom :D
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Open Learning Center. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Open Learning Center. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. április 17., kedd
2012. április 1., vasárnap
Tanulok
Mióta itt vagyunk csak tanulok és tanulok. Első sorban a nyelvet.
Persze, nem tankönyvekből ... igyekszek annyi ingyenes szülőképzésre elmenni, amennyire lehetséges. No meg, ha van időm, olvasok.
Az Open Learning Centre legutóbbi, matekos képzése hihetetlenül jó volt! No nem azért, mert szükségem lenne ilyen irányú képzésre. Az itteni, általános képzésben szereplő tananyagot kicsit túlléptem annó tanulmányaim során. Szerénytelenül hangzik? Nem baj, igaz. :D
De nagyon érdekes volt látni, hogy totálisan más gondolkodást és módszereket követnek a matematika oktatás folyamán. Az oktatóval nagyon jókat csevegtünk a különbségekről. Például, amikor azt próbáltam elmagyarázni, hogy mi hogy fejezzük ki az időt: pl. fél 3. Csak néztek rám nagy szemekkel a többiek. A tanár felfogta, de a többiek nem. :D Hogy milyen osztásjelet írnak? Annál elhűltem! Úgy nézett ki, mint amikor mi gyököt vonunk. Ugye nem kell mondanom, hogy itt a gyökvonásról egy szó sem esett. Szerintem szegény résztvevők hídba mentek volna a gyönyörtől, ha a tanár azt is felhozza témának.
Próbálok nem általánosítani! De nehéz. Mert a csoportban gazdasági diplomás anyuka is ült és bizonyos alapvető matematikai műveletek még neki is gondot okoztak. De becsülöm bennük, hogy eljönnek és próbálnak fejlődni. Mellette pedig szuper kis csapat volt!
Szofi sírva fakadt, amikor mondtam neki, hogy az volt az utolsó alkalom. Talán, még a zenei oktatásra is benevezünk következő termben.
Az OLC mellett az iskolában részt veszek mindenféle, általuk kínált oktatások, szóljon az bármiről (matek, írás-olvasás, önértékelés, bármi). És immáron nem is egyedül megyek. Akiről korábban írtam au-pair, őt is meggyőztem, hogy jöjjön. Ha mást nem is tanul, de ez egy ingyenes nyelvtanfolyam, ahol még ismerkedhet is, beszélgethet is, plusz betekintést nyerhet az itteni emberek életébe, gondolkodásába.
A legutóbbi ilyen alkalommal kifeküdtem a nevetéstől. A családi értékekről volt szó, illetve mi az, amit átadunk. Ekkor felmerült a vallás és a hit is. Az egyik anyukából kitört a vélemény, mely szerint:
- Attól, ha valaki beül egy templomba, épp úgy nem lesz hívő, mint ahogy ha beállunk egy garázsba, nem leszünk autók.
Abszolút elmondta ezzel az egy mondattal azt, amit én hosszú körmondatokban szoktam gondolni. :D
Persze, nem tankönyvekből ... igyekszek annyi ingyenes szülőképzésre elmenni, amennyire lehetséges. No meg, ha van időm, olvasok.
Az Open Learning Centre legutóbbi, matekos képzése hihetetlenül jó volt! No nem azért, mert szükségem lenne ilyen irányú képzésre. Az itteni, általános képzésben szereplő tananyagot kicsit túlléptem annó tanulmányaim során. Szerénytelenül hangzik? Nem baj, igaz. :D
De nagyon érdekes volt látni, hogy totálisan más gondolkodást és módszereket követnek a matematika oktatás folyamán. Az oktatóval nagyon jókat csevegtünk a különbségekről. Például, amikor azt próbáltam elmagyarázni, hogy mi hogy fejezzük ki az időt: pl. fél 3. Csak néztek rám nagy szemekkel a többiek. A tanár felfogta, de a többiek nem. :D Hogy milyen osztásjelet írnak? Annál elhűltem! Úgy nézett ki, mint amikor mi gyököt vonunk. Ugye nem kell mondanom, hogy itt a gyökvonásról egy szó sem esett. Szerintem szegény résztvevők hídba mentek volna a gyönyörtől, ha a tanár azt is felhozza témának.
Próbálok nem általánosítani! De nehéz. Mert a csoportban gazdasági diplomás anyuka is ült és bizonyos alapvető matematikai műveletek még neki is gondot okoztak. De becsülöm bennük, hogy eljönnek és próbálnak fejlődni. Mellette pedig szuper kis csapat volt!
Szofi sírva fakadt, amikor mondtam neki, hogy az volt az utolsó alkalom. Talán, még a zenei oktatásra is benevezünk következő termben.
Az OLC mellett az iskolában részt veszek mindenféle, általuk kínált oktatások, szóljon az bármiről (matek, írás-olvasás, önértékelés, bármi). És immáron nem is egyedül megyek. Akiről korábban írtam au-pair, őt is meggyőztem, hogy jöjjön. Ha mást nem is tanul, de ez egy ingyenes nyelvtanfolyam, ahol még ismerkedhet is, beszélgethet is, plusz betekintést nyerhet az itteni emberek életébe, gondolkodásába.
A legutóbbi ilyen alkalommal kifeküdtem a nevetéstől. A családi értékekről volt szó, illetve mi az, amit átadunk. Ekkor felmerült a vallás és a hit is. Az egyik anyukából kitört a vélemény, mely szerint:
- Attól, ha valaki beül egy templomba, épp úgy nem lesz hívő, mint ahogy ha beállunk egy garázsba, nem leszünk autók.
Abszolút elmondta ezzel az egy mondattal azt, amit én hosszú körmondatokban szoktam gondolni. :D
2012. január 26., csütörtök
Open Learning Centre
A Flying Start és a Family Literacy képzések után most a Family Numeracy (családi matek) képzéshez csatlakoztunk.
Szofi már alig várta, hogy mehessünk. Ugyan ismét más tanárok voltak, akik erre a témára vannak szakosodva, de ezek is pillanatok alatt belopták magukat a szívébe és a nap végén azt kérdezte, hogy nem mehetnénk-e minden nap oda. :)
Az elkövetkező 8-9 hétben erre fogunk járni heti 1 napot, ahogy az előző trimeszterekben is tettük.
Nem szeretnék általánosítani, ezért csak azokra a szülőkre (azok nagy részére) hegyezem ki, a megállapításom, akik ott voltak. A velem egykorú angol felnőttek a csoportban (mint említettem ott sem mindenkire vonatkozik, csupán a sokaságra :D) nem csak helyesírási és nyelvtani problémákkal küzd, hanem a matematika alapfogalmait is hiányolja a szótárából. Hogy hogy működnek a diagrammok, táblázatok, mik a prím, páros és páratlan számok ... nos, ez valahogy kimaradt az életükből és most tanulják. (Grétiéknél ez most tananyag. Azaz a mostani gyerekek tanulják. Lehet, hogy nekik ez is kimaradt annó a nyelvtannal együtt.)
Az elején nagyon nagyképűnek éreztem magam. Le kellett írni, hogy egy 10-es skálán ki hol érzi magát matekból. Én szerényen egy 9-est írtam és villantottam fel. :D 10-est csak nem akartam írni, mert a mátrixok egy része azért rajtam is kifogott annó. :D Először csak azt hittem, hogy a szülők csak viccelnek, hogy 1-es, 2-es, 3-as számokat véstek a papírra. De nem, nem vicceltek.
De becsülöm bennük, hogy elismerik és eljönnek ide, hogy megtanulhassák, hogy legalább a saját gyereküknek tudjanak segíteni.
Szofi már alig várta, hogy mehessünk. Ugyan ismét más tanárok voltak, akik erre a témára vannak szakosodva, de ezek is pillanatok alatt belopták magukat a szívébe és a nap végén azt kérdezte, hogy nem mehetnénk-e minden nap oda. :)
Az elkövetkező 8-9 hétben erre fogunk járni heti 1 napot, ahogy az előző trimeszterekben is tettük.
Nem szeretnék általánosítani, ezért csak azokra a szülőkre (azok nagy részére) hegyezem ki, a megállapításom, akik ott voltak. A velem egykorú angol felnőttek a csoportban (mint említettem ott sem mindenkire vonatkozik, csupán a sokaságra :D) nem csak helyesírási és nyelvtani problémákkal küzd, hanem a matematika alapfogalmait is hiányolja a szótárából. Hogy hogy működnek a diagrammok, táblázatok, mik a prím, páros és páratlan számok ... nos, ez valahogy kimaradt az életükből és most tanulják. (Grétiéknél ez most tananyag. Azaz a mostani gyerekek tanulják. Lehet, hogy nekik ez is kimaradt annó a nyelvtannal együtt.)
Az elején nagyon nagyképűnek éreztem magam. Le kellett írni, hogy egy 10-es skálán ki hol érzi magát matekból. Én szerényen egy 9-est írtam és villantottam fel. :D 10-est csak nem akartam írni, mert a mátrixok egy része azért rajtam is kifogott annó. :D Először csak azt hittem, hogy a szülők csak viccelnek, hogy 1-es, 2-es, 3-as számokat véstek a papírra. De nem, nem vicceltek.
De becsülöm bennük, hogy elismerik és eljönnek ide, hogy megtanulhassák, hogy legalább a saját gyereküknek tudjanak segíteni.
2011. december 14., szerda
Open Learning Center
Múlt héten volt a "literacy" (írás, olvasás oktatás) kurzus utolsó napja az Open Learning Centerben.
Ez ismételten egy kreatív nap volt a szülők és valamelyest a gyerekek számára is. Csinálnunk kellett egy dobozt, amibe a kincseiket tehetik, kis könyvet, amiben az ott készített képeket rakhattuk, majd el kellett ereszteni a fantáziánkat.
A gyerekeknek a tanítónéni olvasott egy könyvet: Not a box (Nem egy doboz)
Majd beszabadítottak minket gyerekestől egy nagy terembe, ahol sok szemét doboz volt. A gyerekek leginkább olyan dolgokat akartak csinálni, amikkel a nyuszi is játszott a történetben: autót, robotot, rakétát. De Szofi teljesen mást akart. Ő a nyuszit akarta megformálni. Végül is lehetetlen nincs. És egyébként is. Ezek nem dobozok. Ez egy nyuszi. :D
Ez ismételten egy kreatív nap volt a szülők és valamelyest a gyerekek számára is. Csinálnunk kellett egy dobozt, amibe a kincseiket tehetik, kis könyvet, amiben az ott készített képeket rakhattuk, majd el kellett ereszteni a fantáziánkat.
A gyerekeknek a tanítónéni olvasott egy könyvet: Not a box (Nem egy doboz)
Majd beszabadítottak minket gyerekestől egy nagy terembe, ahol sok 2011. november 19., szombat
Kukoricaliszt
Most szerdán is voltunk az Open Learning Centre-ben. Most a gyerekek különböző anyagokba rajzolhattak, írhattak (pl. homok, cukor, sűrű festék), illetve fejleszthették finom motorikus képességeiket, amely nagyon fontos az írásképesség elsajátításához. (apró legókkal játszottak, ollóval vágtak, csipesszel rizst pakolásztak, szegecseket nyomtak parafatáblába).
Miközben mindezekkel játszottak, megismerhették a kukoricaliszt érdekes tulajdonságát is. Abba is próbálhattak írni, de nem sok sikerrel. :)
A kukoricaliszthez vizet öntöttek és egy nagyon érdekes tulajdonságú anyag jött létre. Ilyet még nem láttam.
Az egyik tanítónéni egy kukoricaliszt gombócot görgetett a tenyerében. Majd megkérte Szofit, hogy fogja meg. Ő próbálkozott is vele, de nem sok sikerrel. Mert amint nem mozgatták tovább az anyagot, az szétfolyósodott, mintha sose lett volna előtte gombóc. :D
Itt van két kisfilm róla. :D
Miközben mindezekkel játszottak, megismerhették a kukoricaliszt érdekes tulajdonságát is. Abba is próbálhattak írni, de nem sok sikerrel. :)
A kukoricaliszthez vizet öntöttek és egy nagyon érdekes tulajdonságú anyag jött létre. Ilyet még nem láttam.
Az egyik tanítónéni egy kukoricaliszt gombócot görgetett a tenyerében. Majd megkérte Szofit, hogy fogja meg. Ő próbálkozott is vele, de nem sok sikerrel. Mert amint nem mozgatták tovább az anyagot, az szétfolyósodott, mintha sose lett volna előtte gombóc. :D
Itt van két kisfilm róla. :D
2011. október 17., hétfő
Iskola
A múlt hét egyes napjai kicsit sűrűre sikeredtek.
A hétfő és kedd már kiesett. Gőzöm sincs, hogy mi volt akkor. :)
Szerda reggel mind a két csajszinak iskolai fotózás volt, közvetlen utána pedig "harvest assembly" a suliban. (Arató ünnepség)
Erről lehet, hogy valamikor adtak tájékoztatót, de hozzám nem jutott el. Csak előtte nap hallottam, hogy lesz. Viszont így nem tudtam készülni. A szülőket megkérték, hogy tartós élelmiszer formájában vigyenek be adományokat. Ezeket az assembly alatt kihelyezték egy asztalra, majd elvitték az egyik templomba szétosztásra.
Ez az assembly is nagyon tetszett. (Most igyekeztem nem bőgni. :D) Az őszhöz, az ilyenkor szedett gyümölcsökhöz, zöldségekhez kapcsolódó dalokat énekeltek. Ami kissé meglepő volt számomra, hogy egyik-másik dalban megköszönték Istennek, hogy mindezt adja számunkra. Az iskola nem vallási suli és korábban ezt nem tapasztaltam, ezért nagyon fura volt.
Ráadásul a végén egy ima formájában is megköszönték mindazt, amit Isten ad számunkra. Ezt az imát egy kisfiú olvasta fel.
Most is volt tanmese. Ez is nagyon tetszett.
Az igazgatónő elmondta a gyerekeknek, hogy ők milyen szerencsések, mert minden nap kerül eléjük ennivaló és vannak gyerekek, illetve felnőttek, akik gyakran éheznek. Megkérte a gyerekeket, hogy aznap mindent egyenek meg, amit a szülők eléjük tesznek, és semmire se mondják azt, hogy fúúúj, azt nem szeretik, mert mások boldogan megennék, ha megadatna számukra.
És lőn, Gréta be is tartotta! :)
Az assembly után Szofival elrobogtam az Open Learning Centre-be, ahol most űrlényeket és űrhajókat gyártottunk, valamint tesztelhettük a literacy szintünket. Igen, a felnőttekét. Érdekes élmény volt, mivel 0 felkészüléssel futottunk neki. Igaz, erre hogy lehet felkészülni? Nem olyan, mint a magyar érettségi, hogy elemezzünk egy verset .... :)
Az Open Learning Centre után Szofi elmehetett egy barátnőjéhez, akik meghívták magukhoz. Most volt ilyen először egész életében, hogy lényegében idegenekhez ment teljesen egyedül. Rendesen izgultam is és alig vártam, hogy mehessek érte. :D
Éééééés, ez is először fordult elő. A kislány anyukája megkérdezte, hogy van-e valami, amit Szofi nem ehet (az ő kislánya glutén érzékeny, ezért merülhetett fel benne) és Szofi kapott enni náluk! Egy anyuka, aki tudja, hogy a gyerekek farkas éhesek suli után. És nem csak az övéi. (És még a részletekre is ügyel :) )
A hétfő és kedd már kiesett. Gőzöm sincs, hogy mi volt akkor. :)
Szerda reggel mind a két csajszinak iskolai fotózás volt, közvetlen utána pedig "harvest assembly" a suliban. (Arató ünnepség)
Erről lehet, hogy valamikor adtak tájékoztatót, de hozzám nem jutott el. Csak előtte nap hallottam, hogy lesz. Viszont így nem tudtam készülni. A szülőket megkérték, hogy tartós élelmiszer formájában vigyenek be adományokat. Ezeket az assembly alatt kihelyezték egy asztalra, majd elvitték az egyik templomba szétosztásra.
Ez az assembly is nagyon tetszett. (Most igyekeztem nem bőgni. :D) Az őszhöz, az ilyenkor szedett gyümölcsökhöz, zöldségekhez kapcsolódó dalokat énekeltek. Ami kissé meglepő volt számomra, hogy egyik-másik dalban megköszönték Istennek, hogy mindezt adja számunkra. Az iskola nem vallási suli és korábban ezt nem tapasztaltam, ezért nagyon fura volt.
Ráadásul a végén egy ima formájában is megköszönték mindazt, amit Isten ad számunkra. Ezt az imát egy kisfiú olvasta fel.
