Ismét elindult az Open Learning Center képzés. Most literacy okításra járunk Szofival, ahol az olvasás tanulásával kapcsolatos dolgokról mesélnek nekünk, illetve most is vannak közös foglalkozások, ahol rögtön ki is próbálhatjuk, amit hallottunk.
Az első alkalommal megkérdezték, hogy adhatnak-e Szofinak vajas pirítóst. Mondtam, hogy ne, mert nem fogyaszthat tejterméket. Mondták, hogy tudják (gondolom a suli leadta az infót), de nem tudták, hogy minden tejterméket ki kell zárni, vagy csak a tejet.
Megbeszéltük, hogy minden tejterméket kizárunk.
Napközben odajöttek hozzám egy recepttel és megkérdezték, hogy melyik termék okozhat gondot Szofi számára. Egy süti receptje volt, amit erre a hétre terveztek megsütni a gyerekekkel közösen (gingerbread man). Mondtam, hogy a vajon kívül minden mehet.
Biztos, mi biztos, ma vittem magammal vajat, hogy a pirítósra is legyen és a sütibe is, ha kell. De nem kellett volna. Csak miatta vettek egy doboz tejmentes margarint és vettek számára szójatejet is, hogy a többiekkel ihasson, ne érezze magát kirekesztve!
Imádom, hogy odafigyelnek ilyen dolgokra!
Van egy olyan érzésem, hogy vagy találkoztak már ilyen gyerekkel, vagy utána néztek annak, ami infót a suliból kaptak, mert amikor megkértek az első alkalommal, hogy meséljem el Szofi problémáját, szinte minden mondatom be tudták fejezni, még mielőtt én megtettem volna.
De nagyon jól esett, hogy ennyire figyelnek ránk.
És annak is nagyon örülök, hogy Szofi imád oda is járni. És suliba is.
Ma találkoztam az egyik tanító nénijével az OLC-ben, és beszélgettünk kicsit. Szofi állítólag elkezdett csacsogni a gyerekekkel és teljesen aktívan részt vesz immáron a feladatokban (korábban meg se nyekkent, inkább csak szemlélője volt az eseményeknek). Persze a kedvenc tanítónénijéhez még mindig ragaszkodik, de már simán elvegyül a gyerekekkel és ő az, aki elsőnek szeretne bemenni (Gréti előtt) és rögtön búcsút is int nekem, ha ott van a barátnője, ha nem.
Ez óriási megkönnyebbülés számomra.
És már néha-néha előttem is angolul szólal meg, amire korábban sose volt precedens, de előttem még mindig nagyon szégyenlős. :) Az imádott igazgató nénit is csak akkor öleli meg, de akkor mindig, amikor nem vagyok ott. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése