Cinka elment :(

Emlékszem, amikor Krisz és én összeköltöztünk, ő is szeretett volna egy saját cicát, mert nekem akkor már volt egy.

Egy tündéri kolléganő ült akkoriban mellettem az irodában, tudta, hogy imádom a cicákat és hogy épp keresek egyet Krisznek, ezért átküldött egy képet egy cicáról, aminek épp gazdit keresett a tenyésztője.

Szerelem volt első látásra. Kis turcsi fejével, selymes hosszú bundijával gyönyörű volt.

Írtam a tenyésztőnek, hogy nagyon szeretném azt a cicát. De persze nem csak én szerettem volna megkapni, hanem még jó néhányan. Végül nekem sikerült meggyőzni a tenyésztőt, hogy nálunk lesz a legjobb helyen.

A tenyésztő nem kért érte pénzt, mert Cinka fele súllyal látta meg a napvilágot, mint társai. Nem volt biztos, hogy életben marad. Versenyekre meg esélytelen lett volna. Ugyan gyönyörű volt, de sose érte el azt a méretet, amit a többi main-coon elér általában. Felnőtt cicaként is kb. fele akkora volt, mint fajtársai.

A tenyésztő a Balatonnál lakik, így mikor eljött az idő, amikor elhozhattuk, elmentünk érte.

Hihetetlen vadóc volt. A hordozó végig ott volt az ölemben, ő pedig próbált kinyúlkálni, megkarmolni engem. Emlékszem, hatalmas vihar volt, ahogy mentünk hazafelé. Ő meg csak nyúlkált és nyaffogott.

Otthon nagyon nehezen illeszkedett be. Napokig feküdt a fal mentén elterülve és semmit sem akart csinálni. Nuc és Hofi, a másik cicáink meg csak morogtak rá. Aztán idővel beilleszkedett, elkezdett enni, inni.

Mindig a fejemnél, a párnámon aludt, amíg nem voltak gyerekek, akiket szoptatni kellett és akik köztünk aludtak. Aztán ahogy a gyerekek leváltak rólam és külön ágyba kerültek, úgy Cinka is visszaszokott.

Napközben leginkább a vizes edényük mellett szeretett aludni, ha éppen az ölembe nem tudott feküdni. Mindig belelógatta a fejét kicsit a vízbe. Valamiért nagyon szerette a vizet, a víz közelségét.

Amikor elköltöztünk albérletbe a lakásunkból, az addig pusztán szoba cica úgy döntött, hogy kilóg és felfedezi a nagyvilágot. Ez nagyon merész lépés volt részéről, sose gondoltam korábban, hogy ezt meg meri tenni, mert borzasztóan félénk cica volt. Már ha valaki kicsit hangosabban rászólt, akkor bepukizott.

Egy ideig nem is történt semmi baj. Ugyan mindig bujdosott a bokrok között, ha kint volt és valaki arra járt, de egy ideig semmi baj nem történt.

Pár nappal azelőtt, hogy beköltöztünk a házba, eltűnt. A fél lakópark őt kereste, de nem lett meg napokig. Egyik reggel, amikor már a házban laktunk, hajnalban megcsörrent a telefonom. Az egyik exszomszéd volt az. Cinka hazament, ott van a ház előtt, de nem tudják megfogni.

Pizsamában a kocsiba pattantam és már ott is voltam az albérlet előtt. Egy ideig keringőztünk az épület körül. Hozzám sem akart odajönni. Mintha nem ismert volna meg. Aztán kértem egy kis cicakaját az egyik szomszédtól, és azt zörgettem egy tányérban. De az se hatott. Végül letettem a tálkát és megálltam kicsit távolabb és vártam. Végül odament a kajához és meg tudtam fogni.

Teljesen meg volt rémülve, a kocsit majdnem szétkapta belülről. Előbb meg kellett várnom, hogy lenyugodjon, addig elindulni sem tudtam.

Szörnyű állapotban volt. Csont sovány volt, a szőre teljesen össze volt ragadva és a egy ujján sem volt köröm. Valószínűleg beszorult valahova vagy bezárták őt. Sose derült ki. Kb. 10 napig nem volt meg.

Miután a bundáját kicsit helyre hoztam, mentem vele dokihoz, ahol telenyomták infózióval, gyógyszerekkel. Pár napig mentünk, mire jobban lett. Az idegei kicsit megviseltek maradtak, de végül felépült. Legalábbis ebből.

Mivel rendszeresen begyulladt az ínye, ezért sorban vesztette el a fogait. Az egyik lába születésétől ferde volt, de az legalább nem okozott számára fájdalmat. Nem úgy, mint a fogai, az ínye.

Mielőtt eljöttünk, próbáltam neki(k) gazdit találni, de nem sikerült. Pedig olyan jó lett volna, ha sok-sok-sok szeretetet kap.

Mikor letelt a 6 hónap várakozás a titerteszt elvégzése után, azon agyaltam, hogy tudnánk kihozni őket. De Angliába egyenlőre csak csomagként lehet repülőn macskát beszállítani, autóval pedig nagyon sokáig tart az út. Persze, minden nézőpont kérdése, de egy olyan cicának, aki amúgy is zakkant idegileg, lelkileg, egy teljes napos autóút, vagy a repülőben levő csomagként való zötykölődés nem tett volna jót.

Múlt hét ketten Krisz hívott, hogy a szülei üzenik, hogy valami baj van Cinka egyik lábával, küldjem el a dokit. A doki be is vitte a rendelőbe, ahol kiderült, hogy az egyik lábujjával történt valami. Kifordult a helyéről és mire a doki kezelésbe vehette volna, a lábujj elhalt, így amputálniuk kellett. A doki szerint legalább 2 hete történhetett a baleset, ami az ujj sérülését okozhatta.

A doki bent tartotta magánál a rendelőben Cinkát, mert nem csak a lábával volt gond. A cica valamiért nem evett, csontsovány volt. Gondolták feltáplálják és segítenek egy szerető, odafigyelő gazdit keresni neki.

Mielőtt valaki félreértene. Biztos vagyok benne, hogy Krisz szülei a saját lehetőségeikhez képest a legjobban ellátták. Az apósom még szerette is őt. De számukra a cicák terhet jelentettek, mert a közel 80 évükhöz nekik is meg vannak a saját gondjaik, bajaik. Én csak megköszönhetem nekik, hogy eddig ellátták a cicákat.

Ma telefonáltam a dokinak, hogy érdeklődjek Cinka hogyléte felől. Ő már jól van. Szombaton lefeküdt a párnájára, amit a doki neki adott, míg nála volt, és elaludt ... örökre. :(((

Még életének utolsó napjain szerzett pár rajongót, akik örömmel befogadták volna. De már nem kell.

9 évet élt és közben sok örömet szerzett, sok szeretetet adott. Köszönöm Cinka, hogy voltál!

Állati

A héten egyik reggel kinéztem az ablakon. A kedvenc macskámat láttam, miközben valamit terelgetett. Időnként megfogta a grabancát és odébb tette, máskor csak meglökdöste az orrával. Az a kis kupac meg odébb ment. Egy pici nyuszi volt.

Kimentem, mert kíváncsi voltam rá. :) A nyuszi épp a kocsink alatt volt. De mire odaértem, eltűnt. Nem láttam, hogy merre ment, de volt egy sejtésem.

A macsek hálából rám fújt, hogy mit képzelek én, az az ő zsákmánya lett volna. Majd megbocsátott és odajött dörgölőzni. :)

Miután kiélvezkedte magát, ment, hogy megkeresse a nyuszit. Bement az autóbeállónkba is, de ott sem lelte. Olyan vicces arcot vágott. Gondterhelten nézett, hogy hova mehetett a nyuszi. :)

Miután a csajokat elvittem suliba és hazaértem, kíváncsi voltam, hogy ott van-e a nyuszi, ahova sejtésem szerint bújt. Ott volt. :) A kukánk mögé bújt el és a cica nem találta meg. Fel akartam venni kicsit, de úgy sírt, hogy inkább nem próbálkoztam nagyon. Megsimiztem és ott hagytam. Később már nem volt ott, biztos visszament a mezőre.

Ez már a 3. olyan eset, amikor macska-nyúl szituációba botlok. Van itt természet rendesen. Úgy látszik, itt etetni sem kell a macskákat, csak kicsapni az utcára. És jó esetben nem őket kapják el az itt elő rókák és nagymadarak. :)

Állati

Egyik nap, épp hazaértünk, amikor azt látom, hogy a "garázsunk" mellett a kedvenc cicám csemegézik valamit. Gondoltam egeret fogott. Hát nem egér volt. Egy nyúl. Gréti teljesen kiborult tőle. Igyekeztem neki elmagyarázni, hogy ez így a normális (?), hogy a cica megeszi a nyuszit, mert éhes volt. Nem csak játékból ölte meg, hanem mert éhes volt. (Mióta esznek a macskák nyulat?? Legközelebb rókát fog enni? :) )

El kellett telnie pár napnak, míg a helyére tudta tenni a dolgot és már sírás nélkül beszél róla, ha eszébe jut.

Persze cicó a kocsi melletti mulcs alá ásta a nyulat és következő nap folytatta a lakomát.

Pár nappal ezelőtt, egy nagyon bájos szituációt néztünk Szofival végig. Egy cica ült az egyik ajtó előtt és 2 szarka piszkálta őt. Leszálltak a cica feje fölött levő korlátra és onnan dumáltak neki. Cicó időnként próbált felugrani, elkapni őket, de nem nagyon erőlködött. Inkább kíváncsian szemlélte a két bátor/pimasz madarat. Ha cicó mozdult, akkor a szarkák fél méterrel odébb rebbentek a korláton, de csak pár pillanatra, aztán újra közel mentek. Mindez addig tartott, amíg Szofi el nem kezdett feléjük rohanni és a 3 állat 3 felé menekült. :)

Esti izgalmak

Miután Krisz hazaérkezett, egész izgi dolgok történtek az utcában. Este általában nem szoktam kinézni, de mivel a konyhában beszélgettünk, ami az utcára néz, nem volt nehéz észrevenni, hogy valami zajlik.

Először megjelent egy rendőrautó. Majd újabb 3 követte és mind előttünk parkolt le. Talán csak az egyik rendőrnő volt Krisszel egy magas, a többi cirka vagy egy fejjel magasabbnak tűnt.

Kutyát is hoztak magukkal és nem is átlagos rendőrruhában voltak.

Az egyik házba bementek, ahonnan később egy síró nő jött ki.

Miközben bámultuk az eseményeket, az ablakunk alatt ellibbent egy macska, akit egy róka üldözött. A macska felvetődött a szemközti kerítés tetejére, így a róka feladta az üldözést. De akkor sem fogta sietősre, még ott kolbászolt előttünk egy ideig.

Ezzel egyszerre, kb. 20 méterrel odébb, a házunk másik sarkánál megjelent egy nyúl, aki a rendőrök után vetette magát, majd eltűnt.

A róka őt észre sem vette, pedig igen közel voltak egymáshoz. Komolyan, már csak pár őz, szarvas hiányzott, hogy teljes legyen a kép. :D

Mókus

A környéken sok-sok helyen sétálóutakat alakítottak ki. Van, ami egész kopár, füves részen visz végig, van, ami erdős területen. Mivel Szofinak megígértem, hogy mutatok neki mókust, ezért egyik nap az erdő felé mentünk. Nem is tévedtem, találkoztunk mókusokkal. Volt, amelyik a fán ugrándozott, és volt, amelyik a földön száguldozott.

Annyira bírom, hogy milyen őszinte örömmel tud lelkesedni a számára új dolgokért. :)

Elintézve

Délelőtt elmentem az anyakönyvi hivatalba, hogy szerezzek többnyelvű születési és házassági anyakönyvi kivonatokat. (Magyarul, angolul és franciául van rajta.) Dokumentumonként 2000 Ft-ot kértek el. Hurrá ...

Szofinak nem kellett kérnem, mert neki eredetileg is ilyet állítottak ki. Grétinek kell még beszerezni, de azért Pestre kell mennünk, mert ő Pesten született. Tiszta vicc ez a rendszer a mai, informatikával megáldott korban.

Utólag egy barátnőm adott egy tippet. Azaz, ha azt mondom, hogy azért kell, mert mondjuk személyit akarok csináltatni és elveszett a születési anyakönyvi kivonat, akkor ingyen adnak újat. :) Amikor Grétiét kérjük ki, majd ezt fogom mondani. :)

Elszaladtam még a 2 számlavezető bankunkba is. (Úgyis el kellett mennem pénzért az illatékbélyegek miatt.) Az MKB simán tud (9000 Ft ellenében) igazolást kiállítani az eddigi kapcsolatunkról, a Raiffeisen nem. Az igazolás cirka 1 hét alatt fog elkészülni. Legalábbis ezt ígérték. Természetesen angolul is ki tudják állítani.

Megírtam a lakásbérlős referencia anyagot és elküldtem annak, akitől régen béreltünk lakást.

Talán ezek a doksik egyszerűbbé tehetnek dolgokat a későbbiekben.

Amíg nem voltunk itthon, jött a postás is. Egy értesítő várt, hogy menjek be a csomagomért a postára. Nézem, ki a feladó: Mezőgazdasági Hivatal. Hmmm, ezek meg mit akarhatnak? Ezen kattogott az agyam addig, amíg meg nem nézhettem, hogy mi érkezett.

Az állatok titertesztjének az eredménye érkezett meg. Mindegyik rendben van.

De, ha már a postán voltam, kértem egy nyomtatványt a postai csomagok, levelek, stb. átvételéhez szükséges meghatalmazáshoz.

Mivel Krisz és anyumék kint sétáltak a csajokkal, őket is odaráncigáltam és ott töltöttük ki a nyomtatványt. Ezt ugyan máshol is meg lehet tenni, de minden érintett félnek (meghatalmazó és meghatalmazott) a postás vagy a kézbesítő orra előtt kell aláírni. Persze a személyi is kell hozzá. Szóval a postás orra előtt mindenki aláírta, ellenőrizte az iratokat. Majd anyumék fognak kapni vmi nyomtatványt, amivel ténylegesen jogosulttá válnak átvenni minden postai küldeményt.

Állatok kivitele

Az elmúlt években, igen nagyot változott az angolok állatok bevitelével kapcsolatos szabályzása.

Korábban, az oltások beadása után már lehetett is vinni az állatot ... a karanténba. Emlékeim szerint csekély fél év volt a karantén ideje.

Ez most teljesen másképp működik. A pontos szabályzat itt található.

Tömören. Állatka kap csipet, útlevelet, veszettség elleni oltást. Ha már volt veszettség ellen oltva 1 éven belül, akkor levehető a vér a titerteszt elvégzéséhez. Ha még nem volt oltva, vagy túl régen volt oltva veszettség ellen, akkor az oltás beadása után legalább 30 napot érdemes várni és utána lehet elvégeztetni a titer tesztet. Ha a titer teszt megfelelő eredményt ad, akkor fél éven keresztül még nem mehet az állat Angliába.

Karantén nincs. Ha letelik a fél év, akkor belépés előtt 36-48 órával az állatnak kell még kapnia egy széles spektrumú féreghajtót.

A fél évet a teszt eredményének kiállítási dátumától számítják.

A tesztkérő lapon az "egyéb" sorba be kell írni, hogy angol fordítás is szükséges. Az intézet 2000 Ft-ért csinálja, a szakfordító állítólag 20 000 Ft-ért. Fordítással együtt olyan 15 000 Ft/állat a titerteszt, melyet utánvét, azaz az eredmény kézhezvétele után kell kifizetni.

A papíron fel kell tüntetni ezen adatokat is: tulaj születési ideje, helye, anyja neve, esetleg tulaj leánykori neve (hacsak nem pasiról van szó, bár manapság már a pasik is felvehetik feleségük nevét). Ez ugyan nincs ráírva a papírra, hogy kellenek ezek az adatok is, de a laborosok szólnak, hogy anélkül nem tudják rögzíteni az adatokat.

Nekem sem volt rajta, de mivel személyesen vittem be (XIV. ker. Tábornok u. 2.)

Ha a teszt megfelelő eredményt ad és az ismétlő veszettség elleni oltást az állat rendszeresen megkapja az 1 év letelte előtt, akkor az állat a titer teszt ismétlése nélkül ki-be hurcolható az országban.

Ha a féregtelenítés időpontja körül gond támad, akkor az angolok elvégzik, állítólag fel vannak rá készülve, de a mondás szerint sokba kerül. (laborban mondták)

Nálunk a 4 állatból 2 még nem kapott veszettség elleni oltást. A kutya, azért, mert még kicsit, az egyik macska azért, mert nem olyan rég fogadtuk be. De december elején mindenki megkapta a chipeket, oltásokat és január elején levették a vért. 7000 Ft-ot fizettem összesen kiszállási díjjal együtt a vér levételéért és a papírok kitöltéséért a 4 állat után.

Tehát, ha minden igaz, akkor a chip+útlevél 10 000 Ft, vérvétel 1 500 Ft, titerteszt fordítással 15 000 Ft állatonként. A féregtelenítés még nem tudom mennyi lesz. Azaz olyan 30 000 Ft-tal lehet állatonként számolni összesen. Persze ekkor még mindig itthon vannak, még kivitelnek is van költsége.

Jelenleg számunkra az okoz gondot, hogy kire hagyjuk az állatokat, amíg letelik a fél év. No, majd kiderül.

Még egy fontos dolog: Fontos követelmény, hogy a mikrochipes megjelölésnek minden esetben meg kell előznie a veszettség elleni oltást! Ha az állat korábban már oltva volt, a megjelölés után újra be kell oltani!