Olvasás-mesélés kicsit másképp

Még a suli első hetére az iskola ismét fejtágítást/képzést/okulási lehetőséget hirdetett meg a szülőknek, hogyan mondjunk mesét, hogyan szerettessük meg az olvasást a gyerekekkel.

Neil Griffiths, író, egy egész napra az iskola vendégszeretetét élvezte. Délelőtt a gyerekeknek tartott "előadást" az olvasásáról. A gyerekek szerintem épp annyira, ha nem jobban imádták, mint mi felnőttek. Pontosan nem tudom, hogy nekik miről beszélt, de az biztos, hogy a sajátos előadásmódjával minimum 2 művet előadott nekik. Mindenkinek olyat, ami az ő korosztályának megfelelő.

Délután a szülők kerültek sorra. (Már aki el akart/tudott jönni.)


Beszélt arról, hogy nem mindegy, hogy mi magunk hogy fogjuk a könyvet. Ha csak lóbáljuk a kezünkben, az nem jelez a gyerekek számára egy belsőséges viszonyt. Nem azt mutatja számukra, hogy a könyveknek értéke van. Ott állt előttünk, és csupa szeretettel ölelgette a könyvet, amit fogott. :)

Megbeszéltük, hogy milyen fontos, hogy a gyerek azt lássa, hogy mi magunk olvasunk. Mindegy, hogy mit! Lehet az egy pletykalap, képregény vagy horgászmagazin is. (Angliában állítólag 8 különböző horgászmagazint adnak ki havi szinten. Van, amelyikre 16 000 előfizető van. Hát ennél a pontnál kifeküdtünk a nevetéstől. Újabb és újabb horgászmagazinokat húzott elő erősen hasonló címmel. :D) Ha nem lett volna elég a halas újságok széles választéka, akkor még egy pár munkagépekkel (földtúró gépek, emelőgépek, mit tom én milyen gépek - komolyan van aki havonta ilyen magazint olvas???) foglalkozó magazint is előhalászott. :)

A gyerek esetén is mindegy, hogy mit olvas, csak olvasson és élvezze azt. Végül is a képregényben is vannak szavak, mondatok. :)

Az egyik anyukát megkérte, hogy segítsen neki, játssza el a kislánya szerepét, aki épp olvasni tanul. Illusztrálta, hogy a legtöbb szülő hogy viselkedik, miközben segít a gyereknek tanulás közben.

-Olvasd ezt ...
-Aaaaaaa
-Az nem "a", az "e". Mondd, hogy "e". - ekkor még nyugodt hangon mondja.
-Aaaaaaa
-Mondtam, hogy az "e", nem "a". - ekkor már kicsit emelkedik a hangja. És ezt eljátszották addig, míg az apuka üvöltözött a kislányával.

Nem is tudom, hogy milyen jelet tegyek utána. Igen, én is magamra ismertem. És az adott szituációban, amikor benne vagyok, minden eszembe jut, csak a mosolygás nem. Így mondhatni komikus volt. De ha egy valós szituációt néz végig valaki kívülállóként, az inkább szomorú lehet. Ráadásul ezzel inkább eltántorítjuk a gyereket, legjobb úton vagyunk, hogy utáljon olvasni.

Mesélte, hogy sok szülőt irritál, hogy az iskolai olvasókönyvek, amiket itt használnak, rengeteg képet tartalmaznak. Minden oldalon a szöveg illusztrálására van 1-1 kép. Azaz a gyerek akár a képekről is leolvashatja a történetet. De amíg a gyereknek erre szüksége van, nyugodtan használhatja. Idővel úgyis elhagyják a képek nézegetését. Az irritált szülők egy része állítólag egy lappal vagy a saját kezével takarja le a képeket, hogy a gyerek még véletlenül se láthassa, ne használhassa segítségként. Eddig legalább ezt a "bűnt" nem követtem el a csajok ellen. :D

A későbbiekben példákat mutatott, hogy lehet érdekesebbé, színesebbé tenni a mesemondást. Beszélt a különböző hangerő használatáról, arról, hogy 1-1 szót hányféleképpen lehet kiejteni attól függően, hogy milyen érzelmet, hangulatot szeretnénk hozzá társítani. Ennél a pontnál is jót derültünk. Kérte, hogy ugyanazt a szót mondjuk ki hangosan, halkan, ilyen-olyan módon. Olyat egyszer se kért, szexuális töltetet adjunk neki, de az egyik kiejtésnél az összes anyuka egyszerre kezdte el búgni a szót. Már nem emlékszem, hogy hogy kellett volna kiejtenünk, de az eredmény igen vicces volt. :D

Felhívta a figyelmet arra, hogy a monoton hangú olvasás/mesélés inkább elaltatja a gyereket. De ne ez legyen a cél. Ne azt lessük, hogy igen, igen, már kicsit lecsukódott a szeme ... már csak párszor kell eldünnyögnöm ugyanazt a szót, hogy végre elaludjon a büdös kölök. :D

Egyéb technikákat is mutatott:

• A könyv elkezdése előtt üssük fel a könyvet mondjuk a legérdekesebb oldalon és beszélgessünk kicsit arról, hogy ott mit is látunk (képeskönyv esetén persze), keltsük fel az érdeklődést, hogy hogyan jut el főhősünk addig a pontig
• Mutassunk rá a szereplők tulajdonságaira, beszélgessünk róla. És ha mondjuk az egér szőrös popsijáról szeretnénk beszélni, hagyjuk, hogy a gyerek megtapogassa azt, érezze képzeletben, hogy tényleg milyen is lehet :D
• Mikor végzünk 1-1 oldallal, ne lapozzunk rögtön a következőre. Csak egy kis részletét mutassuk meg az oldalnak és próbáljuk meg kitaláltatni, hogy mi fog történni. Próbáljuk fokozni a hangulatot, próbáljuk rávenni, hogy élje bele magát, hogy használhassa a fantáziáját.
• Használjuk a kezünket is a dolgok illusztrálására. No meg az arcunkat és szükség esetén egyéb testrészeinket is. Ha dübörögve rohannak az elefántok, dübörögjünk a lábunkkal.
• A könyvet sose nézzük felülről, hogy csak a gyerek lássa rendesen, mert az rossz példa számára. Fejjel lefele normál esetben nem olvasunk. De el se takarjuk előle a könyvet. Tartsuk úgy, hogy mind a két fél normálisan rálásson.

Majd ezen módszerek felhasználásával elolvasott nekünk egy mesekönyvet. Nekünk, felnőtteknek.

Mivel mi ültünk, ő meg előttünk állt, kicsit felfelé kellett néznünk. Ettől valószínűleg még viccesebb lehetett a látvány. Anyukák és apukák felfelé nézve csüngtek a szavain, kerek szemekkel hallgatták, az amúgy egyszerű történetet, mely egy egérkéről, egy szem eperről és egy majdnem szereplő medvéről szólt. A történet közepén ránk nézett és felnevetett a történetre tapadt tekintetek láttán. Mi pedig magunkon nevettünk. :D

Ide kattintva meg lehet nézni őt egy tréning közben. Rövid kis bejátszás.

Egy pár felvétel készült már róla mesemondás közben:

Itt a mesemondás olyan 2:20-nál kezdődik. Előtte a mesékhez kapcsolódó játékokat és a szülők véleményét lehet látni:


Itt pedig csak egy mese felvezetőjét mondja el. Ezt is előadta a csajoknak.


Szuper, hogy ilyen lehetőségek vannak.