Igyekszek szinte minden nap eljutni az edzőterembe, tehát a napjaim egy meghatározó része lett mostanában.
A recepción három különböző személy szokott fogadni. Kettő közülük nagyon segítőkész, barátságos, de egyikük igencsak barátságtalan (volt). Ez utóbbi egy fél mosolyt nem tudott megereszteni. Amikor megérkeztünk csak annyit nyögött, hogy "two keys?" (Két kulcsot kérünk a szekrényekhez vagy elég egy. - nem fordítás, magyarázat. :D)
Az egyik alkalommal, amikor végeztünk és már kellően feltornáztam boldogsághormon szintemet, nem tudtam magam visszafogni - mostanában úgyis egyre ritkábban megy. :D
Megjegyeztem a srácnak:
- Nem tudnál egy kicsit barátságosabb és mosolygósabb lenni? Hidd el, a mosolygás nem fáj. Sőt, ha elmegyek innen, be is fejezheted, de ha engem látsz, mosolyogj lécci.
Szegény Anita nem tudta hova bújjon zavarában. :D A srác is meghökkent ... majd elmosolyodott. :)
És azóta képes velünk beszélgetni és ahányszor meglát, mosolyog. Így már sokkal szimpatikusabb. És remélem, neki is jobb tőle a napja. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése