Rendszámok

Valamiért szeretem a rendszámokat. Na jó, lehet, hogy a szeretem szó nem pontosan fedi a rendszámok iránti érdeklődésem, de tény, hogy gyakran vizslatom őket. Nem tudom miért és hogy mikortól van ez így. Talán gyerekkoromtól, amikor a szüleimmel rengeteget utaztunk külföldre fapados kiadásban. :)

Ezt a fapados kifejezést messze nem negatív tartalommal írtam, csak pusztán azt fedi, hogy jellemzően nem repülővel mentünk és nem szállodákban szálltunk meg. Persze, van, akinek ez elképzelhetetlen, de igazán világot látni talán a repülős módon nem is lehet.

Emlékszem, amikor csak össze tudták a szüleim gyűjteni rá a pénzt, mentünk valamerre. Bepakoltunk a Trabiba, majd később a Ladába és elindultunk. Szegény kocsi teli volt tömve rendesen. :D Persze a csomagtartó mindig kevésnek bizonyult, mert vinni kellett a sátrat, a matracokat, a hálózsákokat, az asztalt, a székeket, a kis kemping gázfőzőt, a főzőedényeket, evőeszközöket, konzerveket, egyéb tartós élelmiszereket, hűtőtáskát, kanna vizet, törülközőket, gyógyszereket és persze némi ruha is kellett. Nyilván jó néhány tételt meg sem említettem. :) Ezért a kocsi tetején is szép halom volt mindig, egy egész csinos tetőcsomagtartó zsákban.

Emlékszem, hogy anyu jellemzően úgy ült, hogy a lábteret meg kellett osztania a hűtőtáskával, mert az már máshova nem fért.

Emlékszem, milyen jókat aludtam útközben. Ahogy elindult az autó, én már szinte aludtam is. A nagymamám ölébe hajtottam a fejem és húztam is a lóbőrt. A nagymamámnak mindig olyan jó illata volt. Még mindig itt van az orromban az az illat.

Miután megérkeztünk az első állomáshoz, előkaptuk a sátrat, gyorsan felállítottuk. Egy kutyaház szerű sátor volt (régen igen népszerű típus volt). Igazából 3 személyre tervezték, de én a végében simán elfértem. Az volt az én kuckóm. Emlékszem, ha esett az eső, akkor el kellett húzni a matracokat a sátor falától, mert ha valami hozzáért, beázott. A sátor alá mindig igyekeztünk tenni egy nejlont is, hogy bontáskor kevesebbet kelljen pucolni, meg védjük a szúrós dolgoktól. Ha nagy zuhé volt, gyakran befolyt a víz a sátor és a nejlon közé. Ilyenkor olyan érzés volt, mintha vízágyon próbálnánk mászkálni. :)

Mindig olyan izgi volt, amikor esett és épp evés idő közeledett. A sátornak nem volt előtere. Sőt felállni is csak a közepén lehetett, ott is csak óvatosan. A matracokat egy halomba pakoltuk, arra ültünk, középre betettük a kempinggázt, megmelegítettünk egy konzervet, kiszedtük a kaját a műanyag tálkákba és úgy lakomáztunk, miközben reménykedtünk, hogy eláll az eső.

Na jó, általában napos élményeink voltak, de valamiért ezek az esősek, talán a kalandos mivoltuk miatt, megragadtak bennem. :)

Szóval a sátor állítás után gyorsan felfújtuk a matracokat, közben a mamám és anyum kaját rittyentett. Mindenkinek volt valami feladata.

Aztán vagy ott töltöttünk 1-2 napot vagy már másnap mentünk tovább. De indulás előtt mindig igyekeztünk körülnézni a környéken.

Ha az ebéd útközben ért minket, csak megálltunk egy pihenőnél, előszedtük a székeket, az asztalt, a főzőketyerét, a konzervet és már ehettünk is. Persze leves is mindig volt. Otthonról vittük a levesporokat. Víz mindig volt nálunk, így pikk-pakk elkészült a leves is.

Voltak éjszakák, amikor vagy nem találtunk kempinget, vagy csak spórolni akartunk, hogy több mindenre jusson pénz, és a kocsiban aludtunk. Emlékszem, volt, amikor gurultunk (volna) a nevetéstől (ha lett volna elég hely), mert megállapítottuk, hogy még pajszerral sem tudnának minket kiszedni a kocsiból, olyan szorosan voltunk. :D

Így jártuk be Európa nagy részét oda-vissza. A Szovjetúnióba is így mentünk. Igaz, ott nem sátorozhattunk, azt nem engedték, ott minden nap időre oda kellett érni a következő szállodába. Így mentünk el Jaltáig.

Így történt az is, hogy engem Görögországban műtöttek meg vakbéllel, mielőtt elpatkoltam volna, mert Magyarországon egy orvos sem tudta megállapítani, hogy mi bajom van, pedig újra és újra beteg lettem. Ott legalább megélhettem, hogy királylányként bántak velem a kórházban. :)

Tudom, elkalandoztam pár ezer kilométerecskét, és hogy is jönnek ide a rendszámok? Útközben a táj, a városok, falvak megcsodálása mellett mit nézhettem még (mikor épp nem aludtam)? Rendszámokat.

Egy idő után feltűnt, hogy a rendszámok, attól függően, hogy milyen országban járunk, más betűtípusúak, betűméretűek, más színűek, más betű-szám kombinációjúak és más és más matrica díszelgett mellettük. Amikor már nagyobb voltam, de még nem feltétlen volt a rendszám része a H, I, GB stb. (most sem feltétlen van rajta), akkor a kocsi elején látott rendszámból próbáltam kitalálni, hogy melyik ország rendszáma lehet.

Ez a rendszámok iránti érdeklődésem a mai napig megmaradt. Amikor kijöttünk, akkor az kezdett el foglalkoztatni, hogy itt van-e valami szisztéma, ami alapján osztják a rendszámokat. Igen, van, de itt is vannak speciális, megvásárolható rendszámok is.

Angliában a rendszámokból jellemzően kiderülhet, hogy hol kerültek területileg forgalomba és mely évben, valamint hogy az év első vagy második felében, illetve az utolsó 3 karakter nem jelöl semmit, csak megkülönböztetésre szolgál. Ami eléggé egyedi, hogy elöl fehér alapon vannak fekete karakterek, hátul pedig sárga alapon. (Nem állítom, hogy nincs máshol ilyen.)

Az első két karakter, ami jellemzően betű, jelöli a területi kódot. A következő kettő, ami szám, pedig a kibocsátás évét. Az utolsó 3 karakter különbözteti meg az ugyanazon régióban, adott időn belül kibocsátott kocsikat. Az utolsó három karakter nem tartalmazhat "i" és "q" betűt, mivel állítólag csúnya szavak képzésére alkalmasak. (Mért, más betűkből nem lehet csúnya szavakat képezni? :D)

A kort meghatározó 2 karakter története is érdekes. Egy évben kétszer változik. Az egyik periódus márciustól augusztusig tart, a másik szeptembertől februárig. Idén márciusban jelentek meg a 12-es számokat tartalmazó rendszámok. Nem januárban, hanem márciusban. Azaz a környékünkön most így néznek ki a rendszámok pl.: RE12 XYZ (Reading körzet, 2012-es regisztráció). Augusztus végéig ilyen rendszámokat adnak ki. Majd szeptembertől ez változni fog. A 12-höz 50-et adnak és így képződik majd az új rendszám. Azaz RE62 ABC lesz pl.

Angolul itt lehet olvasni az angol rendszámokról.

Én azt gondolnám, hogy a nem speciális rendszámoknak nincs semmi extra jelentősége. Legalábbis nincs kihatással az emberek vásárlási kedvére. De tévedtem. Épp most olvastam egy cikket, mely szerint jelentős növekedést várnak a szakemberek az új autó értékesítés területén, köszönhetően a 12-es rendszámok megjelenésének. Vooooow!!

Találtam egy kis filmet is, amiben rendszámokkal kapcsolatos érdekes tényekről számolnak be.

• Az első rendszámot a kanadai Viktóriában adták ki 1884-ben egy lovaskocsi számára.
• Franciaország adta ki 1893-ban az első nemzeti rendszámot.
• Amerikában Massachusetts állam volt az első, aki rendszámot adott ki 1903-ban.
• Felsorol pár történelmileg vagy kulturálisan érdekes rendszámot: Vissza a jövőbe című film rendszám; annak a kocsinak a rendszáma, amiben Kennedy-t lelőtték; Knight Rider című sorozatból a rendszám; 
• Az Egyesült Királyságban eddig kifizetett legnagyobb összeg rendszámért: 440 625 font volt. A rendszám pedig: F1
• A világ legdrágább rendszámát az Arab Emirátusokban vették 2004-ben egy aukción. Az "1"-es rendszám 7,25 millió fontért kelt el ... Voooow!!