Most is volt tanmese. Ez is nagyon tetszett.
Az igazgatónő elmondta a gyerekeknek, hogy ők milyen szerencsések, mert minden nap kerül eléjük ennivaló és vannak gyerekek, illetve felnőttek, akik gyakran éheznek. Megkérte a gyerekeket, hogy aznap mindent egyenek meg, amit a szülők eléjük tesznek, és semmire se mondják azt, hogy fúúúj, azt nem szeretik, mert mások boldogan megennék, ha megadatna számukra.
És lőn, Gréta be is tartotta! :)
Az assembly után Szofival elrobogtam az Open Learning Centre-be, ahol most űrlényeket és űrhajókat gyártottunk, valamint tesztelhettük a literacy szintünket. Igen, a felnőttekét. Érdekes élmény volt, mivel 0 felkészüléssel futottunk neki. Igaz, erre hogy lehet felkészülni? Nem olyan, mint a magyar érettségi, hogy elemezzünk egy verset .... :)
Az Open Learning Centre után Szofi elmehetett egy barátnőjéhez, akik meghívták magukhoz. Most volt ilyen először egész életében, hogy lényegében idegenekhez ment teljesen egyedül. Rendesen izgultam is és alig vártam, hogy mehessek érte. :D
Éééééés, ez is először fordult elő. A kislány anyukája megkérdezte, hogy van-e valami, amit Szofi nem ehet (az ő kislánya glutén érzékeny, ezért merülhetett fel benne) és Szofi kapott enni náluk! Egy anyuka, aki tudja, hogy a gyerekek farkas éhesek suli után. És nem csak az övéi. (És még a részletekre is ügyel :) )
2011. október 5., szerda
Open Learning Center, suli
Ismét elindult az Open Learning Center képzés. Most literacy okításra járunk Szofival, ahol az olvasás tanulásával kapcsolatos dolgokról mesélnek nekünk, illetve most is vannak közös foglalkozások, ahol rögtön ki is próbálhatjuk, amit hallottunk.
Az első alkalommal megkérdezték, hogy adhatnak-e Szofinak vajas pirítóst. Mondtam, hogy ne, mert nem fogyaszthat tejterméket. Mondták, hogy tudják (gondolom a suli leadta az infót), de nem tudták, hogy minden tejterméket ki kell zárni, vagy csak a tejet.
Megbeszéltük, hogy minden tejterméket kizárunk.
Napközben odajöttek hozzám egy recepttel és megkérdezték, hogy melyik termék okozhat gondot Szofi számára. Egy süti receptje volt, amit erre a hétre terveztek megsütni a gyerekekkel közösen (gingerbread man). Mondtam, hogy a vajon kívül minden mehet.
Biztos, mi biztos, ma vittem magammal vajat, hogy a pirítósra is legyen és a sütibe is, ha kell. De nem kellett volna. Csak miatta vettek egy doboz tejmentes margarint és vettek számára szójatejet is, hogy a többiekkel ihasson, ne érezze magát kirekesztve!
Imádom, hogy odafigyelnek ilyen dolgokra!
Van egy olyan érzésem, hogy vagy találkoztak már ilyen gyerekkel, vagy utána néztek annak, ami infót a suliból kaptak, mert amikor megkértek az első alkalommal, hogy meséljem el Szofi problémáját, szinte minden mondatom be tudták fejezni, még mielőtt én megtettem volna.
De nagyon jól esett, hogy ennyire figyelnek ránk.
És annak is nagyon örülök, hogy Szofi imád oda is járni. És suliba is.
Ma találkoztam az egyik tanító nénijével az OLC-ben, és beszélgettünk kicsit. Szofi állítólag elkezdett csacsogni a gyerekekkel és teljesen aktívan részt vesz immáron a feladatokban (korábban meg se nyekkent, inkább csak szemlélője volt az eseményeknek). Persze a kedvenc tanítónénijéhez még mindig ragaszkodik, de már simán elvegyül a gyerekekkel és ő az, aki elsőnek szeretne bemenni (Gréti előtt) és rögtön búcsút is int nekem, ha ott van a barátnője, ha nem.
Ez óriási megkönnyebbülés számomra.
És már néha-néha előttem is angolul szólal meg, amire korábban sose volt precedens, de előttem még mindig nagyon szégyenlős. :) Az imádott igazgató nénit is csak akkor öleli meg, de akkor mindig, amikor nem vagyok ott. :D
Az első alkalommal megkérdezték, hogy adhatnak-e Szofinak vajas pirítóst. Mondtam, hogy ne, mert nem fogyaszthat tejterméket. Mondták, hogy tudják (gondolom a suli leadta az infót), de nem tudták, hogy minden tejterméket ki kell zárni, vagy csak a tejet.
Megbeszéltük, hogy minden tejterméket kizárunk.
Napközben odajöttek hozzám egy recepttel és megkérdezték, hogy melyik termék okozhat gondot Szofi számára. Egy süti receptje volt, amit erre a hétre terveztek megsütni a gyerekekkel közösen (gingerbread man). Mondtam, hogy a vajon kívül minden mehet.
Biztos, mi biztos, ma vittem magammal vajat, hogy a pirítósra is legyen és a sütibe is, ha kell. De nem kellett volna. Csak miatta vettek egy doboz tejmentes margarint és vettek számára szójatejet is, hogy a többiekkel ihasson, ne érezze magát kirekesztve!
Imádom, hogy odafigyelnek ilyen dolgokra!
Van egy olyan érzésem, hogy vagy találkoztak már ilyen gyerekkel, vagy utána néztek annak, ami infót a suliból kaptak, mert amikor megkértek az első alkalommal, hogy meséljem el Szofi problémáját, szinte minden mondatom be tudták fejezni, még mielőtt én megtettem volna.
De nagyon jól esett, hogy ennyire figyelnek ránk.
És annak is nagyon örülök, hogy Szofi imád oda is járni. És suliba is.
Ma találkoztam az egyik tanító nénijével az OLC-ben, és beszélgettünk kicsit. Szofi állítólag elkezdett csacsogni a gyerekekkel és teljesen aktívan részt vesz immáron a feladatokban (korábban meg se nyekkent, inkább csak szemlélője volt az eseményeknek). Persze a kedvenc tanítónénijéhez még mindig ragaszkodik, de már simán elvegyül a gyerekekkel és ő az, aki elsőnek szeretne bemenni (Gréti előtt) és rögtön búcsút is int nekem, ha ott van a barátnője, ha nem.
Ez óriási megkönnyebbülés számomra.
És már néha-néha előttem is angolul szólal meg, amire korábban sose volt precedens, de előttem még mindig nagyon szégyenlős. :) Az imádott igazgató nénit is csak akkor öleli meg, de akkor mindig, amikor nem vagyok ott. :D
2011. július 13., szerda
Weboldalak gyerekeknek
Még hetekkel ezelőtt, az egyik Open Learning Center alkalmával, gyerekeknek szóló weboldalakat nézegettünk és próbáltunk ki. Gyerekek nélkül és gyerekekkel.
Akkor nem volt sok kedvem beírogatni őket, de mivel hasznosnak tartom, ezért most rávettem magam. :)
Ha már egyszer úgyse lehet örökre eltiltani őket, akkor legalább ne teljesen haszontalanul töltsék az idejüket. Sok közülük színezős, rajzolós, kreatívkodós. De persze vannak ezeken az oldalakon játékok is, amik nem túl vadak.
NickJr
CBeeBies 1
CBeeBies 2
CBeeBies 3
Disney art attack
BBC iskolásoknak
Five - Milkshake
Sesame Street
Fun with Spot
Miffy
NatGeo kids
First School
Activity village
Up To Ten
Crayola
Disney Family
Az egyik linknél ez a komment volt a tanár részéről. Ugyan amerikai oldal, de sok jó ötletet lehet rajta találni. :D
Akkor nem volt sok kedvem beírogatni őket, de mivel hasznosnak tartom, ezért most rávettem magam. :)
Ha már egyszer úgyse lehet örökre eltiltani őket, akkor legalább ne teljesen haszontalanul töltsék az idejüket. Sok közülük színezős, rajzolós, kreatívkodós. De persze vannak ezeken az oldalakon játékok is, amik nem túl vadak.
NickJr
CBeeBies 1
CBeeBies 2
CBeeBies 3
Disney art attack
BBC iskolásoknak
Five - Milkshake
Sesame Street
Fun with Spot
Miffy
NatGeo kids
First School
Activity village
Up To Ten
Crayola
Disney Family
Az egyik linknél ez a komment volt a tanár részéről. Ugyan amerikai oldal, de sok jó ötletet lehet rajta találni. :D
2011. július 7., csütörtök
Open Learning Center
Múlt héten is és ma is voltunk Szofival az Open Learning Centerben.
Most is érdekes dolgokat hallgathattam, illetve Szofi is nagyon jól érezte magát mind a két alkalommal.
Múlt héten az elsősegélynyújtásról volt szó, illetve, hogy bizonyos betegségeket hogy lehet felismerni és mi a teendő, ha ilyen személlyel találkozunk. (pl. gyengébb, erősebb epilepszia, lázgörcs, légzésleállás - lélegeztetés, pánikbetegség, agyhártyagyulladás). Volt szó arról, hogy mi a teendő vérzés esetén vagy ha valakibe valami beleáll. De még más témák is előkerültek.
Megtudtam, hogy 2 számon lehet mentőt hívni. Az egyik a 999, a másik a 112. Mobilról javasolt a 112-t hívni, mert azzal a helyszínt is meg tudják határozni, akkor is, ha nem tudom megmondani, hogy hol vagyok.
Kiderült, hogy itt nem kell a jogsi megszerzéséhez elsősegélyből vizsgázni. Néhányan furán néztek rám, amikor mondtam, hogy nekem otthon ebből vizsgáznom kellett a jogsihoz, de az óra előadója szerint is nagyon hasznos dolog.
Délután az egészséges táplálkozásról és a mozgás fontosságáról volt szó. Délután tornáztunk is a gyerekekkel és persze a táplálkozáshoz kapcsolódóan is voltak közös játékok.
Akkor is kicsit furcsán néztek rám, amikor kicsit más szemlélet szerint kezdtem el a kajákat csoportokba rendezni a táblán. Náluk 2 kategória volt. Egészséges és egészségtelen. Egy csomó dolgot az egészségeshez tettek. Nos, kicsit átrendeztem. A képen cukros műzli volt pl. szerintük egészséges. Szerintem: egészségtelen. Kenyér: határeset, tej: határeset. Azaz létrehoztam egy 3. oszlopot is. :) És elég sok minden nem oda került a végén, mint ahova eredetileg tették. :D
A mai alkalommal a kreativitás volt a téma. 5 perc alatt kellett mindenféle anyag felhasználásával tetszőleges virágot készíteni, a gyerekek számára valami kedves meglepit. Én hableányos koronát csináltam neki. Majd arcfestés következett. A szülők előbb egymás karján gyakoroltak, aztán jöhettek a gyerekek. Szofiból katicát csináltam. Tündéri volt. Fényképezőt nem vittem, de a végén, ha minden igaz, odaadják a tanárok által készített képeket.
És persze még volt pár szerepjáték is és további, kreativitással kapcsolatos feladatok.
Most is érdekes dolgokat hallgathattam, illetve Szofi is nagyon jól érezte magát mind a két alkalommal.
Múlt héten az elsősegélynyújtásról volt szó, illetve, hogy bizonyos betegségeket hogy lehet felismerni és mi a teendő, ha ilyen személlyel találkozunk. (pl. gyengébb, erősebb epilepszia, lázgörcs, légzésleállás - lélegeztetés, pánikbetegség, agyhártyagyulladás). Volt szó arról, hogy mi a teendő vérzés esetén vagy ha valakibe valami beleáll. De még más témák is előkerültek.
Megtudtam, hogy 2 számon lehet mentőt hívni. Az egyik a 999, a másik a 112. Mobilról javasolt a 112-t hívni, mert azzal a helyszínt is meg tudják határozni, akkor is, ha nem tudom megmondani, hogy hol vagyok.
Kiderült, hogy itt nem kell a jogsi megszerzéséhez elsősegélyből vizsgázni. Néhányan furán néztek rám, amikor mondtam, hogy nekem otthon ebből vizsgáznom kellett a jogsihoz, de az óra előadója szerint is nagyon hasznos dolog.
Délután az egészséges táplálkozásról és a mozgás fontosságáról volt szó. Délután tornáztunk is a gyerekekkel és persze a táplálkozáshoz kapcsolódóan is voltak közös játékok.
Akkor is kicsit furcsán néztek rám, amikor kicsit más szemlélet szerint kezdtem el a kajákat csoportokba rendezni a táblán. Náluk 2 kategória volt. Egészséges és egészségtelen. Egy csomó dolgot az egészségeshez tettek. Nos, kicsit átrendeztem. A képen cukros műzli volt pl. szerintük egészséges. Szerintem: egészségtelen. Kenyér: határeset, tej: határeset. Azaz létrehoztam egy 3. oszlopot is. :) És elég sok minden nem oda került a végén, mint ahova eredetileg tették. :D
A mai alkalommal a kreativitás volt a téma. 5 perc alatt kellett mindenféle anyag felhasználásával tetszőleges virágot készíteni, a gyerekek számára valami kedves meglepit. Én hableányos koronát csináltam neki. Majd arcfestés következett. A szülők előbb egymás karján gyakoroltak, aztán jöhettek a gyerekek. Szofiból katicát csináltam. Tündéri volt. Fényképezőt nem vittem, de a végén, ha minden igaz, odaadják a tanárok által készített képeket.
És persze még volt pár szerepjáték is és további, kreativitással kapcsolatos feladatok.
2011. július 4., hétfő
Elmúlt hét
Az elmúlt hét igen tartalmas volt. Ha lesz energiám, írok róla bővebben is. De tőszavakban addig is.
Csütörtökön most is Open Learning Center volt. Most az egészséges táplálkozásról, a mozgás fontosságáról és az elsősegélyről volt szó. (Itt a jogsi megszerzéséhez nem kérik.)
Krisz csütörtök éjjel úgy ért haza Németországból, hogy egész testében remegett a láztól. Pénteken nem tudott bemenni dolgozni, mert a gyógyszerek és a hidegvizes fürdő ellenére egész nap 38-39-40 fok környékén volt a láza. Ha már 38 körül járt csak, akkor egész tűrhetően érezte magát.
De Londonba be kellett mennünk, mert egy vízumért be kellett mennie. Sport nap után felkaptam a csajokat, hazarohantunk érte és kocsival mentünk be Londonba. Máshogy nem mertem elengedni.
Pénteken sport nap volt a suliban. Nagyon jól éreztük magunkat.
Szombaton délelőtt Kriszt vittük orvoshoz, délután hármasban elmentünk a barátokhoz BBQ-zni.
Vasárnap, továbbra is hagytuk Kriszt pihenni a hidegvizes kádban. :S Eljöttek értünk a barátaink és együtt elmentünk megnézni 2 kemping felszerelés kiállítást. Utána bejöttek, pizzáztunk egyet és már vége is volt a hétnek. :)
Jah, a sport nap után Szofi bizonyítványát még fel tudtam markolni, de mivel nagyon rohantunk, ezért Grétiét nem. Azt ma kaptam meg. Felteszek majd róla képeket, hátha valaki kíváncsi, hogy itt hogy néz ki.
Tömören csak ennyi történt. :)
Csütörtökön most is Open Learning Center volt. Most az egészséges táplálkozásról, a mozgás fontosságáról és az elsősegélyről volt szó. (Itt a jogsi megszerzéséhez nem kérik.)
Krisz csütörtök éjjel úgy ért haza Németországból, hogy egész testében remegett a láztól. Pénteken nem tudott bemenni dolgozni, mert a gyógyszerek és a hidegvizes fürdő ellenére egész nap 38-39-40 fok környékén volt a láza. Ha már 38 körül járt csak, akkor egész tűrhetően érezte magát.
De Londonba be kellett mennünk, mert egy vízumért be kellett mennie. Sport nap után felkaptam a csajokat, hazarohantunk érte és kocsival mentünk be Londonba. Máshogy nem mertem elengedni.
Pénteken sport nap volt a suliban. Nagyon jól éreztük magunkat.
Szombaton délelőtt Kriszt vittük orvoshoz, délután hármasban elmentünk a barátokhoz BBQ-zni.
Vasárnap, továbbra is hagytuk Kriszt pihenni a hidegvizes kádban. :S Eljöttek értünk a barátaink és együtt elmentünk megnézni 2 kemping felszerelés kiállítást. Utána bejöttek, pizzáztunk egyet és már vége is volt a hétnek. :)
Jah, a sport nap után Szofi bizonyítványát még fel tudtam markolni, de mivel nagyon rohantunk, ezért Grétiét nem. Azt ma kaptam meg. Felteszek majd róla képeket, hátha valaki kíváncsi, hogy itt hogy néz ki.
Tömören csak ennyi történt. :)
2011. június 23., csütörtök
Open Learning Center
Ma ismét voltunk az Open Learning Centerben. Ezúttal a relaxációs technikákról esett szó és persze mindent próbáltunk gyakorlatban is kipróbálni.
Szó volt a légzéstechnikáról, masszázsokról, gondolatok kikapcsolásáról, illatanyagokról, illóolajokról, stresszűző praktikákról. Aztán a gyerekeken is kipróbálhattuk, hogy milyen hatással van rájuk a masszázs.
No nem azt a változatot kell elképzelni, amikor fel kell feküdni félpucéran egy ágyra és aztán mindent bele átdögönyözik az embert. :) Semmit sem kellett levenni, csak magunk elé venné a gyerekeket és egy kis mese keretében nagyon lágyan átmasszírozni, simogatni őket.
Sütött a nap - ekkor nagy körökkel simogattuk a hátukat
Ezer ágra sütöttek a sugarai - középről kiindulva simító mozdulatokat végeztünk kifelé
Jöttek a felhők - kisebb körökben simiztük a hátukat
Elkezdett esni az eső - az ujjainkkal úgy csináltunk a hátukon, mintha az asztalon kopognánk az ujjvégeinkkel
Egyre jobban esett - picit erősítettünk ezen a mozgáson
Majd lehűlt a levegő és elkezdett szállingózni a hó - lágy, a hóesésre emlékeztető mozdulatokkal "masszíroztuk" a hátukat
Jött egy cica, és felmászott a tetőre - egyik kéz a másik után "mászott" fel a gerincen, egészen a fejük búbjára
Amikor felért, körülnézett - ide-oda mozgattuk a kezünk, miközben a fejüket "masszíroztuk"
Majd jött még egy cica - előző mozdulatsor megismétlése következett
Majd jött egy ici-pici cica, aki szintén felmászott a tetőre - egész apró mozdulatokkal "mászik" fel a tetőre
Ő is körülnézett a többiekkel. Kicsit jobbra, kicsit balra, előre, hátra, fel és le - fej masszírozása finom mozdulatokkal
Mikor kinézelődték magukat, az első cica lecsúszott a tetőről - két kéz lefelé végigsimítja a fejet és a hátat kifelé haladva
Majd a második cica is lecsúszott. Végül a harmadik cica, a legkisebb is összeszedte a bátorságát és ő is lecsúszott. - Mind a kétszer végigsimítottuk a fejüket és a hátukat.
Ezután a gyerekek játszották ezt rajtunk végig. Már aki kapható volt rá. :) Szofi nem. Épp meg volt sértődve, mert a barátnője hazament, mert nem érezte jól magát.
Itthon, amikor kipróbáltam a lányokon, könyörögtek, hogy még egyszer, még egyszer. Hol magyarul, hol angolul mondtam hozzá a szöveget, nagyon tetszett nekik. :)
Később elmentünk sátorozni. Szinte szó szerint. Felszálltunk egy képzeletbeli buszra és elénekeltünk egy buszos dalt (Wheels of the bus). Miután a busz megérkezett, azaz vége lett a dalnak, a teremben felpakoltuk magunkat sátrakkal, hálózsákokkal, lámpákkal, ennivalóval, könyvekkel, gyerekek által készített papír tűzzel és nekivágtunk a hosszú, emeletre vezető útnak. :) Az emeleten van egy nagy terem, ahol felállítottuk a sátrakat, bepakoltuk a hálózsákokat, dal formájában főztünk, a gyerekek megették a felcipelt elemózsiát, pillecukrot sütöttek a képzeletbeli tűznél, majd meseolvasás következett és játék a lámpákkal.
Szóval ma igen kalandos napunk volt. :)
Szó volt a légzéstechnikáról, masszázsokról, gondolatok kikapcsolásáról, illatanyagokról, illóolajokról, stresszűző praktikákról. Aztán a gyerekeken is kipróbálhattuk, hogy milyen hatással van rájuk a masszázs.
No nem azt a változatot kell elképzelni, amikor fel kell feküdni félpucéran egy ágyra és aztán mindent bele átdögönyözik az embert. :) Semmit sem kellett levenni, csak magunk elé venné a gyerekeket és egy kis mese keretében nagyon lágyan átmasszírozni, simogatni őket.
Sütött a nap - ekkor nagy körökkel simogattuk a hátukat
Ezer ágra sütöttek a sugarai - középről kiindulva simító mozdulatokat végeztünk kifelé
Jöttek a felhők - kisebb körökben simiztük a hátukat
Elkezdett esni az eső - az ujjainkkal úgy csináltunk a hátukon, mintha az asztalon kopognánk az ujjvégeinkkel
Egyre jobban esett - picit erősítettünk ezen a mozgáson
Majd lehűlt a levegő és elkezdett szállingózni a hó - lágy, a hóesésre emlékeztető mozdulatokkal "masszíroztuk" a hátukat
Jött egy cica, és felmászott a tetőre - egyik kéz a másik után "mászott" fel a gerincen, egészen a fejük búbjára
Amikor felért, körülnézett - ide-oda mozgattuk a kezünk, miközben a fejüket "masszíroztuk"
Majd jött még egy cica - előző mozdulatsor megismétlése következett
Majd jött egy ici-pici cica, aki szintén felmászott a tetőre - egész apró mozdulatokkal "mászik" fel a tetőre
Ő is körülnézett a többiekkel. Kicsit jobbra, kicsit balra, előre, hátra, fel és le - fej masszírozása finom mozdulatokkal
Mikor kinézelődték magukat, az első cica lecsúszott a tetőről - két kéz lefelé végigsimítja a fejet és a hátat kifelé haladva
Majd a második cica is lecsúszott. Végül a harmadik cica, a legkisebb is összeszedte a bátorságát és ő is lecsúszott. - Mind a kétszer végigsimítottuk a fejüket és a hátukat.
Ezután a gyerekek játszották ezt rajtunk végig. Már aki kapható volt rá. :) Szofi nem. Épp meg volt sértődve, mert a barátnője hazament, mert nem érezte jól magát.
Itthon, amikor kipróbáltam a lányokon, könyörögtek, hogy még egyszer, még egyszer. Hol magyarul, hol angolul mondtam hozzá a szöveget, nagyon tetszett nekik. :)
Később elmentünk sátorozni. Szinte szó szerint. Felszálltunk egy képzeletbeli buszra és elénekeltünk egy buszos dalt (Wheels of the bus). Miután a busz megérkezett, azaz vége lett a dalnak, a teremben felpakoltuk magunkat sátrakkal, hálózsákokkal, lámpákkal, ennivalóval, könyvekkel, gyerekek által készített papír tűzzel és nekivágtunk a hosszú, emeletre vezető útnak. :) Az emeleten van egy nagy terem, ahol felállítottuk a sátrakat, bepakoltuk a hálózsákokat, dal formájában főztünk, a gyerekek megették a felcipelt elemózsiát, pillecukrot sütöttek a képzeletbeli tűznél, majd meseolvasás következett és játék a lámpákkal.
Szóval ma igen kalandos napunk volt. :)
2011. június 17., péntek
Open Learning Center
Tegnap ismét volt Open Learning Center. Most már elmondhatom azt hiszem, hogy Szofi ott is beilleszkedett. Igaz Molly is jár oda is, ez nagyban segítette a beilleszkedését.
Legutóbb az ICT téma került terítékre. Arról beszélgettünk, hogy az informatikai és kommunikációs eszközök segítségével hogy fejleszthetjük a gyerekeket.
Szerintük hasznos, ha egy gyerek már nagyon korán megtanulja az egér használatát és az sem árt, ha a billentyűzettel sem az iskolában találkozik először.
Hmmmm ... én erről (is) kicsit más nézeteket vallok. De sebaj. :)
Mivel egyel kevesebb gép volt, mint ahány szülő, ezért átengedtem a helyemet egy másik anyukának. Én azt hiszem, hogy épp eleget ülök a gép előtt. :) Így effektíve egész nap csak teáztam. Mi mást is csinálhattam volna? :D Igaz ez később rossz lépésnek bizonyult, mert folyamatosan hangosan korgott a gyomrom tőle. :D
A gyerekek is egy rövid időre csatlakozhattak hozzánk a gépteremben, de ők nem tölthettek túl sok időt a gépeknél. A gépteremben volt egy csudijó tábla. Mondhatni érintőtábla. Olyan, mint az érintőképernyők, csak tábla méretben. Az egyik notinak oda vetítették a képet és a gyerekek így színezhették ki a színezőket. Nem az egérrel kellett küzdeniük, hanem csak a kezeikkel kellett a táblákat "maszatolni". A tábla érezte, hogy épp hol "színezik" és ott színes lett a kifestő. Ugyanezzel a módszerrel lehetett az oldalon navigálni is egér nélkül. Nagyon tetszett. (Ok, biztos nem mai találmány, de még nem láttam élőben.)
A későbbiekben az internethasználattal kapcsolatos veszélyekről beszélgettünk, illetve megnéztünk egy filmet is. A CEOP több ilyen videót is készített a különböző korosztályok számára és feltöltötte őket a youtube-ra is. Egy a fentitől különálló weboldalt is létrehoztak (Think U Know), ahol korosztályonként szólnak a fiatalokhoz, gyerekekhez.
Egyik másik felvétel elég ütősre sikeredett, de ez a lényegük. Érdemes belepillantani. És érdemes elgondolkodni rajtuk.
Persze, sok mindennel tisztában voltam, vagyok. Foglalkoztam egy kicsit internet security-vel is sok-sok évvel ezelőtt. De akkor is. Más az, hogy vírusos lesz a géped vagy kiteszed magadat "pucéran, pőrén" a világ elé. És amit egyszer kiteszel, az nagy valószínűséggel kint is marad, mert leszedni, teljesen eltávolítani már nehéz. Hisz ki tudja, hogy ki készít róla mentést, ki mire használja fel az adatokat.
Nem mondom azt, hogy befejezem a blogolást, de egy pár pillanatra elgondolkodtam róla.
És remélem, hogy ez az üzenet átmegy annak is, aki végig a fejemben járt, miközben néztem a felvételeket.
És olyan jó lenne, ha otthon is foglalkoznának ezzel a témakörrel. Mert nem hiszem, hogy mindenki tudja, hogy az internet milyen veszélyeket rejt.
Legutóbb az ICT téma került terítékre. Arról beszélgettünk, hogy az informatikai és kommunikációs eszközök segítségével hogy fejleszthetjük a gyerekeket.
Szerintük hasznos, ha egy gyerek már nagyon korán megtanulja az egér használatát és az sem árt, ha a billentyűzettel sem az iskolában találkozik először.
Hmmmm ... én erről (is) kicsit más nézeteket vallok. De sebaj. :)
Mivel egyel kevesebb gép volt, mint ahány szülő, ezért átengedtem a helyemet egy másik anyukának. Én azt hiszem, hogy épp eleget ülök a gép előtt. :) Így effektíve egész nap csak teáztam. Mi mást is csinálhattam volna? :D Igaz ez később rossz lépésnek bizonyult, mert folyamatosan hangosan korgott a gyomrom tőle. :D
A gyerekek is egy rövid időre csatlakozhattak hozzánk a gépteremben, de ők nem tölthettek túl sok időt a gépeknél. A gépteremben volt egy csudijó tábla. Mondhatni érintőtábla. Olyan, mint az érintőképernyők, csak tábla méretben. Az egyik notinak oda vetítették a képet és a gyerekek így színezhették ki a színezőket. Nem az egérrel kellett küzdeniük, hanem csak a kezeikkel kellett a táblákat "maszatolni". A tábla érezte, hogy épp hol "színezik" és ott színes lett a kifestő. Ugyanezzel a módszerrel lehetett az oldalon navigálni is egér nélkül. Nagyon tetszett. (Ok, biztos nem mai találmány, de még nem láttam élőben.)
A későbbiekben az internethasználattal kapcsolatos veszélyekről beszélgettünk, illetve megnéztünk egy filmet is. A CEOP több ilyen videót is készített a különböző korosztályok számára és feltöltötte őket a youtube-ra is. Egy a fentitől különálló weboldalt is létrehoztak (Think U Know), ahol korosztályonként szólnak a fiatalokhoz, gyerekekhez.
Egyik másik felvétel elég ütősre sikeredett, de ez a lényegük. Érdemes belepillantani. És érdemes elgondolkodni rajtuk.
Persze, sok mindennel tisztában voltam, vagyok. Foglalkoztam egy kicsit internet security-vel is sok-sok évvel ezelőtt. De akkor is. Más az, hogy vírusos lesz a géped vagy kiteszed magadat "pucéran, pőrén" a világ elé. És amit egyszer kiteszel, az nagy valószínűséggel kint is marad, mert leszedni, teljesen eltávolítani már nehéz. Hisz ki tudja, hogy ki készít róla mentést, ki mire használja fel az adatokat.
Nem mondom azt, hogy befejezem a blogolást, de egy pár pillanatra elgondolkodtam róla.
És remélem, hogy ez az üzenet átmegy annak is, aki végig a fejemben járt, miközben néztem a felvételeket.
És olyan jó lenne, ha otthon is foglalkoznának ezzel a témakörrel. Mert nem hiszem, hogy mindenki tudja, hogy az internet milyen veszélyeket rejt.
2011. június 12., vasárnap
Tanulás
A héten ismét volt Open Learning Center. Mikor megérkeztünk, akkor esett le (mivel mondták :)), hogy ma a nap első felében a Look Out Centre-be megyünk. Ez egy olyan hely, mint otthon a csodák palotája.
Természetesen ezért a programért sem kellett fizetni. Reggel jött értünk egy busz és vitt minket, majd hozott is. A belépőért sem kellett fizetnünk. Számomra ez még mindig nagyon fura.
Mondanám, hogy Szofi élvezte, de ez kicsit túlzás lenne. Még nem neki való. Nyomkodta a gombokat ezerrel, ezt a részét élvezte, de a következmények nem érdekelték. Pedig sok érdekes dolog volt.
Amikor visszamentünk, akkor ez volt a téma, hogy hogyan lehet a gyerekeknek minél többet tanítani, számukra érdekes módon a környezetről. Délután pedig újabb példákon dolgozhattunk együtt. Lufirakéta, virágok megfigyelése, gyurmából állatok testrészeinek formázása, mi történik, ha a sütőporra ecetet öntünk, élő bogarakat nézhettünk nagyítóval, megnéztük, hogy mit csinál a mazsola, ha szénsavas vízbe dobjuk, stb.
Ez a rész már jobban tetszett Szofinak is. :)
Anyum a gőztisztítóval együtt elküldött egy nagyon hasznos könyvet. A címe Játékház. Ez egy képes olvasókönyv. Egyszerű és zseniális, azaz egyszerűen zseniális. :D
Ok, mellettem nem egyszerű az élet, kicsit maximalista vagyok. :) De Gréti 1 hét alatt megtanult összeolvasni a nulláról. Egyenlőre főként 2-4, max 6 betűs szavakat olvas össze és egyenlőre betűzi mielőtt egybeolvassa. Nagyon büszke vagyok rá. Nekem állítólag nagyon nehezen ment az olvasás megtanulása, de szerencsére ő sokkal ügyesebb, mint én.
Egy új szerzemény is elősegíti a tanulásukat. Pénteken a suliban volt egy jótékonysági vásár. A szülők vihettek be kinőtt ruhákat, már nem használt játékokat, könyveket és persze sütiket. Ezeket adták el. A befolyt összeg a sulié lett.
Én nem akartam semmit venni, mert pénz szinte sosincs nálam. Mindig kártyával vásárolok. Mivel senkinek sem alkalmas arra a szája, hogy lehúzzam rajta a kártyát, ezért nem szoktam a vásárokat erőltetni. (Eladnivalónk se volt, hisz szinte minden otthon maradt.)
De Nicky, kijött elém, hogy menjek be, mert hozott egy játékot, amit meg kell vennem a lányoknak. Gréti meg azért bőgött, hogy legalább egy sütit vegyünk.
Volt nálam kb. 2 font apróban. Ok, menjünk, nézzük mi van ennyiért. Szofi kapott egy sütit 20 peniért. Mire beértünk, Gréti elfeledte a sütiigényét, helyette egy pici füzetet választott. Ugyan volt beleírva, de neki annyira tetszett, mivel Hello Kittys volt, hogy meg kellett venni neki 20 peniért. :) És még maradt pénz. :) És a játék még ott várt, csak ránk. :D
És ekkor az összes ismerős elkezdett győzködni, hogy az kell nekünk. Na jó, megvettem. Újkori ára 40-50 font között van állítólag. Én 1 fontot fizettem érte. Tökéletes állapotban van, minden része megvan, sérülésmentes.
Itthon nem volt időm vele szórakozni, meg elem sem volt itthon (tudtommal), mondtam a lányoknak, hogy várják meg az apjukat, majd ő megoldja. Még szerencse, hogy pénteken volt a vásár, mert így csak másnapig kellett várniuk rá. Ezen a héten végig Németországban volt.
Reggel Krisz összerakta nekik. Azóta ezen csüngenek. Zseniális! Fantasztikus! Semmi sem ugrál a képernyőn, de színes, beszél és mindenfélét tanít. Írni, olvasni, számolni, számokat, betűket. Amit csak el lehet képzelni. Van egy tábla része, így számítógép nélkül, mondjuk autózás közben is lehet használni. Ha van olyan feladatlap a CD-n, mi még nincs meg "kártya" formájában, akkor ki lehet nyomtatni, azt behelyezni a masinába és már újabb feladatsorral lett az ember gazdagabb. Szóval ez egy jó vásár volt. Itt lehet megnézni a kütyüt. :)
Természetesen ezért a programért sem kellett fizetni. Reggel jött értünk egy busz és vitt minket, majd hozott is. A belépőért sem kellett fizetnünk. Számomra ez még mindig nagyon fura.
Mondanám, hogy Szofi élvezte, de ez kicsit túlzás lenne. Még nem neki való. Nyomkodta a gombokat ezerrel, ezt a részét élvezte, de a következmények nem érdekelték. Pedig sok érdekes dolog volt.
Amikor visszamentünk, akkor ez volt a téma, hogy hogyan lehet a gyerekeknek minél többet tanítani, számukra érdekes módon a környezetről. Délután pedig újabb példákon dolgozhattunk együtt. Lufirakéta, virágok megfigyelése, gyurmából állatok testrészeinek formázása, mi történik, ha a sütőporra ecetet öntünk, élő bogarakat nézhettünk nagyítóval, megnéztük, hogy mit csinál a mazsola, ha szénsavas vízbe dobjuk, stb.
Ez a rész már jobban tetszett Szofinak is. :)
Anyum a gőztisztítóval együtt elküldött egy nagyon hasznos könyvet. A címe Játékház. Ez egy képes olvasókönyv. Egyszerű és zseniális, azaz egyszerűen zseniális. :D
Ok, mellettem nem egyszerű az élet, kicsit maximalista vagyok. :) De Gréti 1 hét alatt megtanult összeolvasni a nulláról. Egyenlőre főként 2-4, max 6 betűs szavakat olvas össze és egyenlőre betűzi mielőtt egybeolvassa. Nagyon büszke vagyok rá. Nekem állítólag nagyon nehezen ment az olvasás megtanulása, de szerencsére ő sokkal ügyesebb, mint én.
Egy új szerzemény is elősegíti a tanulásukat. Pénteken a suliban volt egy jótékonysági vásár. A szülők vihettek be kinőtt ruhákat, már nem használt játékokat, könyveket és persze sütiket. Ezeket adták el. A befolyt összeg a sulié lett.
Én nem akartam semmit venni, mert pénz szinte sosincs nálam. Mindig kártyával vásárolok. Mivel senkinek sem alkalmas arra a szája, hogy lehúzzam rajta a kártyát, ezért nem szoktam a vásárokat erőltetni. (Eladnivalónk se volt, hisz szinte minden otthon maradt.)
De Nicky, kijött elém, hogy menjek be, mert hozott egy játékot, amit meg kell vennem a lányoknak. Gréti meg azért bőgött, hogy legalább egy sütit vegyünk.
Volt nálam kb. 2 font apróban. Ok, menjünk, nézzük mi van ennyiért. Szofi kapott egy sütit 20 peniért. Mire beértünk, Gréti elfeledte a sütiigényét, helyette egy pici füzetet választott. Ugyan volt beleírva, de neki annyira tetszett, mivel Hello Kittys volt, hogy meg kellett venni neki 20 peniért. :) És még maradt pénz. :) És a játék még ott várt, csak ránk. :D
És ekkor az összes ismerős elkezdett győzködni, hogy az kell nekünk. Na jó, megvettem. Újkori ára 40-50 font között van állítólag. Én 1 fontot fizettem érte. Tökéletes állapotban van, minden része megvan, sérülésmentes.
Itthon nem volt időm vele szórakozni, meg elem sem volt itthon (tudtommal), mondtam a lányoknak, hogy várják meg az apjukat, majd ő megoldja. Még szerencse, hogy pénteken volt a vásár, mert így csak másnapig kellett várniuk rá. Ezen a héten végig Németországban volt.
Reggel Krisz összerakta nekik. Azóta ezen csüngenek. Zseniális! Fantasztikus! Semmi sem ugrál a képernyőn, de színes, beszél és mindenfélét tanít. Írni, olvasni, számolni, számokat, betűket. Amit csak el lehet képzelni. Van egy tábla része, így számítógép nélkül, mondjuk autózás közben is lehet használni. Ha van olyan feladatlap a CD-n, mi még nincs meg "kártya" formájában, akkor ki lehet nyomtatni, azt behelyezni a masinába és már újabb feladatsorral lett az ember gazdagabb. Szóval ez egy jó vásár volt. Itt lehet megnézni a kütyüt. :)
2011. május 29., vasárnap
Open Learning Center
Ezen a héten is voltunk opin centerben. Szofi így hívja.:)
Most sokkal jobban élveztem. Most először arról beszélgettünk egy újabb oktatóval, hogy ki hány gyereket nevel és milyen problémákkal szembesül. Ezen problémák megoldásához próbált ötleteket adni, illetve mindenki ötletelhetett. Utána a betűk tanulásához, írásához, a finom motorika fejlesztéséhez adtak pár tanácsot.
Szofi simán lent maradt a többiekkel. Megkérdezte, hogy kávézni megyek-e. Mondtam, hogy igen. (Fent kávézhatunk, teázhatunk is a szünetekben.) Mondta, hogy rendben és ment játszani a többiekkel. Ennek nagyon örültem.
Hogy miért nem frusztráltam most magam? Két okból. Kiderült, hogy akikkel Szofi egy osztályba jár, ők mind elmúltak már 4 évesek, van aki inkább 5-höz van közel. Ebben a korban 1-2 hónap is rengeteget számít.
Másrészről, ugyan Grétivel a saját módszereimmel is szépen haladunk, de mindig lehet újat tanulni.
Amikor együtt voltunk, akkor száraz és nedves homokba, borotvahabba kellett írniuk betűket, mágnestáblán kellett kirakni a nevüket és egyéb más módszerekkel kellett/lehetett próbálkozniuk.
Szofi nagyon élvezte. Utána az Old Macdonald című dalt halandzsázta, amit ott tanultak. :)
Most sokkal jobban élveztem. Most először arról beszélgettünk egy újabb oktatóval, hogy ki hány gyereket nevel és milyen problémákkal szembesül. Ezen problémák megoldásához próbált ötleteket adni, illetve mindenki ötletelhetett. Utána a betűk tanulásához, írásához, a finom motorika fejlesztéséhez adtak pár tanácsot.
Szofi simán lent maradt a többiekkel. Megkérdezte, hogy kávézni megyek-e. Mondtam, hogy igen. (Fent kávézhatunk, teázhatunk is a szünetekben.) Mondta, hogy rendben és ment játszani a többiekkel. Ennek nagyon örültem.
Hogy miért nem frusztráltam most magam? Két okból. Kiderült, hogy akikkel Szofi egy osztályba jár, ők mind elmúltak már 4 évesek, van aki inkább 5-höz van közel. Ebben a korban 1-2 hónap is rengeteget számít.
Másrészről, ugyan Grétivel a saját módszereimmel is szépen haladunk, de mindig lehet újat tanulni.
Amikor együtt voltunk, akkor száraz és nedves homokba, borotvahabba kellett írniuk betűket, mágnestáblán kellett kirakni a nevüket és egyéb más módszerekkel kellett/lehetett próbálkozniuk.
Szofi nagyon élvezte. Utána az Old Macdonald című dalt halandzsázta, amit ott tanultak. :)
2011. május 15., vasárnap
Open Learning Center
Még a múlt héten a sulinál járt két nő és érdeklődtek, hogy kit érdekel az Open Learning Center. Pár szóban elmondták, hogy oda gyerekestől lehet menni és arról lehet tanulni, hogy hogyan lehet elősegíteni, támogatni gyerekeink tanulását.
Gondoltam, próbáljuk ki.
Csütörtökön elvittük Grétit suliba, de Szofit nem hagytam ott. Ő jött velem a másik suliba. Az elején együtt voltunk, együtt csináltunk feladatokat. Nem kell semmi hajmeresztőre gondolni. Le kellett rajzolni a családot, barátokat, papírtányérból arcot kellett készíteni, gyurmával ki kellett egészíteni előre nyomtatott arcokat. És persze nem szépségverseny volt. A saját szintjükön kellett megvalósítani. Ezt sok szülő szerintem nem értette, mert ők is besegítettek. Én legalábbis nem szoktam belenyúlni abba, amit ők csinálnak. Az az ő művük, mindig a koruknak megfelelő szinten.
Volt közös foglalkozás az udvaron, majd a gyerekek elmentek tízóraizni, mi felnőttek pedig külön vonultunk egy másik terembe.
Ott mindenki kapott saját lefűzős dossziét, papírokat, amire lehetett jegyzetelni.
Majd a kurzus vezető felvezette az első pontot: "Vajon mit fogok most kérni tőletek? Igen, jól gondoltátok, egy újabb kérdőívet kell kitölteni." :D
Ennél a pontnál felkacagtam, mert ez az ország a kérdőívekről szól. :)
Majd elmondta, hogy mi lesz a tanmenet és hogy a végén lehet vizsgázni. Én meg nagy szemekkel néztem, hogy vizsgázni? Miből, miért? Előző nap ugyan olvastam Marcsi bejegyzését, de én nem egy matek kurzusra jelentkeztem, ez nem erről szól. Akkor nem okoskodtam bele, csak később kérdeztem meg, hogy milyen vizsgát emlegetett.http://www.blogger.com/img/blank.gif
Hát igen. Matekból és angolból lehet vizsgázni. Mármint kvázi érettségizni. Amikor megkérdeztem, hogy ez mire jó, akkor azt a választ kaptam, hogy ha valaki el akar helyezkedni, akkor a munkáltatók szeretik, ha valakinek van ilyenje.
Előző nap 3 perc alatt megcsináltam a Marcsi által feltett feladatokat. Aztán rákerestem egy feladatsorra és azt is gond nélkül ledaráltam. Most kértem, hogy küldjenek linkeket, ahol feladatsorok vannak, kíváncsi vagyok. Ok, egyenlőre csak a matekba néztem bele. De időnként itt hüledeztem. A kérdések között olyan is volt, hogy jelöljük meg, hogy mely számok negatívak és melyek pozitívak. Vagy hány fokot mutat a hőmérő. És egyéb ehhez hasonló érdekes kérdések is voltak.
Ok, szigorlatoztam is matekból, de az nem tegnap volt. :)
De ha bármi is ezen múlik, akkor legyen, vizsgázok. :) Gyanítom, angolból jobban fel kell szívnom magam (legalábbis az önbizalmam). Igaz, olyan feladatsort még nem néztem, csináltam.
Visszatérve az OLC, érdekes dolgokra hívták fel a figyelmünk, melyek lehet, hogy ott csücsülnek a tudatunkban, de nem veszünk róluk tudomást. Például olyasmire gondolok, hogy mindenki máshogy tanul. Van, akinek látnia kell, van, akinek hallani és van, akinek cselekvéshez kötődik a tanulás folyamata. Ez a gyerekekre is igaz. Ha megfigyeljük, hogy a saját gyerekünk hogy tanul a legkönnyebben, akkor sokat segíthetünk neki, ha olyan módszereket alkalmazunk, amik az általa egyszerűbbnek talált módozatot támogatják.
Később újra együtt voltunk a gyerekekkel. Együtt ebédeltünk velük. Mindenki azt, amit hozott. Ez az egy nem volt benne. (De ha valaki nem tudott kocsival menni és máshogy nehezen jutott volna oda, akkor kifizették mondjuk a taxi díját, ha jól tudom.)
Érdekes élmény volt. Az elkövetkező termben minden héten lesz ilyen csütörtökönként. Remélem, Szofinak is és nekem is előnyömre válik.
Gondoltam, próbáljuk ki.
Csütörtökön elvittük Grétit suliba, de Szofit nem hagytam ott. Ő jött velem a másik suliba. Az elején együtt voltunk, együtt csináltunk feladatokat. Nem kell semmi hajmeresztőre gondolni. Le kellett rajzolni a családot, barátokat, papírtányérból arcot kellett készíteni, gyurmával ki kellett egészíteni előre nyomtatott arcokat. És persze nem szépségverseny volt. A saját szintjükön kellett megvalósítani. Ezt sok szülő szerintem nem értette, mert ők is besegítettek. Én legalábbis nem szoktam belenyúlni abba, amit ők csinálnak. Az az ő művük, mindig a koruknak megfelelő szinten.
Volt közös foglalkozás az udvaron, majd a gyerekek elmentek tízóraizni, mi felnőttek pedig külön vonultunk egy másik terembe.
Ott mindenki kapott saját lefűzős dossziét, papírokat, amire lehetett jegyzetelni.
Majd a kurzus vezető felvezette az első pontot: "Vajon mit fogok most kérni tőletek? Igen, jól gondoltátok, egy újabb kérdőívet kell kitölteni." :D
Ennél a pontnál felkacagtam, mert ez az ország a kérdőívekről szól. :)
Majd elmondta, hogy mi lesz a tanmenet és hogy a végén lehet vizsgázni. Én meg nagy szemekkel néztem, hogy vizsgázni? Miből, miért? Előző nap ugyan olvastam Marcsi bejegyzését, de én nem egy matek kurzusra jelentkeztem, ez nem erről szól. Akkor nem okoskodtam bele, csak később kérdeztem meg, hogy milyen vizsgát emlegetett.http://www.blogger.com/img/blank.gif
Hát igen. Matekból és angolból lehet vizsgázni. Mármint kvázi érettségizni. Amikor megkérdeztem, hogy ez mire jó, akkor azt a választ kaptam, hogy ha valaki el akar helyezkedni, akkor a munkáltatók szeretik, ha valakinek van ilyenje.
Előző nap 3 perc alatt megcsináltam a Marcsi által feltett feladatokat. Aztán rákerestem egy feladatsorra és azt is gond nélkül ledaráltam. Most kértem, hogy küldjenek linkeket, ahol feladatsorok vannak, kíváncsi vagyok. Ok, egyenlőre csak a matekba néztem bele. De időnként itt hüledeztem. A kérdések között olyan is volt, hogy jelöljük meg, hogy mely számok negatívak és melyek pozitívak. Vagy hány fokot mutat a hőmérő. És egyéb ehhez hasonló érdekes kérdések is voltak.
Ok, szigorlatoztam is matekból, de az nem tegnap volt. :)
De ha bármi is ezen múlik, akkor legyen, vizsgázok. :) Gyanítom, angolból jobban fel kell szívnom magam (legalábbis az önbizalmam). Igaz, olyan feladatsort még nem néztem, csináltam.
Visszatérve az OLC, érdekes dolgokra hívták fel a figyelmünk, melyek lehet, hogy ott csücsülnek a tudatunkban, de nem veszünk róluk tudomást. Például olyasmire gondolok, hogy mindenki máshogy tanul. Van, akinek látnia kell, van, akinek hallani és van, akinek cselekvéshez kötődik a tanulás folyamata. Ez a gyerekekre is igaz. Ha megfigyeljük, hogy a saját gyerekünk hogy tanul a legkönnyebben, akkor sokat segíthetünk neki, ha olyan módszereket alkalmazunk, amik az általa egyszerűbbnek talált módozatot támogatják.
Később újra együtt voltunk a gyerekekkel. Együtt ebédeltünk velük. Mindenki azt, amit hozott. Ez az egy nem volt benne. (De ha valaki nem tudott kocsival menni és máshogy nehezen jutott volna oda, akkor kifizették mondjuk a taxi díját, ha jól tudom.)
Érdekes élmény volt. Az elkövetkező termben minden héten lesz ilyen csütörtökönként. Remélem, Szofinak is és nekem is előnyömre válik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)