Cicmákulumok

George kieszik a vagyonunkból. Hihetetlen, hogy mennyit tud enni. Minőségi tápot kapnak, amiből kevesebb kell, mint amennyi más tápokból kellene. De ő ebből is napi 4-5x simán benyom 1-1 adagot.

Mikor nyaralni mentünk, a szomszéd látta el őket. Velük jóban vagyunk, nyugodtan rájuk mertem bízni a fiúkat.

Esti járattal jöttünk haza nyaralásból, így az éjszaka közepén érkeztünk meg. George először kicsit sértődött volt. Odajött hozzám, majd ott is hagyott. Végül megbocsátott. Már alig vártam, hogy lefekhessek aludni. Ő is csak ezt várta. :D

Jött és bújt és mászott a takaró alá. Onnan kidugta a fejét és keresztbe kasul nyaldosta az arcom. Reggel 10-kor adtam fel. Addig hol jobbra fordultam, hol balra, hol a hátamra. De ő csak jött és nyomult. És megállás nélkül dorombolt. Reggelig. Reggel kicsit kómás voltam, de ekkora örömet nem akartam elrontani. Annyira tündéri volt, hogy ennyire tud örülni, szeretni. Bőrradírozásra ezek után nem volt szükségem. :)

Hofi egy bárány módjára tőle is mindent elfogad, tolerál, csakúgy mint Newtontól annó. George gyakran rajta próbálgatja az új támadási, harapási, leszorítási technikáit, de Hofi hagyja. Lassan nem is nagyon tud mit tenni, mert George szinte egy méret és súlykategóriába kerül vele, így Hofi méretbeli előnye is megszűnik.

George elkezdte a fogváltást. Még egy fogát sem találtam meg kiesve, ellenben jelenleg legalább 6 szemfoga van. Az újak már kinőttek, de a régiek nem akarnak kiesni. Egyenlőre. Biztos ő is tőlem örökölte, csakúgy, mint Gréti. :D

Annyira jó, hogy vannak.

Pár kép itt van róluk.