Halászlevet csináltam már párszor, krumplisalátát rengetegszer, halat rántani meg bárki tud. De a sütisütést mindig másra hagytam. Régen, még a nagymamáim sütötték a fantasztikusabbnál fantasztikusabb sütiket. Aztán, amikor ők már nem voltak, akkor az anyósom sütijeit fogyasztottuk, vagy megvettük a boltban, cukrászdában, ami kellett.Rendelhettem volna a ponttyal együtt bejglit is, de nem tettem, mert nagy valószínűséggel lett volna benne tej. Így maradt rám az élvezet.
Leültem a gép elé és kiválasztottam egy szimpatikus bejgli receptet. Igaz, kicsit alakítani kellett rajta, mert a recept szerint tejszín is kellett volna bele, de ezt megoldottam.
Majd órákon át néztem youtube-on, hogy csinálják mások a bejglit és a tölteléket. :)
Ezek után úgy éreztem, hogy teljesen felkészültem, meglepetés már nem érhet.
Krisz időnként próbált magyarázni nekem, hogy így kéne, meg úgy kéne, én meg felvont szemöldökkel néztem rá. Ok, rántottát és virslit tud főzni, de sokkal több tapasztalata nincs a területen. :D
Az első adagban 3 diós és 3 gesztenyés bejgli volt. (Gesztenyét is otthonról rendeltem, mert azt sem leltem itt.) Amikor Krisz meglátta, elkerekedtek a szemei és közölte, hogy nagyon gyári. Nos, nekem is tetszett a látvány, az íz meg mennyei volt. Nem is tudom, ettem-e már ilyen jó bejglit. Komolyan büszke voltam magamra. :D (Nyilván, alapvetően a recepten múlt a dolog, nem rajtam, de legalább nem rontottam el.)
Következő nap addig róttam a köröket a csajokkal, amíg nem találtam mákot. Itt azért nincs minden sarki boltban, de végül a Sainsbury's-ben sikerült vennem. Sajnos nem volt darált változatban. Mákdarálónk meg minek lenne?A diót simán ledaráltam a mixerben/zöldségaprítóban, de a mákkal nem tudott mit kezdeni. De lehetetlen nincs, csak a megoldást kell megtalálni. :D
A házban volt egy mozsár, mint dekorációs tárgy, mikor beköltöztünk. Eddig még lényegében nem használtam, de most eljött az ő ideje is. Kisebb adagokat tettem bele és addig gyömöszöltem, amíg fekete nem lett. Nem állítom, hogy ez volt a legegyszerűbb és leggyorsabb módszer, de az adott eszközkínálat mellett nem volt más választásom. :)
És sikerüüüült!! :) Ehető, sőt finom lett a mákos bejgli is.
A mákos bejglinek köszönhetően újabb szóval gazdagodott a cseh és lengyel szókincsünk. Merthogy ők is így mondják. :D
2 megjegyzés:
A gesztenye neve sweet chestnut, en legalabb 2fele kiszerelesben ismerem, az egyik ez.
http://www.ocado.com/webshop/product/Merchant-Gourmet-Cooked--Peeled-Whole-Chestnuts/10960011
A masik a 400grammos konzerv natur pure, abbol lehet gesztenyepuret is varazsolni. Makot en mar sok helyen vettem, daralni pedig legjobb kavedaraloval, fele cukor, fele mak, ugy konnyebben viszi. Az en daralom egy kis olcso gep, talan 10 font ha volt a robert dyasnal, masra nem is hasznalom, erre viszont gyakran.
Zsuzsi, köszi a linket!
Mivel sose készítünk/iszunk itthon normális kávét, max instant változatot, és azt se sűrűn, ezért nincs kávédarálónk.
A konyha kicsi, már így is alig férnek el a cuccaink, ráadásul reméltem, hogy ami a diónál bevált, az a máknál is be fog. :D
Talán, majd idén karácsonyra beszerzek egy darálót. Addig úgyse nagyon fog kelleni, mert a csajsziknak nem jött be a mák, Krisz meg tud élni nélküle. :)
Megjegyzés küldése