Mindez egy hónapja történt, de még nem műtötték meg. Állítólag azért nem, hogy lemenjen a duzzanat. Meg várnak a magánbiztosító mocorgására, mert van magán biztosítása.
Emlékszem, amikor 16 éves voltam, a röplabda edzésen a saját bokámra érkeztem egy ugrás után. Egy kisebb sárgadinnyényire dagadt és helyenként befeketedett. Este volt, esett a hó, a busz elment. Budáról kellett hazajutnom Vácra. Nem, az edző nem vitt kórházba.
Szerencsére egy apuka jött a lányáért, így legalább a Kolossy térig volt, aki elvitt.
Mikor leszálltam Vácon a vonatról, már majd bekakkantottam a fájdalomtól. Apu jött ki elém, mert minden este későn értem haza. Akkor még nem volt mobil, így azt se tudhatta, hogy kocsival kellett volna jönnie. Mikor ráléptem egy sínre és hátrabillent a lábam, sikíthatnékom volt. Apum azt mondta, hogy ne hagyjam el magam. Nem hagytam. Hazasétáltunk.
Éjjel nem sokat aludtam a fájdalomtól. Mivel reggelre se lett kisebb a duzzanat, anyum hívott egy taxit és bementem az SzTK-ba. 3-szor kellett felsétálnom a röntgenhez a földszintről. Ugyan, csak 1 emelet volt, de akkor igen kellemetlenül érintett. A lift elég gázosan működött, így inkább kihagytam.
Háromszor röntgenezték meg a lábam, mert nem sikerültek a felvételek. Persze mindig akkor derült ki, amikor már lent voltam, fent nem mondtak semmit. Az utolsónál már sikítottam. Megállapították: szakadás, este műteni kell. Este, mert csak addigra tudtak műtőt biztosítani.
Mivel ragaszkodtak a gerinc érzéstelenítéshez, elkezdték adni az infúziót. Pár pillanattal azután, hogy elindult a folyadék, rosszul lettem. Nem kaptam rendesen levegőt, a szívem össze-vissza vert, tele lettem vörös kiütésekkel. Szerencsém volt, mert anyum ott állt mellettem és elrohant a nővérért, hogy azonnal jöjjön, baj van.
Infúziót leszedték és nem mertek egy jó ideig másikat bekötni. Helyette kaptam valami szurit, ami helyrehozott.
Műtét előtt egy nyugtató injekciót is kaptam. Nem volt egy ideig túl hatásos. Mikor a műtőben egy másik féle infúzió bekötésével próbálkoztak, a lé nem tudott lejönni, mert a vérem ment felfelé a csőben... Nem voltam ám ideges ... :D
Megbökték a hátam, aztán idővel nem éreztem semmit alul. Azt még hallottam, amikor azt mondták, hogy minden szalag leszakadt a csontról, majd jött a filmszakadás. Arra ébredtem, hogy mindenki idegesen rohangált körülöttem. Brutálisan leesett a vérnyomásom, mindenki megijedt. Akkor nyugodtak meg, amikor kinyitottam a szemem.
A háromnegyed órás műtét végül másfél órás lett.
Műtét után bevittek a szobába. Az infúziót leszedték, inni nem adtak. Pedig a gerincérzéstelenítés után sok-sok folyadékra lett volna szükség és sok-sok óra vízszintes fekvésre. Az ágyam nem tették vízszintesbe.
Az első napot talán leginkább alvással töltöttem. Utána nap kezdődött a pokol, ami majd 2 hétig tartott. Folyamatos fejgörcsöm volt. Sem felállni, felülni, sem enni nem bírtam. A WC-zés erőfeszítése szétrobbantotta a fejem. Legalábbis így éreztem.
A kórházból pár nap után saját felelősségre anyumék hazavittek, amin az orvosok kiakadtak. Lehet, hogy további kísérleteket akartak még rajtam lefuttatni? Mit élek még túl? :D
A fekvőgipsz után egy műanyag gipszet kaptam. Flancoltunk kérem szépen. :D Igaz, sikerült elrontani a feltevést, rossz szögben rögzült a műanyag, így térdből vagy hátrahajlott kissé a lábam vagy kifordított lábbal jártam.
A gipsz levételénél nem volt ott a dokim, pedig meg volt beszélve. Pedig, mint sportorvos, tudhatta, hogy minél előbb szeretnék újra pályára menni, edzeni. Sokáig járni is alig bírtam. Végül az edzőm vitt el a sportkórházba gyógytornára, arról jött helyre annyi, hogy újra tudtam rendesen használni.
Lehet, hogy rengeteg galiba volt útközben, de azonnal
Azon viszont ledöbbentem, amit a tulaj mondott. (Hogy igaza van-e vagy sem, nem tudom, csak azt írom le, amit mondott.) Ha nem lenne magánbiztosítása, akkor erre a műtétre, amire már 4 hete vár, 18 hetet kellene várnia. Kicsit ledöbbentem.
A héten lesz az első műtéte, ha minden igaz. Előbb megnézik, hogy a szalagok mennyire távolodtak el neki. Ha nagyon, akkor a combjából próbálnak majd pótolni. De miért kellett eleve várni? És hogy várathatnak valakit 18 hétig vagy akárcsak 4-5 hétig egy ilyen műtétre? Ez komolyan lehet? Ha lehet, akkor még mindig tudnak olyat mondani, amitől ledöbbenek.
3 megjegyzés:
És ha még erre egy kis trombózist is összeszed,mert nem használja a lábát, és nem kap véralvadásgátlót, akkor még fél év legalább.Én így jártam.Most fog letelni a 6 hónap, remélem, hogy megműtenek, mert jó lenne már rendesen használni a lábam. Szóval, mindig van új, amin lehet csodálkozni.
Ettől lesápadtam rendesen! :(
Remélem, minden rendben lesz és hamarosan tudod használni majd a lábad!
Megjegyzés küldése