Matek

A héten a suliban ismét a matekra fókuszálnak és ennek köszönhetően ismét volt egy szülőkkel közös foglalkozás is.

Egy vicces pasi játékos formában beszélt a formákról, a távolságmérésről. A formák bemutatásához lufikat, illetve szívószálakat használt. A hajtogatható szívószálakat egymásba fűzte, így készített síkidomokat és térbeli idomokat. Majd ezeket egy mosószeres/szappanos vizes vödörbe kezdte el mártogatni és csodás formákat hozott létre a szálak között kifeszülő vízzel. Majd egy újabb mártás, aminek spec technikája van éééééés... a térbeli formák közepén megjelent egy, a formához erősen hasonló formájú buborék. Aztán a határoló falakat óvatosan kipukkasztotta és elszabadult az immáron gömb alakú középső buborék. Nagyon érdekes volt. A gyerekek nagyon élvezték.

Kérdéseket tehettek fel, amikre, számomra meglepő módon a pasi tudott, a gyerekek nyelvezetének megfelelően, válaszolni. Pl. miért lesz a belső buborék olyan alakú, mint a szívószál forma. Vagy miért lesz gömb alakú a belső bubi, ha a külső falak "ledőlnek".

Vmi ilyesmit adott elő:




Ő említett egy oldalt, amire ingyenesen fel lehet iratkozni. Ez egy angol nyelvű oldal, így a matekban használt szavakkal is lehet ismerkedni. Minden délután küldenek egy levelet, amiben pár matekfeladat van, különböző tudásszinteknek megfelelően. (Ugyanabban a levélben van piciknek, kicsiknek és nagyobbaknak is.)

Gréti alig várja, hogy jöjjön ilyen levél. :) Itt lehet rá feliratkozni.

Ha valaki kicsit színesebbre vágyik, annak ezt az oldalt ajánlom.

Krisz is idősebb lett

Krisz szülinapja még októberben volt. Konkrétan sok emlékem nem is maradt róla. :D Csupán annyi, hogy neki is csináltam egy tortát. Az teljesen paleo bounty torta volt.

Gréti 8 éves lett és új évbe léptünk

Gréti is egy évvel idősebb lett. Azért megnyugtató, hogy nem csak én öregszek. :D

A szülinapja kicsit zsúfoltra sikeredett, de ez szinte mindig így van. Aki bulizós ünnepnapon születik, így jár.

Eleinte szeretett volna egy DS játékkonzolt. De szerencsére megértette, hogy a netbookja, a tabletje és az XBox Kinect mellé ez több mint fölösleges lenne, hisz ezeket is max szünidőben vagy hétvégén használhatják. Igaz, Krisz nagyon örült volna, ha még egy kütyü kerül a családba, de szerencsére Gréti meggyőződéssel állította a nagy napon, hogy biza neki nem kell (épp most) egy újabb kütyü. Helyette könyveket kért.

Így kettesben elmentünk a városba és egy könyvesboltban kedvére válogathatott. (Egyenlőre elég hatásosan tudok rá hatni szerencsére, remélem, ez később is így marad. :) )

Mivel nagyon tetszett neki Szofi epres tortája, ezért ő is epres tortát szeretett volna. Neki többszörösen epres tortát csináltam, mert a krém is epres volt belül. Amikor meglátta, még a szeme is keresztbe állt szinte az ámulattól. :D

A torta majdnem paleo lett. Mivel használtam mascarponet és tejfölt, ezért kicsit kilengett, de a többi rész stimmelt: cukor, liszt és adalékanyag mentes tortucska keveredett ki belőle.

Szülinapozás után átmentünk a szomszédokhoz, akik vacsival vártak. Természetesen odafigyelve az igényeimre, paleo vacsit szolgáltak fel. :) És persze ők sem feledkeztek meg Gréti szülinapjáról.

Szülinapi képek itt lelhetők.

