Spanyolországi nyaralás

Híjjj, jó volt, tán igaz se volt. Mintha 1000 éve lettünk volna. :)

Július legvégén összepakoltunk és elugrottunk Mallorcára egy hetecskére.

Kora reggeli géppel mentünk, így az éjszaka közepén keltünk útra. Előtte nap még szép idő volt, de induláskor csepergett az eső. Majd ömlött. Majd az autópályán le voltak zárvak a sávok itt és ott.

Azt hittük, hogy bőven időben indultunk. De nem. :D Elkésni szerencsére mégse sikerült. Beálltunk a poggyász leadó sávba és kb. 5 perccel később felkiáltottak, hogy "ki megy Mallorcára, mert az húzzon előre". Húztunk is, legalább nem kellett sorban állni. :D

A biztonsági ellenőrzésnél mind a két lány riasztott. Grétinek valszín maffiózóbb tekintete lehetett azon korain órán, mert őt vizsgálták át, a cipőjét is levetették. (Van, ahol alapból le kell venni, itt alapból nem kellett.) Szegénykém kicsit megszeppent, de aztán elvicceltük a dolgot.

A következő pillanatban már a csomagjaink miatt szedtek ki a sorból ... Én pakoltam mindent, így nem lehetett (volna) semmi tiltólistás a kézipoggyászokban. De volt. Mert Krisz használja általában a bőröndöket. És az egyik útján kapott egy kicsi üveges bort valakitől ajándékba és az egyik első zsebbe tette, ahol ott is felejtette. Én meg nem néztem, mert nem használtam a zsebet.

Ezek után megsasoltuk, hogy melyik kapuhoz kellene elkocogni. Én mondtam "a"-t, Krisz "b"-t. Hmmmm, jó hogy tudjuk, hogy hova megyünk. :D Krisz majdnem a malagai kapuhoz vitt minket, pedig még mindig Mallorcára szólt a jegyünk. :)

Ezek után végigcaplattuk az egész Gatwicket. Egész jól bírták a csajok, az izgatottság hajtotta őket előre. :) Felszállásig ezzel nem is volt gond. De utána Anita, aki mellett Szofi ült, már nagyon díjazta volna, ha Szofi végre beájul. Ahányszor Anita elbóbiskolt volna, Szofi beszélni kezdett hozzá. Majd 10 perccel leszállás előtt Szofi megadta magát az álommanónak és elaludt. Úgy kellett összekaparni, mikor hagytuk el a gépet. :D

Útközben nagyon jókat derültünk. Krisz elemében volt. Lelkesen nézett ki az ablakon és magyarázta, hogy milyen szép, amikor a tengeren látni a vitorlásokat, kisebb hajókat. Átmászok rajtuk, kinézek az ablakon, de tengernek nyomát sem látom. Épp szárazföld fölött repültünk és házak látszódtak mindenfelé. Pedig nem is ivott :D

Később Anitának próbáltam egy banánt átnyújtani a másik sorba, de a stewi folyton akkor lépett hátrafelé, amikor nyújtani próbáltam. Erre Krisz át akarta venni a banánt, hátha neki sikerül, valami mást tennie... :D Ejnye, no :D

Amikor jöttek a szemetet gyűjteni, egy zsák banánhéjjal ajándékoztam meg a hölgyet. Csak szedtem elő az újabb és újabb héjakat. A hölgy csak nézett, hogy mi van már. Mire mondtam, hogy igazából majmok vagyunk, csak jól álcázzuk magunkat. :D

Végül kora reggel oda is értünk Mallorcára. Sétálunk az autókölcsönző felé, és egyszer csak elkerekedik a szemünk. Az egyik kölcsönző előtt hosszú sor kígyózik. Bezzeg a mienknél nem volt senki. Hmmmm. Hetekig nézegettük, hogy hol béreljünk kocsit, mert mi már csak ilyen kocsihoz kötött népség vagyunk. Erre ... Nos, később megnéztük, hogy mit tud az a kölcsönző. Harmadárat... Ááááááááá  ... Sebaj, majd legközelebb.

Hogy más ne járjon így, javaslom, hogy ellenőrizze a helyi autókölcsönzőket is és ha Spanyolországba megy, akkor a GoldCar árait is nézze meg. Ők Olaszországban és Portugáliában is jelen vannak a weboldaluk szerint.

Miután bepakoltunk a kocsiba és Anita megállapította, hogy a "kis szaros" Golf kényelmesebb, mint a mi szépséges Priusunk, útra keltünk az apartman felé. :D Vittük a kis okos hordozható GPS-ünket, ami kiválóan mondta az irányokat, csak mi nem fogtuk fel pontosan, hogy mit is kéne tenni. Egy ilyen félreértős esetnél történt, hogy Krisz korrigált ... kicsit későn, de szerencsére nem törve. Csak egy kicsit repültünk cirka fél métert és nyekkentünk egy cseppet landoláskor. Azt hiszem a Golfokat nem pont erre fejlesztették ki. :D (Az egyik út felfelé ment, a másik le. Nekünk a lefelé menő kellett.)

Végül sikeresen megtaláltuk a szállást, ami tényleg hasonlított a képeken látottakhoz. Még számomra is elfogadható volt és a konyha is kellően felszerelt volt, ami nem lényegtelen egészséges életmódra törekvő életformánkat tekintve.

A lakás teraszáról a tengert láttuk, a homokos part csupán 3-4 perc sétára volt tőlünk. Ideális volt.

Krisszel elmentünk, hogy vegyünk valami harapnivalót, de közben egy butikba is bementünk. Véééégre láttam csinos cipőket és ruhákat. :D Komolyan más a felhozatal, mint itt. Az árak sem voltak annyira fájóak. Vettünk is nekem egy csini papucsot, meg a lányoknak 1-1 pólót.

Nos, a papucs aznap estére megadta magát. :( Mikor vittem vissza, a nő kerek szemekkel nézett rám, hogy ez nem lehet. Nézzem meg, ő is ezt hordja és neki semmi baja vele, micsoda minőség. A pénzt nem volt hajlandó visszaadni blokk ellenében sem, mondta, hogy vásároljam le. Végül Anita vett ott egy ruhát a cipő árán. Vagyis 1 euróval olcsóbban és azt az 1 eurót már simán visszaadta a hölgy. :)

Mikor Anita próbálta a ruhát a bolt hátuljában, Gréti vele tartott. Egyszer csak szólt, hogy menjek oda, látnak valami érdekeset. Odamentem és mit látok? Ez már a 3. pár olyan papucs volt, ami ugyanúgy ment tönkre, mint társai.

De nem kezdtem el hepciáskodni. Végtére is nyaralni mentünk, nem háborúzni. :)


Máskor a lányoknak vettünk 1-1 ruhácskát. Szofié a vásárlás napján megadta magát. Azt nem vittük vissza, majd megvarrom, ha egyszer itt is olyan meleg lesz, hogy fel lehet venni és épp azt lesz kedve hordani. :D

A napok nagy részében a parton süttettük magunkat. Kriszt párszor valami megkóstolta a tengerben. 3-4 alkalommal harapott bele valami, de szerencsére mindet túlélte. Az érdekes, hogy egyszer se látta, hogy mi harapta meg. De nem ő volt az egyedüli, mert időnként mások is csárdást kezdtek járni némi riadt káromkodás kíséretében.

Főként késő délutánonként, esténként mentünk kirándulni. Vagy a környéken tettünk nagyobb sétát, vagy elmentünk Palmaba, vagy más környékbeli településekre. Mint pl. Magalufba. Na oda nem megyünk többet vissza ... Jelentem, az egy buliközpont angol fiataloknak. A világ egyik leghíresebb szórakozóhelye, a BCM is ott található. Sanda gyanúm, hogy 2 fontosabb utcája van a településnek, az egyik boltokkal, a másik éttermekkel és A szórakozóhellyel, de sajnos mi az utóbbit találtuk meg előbb, a másikat már meg se néztük, elmenekültünk.

Mindenhol hányás és pisiszag terjengett. Ha éppen véletlen nem is éreztük, akkor a nyomait láttuk, akárhova néztünk. Nem sok időt töltöttünk itt. Én ehhez már öreg vagyok.

Félreértés ne essék. Nem a bulizáshoz vagyok öreg. De ez az iszunk-hányunk-belefekszünk-büszkékvagyunkrá sose volt az esetem. :)

Itthon tudtuk meg egy angol ismerőstől, hogy Magaluf az angolok között Shagaluf névre hallgat. Ez így nem mondott semmit, hiába vigyorgott a srác. Ezért megkérdeztük, hogy miért ez a neve és mi a "shag". Nos, a shag dugást jelent. Azt hiszem, kiváló névválasztás a település számára. :D

Egyik este - miután Anita állítólag SMS-ben megbeszélte barátaival, hogy csak egy nyugis, családi nyaraláson vagyunk - zenét hallottunk egy szálloda udvaráról, ami az utca szintjétől lejjebb helyezkedett el. Egy zenekar ismertebb számokat nyomott, amik mozgásra késztettek. :D Nos, egy idő után felfigyeltek rá, hogy egy őrült vonaglik fent, és le akartak hívni, hogy ott folytassam a bemutatót. De mondtam kedves nézőimnek, hogy ha lemegyek, kevéssé fognak látni. Nézzenek csak felfelé. :D Lényeg, hogy jól éreztem magam és nagyon jól szórakoztam ... miközben Gréti próbálta mondogatni, hogy "Jajjj, anya, ne! Ez ciki! Ne csináld már! Menjünk már!" :D Hihi, fogom még én is ezt mondogatni neki asszem. :)

Egy másik alkalommal Sóllerbe mentünk. Nagyon aranyos kisváros, amit igen magas hegyek vesznek körül. Míg Magalufban minden angolul volt kiírva, itt inkább németül. Hát igen, ez a különbség. Az egyik célközönség erre, a másik arra vágyik. Egyébként az apartmanunk környékén is inkább a német dívott.

GPS-en halványan látszik az útvonal

Odafelé menet a hegybe vésett alagúton mentünk át, amiért fizetni kellett (4,50-et). Miután mondtuk Krisznek, hogy lett volna egy másik út is, ami nem fizetős, akkor kifejtette, hogy a "f@szom megy egy szerpentinen fel a hegynek" ...

Miután kisétáltuk magunkat a városkában, beültünk a kocsiba, hogy elmenjünk megnézni a kikötőt. De a GPS tréfát űzött velünk. Mikor az alagút felé vette az irányt, kicsit gyanús volt, hogy a kikötő nem arra lesz. Aztán a hegy felé irányított, még csak nem is az alagút felé. Ekkor már sötét volt... És igeeeeeeeen! Elvitt minket egy csillagkikötőhöz. :D Viccet félretéve, felvezetett minket a hegy tetejére. Korom sötétben, a 180 fokos kanyarokkal megáldott, kettesben alig lehet felhajtani úton, ahol visszafordulni se tudtunk, mert jöttek mögöttünk. :D A kikötőt persze nem találtuk meg, de kipróbálhattuk azt az utat sötétben, amit Krisz világosban sem akart. :D Érdekes volt.

Ezen kívül eljutottunk egy fóka és delfin showra is, ami eszméletlen jó volt. A belépő kisebb vagyon volt, még kedvezményre jogosító kuponnal is, és a kapuban élből tagadták, hogy lenne családi jegy, holott a weboldalon szerepelt. De nem hagytuk, hogy elrontsák a kedvünket. Nagyon tetszett, amit láttunk.


A bevásárlásaink nagy részét Auchanban ejtettük meg. Kiábrándító vagy sem, de a lányoknak való jégkrémeket is ott vettük meg nagy dobozos kiszerelésben annyiért, amennyiért a parton darabját kínálták. Amikor kellett, csak felugrottunk a lakásba és vittük a csajoknak a hűsítést. :)

Ami érdekes volt, hogy ott Alcamponak hívják és nem Auchannak. :) A kínálat szemet gyönyörködtető volt, az árak elfogadhatóak.

Nyaralás során Krisz is kigyönyörködhette magát. Végre csinosabbnál csinosabb nőkön legeltethette a szemét. Ráadásul sokuk monokinizett. A végére már a csajszik is arra kötöttek fogadásokat tippelgettek, hogy melyik nagy cici igazi és melyik mű. :)

Ez komoly beakadást okozott nekik egyébként. Hazafelé, amikor Krisz viccesen megjegyezte, hogy milyen jó is már hazajönni, már elege van a napsütésből, a hőségből és a homokos tengerparton való henyélésből, az egyik csajszi megjegyezte "és a nagy mellekből". :D

Hazafelé a reptéren két érdekes szituációval találtuk szembe magunkat. Az egyik, amikor a csomagfeladásnál a pasi először is nem tudta, hogy Magyarország uniós ország, majd pedig nem hitte el mikor mondtuk és ellenőrizte a listáján; a másik, amikor fű, fa, bokor, kis és nagygyerekes is odaállt az elsőbbségi beszállás sorába, holott nem fizették ki azt a szolgáltatást. A személyzet próbálta magyarázni a bizonyítványt, hogy akiknek 5 évesnél fiatalabb gyereke van, oda állhat fizetés nélkül is ... de ez miért nem volt kiírva, az egyszem tizenéves gyerekkel megáldott családot miért engedték oda és a kisbabásoknak miért nem szóltak, hogy menjenek? Hmmmmm, ez a pont volt az, amikor már nem tudtunk csöndben maradni és kicsit megtépáztuk a személyzet idegeit, de hát ők harcolták ki. :)

Mindent összevetve szuper volt a nyaralás, csodás idővel, vicces társasággal. Anitának köszönhetően a csajok nem terhelték le annyira az idegrendszerem se. Szóval csodás volt!

A többi kép itt található.