Suli

Tegnap meghoztam a döntést. Mind a két lány marad ebben a suliban, ahova járnak. A következő évben biztos, utána meglátjuk.

Több érv is szólt volna amellett, hogy áthozzam őket ide, de a jelenlegi mellett is voltak érvek. Az itteni mellett inkább racionális okokat tudtam felsorolni, a másik mellett inkább érzelmi. De úgy gondolom, hogy a gyerekek beilleszkedése nem csupán érzelmi ok.

Szofinak nagyon sok időbe került elfogadni ezt a sulit, ezeket az embereket. Minden nap mondta, hogy jól érzi ott magát, de a reggeli elválás nehéz volt. Talán, lassan ezen is átlépünk. Már neki is van 1-2-3 barátnője, akiknek nagyon örül, már amikor messziről meglátja őket.

Az egyik tanítónénivel tegnap beszélgettem. Szofi sokáig senkihez sem szólt, csak szép lassan tudtak a bizalmába férkőzni, hogy valakit szóra méltasson. Ez a tanítónéni rendesen meglepődött, amikor egyszer együtt "olvasott" Szofival egy könyvet és Szofi egyszer csak megszólalt "washes his teeth". Mert a kisfiú a könyvben a fogait mosta éppen.

Az olvasást úgy értettem, hogy könyvet nézegetnek, amiben 1 árva betű sincs, csak képek, melyek történeteket mesélnek el. És ezt beszélik meg, hogy miről szól. De ezt olvasásnak nevezik. :) Olvasnak a képekről.

Állítólag egyre több dolgot mond angolul, együtt mondókázik, játszik a többiekkel és csinálja, amit kell.

Mielőtt meghoztam a döntést, beszélgettem a tanárokkal, a lányokkal és persze Krisszel is. Hetekig ezen rágódtam, hogy mi lenne a jobb. És azok a dolgok is a fejemben voltak, amiket Ágica és Alexandra kommenteltek. De ezt a döntést nekem kellett meghozni, amihez nagyon jó támpontot adtak a tanácsok, még ha nem is feltétlen követtem őket.

Tehát, ha nem jó döntést hoztam, akkor tudom, hogy hol siklott el a dolog. :D

Tegnap délelőtt elküldtem az emailt az admission office-nak, felvételi irodának. Itt ők koordinálják, hogy ki hova járhat, hol hány gyerek van, hol van várólista, stb.

És megnyugodtam. Pláne akkor, amikor hazafelé jövet Szofi olyat mondott, amilyet itt korábban sosem. Ő eddig végig azt az álláspontot képviselte, hogy a közeli suliba szeretne jönni. De ez tegnapra megváltozott. Közölte, hogy szereti a tanítónénijeit, vannak itt barátai és továbbra is ebbe a suliba szeretne járni. Ekkor komolyan boldog voltam. Végre, eljutottunk idáig!

Hogy miért nem írtam Grétiről? Azért, mert ő végig ebben a suliban szeretett volna maradni. Bár nagyon felnőttesen állt a kérdéshez. Mondta, hogy ő maradni szeretne, de ha nekem gondot okoz majd, hogy a munkám miatt ennyit rohangásszak velük, akkor elfogadja, hogy ha áthozom őket a közeli suliba. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ezt így végig tudta gondolni, meg tudta érteni és el tudta fogadni.

De most mind a ketten örülnek, hogy maradhatnak. Én pedig remélem, hogy tényleg ez volt a jó döntés. :)