Legoland

Már egész régen nem voltunk Legolandben. Most ismét elmentünk. Most az angol barátainkkal, Lucy-ékkel.

Elméletileg fél 10-kor találkoztunk volna a bejáratnál, de mi késtünk. Előbb krisz tévedett el, majd a GPS. :D Itt, ha egyszer rossz autópályára tévedsz, akkor az simán vezethet egy plusz 20-30 km-es kerülőhöz, mert lejáratok nem sűrűn vannak. De Krisznek így legalább lehetősége volt kipróbálni a "power" fokozatot a kocsin. :D Megállapítottuk, hogy tud menni, ha akar. :)

Végül csak cirka 20 percet késtünk. Ők már bementek. Elsőnek az új látványossághoz, a tengeralattjáróhoz mentek. Oda mentünk utánuk. Mázlink volt, hogy kora reggel mentünk, azaz nyitás után 20 perccel értünk oda, mert így legalább csak egy negyedórás sort kellett kiállnunk.

Szofi teljesen beparázott, alig lehetett bevinni. Mindezt az utolsó pillanatban. Pedig a járgány nem merül igazán a víz alá. Ahogy leülhetett, meg is nyugodott, és nem volt tovább gond. Nem értem, hogy miért jött rá az a hisztiroham. Ilyet előre nem szokott csinálni.

A tengeralattjáró kb. olyan, mintha egy SeaLife-ban sétálna az ember hatalmas akváriumok között. Mellettünk úszkáltak a különböző halacskák, cápák, ráják. Mivel a tengeralattjáró nem merül a víz alá teljesen és mivel a teteje úgysem üvegből van, ezért nem volt üvegfolyosó, alagút érzés. Jópofa volt, de nagyobb a hűhó körülötte, mint amit tud. A túra max. 5 percet vett igénybe.

Mivel ők még akkor végeztek, amikor mi sorban álltunk, ezért bevártak minket.

A következő helyen, Szofi és Molly velünk maradt, a többiek mentek csak. A két csajszi meg kárörvendően nyomkodott egy gombot, melynek hatására az éppen sorra kerülő páciensen eláztak. No meg Szofiék is, mert a szél rájuk fújta a vizet. :D

Mivel itt sorba kellett állniuk Gréti miatt, ezért ezt orvosolni kellett. Jack a fiuk enyhén autista. Ezt még hosszas beszélgetés után se mondaná meg róla senki szerintem. Simán az ember szemébe néz és teljesen hétköznapi módon viselkedik. Mivel van róla papírja, ezért pl. a Legolandben (és szerintem sok más helyen) elsőbbséget élvez. Azaz nem kell kiállnia sem neki, sem a vele levőknek a sort. Adott esetben mindannyian kaptunk egy pecsétet a kezünkre és lényegében mindenhova várakozás nélkül mehettünk be. Így azért kicsit élvezetesebb volt. :D

Hozzátenném, hogy van arra lehetőség, hogy valaki a méregdrága belépő mellett vegyen elsőbbségre jogosító kütyüt és akkor sehol sem kell sorban állnia. De az is drága ...

Ugyan a legtöbb dolgot már korábban kipróbáltuk, azért mára is jutott néhány újdonság. Lehet mondani, hogy biztos uncsi egy idő után. Egy idő után biztos. Ez olyan, mint a játszótér. A legtöbb gyerek nem tudja megunni. És ha már van a bérlet, akkor miért nem menjünk oda játszóterezni. A mozgás 100%-ban biztosított, mert hatalmas területen fekszik el és bőven lehet sétálni egyik kütyötől a másikig.

Végül cirka 10-től 6-ig voltunk ott. Mindenki hulla volt utána.

Szofi a kocsiban 2 percre elaludt. Ez arra volt jó, hogy este 11-ig ne aludjon. :S Ez van. Persze a "rohamok is jöttek rendesen". Lucy szerint el kellene vinnem orvoshoz itt is. De én nem érzem azt, hogy ezt gyógyszeresen kellene kezelni. Ennek más útja kell, hogy legyen. És mióta nem iszik tejet, azóta lényegesen jobb a helyzet. Az a döbbenetes számomra, hogy egy szó nélkül elfogadja, hogy nem ihat kakaót, pedig nagyon hosszú időn keresztül lényegében csak azt ivott (mióta nem szopik, azaz 22 hónapos korától).

Délutánra kisütött a nap. És a pár hetes ősz után beköszöntött a nyár, a kánikula. :) Nem bántuk, mert így nyugodtan mehettünk a vizes játékokon is és nem számított, hogy csavarni lehetett a ruhánkból a vizet. :D

Gréti kapott esőkabátot, mivel ő rosszul viseli, ha vizes lesz. Nem akarja megérteni, hogy aki vízbe megy, az vizes lesz. :D

Van egy-két dolog, ami már korábban is feltűnt és nagyon érdekes/fura számomra. Nem szeretnék általánosítani, de akikkel itt megismerkedtünk angolok és akik befogadtak maguk közé, náluk ezt figyeltem meg.

Mivel nagyon kisütött a nap, kánikula volt, gondoltuk együnk egy fagyit. Ez egyszerre jutott nekik is és nekünk is eszünkbe. Mi meghívtuk őket, amit ugyan elfogadtak, de látszott, hogy kicsit zavarba jönnek tőle. Természetesen megköszönték, de fura volt számukra.

Amikor mi ettük a magunkkal vitt elemózsiát (viszünk mindenhova, hogy ne kelljen drágán megvenni), mindig megkínáltuk őket. Ez fordítva sosem történt még meg. Amikor náluk vagyunk, akkor is a gyerekek a szabály szerint (mert van rá szabály), ugyanúgy, mint az ő gyerekeik, egy, azaz 1 db kekszet vehetnek. Hozzánk ha vendégek jönnek, akkor a szabály az én gyerekeimre vonatkozik max. (ha adott szituációra van szabály), de a vendég gyerekeknél hagyom, hogy a saját anyja, apja határozza meg a szabályokat.

Persze, előfordult már, amikor a vendég gyerkőc "komoly szabálysértést" követett el és nem bírtam magammal, rászóltam. De mindig igyekszem visszafogni magam. :)

És van, ami még furább számomra, de erről majd máskor írok. ;)

A képek pedig itt leledzenek.