Szofinak volt egy osztálytársa, akit nagyon kedvelt, barátnők voltak. Volt, amikor járt is náluk. Azóta a kislányt elvitték egy másik suliba, de az anyuka Facebookos bejegyzéseit még mindig látom.
Tegnap arról írt, hogy a végsőkig kitart a fia mellett, mert nagyon szereti. Nem azért szülte és nevelte fel, hogy a drog elvigye.
Nem írta le, hogy pontosan mi történt és senkinek nem válaszolt konkrétan.
Azóta időről időre posztol pár szavakban, szidja az órákat, a nővéreket.
Miért kell egyáltalán kipróbálni? A kipróbálás után sokaknál már csak egy-két lépés a rendszeres használat. Közben mondják, ez rám semmi hatással nincs, ettől semmi bajom nem lesz. A szart nem!
Ha nincs, aki figyelmeztessen, ha nincs aki kiráncigáljon a körből, ha nincs, aki egy igazmondó tükröt tart eléd, amit képes és hajlandó vagy meglátni, ha nem vagy elég erős, ha ... ha ... ha ... akkor nincs kiút!
Sokan úgy gondolják, ezzel senkinek sem ártanak. Nem e???? Először is maguknak. Ha nő vagy, akkor a még meg sem született gyerekednek is. A petesejtek születéstől velünk vannak. Ha azok károsodnak, ki tudja, hogy mi lesz az eredmény. De ártanak a környezetüknek is, akik végignézik azt, ahogy leépülnek vagy esetleg bele is halnak szeretteik. Vagy azt a küzdelmet, ahogy a függők próbálnak tőle szabadulni, kilépni a körből.
Azt hiszik, tudják mit tesznek, míg a hatása alatt vannak. Pedig nem. És ekkor nem csak lelki, de fizikai bántalmat is okozhatnak, sőt halált.
Emlékszem egy lányra. Szép volt, sikeres volt, mindenki szerette és szép jövő várt rá. Drog hatása alatt álló személy vezette autóba ült be. Vesztére... Emlékszem, ahogy apukája sétáltatja járókerettel a Duna parton és közben törölgeti a nyálát. Beszélni sem tud. A szép jövőt elvették tőle. Sőt a barátokat is, mert egy idő után a legtöbben lemorzsolódtak.
Persze, a baleset megtörténhetett volna a sofőr drogos befolyásoltsága nélkül is. De ezzel azt hiszem romlottak az esélyei.
Bárcsak az emberek el tudnák fogadni a jelent, a valót, amiben élnek és ne kergetnék a hamis csillogást, a bódulatot, ha nem gondolnák azt, hogy ettől ők jobbak, trendibbek, népszerűbbek lesznek. Bárcsak ki se próbálnák.
Ahogy olvasom az anyuka pár szavas bejegyzéseit, görcsben van a gyomrom.
Remélem, megmenekül a fia! És nem csak most, hanem egy életre és képes lesz kiszabadulni a rabságból!
2 megjegyzés:
Hella, a szenvedélybetegségeket sajnos nem lehet a logika útján megközelíteni. Tudom, mert a férjem alkoholista, csak szerencsére hosszú évek óta nem iszik. Hiába tart valaki tükröt a drogos elé, nem úgy fogja látni magát benne, mint ahogy a többiek látják őt. Ők egy jófej embert fognak látni, akinek teljesen rendben az élete, csak a hobbija kicsit drága. A szerencsejáték függők hamar hajléktalanná tudják kaszinózni a családjukat. A drogosok, ha nem figyelnek, nem csak magukat, hanem a családjukat is veszélybe sodorhatják, ha nem fizetnek időben. Richard egyik volt osztálytársa marihuánafüggő, amikor sokáig nem tudott fizetni, akkor megkeresték a húgát, és azt mondták neki, hogy szóljon a bátyjának, hogy fizessen, mert ha nem, akkor őt fogják bántani (nem a drogost persze… egyelőre…). Az alkoholizmus még a legjobb, ha már választani kell. Ugyan a házat is el lehet inni, de legalább kisebb az esélye a halálos fenyegetéseknek. Segíteni csak azon lehet, aki belátja, hogy segítségre szorul. Ha nem látja be, hogy vele baj van, akkor nem lehet rajta segíteni. Még az elején Richard is mondta nekem, hogy őneki semmi baja az alkohollal, bajom az nekem van vele. Mert ő élvezi. És hogy miért kell kirpóbálni? Sokan azért teszik, mert másképp nem tudják elviselni az életüket. Mások meg azért, mert hallották, hogy milyen jó. Vagy éppen azért, mert azt hallották, milyen rossz. (Csiszár Jenő mondta egyszer, hogy a drogban az a rossz, hogy baromi jó.) Az erre való hajlammal szerintem születik az ember. A szeretteik pedig csak kétségbeesve nézhetik az eseményeket, ha a szenvedélybeteg nem hajlandó belátni, hogy vele komoly probléma van.
A fodrász, aki a hajamat csinálta az esküvőre, szinte minden drogot kipróbált már. Ráadásul simán kiszedi a szemétből is az alkoholos üveget, ha még van az alján egy kicsi. Őt a felesége pár év házasság után otthagyta, mert azt mondta, hogy a szerelem már nem elég. Jóval ezután találkozott a mostani menyasszonyával, aki olyan hatással volt rá, hogy segítség után nézett. Egyelőre tiszta. Majd meglátjuk, hogy alakul.
Szóval az a probléma, hogy a szenvedélybeteg agya nem úgy működik, mint azé, aki nem szenvedélybeteg. Akinek szerencséje van, annak érkezik az életébe valaki, vagy történik az életében valami olyan, aki/ami felnyitja a szemét és belátja, hogy rajta márpedig segíteni kell. Akinek nincs szerencséje, az az árokban végzi. Richard sem lenne már az élők sorában, ha nem találkozik velem. És ezt most nem azért mondom,, hogy megveregessem a saját vállam. Egyszerűen az a helyzet, hogy én voltam az, aki annyira fel tudta nyitni a szemét, hogy meglássa, sokkal jobb életet lehet élni a pia nélkül. Az anyja hiába próbált rajta segíteni. Kimerítette a teljes eszköztárat az érzelmi zsarolástól kezdve a rendőrség kihívásáig. Semmi nem használt. És én magam sem tudom, hogy mi volt az bennem, ami felnyitotta Richard szemét, de bármi legyen is az, örülök, hogy megvan bennem.
Nem akarok vészmadár lenni, de sajnos nagy az esély, hogy ez a fiú nem fogja túlélni a szenvedélybetegségét :(
Eszter, emlékszem, hogy min mentél keresztül és minden tiszteletem a Tied, hogy kitartottál mellette és sikerült megmutatnod neki a valóságot és kihúzni a szarból.
Számára Te voltál az igazmondó tükör. Ez a tükör létezik, de mindenki másban, máshol találja meg. Ha megtalálja. Ha hajlandó/képes kinyitni a szemét. És gyakran csak sok-sok munka, hosszú idő után találják meg az emberek a tükröt.
Talán még emlékszel erre a bejegyzésemre. Ez is részben erről szólt. http://albiontedraga.blogspot.co.uk/2011/06/tanmese.html
Szerintem óriási baj, hogy a mostani fiatalok sokasága nincs lekötve, unatkozik. Unalmában csatlakozik egy-egy csordához és azt követi tűzön-vizen át. Ahelyett, hogy egy zenekarhoz, sportegyesülethez, vagy vmi értelmeshez tartozna és lekötné a feles energiáit és értelmet adna az életének, elvesztegeti azt. Követi a csordát. Ahol minden tag unatkozik és unalmában mindent kipróbál. Persze lemaradni nem lehet, menőnek kell lenni.
Majd nincs kiszállás. Vagy csak nagyon nehezen. Ha szerencsés, akkor észhez tér, vagy vki észhez tudja téríteni. De a rosszabbik, amikor nem találja meg azt, ami értelmet ad az életének, azt, ami kihúzhatja a posványból.
Remélem, ez a fiú időben megtalálja azt, ami számára fontosabb, mint a kábítószer. Ha nem, akkor valószínűleg igazad lesz.
Megjegyzés küldése