Érzelmek

Hmmmmmm

Éveken át arról álmodtam, hogy elmehessünk valahova. De eddig ez nem valósult meg. Mindig volt valami ok, amiért nem mentünk.

Persze, lehet mondani, hogy ezek kifogások voltak, de ahhoz, hogy az ember menni tudjon, sok mindennek együtt kell lennie.

Ha őszinte akarok lenni: be vagyok szarva.

Tele vagyok várakozással és félelemmel. Mi van, ha, mi van, ha, mi van, ha ....

Tudom, mindent meg kell oldani. :)

Sajnálom, hogy Krisz elhagyta ezt a céget. Sajnálom, mert szeretett ott dolgozni, és szerette a kollégáit. Rengeteget adott neki ez a cég. Itt lett az, ami. Itt nőtt fel.

De egyszer tudni kell váltani. Nem lehet elmondani, hogy egy munkahely szédelgő. 10 évig dolgozott itt. Most pedig az általa oly sokra tartott emberek ukázba kapták, hogy fel sem hívhatják őt. Nem baj, ezen is túl leszünk.

Sajnálom, mert valamiért számomra ez a cég a biztonságot sugallta. Lehet, ez csak látszat volt, hisz garanciák sehol sincsenek.

Most itt vagyunk valami újnak a kezdetén. Persze, nem a világ másik felére megyünk, csak átugrunk Angliába. :) De akkor is. Az egy más rendszer, más kultúra, más gondolkodás.

Hetek óta gondjaim vannak az alvással. Órákon át fekszek és több réteg ruha és takaró alatt vacogok. Képtelen vagyok elaludni. Aztán valahogy mégis sikerül és arra ébredek, hogy mindenemen folyik a víz. Aztán persze újra fázok, ahogy szárad le rólam a víz.

De ez is el fog múlni, csak idő kérdése. Talán, ha már látom a hogyan továbbot.

Egyenlőre nem tudom, hogy mikor megyünk ki. Elméletileg csak február végén, addig itthon rágjuk a körmünk. :)

Hogy a csajok mit szólnak hozzá? Ez sem egyszerű.

Szofi igazából azt hiszem nem érti. Sokszor kérdezi, hogy mikor utazunk már. De ő azt hiszi, hogy nyaralni megyünk. Azt egyenlőre nem fogja fel, hogy az imádott oviját, ahova legszívesebben szünidőben is járna, itt kell hagynia. Nem fogja fel, hogy nem találkozhat nap, mint nap anyukámmal. Ezzel majd ott fog szembesülni. Nem szeretném elvenni a kedvét. Így számára meghagyom a hitet, hogy csak utazunk egyet.

Gréti is eleinte azt hitte, hogy csak nyaralni megyünk. Amikor erre rájöttem, akkor elmondtam neki, hogy nem egészen erről van szó. Ekkor Szofi is ott volt. De míg Gréti megértette, addig Szofi nem.

Következő nap Gréti kicsit zizzentebb volt az átlagnál az oviban. Egyszer nagyon csúnya sírógörcsöt kapott, teljesen kétségbe esett, hogy mi lesz velünk. A végén átcsapott hisztériás rohamba, annyira, hogy keze-lába remegett.

Elmondtam neki, hogy ne féljen. Mi továbbra is ott leszünk nekik és ez a lényeg. Hogy mindenhol együtt legyünk és szeressük egymást. Azóta ilyen komoly sírógörcsöt nem kapott, de időnként hisztissé válik, ami nem jellemző rá. Ráadásul ezt még ő sem fogta fel, hogy ott nem lesz ott anyum.

De úgy gondolom, ha sok más család végig tudta csinálni, akkor nekünk is menni fog.