A tegnapi történtek folyományaként, egész éjjel járt az agyam.
Több dolog is megfogalmazódott bennem elsőre.
Grétinek igyekszek megtanítani pár szót, kifejezést, amivel "megvédheti" magát. (Hagyj békén, menj el pl.)
A másik, hogy beszéltem a fő tanítónénijével (mert hogy több tanító van a csoportban). Két opciót ajánlottam fel, melyek ki is egészíthetik egymást.
Az egyik, hogy én játszok egyet a gyerekekkel. Mindenre csak igen, nem választ adhatnak angolul. De a kérdéseket én magyarul teszem fel. Majd a végén megmondom nekik, hogy mire válaszoltak igennel és nemmel. Aztán meglátjuk, hogy érzik majd magukat, illetve ki nevet a végén.
Hiszek abban, hogy emberek csak akkor értenek meg sokszor dolgokat, ha azt tényleg megtapasztalják.
A másik, amit felvetettem, hogy legyen egy motivációs rendszer. Ha valaki segíti Gréti fejlődését, vagy megvédi őt a többiektől, akkor kapjon valami kis jutalmat. Ha már itt ez a féle ösztönzési rendszer működik, akkor alkalmazkodjunk. :)
Ez az ötletem szerintem jobban tetszett a tanítónéninek, de a másikat sem találta butaságnak.
Beszéltem egy másik hölggyel is, aki Grétiék miatt jár be. Vele most délben sikerült szót váltanom.
Megértette a helyzetet és szerinte nagyon jó ötlet, hogy én magyarul tegyek fel kérdéseket a gyerekeknek, hogy megérezzék, milyen is az. De ez a vezető tanárnőn múlik.
Az iskolában van egy önkéntes segítő szülő. Vele is beszélgettem. Megígérte, hogy segít összeszedni anyagokat, könyveket, amikkel tudok neki valahogy segíteni. Illetve a sulinak van egy dala, megszerzi a szövegét, hogy megtanulhassuk Grétivel. Legalább annál úgy érezze, hogy tudja.
De, ami nagyon fontos, hogy mind a vezető tanítónő, mind a külön miattuk odajött hölgy szerint Gréti kiemelkedő képességekkel rendelkezik. A tanítónő mondta, hogy ugyan ezek a gyerekek 3 éve tanulják, amit tudnak, de Gréti van amelyiktől így is jobb sok területen, hogy ő még egyáltalán nem tanulta azokat a dolgokat, csak a saját kis eszét használja.
A vezető tanítónő állítólag minden nap tölt valamennyi időt kettesben Grétivel és igyekszik megtudni, hogy mit tud és mit nem, mit kell fejleszteni. De szerinte nagyon gyorsan be fogja hozni a lemaradást és lenyomja a többieket.
Legyen így. De már annak is örülnék, ha a kicsi lelke a helyére kerülne és tényleg boldogan menne a közösségbe.
9 megjegyzés:
Eszembe jutott, hogy az első hónapban a nagylányom minden nap sírt a suliban. Nem bántotta senki, egyszerűen bármilyen konfliktusba futott, eltört nála a mécses. Pedig amúgy kifejezetten nem sírós típus. De nem mondta, hogy nem akar suliba menni, sőt!
Most már azt mondja, hogy itt akar maradni, mert az itteni suli nagyon jó. Pedig nincs barátja, csak néhány haverja. Otthon meg mindenki imádta, rengeteg barátja volt és kifejezetten népszerű csajszi volt az osztályban, és előtte az oviban is.
És mégis azt mondja, hogy itt jobb a suli és szereti.
Szóval csak azt akarom mondani, hogy teljesen természetes ám, hogy új közegben, új helyen a gyerek kicsit kétségbe esik. És nem biztos, hogy emiatt nagyon kétségbe kell esni. Persze jó az extra szeretgetés és az, hogy tanítasz neki pár szót, amit használhat. A játszótér is jó ötlet.
És persze az angol nyelv hiánya nem segít - de azért számold bele azt is, hogy mennyi változás érte. Költözés, új ország, új emberek, új nyelv - régiek otthagyása... szóval nem biztos, hogy a gyerekek a kegyetlenek körülötte, lehet, hogy ő az érzékenyebb.
De ez elmúlik, és hidd el, ha kicsit is normális osztályba került (és miért ne került volna) hamar be fog illeszkedni!!!
Fel a fejjel!!!
