Gréti is csupa mosoly volt, amikor mentem érte. De itthon kissé agresszív volt a húgával. Egy időre különválasztottam őket, majd minden gond nélkül tudtak együtt játszani.
Gréti az első 2 napon is mondta, hogy egy kislány van, aki igazából kedves vele, a többiek a fülébe kiabálnak és nevetnek. Próbáltam nyugtatni, hogy ha majd érteni fogja őket, akkor sokkal jobb lesz.
Aztán most vacsinál Krisz addig forszírozta, hogy Gréti hogy kommunikál azzal a kislánnyal, míg kibökte. Akármit mond a kislány, ő azt mondja rá, hogy "yes". Persze gőze sincs, hogy a kislány mit mond. Akár mosolyogva mondhat csúnya dolgokat is neki. De persze ezt nem tudom.És kimondta azt, amit én végig éreztem, tudtam, de ő maga nem merte így kimondani, én pedig nem akartam erősíteni benne ezt a tudatot azzal, hogy kimondom: hogy a többiek KINEVETIK. És ekkor eltört a mécses. Olyan szívből jövően sírt, ahogy már nagyon régen nem.
Minden nap mosolyogva bemegy, egész nap igyekszik mosolyogni és teljesíteni, kapja a dicséreteket, a matricákat, nagyon igyekszik, és amikor megyek érte, akkor is csupa mosoly.
De ott belül, ott van a kétségbeesett kislány, aki küzd egész nap, hogy megértsen valamit és közben kinevetik őt. :(
Ráadásul ezek a gyerekek, ha jól sejtem, már számolnak (100-as nagyságrendben), írnak és olvasnak. Gréti max. másolni tudja a betűket és max. 10-es körben tud összeadni, kivonni. De eddig nem is kellett többet, hisz Magyarországon az oviban nem követelmény ettől többet tudni. Rengeteget kell bepótolnia, hogy utolérje a többieket.
Nem egyszerű neki. Őszintén szólva nem biztos, hogy most lennék a helyébe.
De a szememben ő egy kis hős, aki nap mint nap megvívja a maga csatáit.
Persze, írhatnám, hogy minden csodás, de semmi sem csak fehér vagy fekete és miért csapjak be bárkit is. Ez is benne van a pakliban.
De Gréti meg fogja oldani, mert nagyon erős kislány.
13 megjegyzés:
Valóban egy kis hős :)
Tényleg nagyon nehéz nekik. Sajnos ez most még így lesz egy darabig. Borsi mesélte, hogy náluk az udvarban van egy tábla: Friends stop. Akinek nincs barátja, nincs kivel játszania az odamehet és akkor elvileg majd valaki ezt észreveszi és odamegy hozzá. Azt mondta, hogy ő gyakran odaáll, de eddig még senki nem ment oda hozzá.... Amikor ilyeneket mond, a szívem szakad meg.
De azért lassan alakulnak dolgok. Egyre többször beveszik őket a játékba, és most már egész jól tudnak beszélni is, és ez is jó.
És ezért is tanulunk mi minden nap itthon is. Hogy bepótolják azt is amit Magyarországon kellene tudniuk és persze azt is, amit itt kérnek tőlük. De tudod, később jobb lesz. Nekik is. Sőt, nekik igazán.
És valószínűleg még empatikusabbak lesznek az ilyen tapasztalatok birtokában.
Egyaltalan NEM akarok negativ lenni, de az ERO(nek latszo mosolygas) mogotti megfelelesi kenyszer, a bizonyitasi vagy, a felelem a "bukastol", hibazastol, sikertelensegtol, oda-nem tartozastol, kikozositestol, csufolodastol, kinevetestol, akar megalazottsag erzestol, maganytol - se tudat alatt, sem tudatosan - nem vezet jo iranyba. Nap-mint-nap ilyeneknek az atalakitasaval foglalkozom, napi tobb oraban.
Lehet, hogy Greti mosolyog, de miert? Mert nem akar CSALODAST OKOZNI. Az Ero nem feltetlenul a gyengeseg jele, es nem is az erossege.
Ott lapulhat a bizonytalansag, a felelem, a KISZOLGALTATOTTSAG. El tudod kepzelni? Nyilvan, kulonben nem irtad volna, hogy nem lennel a helyeben.
En lennek -most, hogy mar tudom, hogy konnyen kezelhetik a helyzetet, ha tudjak, hogyan.
Nagyon remelem, hogy augusztustol a Gretihez hasonlo kisgyermekeket es a nagyobbakat is hivatalosan mar tanithatom arra, hogyan csinaljak, mert akkor rengeteg lelki serulestol menthetik meg magukat.
Es ha tudjak, hogyan csinaljak, akkor nem frusztralt, felelmekkel teli, sikertol-sikertelensegtol rettego felnottek lesznek, hanem kiegyensulyozott emberek, akik megfelelo donteseket tudnak majd hozni az eletukben, amik mar nem a negativ mintakon alapulnak.
Azert irtam ezt mind le, mert a kisgyermekeknel sokkal konnyebb es egyszerubb valtoztatni, mint felnott korban vegigmenni az osszes trauman es az egyes dramakat atalakitani. Ettol fuggetlenul lehetsegesm, neha gyorsabb, neha lassabb, sokmindentol fuggoen.
Azt is lehet termeszetesen mondani, hogy "nembaj, majd megtanulja", "majd tuljut rajta", "masok is vegigmentek ezen".
Engem, ha gyerek lennek, baromira nem vigasztalna mondjuk, ha korulottem a felnottek ilyeneket mondananak, mert annal szarabb erzes nincs, mikor egy gyerek ugy erzi, hogy senki nem segit neki, ugy ertem SEGIT, nem pedig jopofa (hja, ezt konnyu mondani) tipusu mondatokat meglibbent. Most ezt altalanossagban irtam csak, a kliensekkel szerzett tapasztalatok alapjan.
Mivel az emberiseg nagy resze boldogtalan/sikertelen/elegedetlen, ezert ezek a megnyugtato mondatok lathatoan nem igazan segitenek.
Ha pedig egy problema/trauma feluti a fejet es 24 oran belul nincs megoldva, az bekerul a tudatalattiba. Ha ott van, akkor pedig biztonsagban tartja az illetot a tanult mintak alapjan. Mert nem iteli meg, jo e vagy rossz e a minta.
Viszont a kesobbi helyzetekben - barmikor hasonlo all elo - eloszedi ezt a mintat, hogy aztan a tanult "programokon" keresztul reagalja le a szituaciot. Ezert tortenik velunk sokszor, hogy ugyanabba a cipobe lepunk bele idorol idore. Es meg csak nem is ertjuk, miert.
Szoval osszessegeben lehet azt mondani, hogy ez van, minden megy a maga utjan, temperamentumtol fuggoen tuleli a gyerek es halad elore, megbirkozik a feladattal, stb.
Ez altalaban veve a hagyomanyos reakcio.
Azert irtam ezt mind le, mert a hagyomanyostol elteroen azt gondolom, van valasztas.
Van valasztasunk, hogy az eletet tuleljuk, vagy megeljuk.
Es ez nagyon nagyon fontos - szerintem persze -, plane, ha egy kisgyermek nyiladozo ertelmi/erzelmi/intellektualis kepessegeirol van szo.
6-7 eves korban a gyerekek egyebkent amugy is olyan erzelmi/intelligencia/hormon valtozasokon mennek keresztul, ami alapjaban megrengeti az eletuket. A szuloknek (altalaban ertem megint csak) az a lehetoseguk, hogy ezt maximalisan tamogatjak, a gyermek erdekeben, hisz mindannyian a legjobbat akarjuk gyermekeinknek.
Es mivel a mi jovonk (oregkorunk :)) toluk is fugg, erdekunk, hogy elegedett/boldog/sikeres felnottkent eljek le eletuket.
Feltetelezem, ha mar gyereket szulunk, akkor eleve igy gondoljuk :)
Najo, nem akartam tudomanyos, vagy okoskodo, vagy faraszto, vagy hasonlo valaki lenni most, igazabol azert irtam ennyit, mert pont ilyen esetekkel is foglalkozom es gyerekeket keszulok tanitani :)
Szulokent, amit sajat tapasztalatbol es a szakkonyvekbol eloszor megtanultam: a legrosszabb -mindenkinek- ha egy gyereket a tobbivel hasonlitanak ossze.
Tudom,hogy vannak elvarasok, amiknek meg kell felelni /mint pl. iskolai teljesitmeny, stb./.... es a tolerancia soxor csak jo lenne, ha letezne,,,,, es a gyerekek egymassal tudnak lenni sokfelek..... es vannak bizonyos dolgok, amiket meg KELL csinalni, mint pl. kozossegbe tartozni,,, beilleszkedni,,, stb.
Ezert nem mindegy, hogy a nap vegen a bennunket ert attrocitasokat tudjuk-e kezelni, vagy sem.
Es ha tudjuk, akkor hogyan.
Szegenykem! Kitartast! Kialakul szep lassan!
Ami nagyon sokat segithet, hogy olyan helyen laktok, ahol rengeteg gyerek van es egyutt tudnak jatszani suli utan is. Pl. zart lakoparkok, vagy olyan utca, ahol sokan laknak gyerekekkel. Vagy hivjatok meg gyerkocoket suli utan jatszani. Par honap azert kell, hogy belerazodjon.
Hát igen, a gyerekek akkor is kirekesztőek és gonoszak tudnak lenni, ha egy nyelvet beszélnek. Én anno szlovák nyelvű oviba jártam, mert nálunk otthon ez volt a megszokott. Magyar volt az anyanyelvünk, szüleink tudták, hogy magyar nyelvű suliba fognak járatni, de hogy megalapozzuk a szlovákot, szlovák nyelvű oviba írattak. Azt tudom, hogy reggelente sírtam, mikor anyu otthagyott, de elég anyás voltam, szóval lehet, hogy szimplán azért, mert ott hagyott :) Arra nem emlékszem egyáltalán, hogy hogy teltek a napjaim, tudom, hogy voltak barátaim, de mivel elég gyér a szlovák nyelvtudásom (bár lehet, hogy kiskoromban jobb volt :)), nem hiszem, hogy túl sokat beszéltem szlovákul. A magyar óvónénivel viszon nagyon sok időt töltöttem, pedig másik csoportot vezetett.
Szóval kitartást Grétinek. Sok-sok erőt, és ő tényleg egy hős!!!
Köszönöm mindenkinek a biztatást!
Szilvi, ne fogd vissza magad, nyugodtan írd a kommentjeid, szívesen elolvasom.
Ha tudsz nekem megoldást javasolni, szívesen veszem.
Most jár valami a fejemben, amit lehet, hogy kipróbálok. Ha kipróbáltam, megírom.
Megkérdeztem az Andrist, hogy ő hogyan vészelte át azt az időszakot, amikor még nem beszélt angolul. Azt mondta, hogy neki szerencséje volt, mert rajta nem nevettek a gyerekek. Andris nagyon visszahúzódó volt, amig nem tanult meg angolul. Inkább nem beszélt senkivel és nagyon koncentrált a tanulásra. Rendületlenül gyakorolta itthon olvasást és a szavakat. Nagyon gyorsan tanult. Persze az ESL (English Second Lenguage) tanár is sokat foglalkozott vele.
Azt hiszem sokat segithetnél ha csak ti kettesben leülnétek minden nap átbeszélni a történteket. A biztatás is nagyon fontos és a dicséret. Ha van játszótér a közelben akkor oda feltétlen járjatok ki. Emlékszem a mi gyerekeink az első hónapokban nagyon meg voltak szeppenve, ha más gyerekek hozzajuk szóltak, de azért együtt játszottak velük.
Sokat meséltesd és nem marad benne tüske, aztán majd jönnek a barátok is szépen.
Talán még a tanárral is lehetne beszélni, hátha neki is van valami jó ötlete. Andrisnak egy szigorú de tündéri tanára volt (később a Regit is tanitotta), nagyon sokat segitett az Andrisnak, hogy megtanuljon angolul. Akkor még itthon is angolul beszéltünk, hogy gyorsabban tanulják a nyelvet.
Én biztos vagyok abban, hogy a lányok hamar megtanulnak angolul hiszen nagyok okosak és a Te segidtségeddel könnyen átvészelik ezt a rövid időszakot. Négy napja járnak suliba, még jóformán beilleszkedni sem volt idejük, és időben kideült, hogy mi bánhatja a Grétit. Igy rögtön tudsz neki segiteni, hogy leküzdje a nehézségeket.
Tünde
Kedves Hella!
Összefacsarodott a szívem, mikor a bejegyzésedet olvastam. Bizony, a gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni egymással.
Sok hasznos dolgot leírtak az előttem szólók, amiket csak ismételni tudnék.
A legfontosabb szerintem, hogy Gréti és Szofi kibeszélje minden sérelmét és persze a jó dolgokat is. Érezze a támogatást minden percben, segít, hogy ne veszítse el az önbizalmát és az önértékelését.
Ha a tanárával megbeszéled a fenti problémát, az is jó, mert így a tanár is közbe tud lépni, végül is ő van a gyerekekkel egész nap.
Alkalomadtán én még más külföldi gyerekek, osztálytársak szüleivel is felvenném a kapcsolatot, hátha tudnak segíteni, hogy ők hogyan élték túl az első időszakot, voltak-e hasonló tapasztalataik.
Tényleg nagyon éretten próbál viselkedni Gréti, de ezt a pózt nem tudja örökké tartani, ezért nagyon jó, hogy már az első héten napvilágra kerültek ezek a dolgok.
Nagyon nagy szüksége van a lányoknak Rád, éd tudom, hogy mindent megteszel, hogy átsegítsd ezen a nehéz időszakon.
Kitartást és sok erőt kívánok Nektek!
Ibolya
Hát most könny szökött a szemembe, eszembe jutott mikor Holly minden nap sírt az oviban az elején és már itthon kérlelt, hogy hadd nem menjen, annyi volt a más, hogy mindenki nagyon szerette és terelgették a nagyok (vegyes csoportban van) elején elterveztük, hogy Árpi csak németül beszél vele aztán mégsem úgy volt és annyira dühös voltam magamra, hogy ezt tettük ezzel a csepp gyerekkel, de itt van eltelt több mint egy év és Holly úgy beszél németül mintha anyanyelve lenne :)
De Gréti nagyon okos ,hogy mégis mosolyogva tűri mindezt, kitartás ♥♥♥
Köszönöm Annamari! Azóta Gréti azt hiszem egyrészt megoldotta a gondot, másrészt szerzett barátokat, illetve beilleszkedett. A nyelvtudása még messze van az igazitól, de érezhetően fejlődik.
Megjegyzés küldése