Dohogok

Tudom, ismét rég nem írtam és nem is ilyen negatív bejegyzéssel szándékoztam újra visszatérni, de ...

De mostanában több helyen is azt olvastam, többen is azzal jöttek, hogy az olimpikonjaink mi a szöszért kapnak annyi pénzt, amennyit.

De ha ez nem lenne elég, amit a magyar média egy része művelt, az is szégyenteljes volt. Ahelyett, hogy biztatták és dicsérték volna sportolóinkat, nem egy és nem két alkalommal csak szapulni tudták. Ettől erősen füstölt az agyam. És sanda gyanúm, hogy nem futottam bele minden ilyen jellegű hírbe.

Egy ismerősnek kicsit hosszabban megfogalmaztam a véleményem a pénzkérdést illetően, azt írom most ide.

Ez a gond a magyarokkal. Egymás zsebében turkálnak. De amikor azt kellene megnézni, hogy adott pénz mögött mennyi munka és feláldozás van, na arra senki sem kíváncsi. Ezek a sportolók többségükben kicsi koruk óta kora hajnalban kelnek, hogy mehessenek edzeni. Akkor, amikor más csak a másik oldalára fordul. Aztán elmegy suliba, próbál nem elaludni, majd utána ismét edzésre megy. Télen, nyáron, tavasszal, ősszel. Mindig. Nekik szünet se sok adódik, hisz edzeni kell.

Élsport mellett rendes munkát csak kevesen tudnak végezni. Jövedelmük, mint sportoló, nem túl sok. Pláne ha ahhoz viszonyítjuk, hogy 1-1 világversenyen az egész országot képviselik. Persze, vannak, akik külföldön tudnak csapatsportokban szerepelni és jól megy nekik, de ők azért is megdolgoznak. Másrészről nem mindenkinek adódik ez a lehetőség.

A magyar focisták lényegesen többet keresnek, és lényegesen kevesebbet mutatnak fel. Az senkinek nem fáj. De akik tényleg letesznek valamit az asztalra, azoktól sajnálják.

A magyar sportlétesítmények sokasága egy rakás trágyadomb. Nekik az a munkahelyük. Ezt se irigyli tőlük senki, érdekes módon. Ha nem nyernek világversenyen, ezeket az összegeket se kapják meg értelemszerűen. Ráadásul akkor még kárognak is sokan a sikertelenségükön. Pedig akkor is ott van mögöttük a sok-sok évnyi kemény munka, kitartás, feláldozás.

A kép akkor lenne teljes, ha megnéznénk, hogy más országokban mennyit kapnak csak azért, mert sportolnak. Nem csak azt kellene megnézni, hogy mennyit kapnak egy világverseny után. De a szponzorok léte és fizetési képessége/hajlandósága se elhanyagolható szempont. De az sem, hogy ők maguk mennyit fizetnek, hogy sportolhassanak. Mert ilyen is van.

Sok tényező játszik közre, amit nem látunk, ami nem érdekel, amit nem akarunk látni. De ezek mind módosíthatják a véleményünket.

Hasonlóan ahhoz, amikor az olimpiai éremtáblázatot ország népesség, olimpiai csapat létszám vagy épp GDP arányosan nézzük. Más és más helyezést lehet elérni. És akkor nem említem a dopping iparág/doppingszerek és módszerek megfizetési képességének arányát, ami szintén befolyásoló tényező lehet...

Szerintem meg lehet próbálni utánuk csinálni. Aztán utána lehet véleményt formálni, hogy mi sok és mi nem.

Ünnepi bolti kínálat

Itt is, mint Magyarországon is, a boltok bejáratához legközelebb levő polcsoron helyezik el a közelgő alkalmakhoz tartozó árúk jelentős részét.

Az elmúlt időszakban egyszerre 2-3-4 témájú termékek is képviseltették magukat. Egyszerre futott a Valentin nap, a húsvét, a pancake day (bár ezt nem vitték túlzásba) és az olimpia kínálata. A Valentin nap után jött a Valentin napi kínálat olcsóbban történő kisöprése. Mikor az megvolt, akkor erősebben belehúztak a húsvéti előkészületekbe. Az olimpiai termékek (bögrék, plüssök, tollak, kulcstartók, pénztárcák, ceruzák, frizbik, stb.) továbbra is ugyanakkora helyet foglalnak el a polcokon. És immáron az anyák napi kínálat is a polcokra került, hisz már az is szinte a nyakunkon van a maga március 18-as dátumával. Bár addig még lesz pár ünnep ezen oldal tanulsága szerint. :D

A fenti képet egy Sainsbury's-ben készítettem, mert főként oda járok vásárolni. (Meg Lidlbe és Aldiba, de ők kicsit máshogy pakolnak. :) ) A Tesco, Waitrose nem tudom, hogy készül-e már az olimpiára.