Kuldok egy olyan angol tanitasi modszert emailben, amit egy itt elo del-afrikai szarmazasu ausztral lanytol kaptam, aki ezzel a modszerrel tanitott magyarokat angolra Budapesten par eve, par evig. Eskuszik ra, hogy rendkivul hatekony :) Remelem, sikerrrel jartok!
Hát igen, az út kicsit rögös számára, de az erős akaratával túl lesz rajta. Addig meg próbálom valahogy átsegíteni.
Anno én annyira féltem, hogy timinél is ez lesz, hogy bántani fogják, hogy nem jó az angolja, hogy frusztrált lesz, hogy nem érti, mit modnanak neki. Nagyon mázlisták vagyunk, hogy még elég kicsi volt (4 éves), mikor elkezdett ovis közösségbe járni, és ott még nem volt akkora gond, hogy nem értette az instrukciókat, csak játszani, rajzolni kellett, utánozta hát a többieket. Ez annyira ismerős egyébként, hogy mindenre 'yes'-t mondanak... :)
Gyorsan fog menni a felzárkózása! A játszóterezés tényleg jó ötlet!
Drukkolok nektek, hogy minél hamarabb túl legyetek ezen a nehéz időszakon!
Szilvi, Judit, köszönöm a kedves szavakat!
Igen, nálunk is Szofinak talán könnyebb dolga van, mert még sokkal játékosabb környezetben van.
Köszönöm a szorítást, nagyon Grétire fér.
Én nem voltam kedves? :-(
Ahhh, barna medve, elszállt a kommentem. :)
Marcsi, elnézést!!! Szerintem a fáradtságtól bebandzsítva (ez mostanában általános) véletlen kihagytalak. (De tessék, cserébe most kétszer írom le, ez a büntetésem. :) )
Köszönöm, hogy megosztottad Te is a lányoddal kapcsolatos tapasztalataid. Minden tapasztalatból sokat lehet okulni.
Gréti esetén én két okból ijedtem meg nagyon. Az egyik, hogy talán még sosem hallottam így sírni. Annyira mélyről jött, annyira más volt, mint máskor.
A másik ok, hogy ilyen kis "báránykáknak" én is áldozatul estem, amikor 13 éves voltam. Próbáltam nem foglalkozni velük, de nem lehetett kikerülni őket. Nem szóltam senkinek, majd belebetegedtem. Idegi alapon folyton lázam volt. Hetekig nem tudtam iskolába menni. Majd végül kiböktem, hogy mi a baj és a tanárok segítettek megoldani a gondot.
Ez az egész nagy kihatással volt a további életemre. Megtanultam, hogy hogyan kell kezelni a vázákat és sokkal erősebb lettem. De akkor sem szeretném, ha a lányomnak ezt kellene átélnie, pláne nem 6 évesen. Kicsi ő még ahhoz.
Mióta szóltam, a gyerekek egy része kedvesebb vele (úgy tűnik) és jobban izolálódik, hogy ki a váza, azt pedig a tanárok leállítják.
És köszönöm a kitartásra buzdító kedves szavaid, az jól jön!!
Akkor megnyugodtam! :-) Csak annyira nevesítve írtad a köszönömöket, hogy azt hittem direkt hagytál ki.
Amúgy most, amit leírtál, abból sajnos nyilvánvaló, hogy bully-ing történik, ami errefelé elég gyakori. Én először azt hittem, hogy talán csak Gréti érzékenyebb. Gyakori ám ebben a korban az is, hogy mindent magukra vonatkoztatnak - nevet két gyerek, biztos rajta nevetnek.
De amit te írsz, sajnos a rosszabb verzió! Nálunk ilyen nem volt szerencsére - pontosabban Borsit csúfolta ki egyszer két fiú, ő meg simán hasba vágta az egyiket, a másik elszaladt, de azt is jól megkergette. Nem is tudtam, hogy ilyen amazon a lányom, de a dolognak két eredménye is lett.
Egy - azonnal behívtak minket, hogy ez a viselkedés elfogadhatatlan. Amit megértek és elfogadok. Szerintem is.
A másik - azóta nem csúfolta senki. :-)
Marcsi, szerintem a lányod pontosan tudta, hogy mivel lehet az ilyen embereket leszerelni. :D Még ha a testi erőszak nem is helyénvaló sok esetben.
De végül is ő csak testbeszédet alkalmazott. ;)
Megjegyzés küldése