Az elmúlt napokban rengeteget beszélgettünk ismerősökkel barátokkal. Volt, akihez csak beugrottunk 2-kor és fél 10-kor jöttünk el.
Volt aki jött, volt akihez mentünk.
Ma, miután anyuméknál megebédeltünk, csörög a telefonom. Barátaink kerestek, hogy ugorjunk fel hozzájuk, mondani szeretnének valamit. Persze, hogy gyorsiban odamentünk hozzájuk, mert a kíváncsiság rendesen dolgozott bennünk. :D Na jó, amúgy is mentünk volna.
Amikor odaértünk, kiderült, hogy csak ugrattak. Nem akartak semmit mondani. :) De helyette adni szerettek volna valamit. Leültünk és a kezembe nyomtak egy csomagot. Kíváncsian téptem le a csomagolást, el nem tudtam képzelni, hogy mi lehet benne. 3 kép volt bekeretezve. A múlt héten, amikor együtt elmentünk a Hősök terére sétálni, csináltak pár közös képet. Ezek lettek kinyomtatva és bekeretezve.
Ahogy megláttam, elbőgtem magam.
Hiányozni fog, hogy nem jöhetnek át bármikor. Nem nevethetünk órákon át együtt.
De nem a világ végére megyünk. Nagyon remélem, hogy mi is rendszeresen haza tudunk jönni és ők is el tudnak majd jönni hozzánk.
2 megjegyzés:
Emiatt ne aggodj!:)Angliabol vagy Angliaba "pikk-pakk" leszervezheto egy latogatas, igy az embernek nem kell evekig nelkulozni a szeretteit.
Jogos. Anglia nem a világ másik felén van. :) De nagyon meghatott a kedvességük.
Megjegyzés küldése