Vacsi után megnéztük a Brave című filmet. Aranyos, aranyos, de nem említeném, ha nem lett volna utózöngéje. A lány makacssága miatt az anyuka medvévé változik. A kislány sokáig nem érti, hogy az anyukája, mint anya csak jót szeretne neki és mint királynő, az egész népnek. Ebben próbál egyensúlyt teremteni.

A medve, mikor a személyisége is változik, időnként bedühödik és igen félelmetesen néz ki, de végül sose bántja a lányt. Gréti párhuzamot talált... :D Mikor hazafelé ballagtunk (cirka 10 métert) megjegyezte: "Anya, én mindig mindenképpen szeretlek." Erre rámorogtam, mint egy medve, hogy még úgy is szeret-e. Erre megölelt és közölte, hogy medveként is. :) (Remélem, erre 10 év múlva is emlékezni fog. :D)

Itthon csak pisiszünetet tartottunk, majd elmentünk egy ismerős magyar családhoz, ahol már másik 2 család is ott volt. Velük töltöttük az utolsó órákat az anyósommal együtt.

Kicsit megkésve, de nem törve

Tudom, tudom, karácsonyon már túl vagyunk, sőt már az új évbe is beléptünk egy napja, de jót kívánni sose késő. :D Ha valaki erősen megkésettnek érzi, hogy most kívánok boldog karácsonyt, az vegye úgy, hogy a csupán 11 és fél hónap múlva következő karácsonyra kívánom a sok szépet és jót. :D

A lap időben kész lett, csak a kiküldésre nem került csak sor. Bár Facebookon posztoltam. :)

Vicces futás

Voltam egy futóversenyen, amit az az edzőterem szervezett, ahova járunk. A verseny "fun run" néven lett meghirdetve, mindenki beöltözhetett valaminek. Mivel én önmagamban is elég vicces vagyok (legalábbis én ezt képzelem :) ), ezért én pusztán önmagam adtam.

A táv 5 km volt, azaz mondhatni bakkfitty. Bár részben terepen történt a futás, ami kicsit nehezítette a helyzetet. A parkban én is mindig kavicsos felületen futok, meg dombnak fel és le, de itt legalább nincsenek füves és sáros, csúszós szakaszok. A versenyen voltak.

Aznapra 32 fokot jósoltak ... De én tudtam, hogy az nem lehet. :D

Miközben mentünk a park felé, ahol a versenyt tartották, volt néhány kívánságom:

• ne süssön a nap, ne legyen nagyon meleg
• az 5-ös sorszámot szeretném megkapni
• az első turnussal szeretnék indulni (2 adagban indultunk)
• az első 5-ben benne szeretnék lenni a nők között

És igeeeeeeeen! :)

• nem sütött a nap és meleg se volt
• ugyan az utolsók között érkeztem a helyszínre, de az 5-ös sorszám ott várt rám és szóbeli kérés nélkül is azt nyomták a kezembe
• az első turnussal indultam
• 4. lettem

Egy dolgot elfelejtettem kérni, hogy legyen WC. Az ilyesfajta izgalmak nem nekem valók. Hiába mentem előtte WC-re, mire lefutottam a távot, azt hittem kikönnyezem hólyagom tartalmát. De jót derültek rajtam, mert futás közben a szervezőt kérdőre vontam (értsd: odakurjantottam neki), hogy miért nincs WC, mire javasolta, hogy az egyik bokrot látogassam meg. Mondtam, hogy nekem jelmez sem kell ... :D

Sajnos a nyaralás és az utána következő lazsáló hét nagyon visszavetette az eredményeim. Kilométerenként 30-40 másodpercet romlott az időm. Azóta kicsit durvítottam az edzéseken. Így kezdek ismét formába lendülni. A cél az 5 perc körüli, majd az ez alatti idő terepen. Futópadon pillanatnyi cél a 4.20-as idő, majd a 4.10, 4 perc. Tüdőköpködés nélkül. :D

Ha mások meg tudják csinálni, akkor nekem is sikerülni fog. Csak edzés, kitartás és idő kérdése. :)

Cicmákulumok

George kieszik a vagyonunkból. Hihetetlen, hogy mennyit tud enni. Minőségi tápot kapnak, amiből kevesebb kell, mint amennyi más tápokból kellene. De ő ebből is napi 4-5x simán benyom 1-1 adagot.

Mikor nyaralni mentünk, a szomszéd látta el őket. Velük jóban vagyunk, nyugodtan rájuk mertem bízni a fiúkat.

Esti járattal jöttünk haza nyaralásból, így az éjszaka közepén érkeztünk meg. George először kicsit sértődött volt. Odajött hozzám, majd ott is hagyott. Végül megbocsátott. Már alig vártam, hogy lefekhessek aludni. Ő is csak ezt várta. :D

Jött és bújt és mászott a takaró alá. Onnan kidugta a fejét és keresztbe kasul nyaldosta az arcom. Reggel 10-kor adtam fel. Addig hol jobbra fordultam, hol balra, hol a hátamra. De ő csak jött és nyomult. És megállás nélkül dorombolt. Reggelig. Reggel kicsit kómás voltam, de ekkora örömet nem akartam elrontani. Annyira tündéri volt, hogy ennyire tud örülni, szeretni. Bőrradírozásra ezek után nem volt szükségem. :)

Hofi egy bárány módjára tőle is mindent elfogad, tolerál, csakúgy mint Newtontól annó. George gyakran rajta próbálgatja az új támadási, harapási, leszorítási technikáit, de Hofi hagyja. Lassan nem is nagyon tud mit tenni, mert George szinte egy méret és súlykategóriába kerül vele, így Hofi méretbeli előnye is megszűnik.

George elkezdte a fogváltást. Még egy fogát sem találtam meg kiesve, ellenben jelenleg legalább 6 szemfoga van. Az újak már kinőttek, de a régiek nem akarnak kiesni. Egyenlőre. Biztos ő is tőlem örökölte, csakúgy, mint Gréti. :D

Annyira jó, hogy vannak.

Pár kép itt van róluk.

Spanyolországi nyaralás

Híjjj, jó volt, tán igaz se volt. Mintha 1000 éve lettünk volna. :)

Július legvégén összepakoltunk és elugrottunk Mallorcára egy hetecskére.

Kora reggeli géppel mentünk, így az éjszaka közepén keltünk útra. Előtte nap még szép idő volt, de induláskor csepergett az eső. Majd ömlött. Majd az autópályán le voltak zárvak a sávok itt és ott.

Azt hittük, hogy bőven időben indultunk. De nem. :D Elkésni szerencsére mégse sikerült. Beálltunk a poggyász leadó sávba és kb. 5 perccel később felkiáltottak, hogy "ki megy Mallorcára, mert az húzzon előre". Húztunk is, legalább nem kellett sorban állni. :D

A biztonsági ellenőrzésnél mind a két lány riasztott. Grétinek valszín maffiózóbb tekintete lehetett azon korain órán, mert őt vizsgálták át, a cipőjét is levetették. (Van, ahol alapból le kell venni, itt alapból nem kellett.) Szegénykém kicsit megszeppent, de aztán elvicceltük a dolgot.

A következő pillanatban már a csomagjaink miatt szedtek ki a sorból ... Én pakoltam mindent, így nem lehetett (volna) semmi tiltólistás a kézipoggyászokban. De volt. Mert Krisz használja általában a bőröndöket. És az egyik útján kapott egy kicsi üveges bort valakitől ajándékba és az egyik első zsebbe tette, ahol ott is felejtette. Én meg nem néztem, mert nem használtam a zsebet.

