Szombaton lényegében egész nap úton voltunk. Először elmentünk autót vadászni. Krisz kinézett egyet neten, ami nem a szomszédban volt persze.
Ugye nem kell említenem, hogy ezt az autó dolgot tudjuk bonyolítani. Majd a köv. bejegyzésben írok a mostani agymenésünkről.
Szóval elmentünk kocsit nézni. Persze vagy nem azt a kereskedést találtuk meg GPS néninek hála vagy nem azon a telephelyen volt a kocsi, de végül azt nem leltük, amit kerestünk.
Aztán továbbálltunk az IKEÁhoz. Az autókereskedés London déli részén volt. Az IKEA, ahova már mentünk párszor, inkább északabbra van.
Gondoltam, ha a leggyorsabb utat választjuk, akkor azt javasolja, hogy menjünk vissza egy darabon az autópályán, amin jöttünk, majd menjünk rá a másik autópályára, ami az IKEA felé visz és pikk-pakk ott leszünk.
De hát GPS néni "okosabb" volt. Szerinte Londonon keresztül sokkal gyorsabban lehet közlekedni, mint autópályán keresztül.
Persze, Londonban valami tiltakozás volt és itt-ott lezárások voltak. Ezeket nem láttuk, csak a kegyetlen dugót élveztük. 4 óra alatt jutottunk el az IKEÁhoz. Nem, nem 400 km-re volt. :D
De érdekes volt ez az út. Egyféle keresztmetszetet mutatott Londonról. Jártunk olyan helyen, ahol nagyon szépek és itteni viszonylatban nagyon designosak voltak a házak. Ezek csodás bútorboltokat, lámpaboltokat rejtegettek. A környéken szép és drága régi autók mászkáltak, olyan emberekkel, akiken látszott a pénz. No meg az is, hogy nem ők keresték meg a rávalót. :) (Már csak a koruknál fogva sem.) Ezeken a részeken leginkább a fehér bőrszín dominált.
Aztán voltak olyan részek, ahol a házak messze nem voltak ilyen szépek, vagy inkább mondhatni lekopott környék volt. Itt jellemzően színesbőrűek laktak. Vagy az indiai, pakisztáni vonal, vagy a fekete bőrű vonal.
Ahol az india, pakisztáni, arab népesség volt túlsúlyban, ott nagyon sok az ő ruházkodási igényeiket kiszolgáló bolt volt. Anyagboltok, speciális ruhaboltok. A kirakatokban nagyon sok szép ruha volt. Nekem legalábbis tetszenek ezek a ruhák, bár nem biztos, hogy szívesen hordanám.
Ahol a fekete bőrű lakosság dominált, ott a hajárusító boltok, fodrászatok lettek jellemzőek.
Szóval érdekes volt.
A végén megérkeztünk az IKEÁba. Azt hittem, hogy ez sose fog bekövetkezni. :)
A lányoknak akartam asztalt venni, meg székeket, illetve Krisz ismét megpróbálta visszavinni a ruhaakasztó állványt, amit legutóbb tőlem nem vettek át.
Most Krisztől semmit sem kérdeztek, egy szó nélkül visszavették. Hmmmm ... :)
A lányoknak asztalt és székeket kellett vennünk, mert folyton ott akarnak lenni, ahol én. Azaz a dolgozószobában. De ennél az asztalnál nem férünk el hárman. Még 2 ember sem, mert a fiók miatt max állva fér ide egy második ember is.
Ha már ott voltunk és vacsiidő közeledett, akkor ettünk is. Ahogy a kiszolgálópulthoz értünk, a kiszolgáló srác magyarul szólalt meg. "Sziasztok, mit kértek?" Krisz annyira meglepődött, hogy szóhoz sem jutott. Én meg vigyorogva mondtam, hogy húsgombócot. Gréti is teljesen lefagyott a meglepődöttségtől. Mikor már majdnem minden a tálcánkon volt, akkor odalibbent egy másik kiszolgáló srác is, ő pedig vigyorogva megjegyezte, hogy jó étvágyat. :D Persze, ő is magyar volt. Az egyikük, aki kiszolgált minket, 2 hete jött ki.
Pár perccel később Krisz a vásárlók között is felfedezett magyarokat (és ma a parkban is találkoztunk egy párral).
Mire hazaértünk, a csajok elaludtak. Ééééééééés, Szofi ugyan felébredt, mikor kivettük a kocsiból, de aztán szó nélkül aludt tovább. (Nem fürödtek, nehogy felélénküljenek. :) ) Pedig ő, ha 2 percet alszik és aztán felébresztik, azt szokta hinni, hogy órákat aludt és nem hajlandó visszaaludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése