Volt karácsony is :)

Lassan egy hónapja elmúlt.

Apósom meghalt október végén, így Krisz anyukája eljött és velünk töltötte a karácsonyt és a szilvesztert is. Majdnem három hétig volt itt. (Nem röhög! :D) Túléltük!!!! Voltak ugyan ütős pillanatok, de olyankor számoltunk párat magunkban és igyekeztünk tovább lépni.

Én akkor akadtam ki, amikor ajándékbontásnál megkérdezte a lányoktól, hogy mikor nyitják már ki az általa vásárolt ajándékot ... Ettől totál keresztbe állt a szemünk. Gréti igyekezett menteni a helyzetet, közölte, hogy ezt a Jézuska hozta. Azt hiszem megértette, hogy Szofinak még nagyon fontos a Mikulás és a Jézuska képe.

Gréti már erősen sejti, hogy a Mikulás és a Jézuska nem hoz semmit, csupán megtestesíti a szeretetet. Kérés nélkül titokban, saját kezűleg csinált nekünk karácsonyi lapokat és mikor kibontottuk, akkor azt mondta, hogy az ő kicsi Jézuskája hozta.

Egyébként azt hiszem, nagyon szeretne még bennük hinni, de egyre nehezebb meggyőzni őt, illetve magát a dologról. Egy kedves itteni baráti pár tudtán kívül segített ebben kicsit. Lehetett testre szabott levelet igényelni a gyerekek számára a Mikulástól. A Mikulás még a gyerekek barátainak a nevét is tudta és életkoruknak megfelelő levélkét írt nekik mindenféle érdekes "ténnyel". :) A levelet a posta szállította ki, így teljesen hihető volt.

A fát idén is december elején díszítettük egyébként, mint ahogy itt szokás. De nekem idén valahogy nem volt hozzá hangulatom. Akkor még nem. Így Gréti, Szofi és Krisz állították és díszítették fel. Mielőtt Krisz feltetette az égősort, leellenőrizte. Működött! Miért ne működött volna, tavaly vettük.

De ha nekem rossz hangulatom van, akkor szinte tuti, hogy vmi tönkremegy... :) Amikor kész lettek, kinyiffant. Égősor leszed, majd kukásít. Felrakott helyette 2 másikat. Azokat is ellenőrizte, működtek. De csak addig, amíg fel nem kerültek a fára. :D Ez maradt fent karácsony utánig.

Karácsony után fél áron vettünk egy csomó karácsonyi dekorcuccot. Persze 2 új égősort is. Krisz ott hezitált, hogy melyik legyen. Az egyik 200 db-os volt és x font, a másik 240 db-os és x+5 font kb. Fél órán át rágódott, hogy melyik legyen. Engem is megkérdezett, de a lényeget nem említette. A lényegre számomra csak otthon derült fény, amikor feltette az új égősort a fára. Nincs rajta NEM villogó üzemmód! Áááááááááááááááááááááá :D Még jó, hogy nem zenél!!! :)

24-én a szomszédaink jöttek át ebédre és délutánra is maradtak, majd 25-én ismét velük töltöttük a nap nagyobbik részét. Jajj milyen fincsiket és egészségeseket ettünk! :)

Ráadásul Gréti szülinapját és a szilveszter egy részét is velük ünnepeltük. Igaz, náluk csak a kora esti órákig voltunk, mert a magyar barátainkhoz is meg lettünk híva, ahol újabb magyar családokkal futottunk össze. :)

A karácsonyi képek itt bújtak el.

Azt hiszem, jövőre majd azt mondjuk majd a lányoknak, hogy az ajcsikat az Amazon hozta. Sokkal hihetőbb lesz, mint a Jézuska, hisz minden dobozon ez szerepel. :D

Szofi 5. szülinapja

Ez a nap is eljött. :)

Már hetek, sőt inkább hónapok óta azt hallgattam nap, mint nap, hogy "még hány nap van a szülinapomig?". Ez a kérdés Szofiból szakadt ki persze. Grétit se hagyta nyugodni a dolog, ő meg mindig azt kérdezte, hogy "hány nap van Szofi szülinapjáig".

Nos, ma volt a nagy nap.

A művésznő, aki simán előadja a hattyú halálát bármely pillanatban, mindent megkapott, amire vágyott.

Hogy mire vágyott? Szinte semmire. Amire mégis, azt Gréti adta a szájába. :) Hmmm, ez úgy hangzik, hogy semmit sem kapott. :D

De.:) Tegnap voltunk a Shrek című musicalt megnézni Londonban a Theatre Royalban (ami Andrew Lloyd Webber tulajdonában álló, védelem alatt álló épületben) került megrendezésre. A show eszméletlen jó volt! Ahogy Gréti fogalmazott, "viccesebb és jobb volt, mint a TV-ben". Zseniálisan oldották meg az átmeneteket, az előadást időnként interaktívvá tették a nézők számára, technikailag, látványilag is szuper volt.

A lányok utána kérhettek valami relikviát a boltból (ami nem sűrűn fordul elő). Szofi egy hajpántot és egy pólót kért, Gréti egy foglalkoztató füzetet.

Ezek tették ki az ajándék egy részét.

Szofi igazából 2 dolgot említett 1x-1x (szó szerint ennyiszer). Az egy kártyakészítő szett és egy epres torta volt. Persze, megkapta ezeket az óriási dolgokat és még pár apróságot is. Sőt, idén először Gréti is vett neki pár dolgot, aminek nagyon örült. Gréti nagyon jól eltalálta, hogy mivel tud számára örömet szerezni. És mindezt 4 fontból tette. :)

A tortát én raktam össze neki. Cukormentes, liszt mentes, tejmentes nyami lett az eredmény. Alig tudtuk megállni, hogy ne együk meg az egészet egyben. :)

Hogy mit tanult az elmúlt 1 év alatt? Írni, olvasni, számolni, biciklizni és úszni, és persze angolul. Na meg még biztos 1001 dolgot, de ezek az igazán kiemelkedők.

Először csak akkor sikerült kicsit úsznia, amikor anyumékkal sátorozott. De sehol máshol nem ment neki. Ekkor megállapította, hogy ő csak Magyarországon tud úszni. De addig küzdött, amíg Spanyolországban is sikerrel járt. Most még Angliában is gyakorolnia kell kicsit, mert itt még nem nagyon megy neki. :)

A kétkerekű biciklizés ízére kb. 2 hete jött rá. Olyan édes, amilyen büszkén tekeri. :)

Ami ráadás és fejlődés: tud aludni és velünk van. Ez pedig olyan jó!

Boldog szülinapot Szofi! :)

Pár kép a szülinapról itt lelhető.

Ünnepi bolti kínálat

Itt is, mint Magyarországon is, a boltok bejáratához legközelebb levő polcsoron helyezik el a közelgő alkalmakhoz tartozó árúk jelentős részét.

Az elmúlt időszakban egyszerre 2-3-4 témájú termékek is képviseltették magukat. Egyszerre futott a Valentin nap, a húsvét, a pancake day (bár ezt nem vitték túlzásba) és az olimpia kínálata. A Valentin nap után jött a Valentin napi kínálat olcsóbban történő kisöprése. Mikor az megvolt, akkor erősebben belehúztak a húsvéti előkészületekbe. Az olimpiai termékek (bögrék, plüssök, tollak, kulcstartók, pénztárcák, ceruzák, frizbik, stb.) továbbra is ugyanakkora helyet foglalnak el a polcokon. És immáron az anyák napi kínálat is a polcokra került, hisz már az is szinte a nyakunkon van a maga március 18-as dátumával. Bár addig még lesz pár ünnep ezen oldal tanulsága szerint. :D

A fenti képet egy Sainsbury's-ben készítettem, mert főként oda járok vásárolni. (Meg Lidlbe és Aldiba, de ők kicsit máshogy pakolnak. :) ) A Tesco, Waitrose nem tudom, hogy készül-e már az olimpiára.

Egymásra gondolás napja

Mondtam, hogy az ünnepekből nehéz kifogyni. ;)

Mert ez is egy ünnep, mely február 22-re esik: World Thinking Day.

Gondolkodtam, hogy minek fordítsam. Nekem a "thinking" szó inkább gondolkodást jelentene elsőre, de persze ettől több jelentéssel bír. A lényeg, hogy a Girl Guiding és Scouting szövetség tagjai akárhol is vannak a világban, egymásra gondolnak.

Miért február 22.? Persze, hasraütés szerűen is kitalálhatták volna a dátumot, de ez az alapító születésnapjának időpontja. Először fiúk számára hozta létre a cserkész közösséget, majd cirka 2 évvel később (időpontok itt-ott eltérést mutatnak) a lányok kérésére, lányoknak is útjára indította a mozgalmat, melyet sokáig feleségével együtt vezetett.

Az iskolából már hét elején kaptunk egy e-mailt, hogy a mai napon a szövetség tagjai mehetnek a Guiding/Scouting egyenruhájukban is az iskolai egyenruha helyett.

Ettől Gréta felettébb boldog volt, hisz nagyon büszkén viseli brownie ruháját. (Szerencsére Szofi nem kezdett szerenádot, mert neki iskolai egyenruhában kellett mennie. :))

A magyar csapat itt érhető el, ha valakit érdekel ez a fajta tevékenység.

Palacsinta nap

Tegnap, azaz kedden ünnepnap volt. Mert az ünneplésre szinte mindig van ok. :) Ettől lesznek kicsit színesebbek a napok és a boltok polcai. Ráadásul, mint minden újszülöttnek (más országba költözőnek), van mit tanulni az új ország szokásairól, hagyományairól.

Idén február 21-re esett húshagyó kedd, amit itt Shrove Tuesday-nek neveznek a szótár szerint (igaz a shrove önmagában gyóntatást jelent a szótár szerint). Ettől sokan nem kapnák fel a fejüket, mert sajnos vagy nem sajnos (nézőpont kérdése), egyes szokások, hagyományok, ünnepek kikopnak az életünkből. Speciel nekem ez a húshagyó kedd sem mond sokat.

No, nem mintha a palacsinta nap sokat mondana (Pancake Day), de mennyivel jobban hangzik! Nem valamit elhagyok (húst, ráadásul huzamosabb időre), hanem kapok valamit (ha csinálok): palacsintát. :D

De miért lett a neve palacsinta nap? Ezen oldal szerint (ami szerintem mindig zseniális angol tananyagokat tartalmaz gyerekek számára és számomra is) azért ez a neve, mert a böjt alatt (angolul lent), amikor egy csomó mindenról le kell(ene) mondanunk, még előtte nap megtömhetjük bendőnket olyan finomsággal, mint a palacsinta, amiben az oldal tanulsága szerint jó zsíros, van benne vaj és tojás is. (Én ezek szerint light palacsintát szoktam előállítani. :D) Ezek pedig tiltott dolgok a böjt alatt.

Én már hétfőn lesütöttem egy jelentős mennyiségű palacsintát, amit azóta is eszünk és még fogunk is legalább 1 napig. :) De ha egyszer olyan finom. Még a lányok se tiltakoznak, hogy "mé' kell má' megint ugyanazt ennünk".

Még egy gondolat. Tényleg érdekes dolog ez az elnevezés. Tiszta marketing. Mert hogy hangzik már az, hogy böjt, ami kvázi megvonást is jelenthetne és csak azok számára jelent valamit, akik vallásosak, plusz még gyakorolják is a vallásukat.

A palacsinta nap ugyanazt fedi, de mégis más képzet társul hozzá. A palacsintáról (jelen világunkban) nem a megvonás jutna eszembe. Ráadásul így már (valószínűleg) sokkal többen meg is ünneplik. Plusz, a boltoknak is extra bevételt eredményezhet, mivel több palacsintakeveréket és belevalót tudnak eladni. Igen, palacsintakeveréket, mert az egyszerűbb, mint otthon bekeverni. :)

Én azért maradok a saját, palacsinta light változatomnál.

Burns Night

Szombaton ünnepelték a Burns Night-ot errefelé az emberek. Ugyan ez egy skót ünnepség, melyet Robert Burns skót költő emlékére tartanak, de errefelé is megünneplik. Sanda gyanúm, hogy mindenfelé az országban. Mert ahogy fogalmaznak: csak egy újabb lehetőség a bulizásra, ünneplésre, evésre és ivásra. :D

Aznap, aki úgy igazán belelendül az ünneplésbe, haggist eszik. Ez egy birka belsőségekből álló kaja (szív, máj, tüdő), amit a birka gyomrába töltenek. Szerintem ez olyasmi lehet, mint nálunk a disznósajt. Csak darálva vannak a hozzávalók és nem felvágva.

Egy család meghívott minket, ahol az apuka skót, de nálunk mindenki lázasan feküdt egész hétvégén. Na jó, én lázas nem voltam, de a két lábam kegyetlenül fájt.

Gréti 7. szülinap - szilveszter

Nálunk ez a két ünnep összefonódott, mivel Gréti 7 évvel ezelőtt úgy döntött, hogy koraszülöttként szilveszterkor ismerkedik meg a kinti léttel.

Olyan pirinyó volt, csupán 2660 gramm. A papírjaira 50 centit írtak, de az 50-es ruhák nagyok voltak rá. :)

Emlékszem, az orra rossz helyen volt, teljesen el volt csúszva az egyik irányba. Egyik lábujja ránőtt a másikra és a füle olyan volt, mintha papírból lenne. Mindig ki kellett hajtogatni, mert amint ráfeküdt összegyűrődött.

Ehhez képest egész kikupálódott. :D

Tavaly óta nem nőtt olyan eszméletlen sokat. 132 cm körül van, 8-9 évesekre való ruhákat hord. A súlyát nem tudom, de kíváncsi lennék rá. :D

Tegnap, az eredeti tervek szerint barátokkal töltöttük volna a szilveszter és ünnepeltük volna Gréti szülinapját, de egyikük megbetegedett, így csak annyira jöttek át, hogy felköszöntsék Grétit és már mentek is haza.

De előtte még tortáztunk. Gréti nagyon örült neki, nagyon tetszett neki. :) Mivel a barátainknál a férj szakács, azért meg tudtam tőle kérdezni, hogy a csudába kéne csinálnom a tésztát, hogy ne legyen domború a teteje. No, majd legközelebb már tudni fogom, mostanra pedig bőven jó volt így domborúan is. :)

Utána csendben telt az este. Megvártuk az éjfélt, koccintottunk a lányokkal is, majd mindenki elment aludni. Kivéve engem, mert én még olvastam egy kicsit.

Képeket ide tettem fel.

Boldog szülinapot Gréti!

Boldog új évet mindenkinek! :)

Karácsony ...

... elrepült ... :D

Legyek kicsit bővel?! Gyorsan elrepült. Anélkül, hogy karácsonyi hangulatom lett volna akárcsak 1 percre is.

Jövőre szerintem nem fogjuk a fát ennyivel előbb felállítani. Így számomra csak egy porfogó volt a lakásban tartalom nélkül. Már le is szedtük 30-án.

Szinte mindent előre elkészítettem, hogy 24-én már semmivel se kelljen küzdenem.

Pontyot Magyarországról rendeltem. A halászléalapot napokkal korábban szálkamentesre előkészítettem. Csak fel kellett engedni, halszeleteket belefőzni és már lehetett is enni.

23-án reméltük, hogy a lányok korán ágyba mennek, és nyugiban becsomagolhatok mindent. Mert ezt az egyet a végére hagytam. De Szofi nem egészen úgy képzelte el a dolgokat, mint én. Elaludt délután. Pedig nem szokott. Így éjfélkor azt kellett neki mondanom, hogy Jézuska addig nem tudja behozni az ajándékot, amíg a gyerekek ébren vannak, menjen gyorsan aludni. Ez megtette a hatását, nagyon gyorsan elvonult. :)

Mi reggel szoktuk az ajándékozást megejteni, így reggel, mikor már mindenki elkészült, együtt lementünk, hogy megnézzük, kinek mit hozott Jézuska.

Miután mindenki kiörvendezte magát, én még gyorsan igyekeztem elvégezni az utolsó simításokat az ebéd-vacsi tekintetében. Mivel a szomszédaink csehek, és nagyon jó a kapcsolatunk és hasonlóak a szokásaik, és mert a karácsony arról szól számunkra, hogy azokkal legyünk, akiket kedvelünk, szeretünk és ha már a családunk, barátaink otthon maradt része nem lehetett velünk, ezért az itteni barátokkal töltöttük a karácsony délutánt.

Következő nap ők hívtak meg minket ebédre, illetve egy nagy társasjáték partira. Délutánra a lengyel barátainkhoz voltunk meginvitálva vacsorára. A gyerekek jót játszottak, mi jót beszélgettünk és kellemesen elfáradva estünk haza.

A boltok 24-én egész nap nyitva voltak. 25-én minden bezárt, de csak azért (szerintem - na jó csak vicc), hogy 26-án képesek legyenek elviselni a tömeget. Mert 26-án, a Boxing Day-en kinyitnak a boltok, és az emberek kissé veszett vásárlásba kezdenek. Senki sem szeretne kimaradni az akciós árakból. Abból pedig van bővel. Rengeteg mindent 50-70% kedvezménnyel árusítanak.

Az egyik legnépszerűbb bolt a Next. A bolt 26-án reggel 6-kor nyitott! Krisz is ki szerette volna próbálni az őrületet, így 6-kor már ott állt a sorban. Egy pár cipőt szeretett volna csak venni. De ez nem is annyira a cipőről szólt akkor, mint inkább a kíváncsiságról. Reggel 6-kor már nagyon hosszú sor állt a bolt előtt. Egyszerre be sem tudták engedni a népeket. Mikor Krisz kijött, akkor még hosszabb volt a sor.

Voltak emberek, akik nem próbáltak semmit, csak a bejáratnál kapott hatalmas neylonzacskókba söpörték bele számolatlanul a termékeket.

Lényeg, hogy Krisz kapott olyan cipőt, amilyet szeretett volna. Majd hazajött, visszafeküdt az ágyba és aludt még pár órát.

11 felé, amikor már mindenki útrakész volt, gondoltam nézzük meg, hogy mit hagytak a "fosztogatók" a boltból. Nagyon meglepődtünk, mert még egész sok dolog volt. Így én egy rahedli ruhát vehettem magamnak töredék áron, ami már nagyon ráfért a ruhatáramra.

Persze a többiek sem maradhattak ki, mindenki kapott 1-2 csinos darabot. :D

A két ünnep között leginkább pihentünk. Ennyit rég aludtam, húúú, szuper volt! :)

Aki kíváncsi a képekre, itt lehet megnézni.

Winter Wonderland és londoni fények

Vasárnap összeszedtük magunkat és elmentünk a londoni Winter Wonderlandbe. Kívülről nem nézett ki nagynak, de 3 óránkba került körbekóvályogni.

Volt ott minden, mint az OctoberFesten. Mert hogy szinte mindent onnan hozhattak át?! Legalábbis a német nyelvű feliratok mindenfelé és az emlékeim erről árulkodtak. :D

Egyetlen egy dologra ültünk fel, mert a lányok nagyon fel szerettek volna valamire ülni. Mivel Szofi nagyon megijed, ha egyedül kell felülnie valamire vagy Grétivel kettesben, ezért mi is felültünk velük. Viccesen mutathattunk a kisgyerekek között. :D

Szofi nagyon rossz formában volt a végén, nagyon fájtak a szemei szegénynek.

Miután kisétáltuk magunkat, az autó felé vettük az irányt. A kijáratnál már hosszú, tömör sorban álltak az emberek, bebocsátásra vártak. Amikor mi mentünk, akkor még simán be lehetett sétálni, nem volt sor. Szerencsére!! Mert olyan hideg volt, hogy én nem álltam volna ott sorban akkor sem, ha fizetnek érte. Csak 4-5 fok volt, de hideg szél fújt. Brrrrr...

A kocsit elsőre nem sikerült megtalálni. :D Hatalmas volt a mélygarázs, és hiába jegyeztük meg, hogy milyen betűn/számon állunk, sajnos rossz irányba indultunk el, http://www.blogger.com/img/blank.gifmert sötétben nem találtuk meg ugyanazt a lejáratot sem. :D De végül meglett.

Mivel mindenki elfáradt és átfagyott, ezért csak kocsival "sétáltunk" egyet az Oxford Streeten. Nagyon szépen feldíszítették az utcát és rengeteg ember hömpölygött mindenfelé.

Lehet, hogy karácsony előtt még egyszer elmegyünk, mert a Harrodsba is be szeretnék menni nézelődni. Bár a tömeg miatt lehet, hogy meggondolom magam, mert már a Wonderlandben levő tömeg is kissé megviselt.

A karácsonyi hangulatú londoni képekért katt ide.

Előkari

Szombaton az angol csapattal mentünk el egy kínai étterembe előkarácsonyozni.

Rengeteg féle kaját kóstoltunk és nagyon jól éreztük magunkat.

Szerencsénk volt, mert Krisz magyar kolléganője örömmel elvállalta, hogy vigyáz a lányokra, így el tudtunk menni.

Életemben először kipróbálhattam a Xmas crackert is. Az egész vicces volt. De egyenlőre nem fogok itthonra beszerezni. Annyit az egész nem ér. Mindenféle bóvli volt a dobozokban (ahogy előre sejteni is lehetett) és a melléjük csomagolt viccek roppant gyengék voltak.

De nem is ez volt a lényeg. Jókat dumáltunk, nevettünk és finomakat ettünk.

Képet egyet se csináltam, sőt fényképezőt sem vittem. Úgy döntöttem, hogy ez az este a szórakozásról szól, nem a fényképezésről. :)

Dekoráltunk

Ha már lúd, legyen kövér. Ugyan erre senki sem "kényszerített", de végeztem egy kis extra kreatív kézimunkát. Ok, túlzásba nem vittem, de az ajtódísz elkészítése legalább 2 órámba került... :D (Vékony volt a fonal.)

Mivel minden itteni ismerős feldíszítette már a karácsonyfát és egyre több ház külseje is ünnepi díszbe öltözik, úgy döntöttünk, hogy mi is nekiveselkedünk.

Nem csak az adventi "koszorút" csináltuk meg, hanem elkészült az ajtódísz, a kinti világítás. A karácsonyfát idén nem a Jézuska hozta, ráadásul nem vártunk vele 24-ig. Krisz a lányokkal együtt díszítette fel, miközben én mással küzdöttem.

Így állunk. Majd a halászlének valót is lassan előkészítem, hogy ne akkor kelljen vele küzdeni... :)

És a képek.

Érkező csomagok és előkarácsony

Múlt héten hétfőn megérkeztek a csomagok, amiket anyum küldött el kérésemre. Megérkezett a karifa, a díszek és a nagyszülők szülinapi, mikulás, karácsonyi ajándékai is.

Anyum azt szerette volna, ha a lányok már most megkapták volna az ajándékokat. Végül is nem az időpont a lényeg, hanem az öröm, amit az ajándékok okoznak.

Így hétvégén a lányok megkapták a nagyszülők ajándékait. Az ajándékozást anyumék Skype-on végignézhették. Tudom, ez nem olyan, mintha itt lennének vagy mi ott, de legalább egy kicsit élvezhették ők is a lányok örömét, miközben azok az ajándékokat bontogatták.

Anyum küldött finomságokat is: túró rudit, mézet, házi kolbászokat, lesütött libamájat. Nos, azóta is minden nap csemegézünk belőlük, de beosztjuk, hogy tovább tartsanak. :D

De ezzel nem ért véget a csomagdömping. Megérkezett az első adag élelmiszer rendelésünk. Van egy szállító, akitől havonta lehet rendelni magyar termékeket. Havi egyszer elutazik Magyarországra és mindenkinek ki is szállítja az árut. Londonban van ugyan egy magyar bolt, de kb. kétszeres árakon árulja a portékát. Plusz ha valaki rendel, akkor még kiszállítási díjat is felszámítanak. Ez a cég nem kér szállítási költséget.

Tegnap megérkezett a csomag. Nyammmmmmm-nyammmmmmmm-nyammmmmmmm :D Sok-sok finomságot hozott a szállító: zúzát, csirkemájat, pontyot, túrót, savanyúságokat ....

Egyenlőre csak London környékén szállít ki, de talán januártól kiszolgálja az ország egyéb részeit is.

Szülinapom

Nos, ezt a szülinapom is megéltem. :)

Igazából nem szoktam számon tartani, nem várom, csak elfogadom, hogy van/lesz és nem leszek fiatalabb.

Aznap sem foglalkoztatott igazán. DE annyira-annyira jól esett, hogy rengeteg embernek eszébe jutottam. Ugyan a FB nagy szerepet játszott abban, hogy ennyi embernek eszébe jutottam, de nem ez a lényeg. Akkor is megtehetnék az emberek, hogy egyszerűen átnéznek a kiíráson és nem üzennek semmit. De üzentek.

Otthonról a szüleim és a barátaink is már hajnalban hívtak. Alig bírtam belemotyogni a telefonba félálomban. :D

Az egyik barátunk a suliban várt miután leadta a kisfiát. Egy ajándékcsomaggal lepett meg. Elmentünk hozzájuk, ahol sütött nekem fincsi sütit és órákon át csak beszélgettünk és nevettünk.

Úton útfélen, amikor a suliban jártam, ott is többen felköszöntöttek.

Nekem meg egész nap fülig ért a szám! :D

Köszönöm mindenkinek, aki felköszöntött és széppé tette a napom!

Képek pedig itt leledzenek.

Bonfire night

November 5-én volt a Bonfire night vagy más néven Guy Fawkes night. Nagyon röviden: Guy Fawkes, aki katolikus volt a "haverjaival" megpróbálta felrobbantani a parlamentet a királlyal és a nemesekkel együtt. Nem sikerült neki, lebuktak, őt elkapták és kivégezték.

Azóta pedig megünneplik a király megmenekülésének napját. Valahol olvastam, hogy Guy Fawkes figurákat égetnek, de én olyat nem láttam. Helyette viszont rengeteg tűzijátékot láttunk.

Pénteken csak itt a környékünkön mentünk el sétálni. Itt is mindenfelé voltak kisebb tűzijátékok. Aztán kicsit odébb megláttunk egy komolyabbat, ezért kocsiba pattantunk. Részleteket láttunk belőle, de összességében csak a végére értünk oda. Amit láttunk, szép volt. :D

Szombaton Legolandet vettük célba, de előtte elmentünk sétálni, enni és kávézni Windsorba. Legolandhez egy hatalmas parkoló tartozik, de amire odaértünk, addigra már a mezőre terelték a kocsikat, mert már csak ott volt hely ... Hihetetlen mennyiségű ember gyűlt össze.

Szerencsére a bérletünk most is használható volt, így ezt is ingyen úsztuk meg.

Szuper tűzijáték volt! Volt amikor koronaszerűséget formázó rakétát lőttek fel, de több smiley is ránk vigyorgott. Fényképezni nem tudtam, mert Szofi a nyakamban ült, így esélytelen voltam. Azóta is próbálom visszanyerni eredeti magasságom. :)

Az autók kiengedése hihetetlen szervezettséggel zajlott. De még így is 20 percbe került, hogy kijussunk.

Szombaton felfedeztük, hogy rengeteg hattyú él Windsorban. Vasárnap elmentünk megetetni őket. Gyönyörűek és egyben félelmetesek is. Az egyik teljesen odajött hozzánk. Nem érdekelte a kerítés, ő átjött rajta. A többiek legalább a túloldalon maradtak.

Igaz a kerítés nem akadályozta meg, hogy egy másik megcsípje Szofi ujját. Szofi kicsit lassan vette el a kezét a kaja eldobása után, így az ő ujja került bekapásra. Volt is nagy sírás rívás! De szerencsére nem történt semmi baj és 2 perccel később már újra etette a madarakat.

Vasárnap este újabb tűzijáték helyszínére mentünk. Ezt a helyi sí és koripálya hirdette meg. Sajnos, ők nem voltak olyan pontosak, mint a legolandi csapat, de kárpótlásként a hátunk mögött is rázendítettek egy egész komoly tűzijátékra és majdnem addig csinálták, amíg a másik el nem kezdődött.

Azt hiszem, most egy időre elegendő tűzijátékot láttunk. :D

A hétvégéről pár kép itt található.

Karácsonyra készülődés

A hétvégén a Marks&Spencers már karácsonyi díszben pompázott belülről.

A csomagolóanyag és üdvözlőlap kínálat is kibővült a karácsonyival. Pontosítok: egy teljes új részleget alakítottak ki erre a célra.

Ezen a részen láttunk valamit, amit először nem tudtunk hova tenni. Úgy nézett ki, mintha egy nagy dobozban sok nagy "szaloncukor" lenne. Ahogy megfordítottuk a dobozt, akkor derült ki, hogy a szaloncukornak álcázott csomagok ajándékokat rejtenek. A képek között van rá példa, hogy hogyan is néz ki ez.

Nagyon tetszik, hogy komplett csomagolóanyag (papír+szalag+kis kártya) és üdvlap csomagokat csinálnak, amik ugyanazon mintát, színvilágot hordozzák magukon.

A Starbucks is kijött már a piros, karácsonyi papírpoharával. Még nem voltunk, de a Facebook oldalukon láttam, hogy büszkén hirdetik.

Csak érteném, hogy miért kell ennyire sürgetni az időt. Enélkül is rohan. Persze, a válasz a pénz, de jó lenne, ha nem minden erről szólna.

Booooo

Nos, túl vagyunk az első halloween ünneplésünkön is. (Ok, a szülinapi buli is annak a hangulatát idézte, de azért mégiscsak most volt halloween.)

Szombat délutánra a lengyel barátaink meghívtak magukhoz. Kicsit más volt a vendéglátás módja, mint az angol ismerősöknél/barátoknál. Nem kértek pénzt, nem kérték, hogy bármit is vigyünk, ellenben profin készültek!

Feldíszítették a fél lakást, és fincsi falatokkal vártak minket. Pukkadásig ettük magunkat. :)

Rengeteget nevettünk, nagyon jól éreztük magunkat! Anekdotáztunk arról, hogy kinek milyen elszólása volt korábban az angol nyelvnek köszönhetően. Sőt, az is kiderült, hogy azt hitték, Krisz birkákkal foglalkozik (lamb). Mario, aki szakács és étteremvezető, azt hitte, hogy egy kajákhoz értő egyén nézi az ő konyhai tevékenykedését és zavarban volt kicsit. Mert a felesége a "lamp" (lámpa) szó helyett "lamb"-et mondott neki annó, amikor Krisz foglalkozásáról esett szó. (Bár mondjuk a birka sem biztos hogy közelebb vinné a gasztronómiához, ha azzal foglalkozna. :D)

Aztán a srác kicsit furán kezdett nézni, hogy az elektromosságnak mi köze a birkákhoz. Aztán persze kiderült a turpisság. :D

Gréti kicsit túlpörgött az este folyamán, majdnem sikerült eltörnie a lábszárát. Fel-le rohangászott a lépcsőn, hiába kértük már 1000x, hogy ne csinálja ezt. Mire hazaértünk, alig bírt járni, a lába kissé feldagadt és sötét színekben pompázott.

Megvártuk, hogy reggelre milyen lesz. Mázlija volt. A dagadás lement és mostanra már csak a fekete folt díszíti a sípcsontját.

A buli néhány képben.

Hétfőn délutánra az iskola igazgatónénije tökké változott. Egy nagy narancssárga lebernyeget öltött magára, ami alá sok felfújt lufit tettek. A gyerekek enélkül is mindig körberajongják, ölelgetik, de most a lufiknak és a jelmeznek hála még nagyobb népszerűségnek örvendett. :)

Miután hazaértünk a suliból, bekopogott a cseh szomszédasszony, hogy nincs-e kedvünk babát sétáltatni vele. Persze, hogy volt. Megcsodáltuk a házak dekorációit és a telefonommal pár képet is csináltam. Vicces volt, mert mi ugyan sehova nem kopogtunk be, de két helyen is kijöttek, miközben nézegettük a díszeket, hogy kérnek-e a gyerekek valami nyalánkságot.

Persze, hogy kértek. :) De rögtön az első után Szofi sírva fakadt. Zsigerből egy csokit vett ki a tálkából. Amikor odaért vele hozzám, leesett neki, hogy mit vett ki és hogy ő azt nem eheti meg. De addigra már bementek, mi meg nem akartunk visszamenni mást kérni. Hisz eleve semmit sem akartunk kérni.

De a következő helyen, ahol szintén kopogtatás nélkül kijöttek, ott már szemfülesebb voltam. Megkérdeztem, hogy van-e valamijük, amiben nincs tej. A hölgy addig kutatott, amíg nem talált valamit. Szofi pedig felvidulva végre falhatott. :)

Mire hazaértünk, addigra sötétedett be és a szomszédság igazából akkor kezdte meg a túrát. Nagy csapatokban járták a környéket kisebbek és nagyobbak. Persze jellemzően szülői kísérettel.

Ugyan a mi házunk nem volt kidekorálva, de hozzánk is bekopogott 4-5 család. Szerencsére csokival készültem, így tudtam mit adni nekik.

Mi este már nem mentünk semerre, mert Szofi nagyon fáradt volt, csokit meg úgysem ehet.

De tetszett mindenki ez a kis felhajtás. :)

Szülinap

Pénteken volt Krisz 34. szülinapja.

Csütörtök este, miután leadtam a két felvigyázott gyereket, Krisz megkért, hogy süssek még valamit, amit másnap bevihet a munkahelyére.

Összedobtam 2 adag muffint, majd beestem az ágyba. (Előtte hajnali 2-ig dolgoztam...)

Szerencsére szerették a kollégái, így sikert aratott vele.

Pénteken, mikor hazajött, mondtam, hogy menjünk el és nézzünk neki öltönyt. Ezt szeretett volna. Útra is keltünk, de nem találtunk olyat, aminél mind az alsó, mind a felső jó lett volna rá és még a költségkeretbe is belefért volna.

Sebaj, szombaton elmentünk egy másik boltba. De ott sem talált semmit. És ezután hisztis lett. Hiába mondtam, hogy menjünk el még máshova is, közölte, hogy bezzeg ő semmit sem kapott ajándékba. És ezzel bevágta a durcit. Tehát én max szép lehettem, de okos nem.

Bevágódtam a kocsiba és elhajtottam az egyik boltba. Addig túrtam, amíg nem találtam neki olyat, ami elfogadhatóan nézett ki és még méretében is volt. Igaz, az árkategóriát feljebb kellett tolnom, de hát ez volt a sürgősségi felár. (Korábban is néztünk, de az ő méretkombinációját folyton elkapkodják, vagy szimplán nem tartanak eleget készleten. Nem tudom.)

Mivel még indulásom előtt közölte, hogy ezek után nem kell neki öltöny, ezért vettem egy FHM-et is. Úgy nyomtam a kezébe, hogy az öltöny csak csomagolás, az ajándék belül van.

Este pedig nekiálltam tortát sütni. Életemben először sütöttem piskótát. Ami beleragadt a szilikon sütőformába? (Valaki árulja el, hogy ez hogy lehetséges!) Főztem ki tortakrémet szójatejjel és majdnem fele annyi cukorral, mint amennyit megadtak. De önmagában így is nagyon édes volt.

Majd következett a borítás. A boltban vettem kész icingot. Ez egyszerűbbnek tűnt, ráadásul a porcukorral szinte egy árban volt. Nos, még ilyennel se próbálkoztam. Alig bírtam kinyújtani, annyira kemény volt. :D

Még szerencse, hogy egy IKEA hajlítható nagyméretű vágódeszkán nyújtottam, különben még mindig azt kapargatnám az asztalról ... :D A disznaja leragadt. Hogy kellett volna csinálni, hogy ne ragadjon le? Be kellett volna nedvesíteni a nyújtófelületet?

Nagy nehezen leszedtem, rátekertem a nyújtófára, amin összeragadtak a rétegek. :D Azért onnan is leszedtem valahogy és a tortára is rávarázsoltam. Itt-ott, kicsit foltos lett, de első próbálkozásnak nem olyan rossz. :D Ahol nagyon gáz lett, ott extra díszítést alkalmaztam. :D

A végén még ki is dekoráltam. Ez is bolti cucc volt. Két kézzel nyomtam a tubust, hogy ki tudjam facsarni belőle a cuccot. Gyengébb nők hogy bánnak el vele? :)

Vasárnapra elhívtuk Krisz egy új kolléganőjét (aki szintén magyar) és együtt ünnepeltük meg a szülinapját.

Nekünk nagyon ízlett a torta, remélem, ő sem csak mondta. :D

A műről és az ünnepeltről itt leledzenek a képek.

Szofi 4. szülinap

Szofi ma ünnepelte a 4. szülinapját. Olyan gyorsan elrohant ez az idő! Ennek ellenére nincs olyan érzésem, hogy csak tegnap született. Már csak azért sem, mert ez a 4. hely, ahol lakik. :D

Már otthon is megünnepeltük anyumékkal a szülinapját, amíg Krisz is ott volt, amikor Egerbe kirándultunk el. Akkor nem volt torta és ő ezért úgy vette, hogy meg sem ünnepeltük.

Mivel ma van valójában a szülinapja, ezért ma is megünnepeltük. Krisz hozott neki egy tortát és egy csokor virágot meglepetésként. Igaz, egy ideig nem tudott bejönni, mert olyan vihar tört ki, hogy inkább ki se szállt a kocsiból. :D

Szofi nagyon örült a tortának, hisz a kedvencét, Pepát ábrázolta.

Remélem, még sok boldog év vár rá!

Összeszedtem pár képet az első 4 évéből. És a mai képeket is feltöltöttem.

8 év

Ennyi éve vagyunk házasok. No nem ma. 9-én volt az évforduló, de most volt érkezésem írni róla.

Annyira fura, hogy honnan indultunk és hol tartunk.

Amikor megismerkedtünk, előtte vettem egy kis lakást. Persze nem kp-ért, hanem hitelre. Volt egy ágyam, 2 tonett fotelem, egy 17 éves tévém, és egy étkezőgarnitúrám, ami már a luxust képviselte.

Krisznek volt egy 1000 éves 2-es Golfja, amit gyorsan el is adtunk, mert csak vitte a pénzt. Majd Gréti születése előtt pár héttel vettünk egy Merivát.

Aztán idővel lett franciaágyunk, ülőgarnitúránk is. Mire elértünk ide, kitaláltuk, hogy kertes házban szeretnénk lakni. 3 éven át próbáltuk eladni a lakást, amit időközben kicsit át is alakítottunk. Ugyan új volt és semmi baja, de úgy éreztük, hogy lehetne szebb is. :)

Időközben eladtam a szomszéd lakását is. Majd jött valaki, akinek tényleg a mi lakásunk kellett. Én próbáltam lebeszélni őket, mert úgy éreztem, hogy nem ez az ideális a számukra, de nem sikerült. :D És ha jól tudom, még mindig boldogan élnek ott.

Közben megérkezett Szofi is és persze őt is megtiszteltük egy új autóval. :)

A lakás eladásával egyszerre, vettünk egy telket, albérletbe költöztünk és elkezdtem építeni a házikónkat.

Nem sokkal ezután kezdődött az Ausztrália mizéria és ekkortájt kezdtem el írni a az előző blogom.

Ekkor volt Gréti 3 éves, Szofi fél éves.

Mikor már nem nagyon volt visszaút, akkor kezdett el dübörögni a válság. Mikor máskor? :)

Aztán elkészült a házikó, beköltöztünk és jött egy kis válság a házasságunkban is. Amit legyőztünk. Közel volt a vég, és ha akkor valaki azt mondja, hogy leszünk mi még boldogok, kétkedve néztem volna rá. De igyekeztünk tanulni belőle. Az értéket megőrizni kell és nem visszaszerezni. :)

Sokáig nem voltak barátaink. De a ház - én hiszem, hogy sok mindent köszönhetek neki - barátokat is adott. Olyan barátokat, amikről korábban max álmodozhattam. Robiék, Csabiék, és Titáék személyében! Mindenki rengeteg szeretetet és odafigyelést ad(ott) számunkra.

Aztán november végén egy lehetőség kopogtatott be hozzánk, amiről már olyan rég álmodoztunk. Krisznek felajánlottak egy londoni állást. És innentől hihetetlenül felgyorsultak az események. Január elején már meg is érkezett az aláírt ajánlat. A háznak kerestünk új gazdát és 4 bőrönddel útra kelve hátrahagytunk mindent.

Angliában azt hiszem, hogy sokat változtunk. Talán a lányokon és rajtam látszódik a leginkább. Persze, ott sem kolbászból van a kerítés, de még a kilincs sem, de ennek ellenére valahogy egyrészről nyugisabbak, másrészről felszabadultabbak lettünk.

Hihetetlen, hogy 8 év alatt mi minden történt és persze millió dolgot meg sem említettem. Azt hiszem, ha rajtunk múlik, akkor az elkövetkező 8 év is hasonlóan eseménydús lesz. Meglátjuk. :)

Szülinapi partik

A héten 2 szülinapi partira is hivatalosak voltunk. Az egyikre, csak Szofit hívták meg, de Gréti nem is tudott volna eljönni, mert hétfőn 1 és 3 között volt. Ismét a játszóházban volt. Most szerencsére nem vadultak annyira, így kevesebb sírás volt. Szofi nagyon élvezte, de a végére totálisan elfáradt.

A mai nap volt a második buli. Gréti osztálytársa hívott meg minket, akinek a tesója Szofi barátnője. Így Szofi is meghívásra került. Meg Krisz és én. :)

Ez utóbbit a család otthon rendezte. Hmmmm, azt hiszem ilyen létszám mellett nem fogok ilyesmivel próbálkozni. :D

A bulira sütöttem mini pizzákat. Nagyon finomra sikerült (mint mindig :D), vagy talán kicsit jobbra is. Most Kriszt a sütő mellé állítottam, hogy figyelje a tésztát. Nekem gyakran kicsit kiszárad, mert nem tudok ránézni, mert mellette másik 3 dolgot próbálok csinálni. :) De így szuper lett.

A gyerekeknek is bejött. Talán 1-2 darabka maradt, a többit elpusztították. :)

A lányok nagyon jól érezték magukat. Nagyokat játszottak, élvezték a feladatokat.

Hallhattam Grétit angolul beszélni. Én csak pislogtam. Ugyan a mondatszerkezeteken még kell csiszolnia, de mindent el tudott mondani, amit el akart. Most vagyunk itt 3 hónapja. Természetesen nem állítom, hogy perfektül beszél! De ahhoz képest, hogy lényegében a 0-ról indult, óriási fejlődésen ment keresztül.

Egy pár képet feltettem. A többit inkább nem, mert más gyerekek is vannak rajta.