Ezek után megsasoltuk, hogy melyik kapuhoz kellene elkocogni. Én mondtam "a"-t, Krisz "b"-t. Hmmmm, jó hogy tudjuk, hogy hova megyünk. :D Krisz majdnem a malagai kapuhoz vitt minket, pedig még mindig Mallorcára szólt a jegyünk. :)

Ezek után végigcaplattuk az egész Gatwicket. Egész jól bírták a csajok, az izgatottság hajtotta őket előre. :) Felszállásig ezzel nem is volt gond. De utána Anita, aki mellett Szofi ült, már nagyon díjazta volna, ha Szofi végre beájul. Ahányszor Anita elbóbiskolt volna, Szofi beszélni kezdett hozzá. Majd 10 perccel leszállás előtt Szofi megadta magát az álommanónak és elaludt. Úgy kellett összekaparni, mikor hagytuk el a gépet. :D

Útközben nagyon jókat derültünk. Krisz elemében volt. Lelkesen nézett ki az ablakon és magyarázta, hogy milyen szép, amikor a tengeren látni a vitorlásokat, kisebb hajókat. Átmászok rajtuk, kinézek az ablakon, de tengernek nyomát sem látom. Épp szárazföld fölött repültünk és házak látszódtak mindenfelé. Pedig nem is ivott :D

Később Anitának próbáltam egy banánt átnyújtani a másik sorba, de a stewi folyton akkor lépett hátrafelé, amikor nyújtani próbáltam. Erre Krisz át akarta venni a banánt, hátha neki sikerül, valami mást tennie... :D Ejnye, no :D

Amikor jöttek a szemetet gyűjteni, egy zsák banánhéjjal ajándékoztam meg a hölgyet. Csak szedtem elő az újabb és újabb héjakat. A hölgy csak nézett, hogy mi van már. Mire mondtam, hogy igazából majmok vagyunk, csak jól álcázzuk magunkat. :D

Végül kora reggel oda is értünk Mallorcára. Sétálunk az autókölcsönző felé, és egyszer csak elkerekedik a szemünk. Az egyik kölcsönző előtt hosszú sor kígyózik. Bezzeg a mienknél nem volt senki. Hmmmm. Hetekig nézegettük, hogy hol béreljünk kocsit, mert mi már csak ilyen kocsihoz kötött népség vagyunk. Erre ... Nos, később megnéztük, hogy mit tud az a kölcsönző. Harmadárat... Ááááááááá  ... Sebaj, majd legközelebb.

Hogy más ne járjon így, javaslom, hogy ellenőrizze a helyi autókölcsönzőket is és ha Spanyolországba megy, akkor a GoldCar árait is nézze meg. Ők Olaszországban és Portugáliában is jelen vannak a weboldaluk szerint.

Miután bepakoltunk a kocsiba és Anita megállapította, hogy a "kis szaros" Golf kényelmesebb, mint a mi szépséges Priusunk, útra keltünk az apartman felé. :D Vittük a kis okos hordozható GPS-ünket, ami kiválóan mondta az irányokat, csak mi nem fogtuk fel pontosan, hogy mit is kéne tenni. Egy ilyen félreértős esetnél történt, hogy Krisz korrigált ... kicsit későn, de szerencsére nem törve. Csak egy kicsit repültünk cirka fél métert és nyekkentünk egy cseppet landoláskor. Azt hiszem a Golfokat nem pont erre fejlesztették ki. :D (Az egyik út felfelé ment, a másik le. Nekünk a lefelé menő kellett.)

Végül sikeresen megtaláltuk a szállást, ami tényleg hasonlított a képeken látottakhoz. Még számomra is elfogadható volt és a konyha is kellően felszerelt volt, ami nem lényegtelen egészséges életmódra törekvő életformánkat tekintve.

A lakás teraszáról a tengert láttuk, a homokos part csupán 3-4 perc sétára volt tőlünk. Ideális volt.

Krisszel elmentünk, hogy vegyünk valami harapnivalót, de közben egy butikba is bementünk. Véééégre láttam csinos cipőket és ruhákat. :D Komolyan más a felhozatal, mint itt. Az árak sem voltak annyira fájóak. Vettünk is nekem egy csini papucsot, meg a lányoknak 1-1 pólót.

Nos, a papucs aznap estére megadta magát. :( Mikor vittem vissza, a nő kerek szemekkel nézett rám, hogy ez nem lehet. Nézzem meg, ő is ezt hordja és neki semmi baja vele, micsoda minőség. A pénzt nem volt hajlandó visszaadni blokk ellenében sem, mondta, hogy vásároljam le. Végül Anita vett ott egy ruhát a cipő árán. Vagyis 1 euróval olcsóbban és azt az 1 eurót már simán visszaadta a hölgy. :)

Mikor Anita próbálta a ruhát a bolt hátuljában, Gréti vele tartott. Egyszer csak szólt, hogy menjek oda, látnak valami érdekeset. Odamentem és mit látok? Ez már a 3. pár olyan papucs volt, ami ugyanúgy ment tönkre, mint társai.

De nem kezdtem el hepciáskodni. Végtére is nyaralni mentünk, nem háborúzni. :)


Máskor a lányoknak vettünk 1-1 ruhácskát. Szofié a vásárlás napján megadta magát. Azt nem vittük vissza, majd megvarrom, ha egyszer itt is olyan meleg lesz, hogy fel lehet venni és épp azt lesz kedve hordani. :D

A napok nagy részében a parton süttettük magunkat. Kriszt párszor valami megkóstolta a tengerben. 3-4 alkalommal harapott bele valami, de szerencsére mindet túlélte. Az érdekes, hogy egyszer se látta, hogy mi harapta meg. De nem ő volt az egyedüli, mert időnként mások is csárdást kezdtek járni némi riadt káromkodás kíséretében.

Főként késő délutánonként, esténként mentünk kirándulni. Vagy a környéken tettünk nagyobb sétát, vagy elmentünk Palmaba, vagy más környékbeli településekre. Mint pl. Magalufba. Na oda nem megyünk többet vissza ... Jelentem, az egy buliközpont angol fiataloknak. A világ egyik leghíresebb szórakozóhelye, a BCM is ott található. Sanda gyanúm, hogy 2 fontosabb utcája van a településnek, az egyik boltokkal, a másik éttermekkel és A szórakozóhellyel, de sajnos mi az utóbbit találtuk meg előbb, a másikat már meg se néztük, elmenekültünk.

Mindenhol hányás és pisiszag terjengett. Ha éppen véletlen nem is éreztük, akkor a nyomait láttuk, akárhova néztünk. Nem sok időt töltöttünk itt. Én ehhez már öreg vagyok.

Félreértés ne essék. Nem a bulizáshoz vagyok öreg. De ez az iszunk-hányunk-belefekszünk-büszkékvagyunkrá sose volt az esetem. :)

Itthon tudtuk meg egy angol ismerőstől, hogy Magaluf az angolok között Shagaluf névre hallgat. Ez így nem mondott semmit, hiába vigyorgott a srác. Ezért megkérdeztük, hogy miért ez a neve és mi a "shag". Nos, a shag dugást jelent. Azt hiszem, kiváló névválasztás a település számára. :D

Egyik este - miután Anita állítólag SMS-ben megbeszélte barátaival, hogy csak egy nyugis, családi nyaraláson vagyunk - zenét hallottunk egy szálloda udvaráról, ami az utca szintjétől lejjebb helyezkedett el. Egy zenekar ismertebb számokat nyomott, amik mozgásra késztettek. :D Nos, egy idő után felfigyeltek rá, hogy egy őrült vonaglik fent, és le akartak hívni, hogy ott folytassam a bemutatót. De mondtam kedves nézőimnek, hogy ha lemegyek, kevéssé fognak látni. Nézzenek csak felfelé. :D Lényeg, hogy jól éreztem magam és nagyon jól szórakoztam ... miközben Gréti próbálta mondogatni, hogy "Jajjj, anya, ne! Ez ciki! Ne csináld már! Menjünk már!" :D Hihi, fogom még én is ezt mondogatni neki asszem. :)

Egy másik alkalommal Sóllerbe mentünk. Nagyon aranyos kisváros, amit igen magas hegyek vesznek körül. Míg Magalufban minden angolul volt kiírva, itt inkább németül. Hát igen, ez a különbség. Az egyik célközönség erre, a másik arra vágyik. Egyébként az apartmanunk környékén is inkább a német dívott.

GPS-en halványan látszik az útvonal

Odafelé menet a hegybe vésett alagúton mentünk át, amiért fizetni kellett (4,50-et). Miután mondtuk Krisznek, hogy lett volna egy másik út is, ami nem fizetős, akkor kifejtette, hogy a "f@szom megy egy szerpentinen fel a hegynek" ...

Miután kisétáltuk magunkat a városkában, beültünk a kocsiba, hogy elmenjünk megnézni a kikötőt. De a GPS tréfát űzött velünk. Mikor az alagút felé vette az irányt, kicsit gyanús volt, hogy a kikötő nem arra lesz. Aztán a hegy felé irányított, még csak nem is az alagút felé. Ekkor már sötét volt... És igeeeeeeeen! Elvitt minket egy csillagkikötőhöz. :D Viccet félretéve, felvezetett minket a hegy tetejére. Korom sötétben, a 180 fokos kanyarokkal megáldott, kettesben alig lehet felhajtani úton, ahol visszafordulni se tudtunk, mert jöttek mögöttünk. :D A kikötőt persze nem találtuk meg, de kipróbálhattuk azt az utat sötétben, amit Krisz világosban sem akart. :D Érdekes volt.

Ezen kívül eljutottunk egy fóka és delfin showra is, ami eszméletlen jó volt. A belépő kisebb vagyon volt, még kedvezményre jogosító kuponnal is, és a kapuban élből tagadták, hogy lenne családi jegy, holott a weboldalon szerepelt. De nem hagytuk, hogy elrontsák a kedvünket. Nagyon tetszett, amit láttunk.


A bevásárlásaink nagy részét Auchanban ejtettük meg. Kiábrándító vagy sem, de a lányoknak való jégkrémeket is ott vettük meg nagy dobozos kiszerelésben annyiért, amennyiért a parton darabját kínálták. Amikor kellett, csak felugrottunk a lakásba és vittük a csajoknak a hűsítést. :)

Ami érdekes volt, hogy ott Alcamponak hívják és nem Auchannak. :) A kínálat szemet gyönyörködtető volt, az árak elfogadhatóak.

Nyaralás során Krisz is kigyönyörködhette magát. Végre csinosabbnál csinosabb nőkön legeltethette a szemét. Ráadásul sokuk monokinizett. A végére már a csajszik is arra kötöttek fogadásokat tippelgettek, hogy melyik nagy cici igazi és melyik mű. :)

Ez komoly beakadást okozott nekik egyébként. Hazafelé, amikor Krisz viccesen megjegyezte, hogy milyen jó is már hazajönni, már elege van a napsütésből, a hőségből és a homokos tengerparton való henyélésből, az egyik csajszi megjegyezte "és a nagy mellekből". :D

Hazafelé a reptéren két érdekes szituációval találtuk szembe magunkat. Az egyik, amikor a csomagfeladásnál a pasi először is nem tudta, hogy Magyarország uniós ország, majd pedig nem hitte el mikor mondtuk és ellenőrizte a listáján; a másik, amikor fű, fa, bokor, kis és nagygyerekes is odaállt az elsőbbségi beszállás sorába, holott nem fizették ki azt a szolgáltatást. A személyzet próbálta magyarázni a bizonyítványt, hogy akiknek 5 évesnél fiatalabb gyereke van, oda állhat fizetés nélkül is ... de ez miért nem volt kiírva, az egyszem tizenéves gyerekkel megáldott családot miért engedték oda és a kisbabásoknak miért nem szóltak, hogy menjenek? Hmmmmm, ez a pont volt az, amikor már nem tudtunk csöndben maradni és kicsit megtépáztuk a személyzet idegeit, de hát ők harcolták ki. :)

Mindent összevetve szuper volt a nyaralás, csodás idővel, vicces társasággal. Anitának köszönhetően a csajok nem terhelték le annyira az idegrendszerem se. Szóval csodás volt!

A többi kép itt található.

Ellentmondás

Folyton kattog az agyam. Mindig valamin agyalnom kell. Hol újabbnál újabb dolgokat találok ki, amik megvalósításához sok pénz kellene, ami (még) nem áll rendelkezésre, vagy csak próbálok információkat feldolgozni és összefésülni, hogy aztán egy nagy rakás okoskodás süljön ki belőle, ami nem biztos, hogy mindenkinek tetszik, illetve az sem biztos, hogy igazam van. (De nekem mindig igazam van. És ha nincs, akkor térjünk vissza az előző kijelentésemhez. ;) ).


Előre bocsátanám, hogy mindenki azt csinál, amit akar. És nem személyre szabottan jutott eszembe a gondolatsor, még ha le is tudom egy kedves ismerősömön vezetni. :D

Pár napja olvastam egy cikket, miszerint a magyar piac nem árazta még be és nem is tudja igazán helyén kezelni az alap és mesterképzésen résztvevők különbségeit (már ha vannak). Blablabla ...

Ehhez hozzátársul egy kép bennem. Ismerős HR mesterképzést végez.

Még egy kép: mesterképzés olyanok számára, kik még nem rendelkeznek valós munkahelyi tapasztalattal. Ok-ok pár hónapot esetleg töltöttek már munkahelyen.

Egy HR, humár erőforrás kezelésére szakosodott intézmény, szak, hogy tehet ilyet?

Hogy miért kérdezem ezt? Pont nekik kellene tudni, hogy

• Mesterképzésnek semmi értelme nincs előzetes pár évnyi gyakorlat nélkül. Nincs mire építeni az extra tudást, ami így kb. a falra hányt borsó kategóriája. (Tapasztalat. De lehet, hogy csak én vagyok gázos.)
• Mesterképzés gyakorlat nélkül = munkaerőpiaci öngyilkosság. Hiszen 0 gyakorlattal és mesterképzéssel erősen túlképzettnek minősül az ember, amit a piac nem tud hova tenni. Miért fizessen egy mesterképzett emberért extra pénzt, ha annak nincs gyakorlata? Márpedig a munkavállaló nyilván többet szeretne kapni, ha már többet tanult. Ellenben még nincs gyakorlata. És a piacról, az emberekről még csak könyvből tanult, ami nem érték a munkáltatónak.

Vagy az elején tagadja le a pályázó, hogy neki mesterszintű végzettsége van? Az nem sántít kicsit, hogy élből torzítania kell? Pont egy HR-esnek?

Persze, írhattam volna más példát is, nem csak a HR-est. De ennél a szakmánál a legszembetűnőbb az anomália. Legalábbis bennem ellentmondást generáltak ezek a tények és információk.

Tudom, ne gondolkozzak annyit. :D

Bolt

Ez egy újabb bolt: JJ Food Service. Nem, nem reklámfelületet nyitottam, de úgy gondolom, hogy ezek a boltok hasznosak lehetnek az itt lakóknak. Az egyik, amiről korábban írtam, azért, mert olyan dolgokat lehet venni, amit nem lehet minden boltban errefelé megvenni, ez a másik meg az árai miatt lehet érdekes.

Nekünk is úgy ajánlották, mert nem az a bolt, amivel úton útfélen találkozik az ember és simán besétál.

Hasonlíthatnám a Metrohoz, de itt nem lehet bemenni a boltba és a polcsorok között sétálgatni. Helyette vagy a webáruházon keresztül vagy a telephelyek valamelyikén egy papíralapú katalógusból lehet kiválasztani, hogy miből mennyi kell.

Valószínűleg eredetileg cégek, boltok, éttermek kiszolgálására szakosodtak, de magánszemélyek is regisztrálhatnak, őket is kiszolgálják.

Hogy miért jó? Mert nagyon jó áraik vannak. 10 kiló csirkemellett vettem 32 fontért, ami szerintem nagyon jó ár. Ráadásul még be is fért a mélyhűtőnkbe. :D 1 kg mozzarella sajtot 3,5-ért vettem. 36 tekercs 3 rétegű WC papírt 7,6-ért és 12 liter 100%-os gyümölcslevet pedig 7,30-ért.

Persze, sokkal többféle dolgot lehet venni, de egyenlőre ezeket próbáltuk ki. Eddig mindennel elégedettek voltunk.

Az oldalon regisztrálni kell és kb. következő nap, amikor aktiválják a regisztrációt, már lehet is rendelni. Lehet kérni házhozszállítást vagy el is lehet menni az áruért. Egyiknél is, másiknál is meg kell adni, hogy mely napon, mikor hozzák ki, vagy mikor megy az ember átvenni. Mi elmentünk érte és max 5 perc alatt végeztünk is.

Shrek, a musical

Tavaly, mikor egyszer Londonban sétáltunk, elmentünk egy plakát előtt, ami a Shrek című színházi előadást reklámozta. A lányoknak felcsillant a szeme, én meg tettem egy meggondolatlan ígéretet, hogy meg fogjuk nézni.

Nem sűrűn teszek meggondolatlan ígéreteket, de ez az volt. Előbb meg kellett volna néznem a jegyek árát, mielőtt ilyesmit ígérek. Tavaly 80 font alatt nem találtam jegyet. Ekkor úgy döntöttem, hogy egyenlőre jegelem ezt a témát. 320 font, azért 320 font.

Krisz a napokban küldött át egy hírlevelet, hogy most gyerek hetek vannak a londoni színházak egy részénél, ami azt jelenti adott esetben, hogy minden fizető felnőtt egy gyereket ingyenesen vihet magával.

Elkezdtem böngészni a kínálatot, és feljött a Shrek is. Hurrrrráááááá! Nem volt egyszerű 4 helyet találni, ami elfogadható helyen is volt, ráadásul egymás mellett, de sikerült. Így végül "csupán" 130 fontért sikerült rá jegyeket venni.

Krisz úgy gondolta, hogy elég lesz 2 órával kezdés előtt indulni itthonról. Úgy kalkulált, hogy még sétálhatunk is kicsit előtte. Na ja. :D Már az autópályán dugó volt. És persze London is a túlcsorduló arcát mutatta meg.

10 perccel a kezdés előtt értünk oda, de ekkor még nem volt parkolónk. A lányokkal az ajtóban vártuk Kriszt, aki helyet hajkurászott. A jegyek nálam voltak, és már becsöngetés előtt voltunk. Szofinak pisilni kellett, nekem a hajam égnek állt. :)

Krisz jegyét leadtam a jegypénztárba, én meg becsörtettem a csajokkal ... a WC-re. :) Épp kezdésre tudtuk elfoglalni a helyünket. Krisz ekkor még bolyongott valahol, ő csak cirka 10 perccel később ért oda. De legalább odaért.

A lányok a "Szamárral"

Az előadás, mint ahogy már az előző bejegyzésben is írtam, zseniális volt! A csajok csillogó szemmel nézték végig, és mi is nagyon élveztük! Nem állítom, hogy szóról szóra mindent értettem, de csak 1 poént nem értettem. A többi átjött. :D

Az előadás után, miközben a kocsit próbáltuk megtalálni, egy kisebb csoportosulásra lettünk figyelmesek az egyik oldalsó bejáratnál. Az volt a művész bejáró és a Szamarat alakító színész ott próbált a nézők, rajongók kedvére tenni. Fényképezkedett mindenkivel, aki kérte és aláírásokat osztott. Így történt, hogy Gréti is kapott egy aláírást és készült róluk egy fénykép is telefonnal. :D

Szuper este volt. Remélem, lesz még ilyenre lehetőségünk!

Képek kicsit nagyobban itt.