Esemény összefoglaló

Az elmúlt pár hétben, mióta esik az eső, nem igen mentünk sehova.

Miután írtam, hogy slaghasználati tilalmat, vízkorlátozást vezettek be, elkezdett esni az eső. Azóta hol csepeg, hol ömlik. De mi asszem szerencsések vagyunk, mert azért napos napok is előfordulnak.

Az elmúlt két napban már 15-17 fok is volt, de mostanában a nappali csúcs hőmérséklet a 7 fokot súrolta. Tisztára, mint télen.

De márciusban csodás idő is volt, így akkor elmentünk pár helyre. Volt, ahova Anita is jött velünk, aki itt au-pairként dolgozik egy másik családnál.

Jártunk a Science Museumban Londonban, ahova teljesen ingyenes a belépés. Vannak részei, amikért kérnek pénzt, de nekünk az ingyen látogatható részeket is elég volt végigjárni.

Van egy jópofa berendezés. Egy vastag, hosszú rúdáll a talajon, körülötte rács, valamint egy kör köré festve a talajra, beleírva: ne nyúlj hozzá. De nincs rács, ami távol tartaná az embereket. Ráadásul időnként egy hangos, csattanó hangot lehetett hallani.

De az emberek kíváncsiak voltak. A közelébe mentek és meg is érintették. Sokan, amikor jött a csattanó hang, megijedtek és elkapták a kezüket. Igazából csak egy icipici elektromos csípést lehetett érezni. Naná, miután Krisz élve maradt a kipróbálás után, én is kipróbáltam. :D

Képek itt.

Elmentünk ismét Chessingtonba, az élményparkba. Megújítottuk a Merlin bérletünket, mert a lányokkal szeretünk ezekre a helyekre elmenni, ahova ez a bérlet jó (SeaLife akváriumok, Legoland, Chessington, London Eye, Madame Tussauds, Thorp Park, Warwick kastély, Alton Tower, stb.). Nekünk megéri.

Most ugyan Chessingtonban nem sokat maradtunk, mert igencsak hűvös volt, de mielőtt eljöttünk, kipróbáltuk az elvarázsolt kastélyt. Huhhh, azt hittem, sose jutunk ki belőle! 3D szemüvegben kellett végigmenni, hogy még jobban megborítsa agyunkat a látvány. Volt egy folyosó, ami úgy nézett ki, mintha egy cső lett volna és a cső forgott volna a talaj körül. Szofi ettől teljesen kétségbe zuhant, fel kellett vennem. Mire a folyosó végére értünk, én is kétségbe estem, mert szédültem és már annyira átvert a látvány, hogy azt éreztem, az alattam levő talaj is elkezd billenni. Keresztbe léptem és majd' elvágódtunk.

Ezután még jött néhány dolog, amire nem emlékszem. A végén a tükrös rész is maradandó élmény volt, ráadásul szép hosszan kacskaringóztatták. Komolyan azt hittem, hogy nem jutunk ki. :D

Ha nem lett volna elég ennyi, Szofi is fel akart ülni kivételesen egy körhintára ... ami gyorsan ment. Feláldoztam magam, hogy ne kelljen kétszer sorban állnunk. Bárcsak ne tettem volna! :D

Miközben totális halálfélelem tört rám és ki akartam szállni az első méter után, Szofiban tartanom kellett a lelket, mert rá kellett jönnie, hogy ő még mindig nem bírja ezeket a körbe-körbe, le-föl száguldó, időnként ide-oda lökdöső gyomorcentrifugákat. Végig biztattam, hogy sikítson velem. Ez bevált, így mind a ketten túléltük. :D

Még végignéztünk egy oroszlánfóka showt (ahol megfagytunk), ami szenzációs volt, hogy milyen profin be volt idomítva az állatka.

Legolandben kétszer is voltunk. Egyszer Krisszel, egyszer Anitával. Amikor Krisszel mentünk, csodás idő volt. Az se számított, hogy az egyik vizes cuccon eláztunk. De most nem áztunk el annyira, mint máskor, mert a kukából szedtem ki vízálló poncsókat. :D

Jól van na, sosincs nálunk pénz és a sorban állva csak kp-ért lehet ilyet venni. Mások meg kidobták. :D

Legolandben végre elkészültek a szállodával. Kívülről nagyon jól néz ki, be nem mentünk. Kialakítottak egy Star Wars-os részt is, de azt még nem láttuk, mert mindig hosssssssszú sor állt oda. Nem mintha máshova nem, de ezt egyenlőre kihagytuk. Viszont volt, amikor a film jelmezeibe beöltözött lényekkel, robotokkal és katonákkal találkoztunk séta közben.

Képek itt.

Egyszer Southamptonba is elmentünk, bár utóbb rájöttem, hogy nem oda akartam menni. :D Kicsit körülnéztünk, de nem fogott meg a város. A belváros egyik vége totál lepukkant volt, onnan igyekeztünk is tovább menni. Végül persze egy bevásárlóközpontban kötöttünk ki, majd hazajöttünk.

A lányok jó néhány szülinapi bulin részt vettek (1, 2, 3), március végén megünnepeltük az anyák napját (mert itt akkor tartották), amit idén nem felejtettek el (tavaly totális feledésbe merült) és persze húsvétoltunk is.

Ha végre eláll az eső, akkor ismét útra kelünk. De addig inkább itthon múlatjuk az időt.

Legoland

Már egész régen nem voltunk Legolandben. Most ismét elmentünk. Most az angol barátainkkal, Lucy-ékkel.

Elméletileg fél 10-kor találkoztunk volna a bejáratnál, de mi késtünk. Előbb krisz tévedett el, majd a GPS. :D Itt, ha egyszer rossz autópályára tévedsz, akkor az simán vezethet egy plusz 20-30 km-es kerülőhöz, mert lejáratok nem sűrűn vannak. De Krisznek így legalább lehetősége volt kipróbálni a "power" fokozatot a kocsin. :D Megállapítottuk, hogy tud menni, ha akar. :)

Végül csak cirka 20 percet késtünk. Ők már bementek. Elsőnek az új látványossághoz, a tengeralattjáróhoz mentek. Oda mentünk utánuk. Mázlink volt, hogy kora reggel mentünk, azaz nyitás után 20 perccel értünk oda, mert így legalább csak egy negyedórás sort kellett kiállnunk.

Szofi teljesen beparázott, alig lehetett bevinni. Mindezt az utolsó pillanatban. Pedig a járgány nem merül igazán a víz alá. Ahogy leülhetett, meg is nyugodott, és nem volt tovább gond. Nem értem, hogy miért jött rá az a hisztiroham. Ilyet előre nem szokott csinálni.

A tengeralattjáró kb. olyan, mintha egy SeaLife-ban sétálna az ember hatalmas akváriumok között. Mellettünk úszkáltak a különböző halacskák, cápák, ráják. Mivel a tengeralattjáró nem merül a víz alá teljesen és mivel a teteje úgysem üvegből van, ezért nem volt üvegfolyosó, alagút érzés. Jópofa volt, de nagyobb a hűhó körülötte, mint amit tud. A túra max. 5 percet vett igénybe.

Mivel ők még akkor végeztek, amikor mi sorban álltunk, ezért bevártak minket.

A következő helyen, Szofi és Molly velünk maradt, a többiek mentek csak. A két csajszi meg kárörvendően nyomkodott egy gombot, melynek hatására az éppen sorra kerülő páciensen eláztak. No meg Szofiék is, mert a szél rájuk fújta a vizet. :D

Mivel itt sorba kellett állniuk Gréti miatt, ezért ezt orvosolni kellett. Jack a fiuk enyhén autista. Ezt még hosszas beszélgetés után se mondaná meg róla senki szerintem. Simán az ember szemébe néz és teljesen hétköznapi módon viselkedik. Mivel van róla papírja, ezért pl. a Legolandben (és szerintem sok más helyen) elsőbbséget élvez. Azaz nem kell kiállnia sem neki, sem a vele levőknek a sort. Adott esetben mindannyian kaptunk egy pecsétet a kezünkre és lényegében mindenhova várakozás nélkül mehettünk be. Így azért kicsit élvezetesebb volt. :D

Hozzátenném, hogy van arra lehetőség, hogy valaki a méregdrága belépő mellett vegyen elsőbbségre jogosító kütyüt és akkor sehol sem kell sorban állnia. De az is drága ...

Ugyan a legtöbb dolgot már korábban kipróbáltuk, azért mára is jutott néhány újdonság. Lehet mondani, hogy biztos uncsi egy idő után. Egy idő után biztos. Ez olyan, mint a játszótér. A legtöbb gyerek nem tudja megunni. És ha már van a bérlet, akkor miért nem menjünk oda játszóterezni. A mozgás 100%-ban biztosított, mert hatalmas területen fekszik el és bőven lehet sétálni egyik kütyötől a másikig.

Végül cirka 10-től 6-ig voltunk ott. Mindenki hulla volt utána.

Szofi a kocsiban 2 percre elaludt. Ez arra volt jó, hogy este 11-ig ne aludjon. :S Ez van. Persze a "rohamok is jöttek rendesen". Lucy szerint el kellene vinnem orvoshoz itt is. De én nem érzem azt, hogy ezt gyógyszeresen kellene kezelni. Ennek más útja kell, hogy legyen. És mióta nem iszik tejet, azóta lényegesen jobb a helyzet. Az a döbbenetes számomra, hogy egy szó nélkül elfogadja, hogy nem ihat kakaót, pedig nagyon hosszú időn keresztül lényegében csak azt ivott (mióta nem szopik, azaz 22 hónapos korától).

Délutánra kisütött a nap. És a pár hetes ősz után beköszöntött a nyár, a kánikula. :) Nem bántuk, mert így nyugodtan mehettünk a vizes játékokon is és nem számított, hogy csavarni lehetett a ruhánkból a vizet. :D

Gréti kapott esőkabátot, mivel ő rosszul viseli, ha vizes lesz. Nem akarja megérteni, hogy aki vízbe megy, az vizes lesz. :D

Van egy-két dolog, ami már korábban is feltűnt és nagyon érdekes/fura számomra. Nem szeretnék általánosítani, de akikkel itt megismerkedtünk angolok és akik befogadtak maguk közé, náluk ezt figyeltem meg.

Mivel nagyon kisütött a nap, kánikula volt, gondoltuk együnk egy fagyit. Ez egyszerre jutott nekik is és nekünk is eszünkbe. Mi meghívtuk őket, amit ugyan elfogadtak, de látszott, hogy kicsit zavarba jönnek tőle. Természetesen megköszönték, de fura volt számukra.

Amikor mi ettük a magunkkal vitt elemózsiát (viszünk mindenhova, hogy ne kelljen drágán megvenni), mindig megkínáltuk őket. Ez fordítva sosem történt még meg. Amikor náluk vagyunk, akkor is a gyerekek a szabály szerint (mert van rá szabály), ugyanúgy, mint az ő gyerekeik, egy, azaz 1 db kekszet vehetnek. Hozzánk ha vendégek jönnek, akkor a szabály az én gyerekeimre vonatkozik max. (ha adott szituációra van szabály), de a vendég gyerekeknél hagyom, hogy a saját anyja, apja határozza meg a szabályokat.

Persze, előfordult már, amikor a vendég gyerkőc "komoly szabálysértést" követett el és nem bírtam magammal, rászóltam. De mindig igyekszem visszafogni magam. :)

És van, ami még furább számomra, de erről majd máskor írok. ;)

A képek pedig itt leledzenek.

Még egy kis Legoland

Legutóbb elfeledtem írni, hogy Legolandben 3 jópofa előadást is megnéztünk.

Az egyik, az egy kalózos, vicces történet volt. Egy mesterséges tó közepén áll egy világítótorony és van egy félköríves rész, ahol mászkálhatnak. A tóban jetskiznek, a színpadon ugrabugrálnak, időnként "beesnek" a vízbe a színpadról, máskor meg a világítótoronyból.

A másik előadás kifejezetten kicsiknek van. A 3 kismalac történetét mondja el és bevonja valamelyest a gyerekeket is. Én közben azon gondolkodtam el, hogy miért nem tanulnak az emberek a mesékből. A történet szerint is a kőház a nyerő. Akkor miért építenek az emberek könnyűszerkezetes házakat?

A harmadik egy 4D-s vetítés volt. Azaz egy három dimenziós film mellé társítottak még pár effektet. Extra fényhatások, szél, hóesés, tűz.

Az egész csapatnak nagyon tetszett. Lehet, hogy legközelebb a másik filmet is megnézzük. :)

Legoland

Itt a hétfő is munkaszüneti nap volt. Legalábbis ami az emberek nagyobb részét illeti. Mert ugye mondanom se kell, hogy a boltok nyitva voltak. :)

De Krisz így egy 5. napot is velünk lehetett. 5., mert csütörtökre szabit vett ki a sulis utcabál miatt, a péntek és a hétfő meg munkaszüneti nap volt.

Az a két nap valahogy eltelt. Igazából kevés emlékképem maradt. Azt hiszem dolgoztam is egy "kicsit", mert az ujjam ismét bevérzett a rengeteg és eldeformálódott (a hegye) az egerezéstől. Ilyen időnként előfordul velem. Azt hiszem, ez most egy ilyen időszak lesz.

De persze a munka java része éjszakára maradt, mert napközben az itthoni dolgokkal is kellett foglalkozni, meg el kellett menni mind a két nap Legolandbe.

Akkor is elindulunk, ha tudjuk, hogy csak 1 órával zárás előtt érünk oda. Megéri, mert közel van, és ilyenkor már kevesen vannak, azaz nem kell sorban állni. Ami azért nem hátrány. :) Ültünk olyanra, amin már mentünk, de a lányok ismét akartak menni és kipróbáltunk új dolgokat is. És még mindig van olyan, amit nem fedeztünk fel. Pedig ez már a 4., 5. látogatás volt. Valami ilyesmi.

Mielőtt indulunk, felmarkoljuk az újratöltős kulacsot és így italra sincs gondunk. Hogy éhen se haljanak, mostanában már csomagolok kaját, mert elegem lett abból, hogy a Meki és a többi gyorsétkezde belőlünk él. Persze, nem azt mondom, hogy soha többet, de igyekszem visszafogni, mert mostanában nagyon elszaladt a ló abba az irányba.

Szóval maximálisan igyekszünk kihasználni a bérlet nyújtotta lehetőséget. :)

Éves Merlin bérlet, hosszú hétvége

Már egy ideje nézegetjük, de végül a héten megvettem az éves Merlin bérletet. Abból is a prémium változatot. Ha lúd, hát legyen kövér, plusz egy csomót spórolhatunk vele.

A bérlet 451 fontba került online. Ha a helyszínen veszem meg, akkor több, mint 500 font lett volna.

Igen, ez sok pénz, de rengeteg helyre be lehet vele menni: Legoland Windsor, Legoland Manchester, London Eye, Madam Tussauds, Chessington, Warwick Castle, Thorpe Park, Sealife akváriumok, Blackpool Tower, Dungeons, Alton Tower.

Mindegyik helyre akárhányszor bemehetünk vele 1 év alatt. Ez jól is jön, mert szinte egyik helyet sem lehet 1 nap alatt felfedezni.

Egy-egy helyre a napi belépő igen horror árú, így nem csodálom hogy úgy hirdetik, hogy már 3 látogatás alkalmával visszajön az ára.

Ezt kapták tőlünk a lányok húsvétra (nőnapra, karácsonyra, névnapra, gyereknapra stb. 20 évre előre :D).

Krisz csütörtök este hazajött Németországból, és 4 napot itthon volt a húsvéti munkaszüneti napoknak köszönhetően. Innentől igyekeztünk kihasználni a bérletet. :)

Először is elmentünk Legolandbe, ahol ki kellett váltani a plasztik bérletet. Mert a netes vásárlás után csak A4-es lapokra tudtam a vonalkódot kinyomtatni. (Kellett vinni útlevelet is és azt a kártyát, amivel vettem. Legalábbis a weboldal szerint. Vittem, de tőlünk nem kérték.)

Cirka 45 percet álltam sorba a tűző napon a kártyákért. Krisz a csajokkal árnyékba vonult, nehogy napszúrást kapjanak. Mire sorra kerültünk, Szofi kicsit elfáradt. Először elkezdett szemlélni egy bogarat. Kedvesen szólongatta, majd bedühödött és agyontaposta. :(

Ezután készítették volna rólunk a fényképeket a kártyákhoz. Szofinál ismét kisebb galiba lépett fel. Valami nagyon beakadt neki, mert nem volt hajlandó felnézni és elég gáz arcokat vágott. Krisz és én próbáltuk úgy fordítani a fejét, hogy valamilyen képet lehessen róla azért készíteni. Imádom az ilyen helyzeteket ...

Bent szerencsére agyhoz tért és nem kellett hazajönnünk.

A windsori kastéllyal szemközti dombra épült. Nem semmi kilátás nyílt rá. No meg a reptér is igen közel van, mivel a repcsik elég alacsonyan húztak el felettünk. (Nekem való hely. :))

A bejáratnál indiai zene fogadott és nagyon sok játék környékén is ilyen zene szólt. Őszinte leszek, ez nem tett boldoggá, mert azt hiszem, nem Indiában vagyunk. Ha csak 1-1 ilyen lett volna, az más. De én folyton azt véltem hallani.

Hatalmas területen van és mindenféle vidámparki játék van. Van, ami főként a kisebbeket, van, ami a nagyobbakat célozza. Gréti mindent ki akart próbálni. Szerencsére Krisz még bírja az ütemet.

Én utálom a sima körhintát is, már a látványától is kiver a víz. Ennek ellenére pár eszközre, ami számomra is elfogadható volt, felültem. Így Szofi is tudott élvezkedni.

Rögtön az elején összefutottunk egy magyar apukával és a kisfiával. Innentől mindenhova együtt mentünk és együtt élveztük ki a dolgokat. A kisfia Szofival nagyon jókat játszott, azt hiszem mindenki nagyon jól érezte magát.

Rögtön az elején - miután Gréti és Krisz már túl volt egy (számomra) hánytató hajón (persze én nem ültem fel és Szofi sem) - felültünk egy vizes csodára. Mind a hatan simán belefértünk. Egy nagy gumicsónak, ami úszik le a hömpölygő vízen. A többiek az elején szerencsések voltak, de én már az elején egy hatalmas adag vizet kaptam felülről is. Mire leértünk, mindenki csuromvíz volt. :D

Szofi közben azon gondolkodott, hogy féljen-e vagy sem. Mivel én is "kicsit" be voltam sz@rv@, és éreztem, hogy a sikítás sokat segít, ezért rávettem Szofit is, hogy sikítson, ahogy csak bír. Gréti is csatlakozott, de ő csak azért, mert király volt sikítozni. :) Így szinte végig sikítottuk és röhögtük az utat. A végén Gréti sírta el magát és nem Szofi, mert sérelmezte, hogy ő is csurom vizes lett. :D

De utána megbeszéltük, hogy nagyon buli volt. :D

Ha valaki nem komálja a vizes hajat és ruhát, az 2 fontért bemehet a szárítkozó kabinba, ahol meleg levegőt fújnak rá. Mivel kánikula volt, ezért minket nem zavart, hogy csöpögött belőlünk a víz. Egész gyorsan meg is száradtunk.

A felkészültebbek pedig fürdőruhában hozták a gyerekeket. :) Egyébként pancsolós rész is van a kicsiknek.

Mivel rengetegen voltak, ezért mindenhol 20-30 percet kellett sorba állni, mire feljutottunk 1-1 eszközre. De a gyerekek játszottak, türelmesek voltak, mi meg dumáltunk.

Egyébként nagyon profi kerítéses, birkaterelő módszerekkel terelgetik a tömeget. :D

Aki nem bírja a tömeget vagy a sorban állást, az ne szünidőben menjen. Állítólag iskolai napokon sokkal kevesebben vannak.

Mire elindultunk haza, a talpunk rendesen fájt. Lehet, hogy pár millimétert koptam is? :D

A következő nap Chessingtonba mentünk, ami egész közel van Londonhoz. Ezt kalandparknak is hívják. Hát már a parkolóba való bejutás is kalandos. Míg Legoland szuperül ki van építve, hatalmas betonozott parkolói vannak, addig itt a bejutást biztosító út is földút volt. A parkoló pedig egy zöld mező. Persze, van egy betonozott parkolója is, de az nem elég ennyi kocsinak és hiába nem volt tele, nem engedtek be.

