Újra együtt ... kibővülve

Ez lehet, hogy ismét egy maratoni bejegyzés lesz, mert elég rég írtam és azt sem tudom, hogy hol kezdjem. :)

Hol volt, hol nem volt ... :D

Szünet volt ... Magyarországon jártunk ... kocsival ... Ismét itt vagyunk ... Jó ismét itt lenni :D ... Kettővel többen vagyunk.

Ez volt a rövid változat. Hátha valaki csak ennyire kíváncsi.

Az elmúlt közel másfél évben az apósom vigyázott a cicákra (anyósommal együtt). 3 cica költözött hozzájuk, amikor kiköltöztünk. Akkor még 6 hónapról volt szó, mert rögtön nem hozhattuk őket. Az akkori szabályoknak megfelelően a titerteszt (veszettség elleni védettséget kimutató vérteszt) eredményétől számított 6 hónapig nem jöhettek.

De közben a hold és a nap állása se kedvezett, plusz akkor még a tulaj bútorait használtuk, így a fél év letelte után se jöttek utánunk.

Időközben, a felnőtt korában hozzánk az utcáról beköltöző cica, Grey, visszavágyott az utcára és a 3. emeletről kivetődött. Túlélte és elment. Legalábbis ezt hallottam.

Pár hónappal ezelőtt Cinka elköltözött az örök vadászmezőkre. :(

Maradt drága Hofi cica. Apósom becsülettel ellátta, szeretgette, de aztán onnan is mennie kellett, mert apósom nagyon beteg lett (rákos) és így már Hofika csak terhet, problémát jelentett . :(

Mielőtt kiderült számunkra, hogy baj van, már tudtuk, hogy megyünk haza. Igaz, akkor még 80. szülinapi bulit terveztünk és nem beteglátogatást. A cicát nagyon gyorsan el kellett szállítani, de szerencsém volt.

Van egy leányzó, akit alapvetően csak látásból ismertem. Ha találkoztunk, gyakran váltottunk pár szót, de nem mondanám, hogy igazi barátság volt köztünk. A Facebookon viszont gyakran nézegettem a fényképeit, mert nagyon szép képeket szokott csinálni, és láttam, hogy vannak cicái, akikről mindig szeretettel írt.

Nem volt mit vesztenem, megkérdeztem, hogy be tudná-e fogadni Hofit 3-4 hétre. Egy szó nélkül befogadta. A cica még aznap nála landolt, miután az állatorvos helyrehozta a cica fogait, oltotta és átnézte, hogy minden rendben van-e vele.

Hofinak ismét szerencséje volt (meg nekem is), sok-sok szeretet vette körül és a többi cica is befogadta.

Kb. 1 hónappal korábban egy agykirohanásom volt, kiscicára (is) vágytam. :D Ez a beszélgetés zajlott le Krisz és köztem:
-Szeretnék egy kiscicát. Lehet?
-Nem.
-És ha szfinx?
-Lehet.

:D Nos, ezt meg is beszéltük. :D

Ekkortájt igen hideg volt felénk. Az elmaradt tél pótlása volt folyamatban. Elővettem egy télikabátot, amit már évek óta nem hordtam. Ahogy kotorásztam a zsebeiben (mindig arra számítok, hogy valami érdekeset, netalántán pénzt találok benne :D) egy névjegykártya akadt a kezembe. Még arra is emlékeztem, hogy egyszer a Lurdy Házban tartott macskakiállításon kaptuk egy ... szfinx tenyésztőtől. :D

Nekem se kellett több. Leültem a géphez és megnéztem, hogy létezik-e még az oldal és vannak-e kiscicák. Létezett! Voltak! És ott mosolygott rám George. :D Szerelem volt első látásra!

Krisznek átküldtem a linket, mondta, hogy jöhet.

Mutatom a képet a lányoknak, mire ... húúúúúúú, de csúnya ... De a pszicho hadviselés tudomány osztásánál is sikerült annó sorban állnom ...

-Hát nézd milyen édes pici tündér bögyörőőőőő! Hát nem édes?!

Hatott ... biztos a megfelelni vágyás is közrejátszott, de a következő pillanatban az addig húúúúzó lányok majd elolvadtak a cica láttán. :D

Megbeszéltük, kell.

Írtam a tenyésztőnek, majd telefonon is beszéltünk. Utánanéztem, hogy kb. milyen költségekre számíthatunk itt, ha 2 cicánk lesz. (Biztosítás; cica sitting, ha nem vagyunk itthon; etetés; alom.) Majd le is foglaltam őt. :) És mily érdekes, pont úgy jött ki, hogy június 10-én töltötte be a 3 hónapot és mi 11-én jöttünk vissza, fedélzeten a cicákkal. (3 hónapos kora előtt normális tenyésztő nem ad oda kisállatot, illetve a határon se engedték volna be.)

A környezetemben szerintem néhány ember idegei megsínylették a dolgot, mert rendszeresen azt sóhajtoztam, hogy "George! Mikor láthatom már George-ot?" :D

A két cica miatt vágtunk neki kocsival az útnak. Ha repülővel jöttek volna, akkor még mindig csak csomagként jöhetnének, még mindig nem jöhetnek a fedélzeten hordozóban. Ezt én nem tartom barátságos megoldásnak, ráadásul az árát is megkérik.

Az autós kiszállíttatás macskánként 200-250 fontba került volna. Ezt enyhe túlzásnak éreztem. Elfogadom, hogy költséges és macerás állatokat szállítani, de akkor sem szerettem volna ekkora összeget kifizetni ezért.

George-ért végül csak 3 nappal hazaindulás előtt mentünk. Ózdra ... Jajjj, hogy az az út hogy megcsapolta az energiaszintem. Vác és Ózd között csak egész rövid szakaszon van autópálya. Annál hosszabb út vezet át viszont falvakon, kis településeken. Ahol hétközben munkaidőben sok-sok ember csatangolt az utcákon, ami nem a jólétet, hanem a munkanélküliséget jelezte. A házak többsége nincs karbantartva, nem szép látvány.

George és anyukája :) A képet egy fotós készítette, nem én

De George és a társai felvillanyoztak. Ahogy megérkeztünk mind a kutyusok, mind a cicák körénk sereglettek, bújtak hozzánk. Tündériek voltak. :) A tenyésztő  (Zaramon Sphynx Cattery) ellátott mindenféle infóval, megmutatta, hogy kell ápolni George-ot és határátlépésre készen bocsátotta a cicát útra.

George az ölemben bebugyolálva szinte végig aludt útközben. Éjjel szintén velünk aludt, így gyorsan hozzánk is szokott.

Másnap bemutattuk Hofit és George-ot egymásnak. Hííííí, volt ott morgás, fújás, hátpúpozás és farokfelfúvás. Na jó, George utóbbit nem tudta előadni. :D

Hofi elköszönt Mónikától és Mónika családjától, majd a két cicával az állatdoki felé vettük az irányt. Legyen ismét minden ellenőrizve. Amit kell legyen kitöltve és legyenek féregtelenítve.

Mi kell a cicáknak Angliába való belépéshez?

• beültetett chip
• a chip beültetése után (ra dátumozott) veszettség elleni oltás. Ha már előbb volt oltva, akkor újra kell oltani. Az oltást mindig éven belül kell ismételni.
• állat útlevél, amit az állatorvostól lehet kérni (vásárolni). Ebbe át kell vezetni az állat korábbi oltásait is. A legutóbbi oltásnál benne kell szerepelni, hogy meddig érvényes. Hiába 1 év az 1 év, akkor is bele kell íratni. 
• széles spektrumú féregtelenítés, aminek a belépés előtt legalább 24 órával kell történnie, de nem lehet több, mint 120 óra. A cicákra ezt nem hegyezték ki a weboldalon, csak a kutyákra, de nem mertem volna kockáztatni. Vannak weboldalak, amik kevesebb időt írnak, de ez az oldal az irányadó.

A visszaút kapcsán kissé elbénáztam a dolgokat ... Amikor a kompjegyet foglaltam, nem esett le, hogy visszafelé a macskák miatt is fizetni kell majd. Szerencsére még időben rájöttem, de nem eléggé. Vasárnap délután indultunk volna, nekem meg szombat este esett le a 20 fillér. Telefonáltam a hajótársaságnak, hogy módosítanám a foglalást. Visszapattantam, mert nem rajtuk, hanem egy ügynökségen keresztül foglaltunk. Kérték, hogy azokon keresztül intézzük a módosítást. Jah, hogy ők nem rendelkeznek non-stop ügyfélszolgálattal?! Király.

Azért számolgattam egy kicsit, és kiderült, hogy a módosítási díj, plusz a 2 cica díja közel 100 font lenne. (Árak időpont függvényében változhatnak mind a kompnál, mind a vonatnál!) Megnéztem, hogy mi van, ha vonattal jövünk át a csatornán. És lőn, az csak 110 fontra jött ki. Ok, a 110 font egy irányba irgalmatlanul drága, hisz Krisz oda-vissza 63 fontért szokta megjárni a távot és nem számít, hogy a kocsiban hányan ülnek, ha kevesebben vannak, mint 9 fő. De mivel a vonat gyorsabb, kényelmesebb és csupán minimálisan drágábbra jött ki, mint a komp módosítása, ezért a vonat mellett döntöttünk.

Vasárnap délután bepakoltuk a társaságot a kocsiba és hazafelé vettük az irányt. A két cica tündérien viselkedett. Hofi vagy a nyitott hordozóban aludt, vagy a földön, vagy a kalaptartón. A kicsi pedig végig az ölemben volt. Egy pillanatig nem okoztak gondot, nagyon okosan viselkedtek, pedig az út nem hosszú volt, hanem nagyon hosszú volt. 27 óra alatt értünk haza.

A határon kicsit leizzadtam ... Először a kicsi chipjét és útlevelét vizsgálták. Vele minden rendben volt. Majd Hofi következett. És nem volt meg a chip! 2 nappal korábban megvolt. Előtte cirka másfél évvel lett beültetve, tehát ki nem eshetett, mert ennyi idő alatt beépül.

Hofi birka módjára tűrte, hogy ide-oda volt forgatva, emelgetve legyen és mindenféle szögből végig legyen rajta húzva a chipleolvasó. Kicsit ideges voltam. Két dolog járt a fejemben. Az egyik, hogy beszélnem kell az állatorvossal, mert biztos van megoldás, a másik, hogy legrosszabb esetben röntgenezzék meg, és úgy keressék meg a chipet.

Mikor az orvost kezdtem hívni és nem néztük, hogy mit csinál a vizsgáló hölgy, egyszer csak megszólalt, hogy megvan. Őszintén szólva én a szkenner leolvasóján nem láttam semmit .... De átengedett minket.

Ezután beszéltem az állatdokival, aki szintén a röntgent ajánlotta volna, ha nincs más, illetve kiderült, hogy a chipek és a leolvasók nem mind kompatibilisek! Csodás! Tehát, aki állatot akar hozni, az legyen ezzel tisztában. Hogy mit lehet tenni ilyenkor, nem tudom. Gondolom kérni, hogy hozzanak egy kompatibilis leolvasót. De ehhez nem árt tudni, hogy milyen típusú chip került behelyezésre.

Jah és még egy fontos dolog. A chip nem elég, ha beültetésre kerül! Az állatorvosnak regisztrálnia kell!

Lényeg, hogy végül beengedtek minket kisebb izzasztás után.

Most pedig 2 cicával, sok-sok cica simivel egészítjük ki mindennapjaink. :)

Mikor nézitek a képeket, (mert képek mindig vannak :D) biztos sokan elszörnyülködtök, hogy milyen már a szőrtelen cica (szfinx cica). Jelentem, eddig aki élőben találkozott vele, mindenki megszokta, sőt megszerette. Ilyen cicám még nem volt, aki ennyire embercentrikus lenne. Velem alszik, gyakran a nyakamra, fejemre hajtva a fejét. Ha felkelek, átmegy a lányokhoz aludni. Mindig igyekszik az ölemben ülni és időnként úgy gondolja, hogy mosdatásra szorulok, mert reszelős nyelvével tisztogatja a karom. Az ölemben ülve időnként az arcát az arcomhoz igyekszik simítani, ezzel is kedveskedve.

Hogy milyen a tapintása? Mint a bársony. Mint a nagyon meleg bársony. :) Vannak, akik elsőre meg se akarják érinteni. Aztán, amikor megérintik, akkor rájönnek, hogy milyen fantasztikus érzés simogatni őt. :)

Ő az én tündér mazsolám. :)

Hofi eleinte tartózkodó volt. Nem csak a kicsi kapcsán, hanem velünk is. Végül is volt mit megbocsátani, hisz közel másfél évig másnál kellett laknia. De 2 napja talán sikerült túllépnie ezen. Már ő is jön és bújik.

Olyan jó, hogy itt vannak!