Korábban már írtam arról, hogy ugyan megértem az okokat, de csalódást okozott, amikor hiába invitáltam 2 leányzót is 1-1 évre, hogy megtanulhassák itt a nyelvet. Úgy döntöttek, hogy nem jönnek. Ő döntésük, elfogadtam. De az "ajtót" nyitva szoktam hagyni, hacsak nem adnak rá okot, hogy bezárjam.
Pár hónappal ezelőtt az egyik leányzó megkeresett skype-on, hogy gyakoroljuk egy kicsit az angolt, mert 1 hét múlva felvételizik angolból. Ok, persze.
Nos, ugyan a felvételije sikerült, amihez őszintén gratuláltam is, de hogy nem az angol nyelvtudása, hanem a korábbi iskolai eredményei alapján vették fel, az biztos.
Lehet azt mondani, hogy genya vagyok, de szerintem csak őszinte. A valós tudása akár értési, akár válaszolási oldalról a nullához tartott.
Felvetettem, hogy ha akar, akkor jöjjön ki egy pár hétre, vagy akár egy hónapra. Ahogy neki jó lenne. Ha akar, beülhet Grétiék sulijába is. Hisz itt nálunk július 20-ig van suli, míg Magyarországon már most vége van. Jöhet a felhördülés ... ilyet nem lehet. Nekem lehet. :D
A leányzó nagyon lelkes volt, hogy ennyi időre is megoldható, hogy jöjjön.
Beszéltem az igazgatónővel, aki nem zárkózott el tőle. Egy kérése volt csupán. A leányzó írjon egy bemutatkozó levelet, amit oda lehet adni a hatodikosok vezető tanárának.
Telt, múlt az idő. Egyszer rákérdeztem, hogy hogyan áll a levél. Sehogy, volt a válasz, mert 8. végén rengeteg tanulnivaló van. (???????) Biztos, én már rég voltam nyolcadikos, de akkoriban a második félés már semmi extra nem volt, hisz addigra mindenki tudta, hogy felvették-e vagy sem.
Azóta én nem kérdeztem rá. Cseszegetni senki sem szeretnék. És ez nem is kötelező program. :)
Múltkor Alexandrával beszélgettem, neki említettem az esetet. Ő így fogalmazott: "Hihetelen, mennyire elmennek egyes emberek a saját lehetőségeik mellett..."
Ez így van. Majd elmesélt egy vicces történetet a témában. De ezt majd ő mesélje el, ha szeretné. :D
Jah, tudom, kiállhatatlan, nagypofájú vagyok, akivel nem lehet egyszerű együtt élni. Lehet, hogy ezért hátrál meg. :D
11 megjegyzés:
Van akin nem lehet segiteni. Még ha szeretnél is. De ez ne a te válladat nyomja. Te megadtad a lehetőséget.
Kamaszkent en is elment sok lehetoseg mellett (19 evesen jartam itt Au-ban, de a ferjemmel epp az utazasom elott habarodtunk egymasba, igy csakis miatta visszamentem Mo-ra. Hiba volt? Akkoriban szerintem mindenki felhordult, aki megtudta. Az elmult 16 ev engem igazolt...) :) Felnott fejjel sok mindent maskepp lat az ember, mas az ertekrendszere, mint tizenevesen...
Mind a kettőtöknek igaza van!
Judit, én nem mondom, hogy ez hiba. Ez egy útválasztás. És persze még kanyarodhat erre vagy más ország felé az útja, sőt akár otthon is meglelheti mindazt, amire vágyik.
Nekem csak az volt a fura, hogy annyira lelkes volt, amikor a rövidebb időtávot felvetettem. De amikor tenni kellett volna érte, akkor nem tett. De ez se egyedi. Akár tükörbe is nézhetnék, mert velem is előfordul. Valszín én se használok ki minden lehetőséget, pláne, ha épp nincs kedvem tenni érte. :D
14 évesen lehet, hogy én sem mertem volna nekiindulni. Sokkal másabb álmodozni, mint megvalósítani azt az álmot. Azért ne zárd be teljesen azt az ajtót, hátha egy év múlva már elég érett lesz arra, hogy kimenjen egy hónapra.
Eszti, nem zárom. :) Egy ilyen döntés miatt eszembe se jutna bezárni. Ha akar, jön, ha nem, nem. :)
Off:
Hella, cicás posztot lécccccci...:))))))))))
Szilvi: LOL :DDDDDDD
Nézegetem Dzsordzsot, barátkozom a szőr nélküliségével...annyira megsimizném...aztán az is az eszembe jutott, hogy egyszerre ronda (nem úgy értem...izé...furironda:)) és gyönyörű...:))))))) Egy valamiben azonban tuti, hogy biztos vagyok: imádnivalókismocskosdisznófülű:))))):DDDDDDD
Hofika is bűbáj, hasonló Pelyhi cicámhoz...olyan jó, hogy Ők vannak!:)
Szilvi, én azt szoktam mondani, hogy annyira csúnya, hogy már szép. :D
Legalábbis eleinte ezt mondtam, amíg nem gondolkodtunk rajta ténylegesen. De amikor megláttam, akkor őt szépnek láttam. :D Azóta meg egyre inkább.
És olyan kedves, okos. Remélem, nem növi ki. :D
Szerintem, hogy valaki mennyire merész / bátor 14 évesen az nevelés kérdése is. Múltkor beszélgettem egy au pair lánnyal aki azt mondta őt mindig is féltették a szülei, nem engedték szinte sehova és most is nagyon furcsa és nehéz neki, hogy távol van a megszokott környezettől.
Ezzel szemben én már fiatalon minden lehetőséget megragadtam az utazáshoz amiben anyukám nagyon is támogatott. Sítábor, nyári tábor, olasz cserediák program. Nem véletlen, hogy főiskola alatt simán nekivágtam egy amerikai nyárimunkának. Gyerektáborban voltam mosodán, a munka végén pedig 1 hetet New York-ban. Hihetetlen élmény volt.
3 hónapja pedig kiköltöztem London-ba. :)
Szóval a lényeg, hogy ez sokban a szülőktől függ.
Cinkapanka, igen, ez egy összetett dolog. Egyéniség, életkor, élethelyzet, család, szülők, környezet, mind-mind befolyásolja.
Megjegyzés küldése