Ahogy beértünk, rögtön az első kütyü látványától leizzadt a tenyerem. :) Gréti persze rögtön mondta, hogy ő oda akar menni. De van az a kütyü, amire Krisz is nemet mond. :D

De itt sem maradtunk szórakozás nélkül. Több eszközre is fel tudtunk ülni, amit mindenki élvezett.

Ezen a napon is kánikula volt. Aztán egyszer csak éreztük, hogy megváltozott a levegő, jött az eső szele. Mivel el is fáradtunk és már egész sok mindent kipróbáltunk, ezért az autó felé vettük az irányt. De ha lúd, hát legyen kövér. Mivel egész közel voltunk Londonhoz, hát menjünk el a London Eye-hoz is.

Útközben esett az eső. (Először mióta itt vagyunk. Azaz párszor csöpörgött már, de leginkább csak éjjel.) Mire odaértünk, el is állt.

Hiába volt bérletünk, 45 percet álltunk sorba, mielőtt beszállhattunk egy kapszulába. Gréti itt is megmutatta, hogy nincs tériszonya ... Simán ott ugrabugrált a kapszula korlátjánál. Ok, ott volt előtte még az üveg, no de akkor is. :) Én inkább a középen levő padon ültem. :D

Érdekes, hogy a repülőn nincs tériszonyom. Nem értem, hogy van ez. :)

Erről a két napról nincs kép, mert nem vittem fényképezőt. A nagy gépet sajnálnám, ha baja lenne, ezért nem vittem. Nem igazán vidámparkba való. De végül 3. nap elvittem. Akkor igyekeztem védeni a víztől és az ütődéstől is. Kell majd egy kis gép is, ami a táskámban is elfér. :D

Szóval a harmadik napon délelőtt pihentünk. Délután ismét Legolandet választottuk. 4-re értünk oda és alig voltak! Mindenhol rögtön felszállhattunk a kiválasztott eszközre. Szuper volt.

A végén Szofi nagyon akart vonatozni. Elég ártatlannak nézett ki. Végül is az volt, csak helyenként nyomták ránk a vizet, amit főként én fogtam fel. Így nekem ismét sikerült megáznom, még ha nem is annyira, mint 2 nappal korábban.

Húsvét hétfőn pedig úgy döntöttünk, hogy ismét megnézzük a tengert. Persze, ismét jó idő volt. :D Portsmouth felé vettük az irányt. Ott van egy egész tűrhető méretű outlet. Egész sok márka képviselteti magát.

Vásárolni nem nagyon akartunk, de körülnéztünk, lentről megnéztük a Spinnaker tornyot, elmentünk a kompkikötőhöz, majd a régebbi városrészbe sétáltunk át. Végül a lányok kérésére a parton kötöttünk ki, ahol néhányan nem csak napfürdőztek, hanem rendesen a hullámok közé vetették magukat. Persze a lányok sem hagyhatták ki, de nekik csak azt engedtem, hogy bokáig belemenjenek a vízbe.

Utána hazafelé vettük az irányt. Pikk-pakk elrepült ez a hosszú hétvége. De sebaj. Krisz dolgozik 2 napot, aztán szabin lesz egy napot, majd utána Will&Kate esküvője miatt lesz munkaszüneti nap, hétfőn pedig május eleji munkaszüneti nap lesz. :D

Még nem tudjuk mi lesz a program, de talán nem fogunk unatkozni. :D

Eddigiekről képek itt.

Előbb elfeledtem írni, hogy még mi előnyökkel jár ez a prémium éves bérlet. Ingyenes parkolás azokon a helyeken, ahol van saját parkolója a létesítménynek. Pl. a London Eye-nál nincs saját parkoló, ott fizetnünk kellett.

Mert a felmutatásával lehet venni egy kulacsot, amit 1 éven keresztül, amíg érvényes a bérlet, ingyen fel lehet tölteni ezeken a helyeken (ahol a bérletet lehet használni). A kulacs 16 font, de még így is nagyon megéri. Persze ha az ember hagyja, hogy a gyereke szénsavas üdítőt igyon, mert csak azt lehet utántöltetni.

A létesítmények területén levő éttermek, büfék sok esetben 20% kedvezményt adnak, de egyes boltokban is kedvezményre jogosít. Persze csak a létesítmények területén levő boltokra gondolok.

És még biztos van sok előnye, amit még el sem olvastam. :D