Kötelező biztosítás

Itt Angliában a kötelező biztosítást nagyon szigorúan veszik.

Simán előfordulhat, hogy ha valakinek nincs, akkor a rendőrök - akik egy kamera és egy adatbázis segítségével pikk-pakk kiszűrik, hogy a kocsinak nincs biztosítása - félreállítják a gyanútlanul közlekedőt és kérik a kocsi kulcsát. Azaz a helyszínen elveszik az ember kocsiját. Minden apelláta nélkül.

Hogy hogyan folytatod az utad, senkit sem érdekel.

Mi hónapokig rizikóztunk, de Krisz csak annyira használta a Yarist, hogy elment vele hajnalban a vasútra, majd este hazajött. Közben sűrűn fohászkodott, hogy ne találkozzon rendőrrel és a parkolóban se sétáljon egy se. De amikor kocsit cseréltünk és én kezdtem el használni, akkor már nagyobb volt az esélye, hogy rendőrrel futok össze.

Eleinte azt hallottuk, hogy nem fogadják el az otthoni balesetmentességet, plusz tudtuk, hogy egy vagyonba kerül a biztosítás itt, ha az embernek nincs elfogadható, tiszta előtörténete.

De aztán Sarolka blogján olvastam talán, vagy ő említette, nem is emlékszem már, hogy nekik elfogadták az otthoni igazolást. De ekkor még nem mentünk bele a részletekbe, nem faggattam őt ki.

Felmentünk egy biztosítási bróker oldalára, ahol megadtuk a szükséges adatokat, többek között azt is, hogy 7 éve nem volt balesetünk. Így azért már egy sokkal kedvezőbb árat kaptunk.

Hasonlításképp. A Yaris cirka 3000 fontba került. Teljesen alapmodell, azaz van 4 kereke, 1 kormány benne, ülések, valami meg is hajtja, van benne egy rádió és egy kazetta lejátszó. Nekünk a célra tökéletes, de talán nem képvisel egy magas kockázati kategóriát. A környékünk nincs rossz besorolásban, plusz beállunk vele mindig az ajtó nélküli garázsszerűségbe.

Ha nincs előtörténetünk, akkor 600 font környékén lenne rá a biztosítás. A 7 év előtörténettel 300 font.

Mivel a webes oldalon nem tudtuk végig vinni a regisztrációt, ezért felhívtam az ügyfélszolgálatukat. Mielőtt kifizettem volna az összeget, még rákérdeztem, hogy ugye elfogadják a magyar biztosító igazolását. A válasz igen volt.

Örültünk, mint majom a farkának. Bekértük az utolsó biztosítónktól az igazolást mind a két nyelven (angol, magyar), mert mind a kettőt kérték. El is küldtük nekik időben. De pofára estünk.

Közölték, hogy ők ezzel nem tudnak mit kezdeni. Nem értették (nem akarták érteni), hogy a B7, az 7 év kármentes időszakot fed. (Ez ugyan nem feltétlen igaz, mert a káreseményt Magyarországon meg is lehet váltani, és akkor nem lép az ember vissza a ranglétrán, de ezt csak fűszerezi a történetet.)

Kérték, hogy írassuk rá, hogy ez azt jelenti, hogy 7 éve nem volt balesetünk. Kértük és el is küldte a magyar biztosító. De csak kézzel tudták valami titokzatos oknál fogva ráírni, hogy a B7 ezt jelenti.

Az itteni biztosító ismét nem fogadta el az igazolást.

Ekkor beszéltem Sarolkával, hogy ők hogy intézték el. Nos, be kell kérni az összes korábbi biztosítótól az összes igazolást. Ezeket össze kell gyűjteni és el kell küldeni a MABISZ-nak, akiktől kérni kell egy összefoglaló kártörténeti igazolást angolul.

Ekkorra az itteni biztosító a másik 300 fontot is ráterhelte a számlánkra, de megígérték, hogy ha utólag fel tudjuk mutatni a számukra is elfogadható igazolást, akkor visszautalják a pénzt...

Nos, gőzünk nem volt már, hogy kiknél volt igazolásunk az elmúlt években a különböző kocsikkal. Ezért végigtelefonáltuk mindet és minden rendszámra rákérdeztünk. Az egyik nehéz szülés volt, mert egy időszakot egyszerűen nem tudtunk lefedni, mígnem anyum eszünkbe juttatta, hogy annó létezett Posta Biztosító is. Nos, ők voltak az utolsó hiányzó láncszem.

Az összes papírt elküldtük a MABISZ-nak, akik elég sokáig cüccögtek vele. Pedig egy összefoglaló táblát is küldtem emailben, hogy azt fel tudják használni. Végül nagy sokára megérkezett az igazolás.

Elküldtük az igazolást az itteni biztosítónak. Éééééééééés .... nem fogadták el. Azt sem....

De nem szoktuk feladni a dolgokat, most se tettünk így. Krisz írt nekik egy levelet, amiben befenyítette őket, hogy már találtunk olyan biztosítót, akik hajlandók elfogadni az igazolásainkat és amennyiben ők nem fogadják el, akkor felmondjuk a szerződést és átmegyünk máshoz. (Nem kerestünk másikat, de valamit mondani kellett.) A levélhez ismét csatoltuk a MABISZ levél másolatát, illetve az utolsó biztosító igazolását, amire kézzel ráírták, hogy 7 év balesetmentességet jelent a B7.

És lőőőőn. Elfogadták. Pénzt visszautalták.

Egy javaslat annak, aki jön és otthon volt kocsija. Mielőtt kijön, szedje össze az összes kártörténeti igazolást az összes korábbi biztosítójától. Ha lehet, angolul és magyarul. És ha lehet 2-2 példányban. Aztán kérjen a MABISZ-tól egy összefoglaló igazolást.

Így legalább már van valami az ember kezében, amit rögtön tud prezentálni és nem kell hónapokig telefonálgatni, levelezgetni innen.

Hallottam olyanról is, akinek elfogadták az utolsó biztosító által kiadott igazolást. Gondolom, sok múlik az adott biztosítón és magán az ügyintézőn is.

Az ügyintéző kulcsfontosságú figura, ezt megtanultuk. Mert ugyanannál a magyar biztosítónál az egyik ügyintéző közölte, hogy mivel nem ők az utolsók, akiknél voltunk, nem adhat ki igazolást. Később, amikor telefonáltunk ugyanoda, másik ügyintézőt fogtunk ki és az gond nélkül kiállította, elküldte az igazolást.

Ha ezt tudtam volna, akkor már otthon, előre beszereztem volna ezeket a dolgokat is. De most már mindegy, túl vagyunk rajta.