Aki nem egy pasi vagy város. :D
Miután az erdősétán túl voltunk, javasoltam, hogy nézzünk meg egy bemutatóházat a környékünkön. Kívülről nagyon tetszett. Tudtam, hogy horribilis áron kínálják, de az angol házakhoz viszonyítva csodás, logikus, igényes. Legalábbis a külseje és a neten levő alaprajza alapján.
Bementünk az értékesítési irodába, ami közvetlen mellette van. A hölgy valamiért élből feltételezte, hogy nem akarunk venni, csak nézelődünk. Nem zavarta, mondta, menjünk csak nézzük meg. De így persze nem jött velünk.
Ehhez elmesélnék egy történetet. Évekkel ezelőtt bementünk egy autószalonba. Megtetszett egy kocsi. Az eladó hölgy kicsit lenézően nézett ránk, mondván csórókámék úgyse tudják megvenni.
Eltelt 2 év. Bementünk nézelődni megint egy szalonba. Ugyanaz a hölgy dolgozott ott. :) A kocsi még mindig tetszett. De most valamiért elmaradt a lenézés. Talán azért, mert másnap Krisz bement és megvette a kocsit? :)
A másik történet a házakkal kapcsolatos. Kinéztünk egy házat. Nagyon tetszett. Ugyan a városon kívül esett, de mi beleszerettünk. Többször elmentünk megnézni, de a sors úgy akarta, hogy ne a mienk legyen. A sors azt akarta, hogy felépíthessek egy attól sokkal szebb és logikusabb és jobb házat.
http://www.blogger.com/img/blank.gif
Kíváncsi vagyok, hogy most mit akar a sors. De remélem, most is vagy az egyik vagy a másik megoldást tartogatja nekünk. :)
Richmond gyönyörű volt. Beléptünk az ajtón és jött a voooooooooow faktor. Nézd, ez milyen szép, nézd az, gyönyörű. Nézd, majdnem olyan a kő, mint otthon volt. Nézd, nézd, nézd.... :) A lányok is beleszerettek. Szofi folyton azt kérdezgette, hogy mikor vesszük már meg. :D
Mondtuk, hogy még gyűjcsikélünk egy "kicsit". De ami késik, az nem siet. Eljön még a mi időnk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése