Krisz akárhányszor Magyarországra kell hogy repüljön, mindig kalandosra sikerül az utazása. Na jó, csak kétszer ment eddig, de sose unatkozott. :)
Az előző alkalommal céges ügyben ment. Úgy sikerült repjegyet venni, hogy át kellett szállnia a tervek szerint egyszer, valahol a kontinensen. (Mert ugye van a sziget és van a kontinens. :D)
Az első gépnek sikerült pont annyit késnie, hogy ne érje el a Pest felé tartó csatlakozást. A következő hasonszőrű gép csak következő nap ment volna, ezért más lehetőséget is ajánlottak neki. Utazzon még egy kicsit a kontinensen, majd egy újabb átszállás után vegye csak az irányt Pest felé.
Mivel másnap reggel már dolga volt, ezért az ismételt átszállásos történetet választotta. Így a délutáni órák helyett éjfél körül ért Pestre. Ő ugyan odaért, de a csomagjai még 1-2 napig keringtek a reptereken...
Most családi okokból kellett Magyarországra mennie. Csütörtök délután kapott egy e-mailt a WizzAirtől, hogy ne 2, hanem legalább 3 órával a gép indulása előtt legyen a reptéren, mert óriási forgalmat bonyolítanak és a 2 óra kevés lehet, ha el is akarja érni a gépet.
Ehhez a 3 órához hozzá kellett számolni, hogy a Lutontól távolabb levő parkolóban foglalt most is parkolóhelyet a kocsinak, mert az kb. harmadába kerül a többinek. Ugyan ingyen buszjárat közlekedik a parkoló és a reptér között, de a busz csak 20 percenként jár és az út 15 perc, ha minden jól megy. Tehát újabb cirka 30 percet hozzá kellett számolni a 3 órához.
A reggel 8-as járattal ment ... volna. Hajnalok hajnalán kelt, időben ki is ért. És ekkor bemondták, hogy gépcsere történik, ők menjenek át egy másik kapuhoz. De a másik kapunál levő gép műszaki problémák miatt késve indul. 2 órával ... 3-mal ... 4-gyel ...
Végül dél körül szálltak fel.
Ez csak azért volt izgis, mert meg volt beszélve, hogy megy útlevelet csináltatni Vácra, pótolni az ellopott okmányt. De így esélytelenné vált, hogy odaérjen zárásig.
A Pest felé tartó repülőre egy 20-25 fős pasi brigád is várakozott. Állítólag legénybúcsúra tartottak Pestre. Gondolom, még a repjegy árával is olcsóbban jönnek ki ott, ha sokat akarnak piálni, mintha mindezt itt teszik. Ezzel nem is lett volna gond.
De szórakozni és piálni vágyó barátaink már a reptéren való várakozás közben elkezdték élvezni az életet. Idejük éppen bőven volt rá. Így, amikor délben felszállt a gép, már mind erősen ittas, mondhatni részeg volt.
A felszállás során mindenkinek a helyén kell maradni, a WC nem használható. De embereink egy részének könnyíteni kellett hólyagján. Persze, nem mehettek WC-re, de a szükség nagy úr.
Nos, megoldották a kérdést. Előszedték a hányózacskót és ketten is azt használták kacsának... miközben egy harmadik társuk a telefonjával mindezt megörökítette. Krisz pedig mindezt 2 méterről szemlélte végig. Amint fel lehetett állni, elült a környékükről, de azt azért látta, hogy a személyzet az erőteljesen ittas csapatnak biztosította az utánpótlást, simán kiszolgálták őket alkohollal.
Mikor Krisz este elmesélte, hogy mi történt, nagyon jót vidultam rajta, mert így, hogy nem voltam ott, elég viccesen hangzik, hogyan hidalták át a WC tilalom perceit. De úgy gondolom, hogy erőteljesen ittas embereket szállítani repülőn, felelőtlenség. Pláne, tovább itatni őket (bár így legalább nem kezdtek el azért balhézni, hogy ihassanak).
Örülök, hogy a lányok nem voltak ott!
Az útlevéligénylést pedig a Visegrádi utcában Pesten meg tudta ejteni. A reptérről egyenest oda ment és még időben sikerült oda érni. Felárat se kellett fizetnie, mert elhitték neki, hogy ellopták az útlevelét. Itt is be szerette volna jelenteni már korábban, hogy ellopták, de hiába hívta a nagykövetség számát többször is, élő ügyintézőhöz egyszer sem sikerült eljutnia ... Akkor meg mi a szarnak kapják a fizetésüket, ha nem elérhetők??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése