Anyumék igen vidáman töltötték a karácsony időszakát. Na jó, nem annak örvendtek, hogy mi nem voltunk otthon, de igyekeztek humorosan felfogni az eseményeket.
Karácsonyra vettek egy halat. Általában már elhalálozott egyedet vesznek, amit apum szokott feldolgozni, de ez a szegény pára még élt, amikor hazaértek vele. Anyum nem örült ennek, de apum megoldotta a helyzetet.
A szokásos módon fel is dolgozta a halat, anyumra már csak a panírozás várt (volna). Előre be szokták panírozni, majd lefagyasztják, hogy ne az ünnep napján kelljen azzal is bíbelődni.
Anyum kiment a konyhába és ott várta az asztalon a 6 db halszelet ... mozogva ...
Szegény anyum kissé ledöbbent, és először azt hitte, földrengés van, meg is nézte, hogy más is mozog-e. De más nem mozgott, csak a halszeletek. Döbbenetének hangot is adott, szólt apumnak, hogy a hal készül elmenekülni, nézze meg már ő is. És valóban, a halszeletek ficánkoltak az asztalon.
Persze, ezek után apum feladata volt, hogy bepanírozza a halat, sőt karácsonykor is elgondolkodtak azon, hogy megegyék-e vagy sem.
Lehet, hogy ez egy pontynak álcázott/elvarázsolt aranyhal volt, akitől kívánhattak volna???
Ezek után eljött 24-e, az ajándékozás napja. Előre megbeszélték, hogy senki nem vesz semmit a másiknak. Amire szükségük van, az megvan, felesleges dologra minek költsenek és a lényeg úgysem az ajándék, hanem hogy együtt lehetnek.
Persze, időről időre elsütötték azt a poént, hogy vettek egymásnak 1-1 vízórát, mivel le kellett cseréltetniük 2 vízórát is karácsony előtt. Aztán apum mégis betett valamit a fa alá, ő nem tartotta magát a megállapodáshoz. Néhány könyvet ajándékozott anyumnak, amikre ő már olyan régóta vágyott.
Anyumat teljesen felkészületlenül érte, hogy ajándékot fog kapni, hisz megállapodtak. Hogy oldja a helyzetet, annyit tudott apumnak mondani (a köszönöm mellett), hogy cserébe nekiadja a másik vízórát is, apumé lehet mind a kettő. :DDD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése