Házi tejmentes nutella

A lányok nagyon szeretik a palacsintát. Gréti mindenfélével eheti, de Szofi mindig csak kakaóporral eszi, mivel túrót, nutellát nem ehet, a lekvárokat nem szereti és az angol módi citrom+cukor vari neki nem jön be.

Aztán pár napja bekattant, hogy én nutellát csinálok neki.

Mikor kattan be? Amikor már napok óta félkész kaján élünk, mert éjjel-nappal dolgozok. :D

Ha már a félkész kajákért elmentünk a boltba, akkor megvettük a hozzávalókat is. Most este pihenésképp, agykikapcsolás gyanánt megcsináltam az én nutellámat. Többféle receptet olvastam, de végül a magam feje után mentem.

Mindenhol azt olvastam, hogy héjas változat kell hozzá, amit otthon meg kell pirítani, pirítás után héjat ledörzsölni és utána lehet darálni. Nos, én csak héjatlan, blanchírozott  változatot tudtam venni. Egy pár pillanatra felmerült benne, hogy

1. megkérdezem Alexandrát, hogy ilyenkor kell-e pirítani,
2. majd dehogy kérdezem, megpirítom.

Eredmény? Jött egy telefonhívás és az egész kiment a fejemből. :D Fogtam és ledaráltam úgy, ahogy volt. A pirítás gondolata már csak a darálás végeztével villant be ismét, de akkor már késő volt. :)

Szóval a mogyorót addig daráltam, míg kenhető lett. Mivel csak zöldségaprítóm van, azon csináltam. Ugyan kenhető állagú lett, de szemcsés maradt így. Engem nem zavar, a lányokat se zavarta, így ez nálunk nem gond.


Hozzávalók:

• 20 dkg törökmogyoró
• 10 dkg 85%-os étcsoki (tejmentes)
• 2 evőkanál méz
• 7 evőkanál mogyoró tej
• 5 evőkanál édesítőpor (Canderel)
• 10 dkg vaj (tejmentes)

A vajat, csokit, mézet összeolvasztottam. Amikor összeolvadt, akkor ráöntöttem a darált mogyoróra. Hozzáraktam az édesítőt és a tejet. És már kész is. :)

Szerintem a mogyorótej helyett nyugodtan használhattam volna szójatejet vagy akár vizet is. Az ízéhez nem igazán járult hozzá, csak az állaga lett lágyabb tőle.

A szaga a méz miatt Krisznek és Grétinek nem jött be, ahogy melegen illatozott, mert ők nem szeretik a mézet. De ha nem figyeltek a szagára, akkor az íze már bejött nekik is. Szofit a méz illata se zavarta, mert ő mézevő. :)

Kép most nincs. Vissza a munkához.

Beigli

Halászlevet csináltam már párszor, krumplisalátát rengetegszer, halat rántani meg bárki tud. De a sütisütést mindig másra hagytam. Régen, még a nagymamáim sütötték a fantasztikusabbnál fantasztikusabb sütiket. Aztán, amikor ők már nem voltak, akkor az anyósom sütijeit fogyasztottuk, vagy megvettük a boltban, cukrászdában, ami kellett.

Rendelhettem volna a ponttyal együtt bejglit is, de nem tettem, mert nagy valószínűséggel lett volna benne tej. Így maradt rám az élvezet.

Leültem a gép elé és kiválasztottam egy szimpatikus bejgli receptet. Igaz, kicsit alakítani kellett rajta, mert a recept szerint tejszín is kellett volna bele, de ezt megoldottam.

Majd órákon át néztem youtube-on, hogy csinálják mások a bejglit és a tölteléket. :)

Ezek után úgy éreztem, hogy teljesen felkészültem, meglepetés már nem érhet.

Krisz időnként próbált magyarázni nekem, hogy így kéne, meg úgy kéne, én meg felvont szemöldökkel néztem rá. Ok, rántottát és virslit tud főzni, de sokkal több tapasztalata nincs a területen. :D

Az első adagban 3 diós és 3 gesztenyés bejgli volt. (Gesztenyét is otthonról rendeltem, mert azt sem leltem itt.) Amikor Krisz meglátta, elkerekedtek a szemei és közölte, hogy nagyon gyári. Nos, nekem is tetszett a látvány, az íz meg mennyei volt. Nem is tudom, ettem-e már ilyen jó bejglit. Komolyan büszke voltam magamra. :D (Nyilván, alapvetően a recepten múlt a dolog, nem rajtam, de legalább nem rontottam el.)


Következő nap addig róttam a köröket a csajokkal, amíg nem találtam mákot. Itt azért nincs minden sarki boltban, de végül a Sainsbury's-ben sikerült vennem. Sajnos nem volt darált változatban. Mákdarálónk meg minek lenne?

A diót simán ledaráltam a mixerben/zöldségaprítóban, de a mákkal nem tudott mit kezdeni. De lehetetlen nincs, csak a megoldást kell megtalálni. :D

A házban volt egy mozsár, mint dekorációs tárgy, mikor beköltöztünk. Eddig még lényegében nem használtam, de most eljött az ő ideje is. Kisebb adagokat tettem bele és addig gyömöszöltem, amíg fekete nem lett. Nem állítom, hogy ez volt a legegyszerűbb és leggyorsabb módszer, de az adott eszközkínálat mellett nem volt más választásom. :)

És sikerüüüült!! :) Ehető, sőt finom lett a mákos bejgli is.

A mákos bejglinek köszönhetően újabb szóval gazdagodott a cseh és lengyel szókincsünk. Merthogy ők is így mondják. :D

Mire képes a tej

Párszor már emlegettem, hogy itt-ott, ezt-azt olvastam a tej kapcsán, de sose linkeltem be semmit.

Nem állítom, hogy mindenkire így hatnak. De vannak olyanok, akik nem képesek megfelelően feldolgozni sajnos.

Érdemes ezt a cikket elolvasni.

Ez egy kérdés-felelek a témában. A glutént is érinti.

De "autizmus tej" szókombinációra keresve sok cikk feljön. De e fenti talán a legérthetőbb.

Persze, továbbra is azt mondom, hogy Szofinak semmi köze az autizmushoz, de kissé másképp működik, mint egy átlagos ember és ehhez próbálok kulcsot találni.

Tejmentes muffin

Tegnap muffint csináltam. Mivel Szofi is szeretett volna enni, ezért valami tejmentes varit szerettem volna készíteni. Egy ideig keresgéltem a neten, aztán feladtam. Igazából csak olyat találtam, hogy valamilyen másfajta tejre cserélték le a tehéntejet. Hurrrááááá...

Mostanában Szofi elkezdett rizstejet inni. Ami nem rossz (az is mutatja, hogy szívesen megissza), de közel háromszor annyiba kerül, mint a normál tej. Így inkább kihagytam volna a sütiből, ha ki lehet váltani valami mással, mondjuk vízzel. :)

Előtte Alexandrával, aki amúgy is elég vállalkozó alkat, beszélgettem az ötletről, majd (mivel nem vetette el) kipróbáltam.

Kép nem készült, mert elfogyott. Majd legközelebb. :)

15 dkg liszt
15 dkg teljes kiőrlésű liszt
10 dkg barna cukor
1,5 dl víz
2 kávéskanál sütőpor
2 tojás
10 dkg margarin (tejmentes)

Ebbe lehet tenni kakaóport, vagy csokidarabkákat (tejmentes) vagy aszalt gyümit, vagy meggyet vagy ... Ki mire vágyik. :)

180 fokon 20-25 perc alatt elkészül.