Büszke vagyok Grétire

Ma is sikerült az iskola igazgatónőjének felvidítani (na nem mintha rossz kedvem lett volna, ma csak egy kisebb bosszúság ért, arról majd ...)

Bár a vidámság igazi oka Gréti.

Tudom, tudom, már unalmas, hogy itt ömlengek róla folyton, de sokkal jobb, mintha folyton sírnék. :D

Ma megint várt rám az igazgatónő, megvárta, míg valakivel befejezem a beszélgetést és akkor odajött hozzám. Egy kérése volt. Szeretne velem kézen fogva egy esettanulmányt írni Grétiről, mert annyira kiemelkedőnek tartja a teljesítményét, azt, hogy egy év alatt a nulláról behozta azt a lemaradást, amit itt a gyerekek az oviban, alapozó osztályban (már itt olvasnak és számolnak 4-5 évesen) és első osztályban tanultak. És ezen is túltett, mert immáron harmadikos teszteket íratnak vele, holott még a másodikat sem végezte el.

Látják, tudják, hogy mellettem "nincs kegyelem", nem kell kesztyűs kézzel bánniuk vele. Elvárom, hogy kihozzanak belőle mindent, amit ki lehet. Ha kell, akkor újabb és újabb célokat kell számára kitűzniük, mert elvárom, hogy ne hagyják unatkozni, mert az fejlődést nem eredményez.

Ő pedig élvezi jellemzően. Imádja a kihívásokat. Imádja a versenyt másokkal és magával szemben.

Nem állítom, hogy nem szoktam vele kiabálni, mert bizony előfordul, hogy eltunyulna. Vagy nem érzékeli, hogy mi a fontossági sorrend. De ezt általában helyre lehet tenni a buksijában.

Mielőtt valaki azt hinné, hogy egy szadista állat vagyok (lehet :D): kap időt játszásra és nem kell minden nap tanulnia. De sok esetben olyan weboldalakon játszik, amik az angol tananyag elsajátítását segítik. Ez nem kényszer, de megadtam neki rá a lehetőséget, van saját gépe és hozzáférése is az oldalakhoz.

Eszméletlen büszke vagyok rá. Büszke vagyok rá, mert partner ebben az óriási projektben. Büszke vagyok rá, mert a húgán kívül senkivel szemben nem fennhéjázó, és helyén tudja kezelni az eredményeit. És büszke vagyok rá mindazért, amit eddig fel tudott mutatni.