Ma, miután lefutottam a 10,5 km-em, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Stonehenge-hez. Én már annó jártam ott (sok évvel ezelőtt), de a család többi tagja még nem volt.
Ahogy megérkeztünk, láttam a National Trust jelét. Sok kastély és egyéb turisztikai látványosság tartozik ehhez a szervezethez. Ha valaki kifizeti az éves tagdíjat, akkor az összes, felügyeletük alatt levő helyre ingyenesen léphet be. Sanda gyanúm, hogy több száz ilyen hely van UK szerte.
Oda nem állt sor, nem úgy, mint a Stonehenge pénztárhoz. Hát tagok lettünk. :) Csak a 2 felnőtt után kellett fizetni, így 80 fontunkba került a tagsági díj. Ráadásul, mivel nem kártyával fizettem, hanem direct debittel (majd november végén vonják le a pénzt), ezért a 12 hónap helyett 15 hónap tagsághoz jutottunk. Tök jóóóó! Úgyis imádunk ide-oda mászkálni.
Ezzel ismét spórolhatunk és elkerülhetjük a sorbanállások egy részét.
Ráaádsul negyedévente 1-1 újságot is küldenek a számunkra és a egy könyvet is kaptunk az összes, hozzájuk tartozó helyről.
Ezután indulhatott a túra a Stonehenge körül. Egy elektronikus "idegenvezetőt" a nyakunkba akasztottunk és úgy battyogtunk. Azt hittük, egy darab elég lesz. De a csajok ezért ölték egymást folyton...
Az idő egy ideig csodás volt. 19 fok és napsütés. Aztán sajnos elbújt a nap és nagyon felerősödött a szél, de még így is jó volt ott lenni.
Többen csak leültek a fűre és nézték, és igyekeztek feltöltődni. Krisz is így tett. Én meg persze fényképeztem. :)
Hazafelé még meg szerettünk volna állni a közelben levő Salisburyben, de végül nem került rá sor. Útközben megláttunk egy National Trust jeles várat, az Old Sarum kastélyt és meg szerettük volna nézni. Be nem tudtunk már menni, mert zárás után értünk csak oda. Ennek ellenére körbesétálhattuk a helyet. A lányok jót fogócskáztak Krisszel. Ha eddig nem fáradtak volna el, akkor most tuti. :)
A hazaút kalandos volt. Legalábbis a vége. A kocsi azt mutatta, hogy még 10 mérföldre elég benzinünk van. Ami 16 km. Elméletileg oda kellett volna érnünk egy benzinkúthoz még, de végül nem mertünk kockáztatni, mert a házunktól 2 körforgalomra a kijelző egyszer csak 0-t mutatott. Kicsit pislogtunk, hogy mi a csuda történt, de inkább hazafelé vettük az irányt. Krisz a Yarissal elment benzinért és a ház előtt itatta meg Priuskát. :)
Csajok alszanak, csönd van, nyugi van. De jóóóóó :)
6 megjegyzés:
hogy birsz ennyit futni....
ket evet eltem Angliaban de a Stonehenge-hez sosem jutottam el.... de ha legkozelebb megyek biztos benne lesz az utitervben. kar hogy mar nem lehet kozelmenni hozza.
Szeretek futni. :) Gyakran nincs ott az agyam. Hanem mindenhol máshol jár. Ez ugyan gyakran a sebesség rovására megy. :) De imádom lesni, hogy találkozok-e nyuszival, mókussal, valamilyen érdekes madárral, ha a parkban futok.
Jobb, hogy nem lehet közel menni. Legalább nem hordják szét a népek. Szerintem mára semmi sem maradt volna belőle. :D
A Stonehange igazán gyönyörű lehet! (És persze a képek is nagyon jók lettek újfent).
Kicsit most irigykedem... A lányom most tanulta történelemből, és teljesen elvarázsolódott a képektől. azóta mondogatja is sokszor, hogy "ugye, egyszer elmegyünk megnézni?" Hát, úgy legyen!
Ibolya, remélem, teljesül!
Itt Angliában az a jó, hogy körülvesz a történelem és mindenre igyekeznek vigyázni.
Stonehenge-i élményem: anno ezer éve mikor ott voltunk én is akasztottam a nyakamba egy elektronikus idegenvezetőt, aztán hallgattam és hallgattam és azon méláztam el, hogy én azt hittem beszélek és értek is angolul! A hiba nem bennem, hanem a készülékben volt: svédet akasztottam a nyakamba angol helyett. LOL Drága férjuram, ezt azóta is szívesen felemlegeti, annyira vicces volt.
LOL :DDDD
Megjegyzés küldése