Június elején a suliban a gyerekeknek 1 hét szünet volt és mivel több dolog is Magyarország felé vezérelt, ezért autóba ültünk és útra keltünk.
Indulás előtti nap felszerelkeztünk egy nagyon fontos dologgal. Egy hordozható DVD lejátszóval, amihez 2 fülhallgató is volt. Amikor említettem a suli igazgatónőjének, hogy a lányok pénteken előbb eljönnének, illetve 1 napot kihagynának sulikezdéskor, és említettem, hogy kocsival megyünk Magyarországra, rögtön felajánlotta, hogy kölcsönadja az ő DVD lejátszójukat.
Hálás köszönet neki érte, mert megkímélt a Shrek béli Szamár effektustól: "Ott vagyunk már?" :D A lányok vagy a filmeket nézték, vagy aludtak. Ok, néha ettek is és néha pisilni is megálltunk. :D
A csajokat péntek délután kicsit előbb hoztuk el, hogy indulás előtt tudjanak még fürdeni és enni. Majd 4-kor útra keltünk.
A komp felé vettük az irányt. A komphoz 1 órával indulás előtt kellett odaérni. De a potenciális dugók miatt előbb indultunk, így még többet kellett várakozni.
Az autópályán (még Angliában) egy igen vicces helyzet tanúi voltunk. Az angolok szinte 100%, hogy a főútra, autópályára felhajtó vagy besorolni vágyó autóst beengedik. Nem villognak, dudálnak! Ha tudnak, egy sávval beljebb mennek, ha nem tudnak, akkor lelassítanak. De beengedik az embert. Mióta itt vagyunk, nem rettegek felhajtani!
Mentünk az autópályán és egyszer csak megáll előttünk egy autó. A legkülső sávban mentünk, mint általában. Nem szoktunk száguldozni. A Prius használata egy vezetési stílust is maga után von: úgy vezess, hogy minél kevesebb fogyasztást tudj felmutatni. :D
Szóval előbb csak lassított, majd megállt az előttünk levő kocsi. Nem értettük elsőre, hogy mi van. Nos, egy belga rendszámú autó akart felhajtani az autópályára és nem hitte el, hogy az angol rendszámú kocsi beengedi, ha törik, ha szakad. :D Mikor már sorban álltunk egymás mögött, akkor végre elhitte, hogy az egész kocsisor miatta állt meg és felhajtott. :D
Hozzáteszem: senki nem dudált vagy villogott. :D
A komp út alatt semmit sem láttunk, mert este utaztunk. De végig "élveztük", hogy a "csónak", értsd brutál méretű többszintes komp, ide-oda dőlöngél, mi meg időnként keresztezett lábakkal sétáltunk az utastérben. A kocsiban nem lehetett maradni, mindenkinek ki kellett szállni.
A kompra való várakozás közben kaptunk egy papírt, amiben arra figyelmeztetnek, hogy mi mindennel kell rendelkezni a kocsiban/kocsin, ha Franciaországban megállít a rendőr. Ezt útközben nézegettük, majd megnéztük, hogy a kompon mennyiért lehet beszerezni a listán levőket, majd úgy döntöttünk, hogy kockáztatunk. Kissé borsos ára volt külön-külön és egyben is a dolgoknak.
Hogy mi volt a listán?
- 2 db alkoholszonda!!!
- első világításra fényterelő matrica, mert Angliában a másik oldali közlekedés miatt máshogy vannak a lámpák beállítva és ne vakítson
- GB matrica, ha nem szerepel a rendszámon
- Elakadásjelző háromszög
- Láthatósági mellény
- Izzókészlet
- Elsősegély készlet
- Jobbra tarts matrica, amit a szélvédőre kell ragasztani a vezető elé emlékeztetőnek
Mikor néztük, hogy mi van a mi csomagunkban, akkor a fentiek közül szinte semmit sem találtunk. Elsősegély készlet volt benne, illetve egy tok. A tokban mi volt? Egy fényképező, egy mérőszalag, egy jegyzettömb és egy toll. :D Hmmm, ki mit tart fontosnak. :D
Franciaországot gyorsan elhagytuk, mert nem Calaisnél, hanem Dunkirknél kötött ki a kompunk. (Ez volt az olcsóbb :) )
GPS barátnőnknek Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában még volt mondanivalója, de Németországban már igencsak elcsöndesedett. Kiírta, hogy 5-6-700 km egyenest ... :D Már nem emlékszem a számra, de sok volt.
Van egy szakasz Németországban, ahol 107 km-en keresztül nincs benzinkút. Pihenők vannak, de csak a kevéssé cizellált mosdókkal. Én meg finnyás vagyok. Mikor Krisz mondta, hogy a következő benzinkút 107 km, gondoltam kibírom, nem szóltam, hogy pisilnem kell. Mit nekem 107 km. :D
A végén 4 km-rel előbb, egy pihenőben álltunk meg, mert már izzadtam a kíntól. :D Az út összes rezdülését éreztem és megszenvedtem. Krisz azon röhögött, hogy hogyan vergődtem el rohanást mímelve, ámde összeszorított lábakkal a WC-ig.
Egy másik alkalommal szintén WC-re kellett rohannom. :D Tudom, tudom, én már csak ilyen kis pisis vagyok. :D Ez is Németországban volt. Naaaaaaagy az az ország! :) Krisz megállt egy benzinkút kellős közepén. De csak annyira, hogy kiugorhassak a kocsiból és rohanhassak a WC-re.
Erre a távolból egy pasi németül elkezd velem kiabálni. Elsőre nem értettem, hogy mi van, bután néztem rá. Újra mondta kiabálva mondandóját. Ekkor leesett... Nem vette észre, hogy jobbkormányos kocsiból szállok ki. Azt hitte, hogy én vezettem a kocsit és csak úgy ledobtam a benzinkút közepén és arról próbált felvilágosítani, hogy nem ott van a parkoló. Amikor leesett, csak legyintettem és rohantam tovább. Krisz pedig beállt a parkolóba. :D
Reggel 6.20-ig egyikünk se aludt. Ekkor már 24 órája voltunk fent. Ez részemről hőstett volt, mert normál esetben 10 perc autózás után elalszok és van, hogy fel se kelek az út végéig. Pláne, ha sötét is van. De 6.20-ig én is kitartottam, igyekeztem Kriszhez beszélni, szóval tartani őt. 6.20-kor kidőltem. 30 percet aludtam. Majd később még 2x ezt megismételtem.
Krisz összesen 2x 10 percet aludt és végig ő vezetett. Mikor a magyar határhoz értünk, matricát kellett venni. Ekkor már olyan fáradt voltam, hogy nem tudtam egyenesen járni. :D Krisz hozzám képest nagyon jól bírta! Én csak pislogtam.
Végül délután 5-kor, ha jól számolom 25 órás út után érkeztünk anyumékhoz.
Otthon találkoztunk mindenkivel, aki nekünk fontos és akinek mi is fontosak vagyunk. Majd' minden napra jutott orvoslátogatás is. Sok-sok évig egy újabb rossz fogam nem volt. De 1 éve történt valami, mert sorban mennek tönkre. Kívülről semmi sem látszik, de belülről rosszak. 4 fogamat kellett most helyrehozni, ami nem volt egy élmény. És legközelebbre is lesz mit csinálni. Bár azt lehet, hogy kénytelen leszek itt megcsináltatni. Meglátjuk.
A lányok sátorozni mentek anyumékkal, így javarészt kettesben voltunk Krisszel. No meg a barátokkal. :)
Visszafelé úgy döntöttünk, hogy nem csinálunk ekkora marhaságot, egyszer megállunk aludni. Németországban megálltunk és 4 órát aludtunk a kocsiban, utána folytattuk az utat.
Amikor a lányok is felkeltek, bementünk egy Mekibe. Ez még mindig Németország volt. Megrendeltük a rántottáinkat, majd fizettünk ... volna ... kártyával. De nem oda Buda, ez Németország. :) Rég jártunk arra és elfeledtük, hogy nem mindenhol lehet kártyával fizetni. Pláne nem más országban kibocsátott kártyával. Ebben a Mekiben semmilyen kártyát nem fogadtak el.
Ekkor már minden kaját kikészítettek, tehát pénzt kellett kerítenünk. A dolgozók nagyon rendesek voltak. Mindenki próbált 1-2 angol szót hozzátenni a történethez, hogy Krisz megtalálja a környék egyetlen automatáját. :D Így végül nem maradtunk éhen. Sőt, a műszakvezető hölgy úgy is oda akarta adni a kaját, hogy nem fizettünk még, de Krisz már elment pénzért. De ezt nem fogadtam el. Így melegítőbe tették a dolgainkat, hogy ne hűljenek ki.
A vonat terminál előtti útszakasz kaotikus volt, hatalmas dugóba kerültünk, így lekéstük a vonatunkat. De szerencsére a nem flexibilis jeggyel is biztosítanak némi rugalmasságot. Így másfél órát kellett várnunk, hogy felférjünk egy vonatra. De legalább ezt is kipróbáltuk. :)
Amúgy szinte egész úton szakadt az eső. Élmény volt.
Útközben a GPS-en szórakoztunk. Az utasításokat adó hang végig ugyanaz volt. De míg Angliában a településneveket ugyanez a női hang mondta be, mint az utasításokat, addig Hollandiában egy holland, Belgiumban egy belga, Németországban egy német és Magyarországon egy magyar női hang mondta az adott országnak megfelelő kiejtéssel.
A német, angol, belga női hangok mind élemedettebb korú hölgyektől származhattak, mindnek mélyebb fekvésű hangja volt. De a magyar ... szerintem a huszas évei elején járó csicsergő hangú leányzó volt. Hogy ez nekünk miért tetszett annyira? Talán, mert Krisz erről a szexturizmusra asszociált... Vagy csak a fáradtságtól és az út unalmától ezt találtuk a legviccessebb dolognak? :D
Mikor hazaértünk volna, akkor sem jöhettünk rögtön haza. A cicáknak kellett almot venni, meg a családnak ennivalót. Így végül 27 órás út után, kissé fáradtan érkeztünk meg.
De olyan jó volt hazaérni! :)
Magyarországi képek itt nézhetők meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése