Alton Tower

Mivel a Merlin kártyánk az Alton Towerbe is jó, ezért egy ideje már gondolkodtunk azon, hogy oda is el kellene menni. De nagyon messzinek tűnt. Nem a megyek és jövök kategóriába tartozik.

Végül úgy döntöttünk, hogy megérdemlünk egy kis kikapcsolódást. Krisz kivett egy nap a szabit, a csajoknak úgyis szünet volt és egy pénteki napon útra keltünk. Mondhatnám, hogy reggel, de nem lenne igaz. Mert nekem előbb ki kell takarítani a házat. Koszos házat nem hagyunk hátra. :D Mert milyen jó tiszta, rendes házba hazaérkezni.

Szóval délben útra keltünk és persze 2 órával később mindenki éhes volt. Ahol megálltunk egy érdekes ketyerét láttunk. Egy elektromos autó feltöltő készüléket, ami ráadásul napenergiával működött. Persze, itt sem lát minden nap ilyet az ember. Korábban Londonban, egy mélygarázsban láttam hasonlót.

Útközben láttunk egy jópofa rendszámot és egy kamiont, ami egy vonatszerelvényt szállított. Tehát a tájon kívül is akadt néznivaló. Szofi is tett róla, hogy jól érezzük magunkat. Még az út elején megjegyezte, hogy a víz alatt megyünk. Nézünk jobbra, nézünk balra, nézünk fel és le, hátha valami táblát lát, de nem láttunk semmit, ami erre a következtetésre vezethette volna őt. Majd ránéztem a GPS-re és ekkor megvilágosodtam. A GPS kékkel rajzolta ki az útvonalat, amin mennünk kellett. Ő azt skubizta hátulról. És mivel a nyíl, ami minket jelzett a kék csíkon haladt, ezért úgy gondolta, hogy most víz alatt megyünk. :)

Pár dolgot azért nem egészen értek. Miért pont víz ALATT? Vagy honnan vette, hogy a térképeken kékkel jelölik a vizeket?

Mindegy is. A lényeg, hogy ahányszor eszembe jutott útközben ez a megjegyzése, mindig nevethetnékem támadt. :)

Mivel realizáltuk, hogy aznap már nem érdemes elmenni az Alton Towerig, mert csak zárásra érnénk oda, úgy döntöttünk, hogy akkor beugrunk a Space Centre-be. Az ugyan még nyitva volt, de fél óra múlva már zártak volna. Így oda sem mentünk be. Ami érdekes volt, hogy a pénztáros csajszi simán eladott volna még aznapra jegyet nekünk...

Ezek után inkább elmentünk a Derbyben levő szállásunkra, amit a csajok már úgyis nagyon vártak. Valami titokzatos oknál fogva imádják a szállodákat, számukra kaland az egész szálloda dolog.

Következő nap sikerült időben ébredni (pláne, hogy reggelizni is szerettünk volna :D), és időben sikerült az Alton Towerhez is elindulni. Míg előző nap egész szép idő volt, ez szombatra már nem igen volt igaz. De legalább csak szemerkélt az eső ... amikor elindultunk.

Gyönyörű helyeken kellett keresztülmenni, hogy odataláljunk a kastélyhoz. Az Alton Tower egy tornyokkal megáldott kastélyt fed, amit körbeépítettek egy vidámpark szerűséggel. Hasonló "körhinták" és idegtépő eszközök tömege várja a vendégeket, mint mondjuk Chessingtonban vagy Legolandban. Igaz, most itt még nem minden eszköz volt beüzemelve, de a legvadabbak azok igen. :)

Természetesen SeaLife létesítmény is van itt is.

Mikor megérkeztünk a parkolóba, azt láttuk, hogy mindenki gyalog indul a bejárat felé. Mi is csatlakoztunk hozzájuk. Ekkor még nem tudtuk, hogy a bejárat igencsak odébb van... A távolság nem lett volna gond, de ... a cseperkélő eső előbb komoly zuhivá változott, aztán feltámadt a szél, kitépte az esernyőt Krisz kezéből, majd megérkezett a tomboló jégeső. És mi ott álltunk a semmi közepén. Sehol egy fedél, sehol egy ernyő, mert a mienk messze elfújta a szél. No meg amúgy is darabos lett kissé. :)

Azt se tudtuk, hogy merre menjünk. Mi lehet közelebb. A kocsi vagy a bejárat. Végül a bejárat felé mentünk. Amire odaértünk, folyt belőlünk a víz. A gyerekekkel bementem a mosdóba, levetkőztettem őket és a kézszárító alatt szárítottam a ruhájukat.

Jah, amikor a bejárathoz értünk, kiderült, hogy van buszjárat a parkoló és a bejárat között. Igaz, erről egy fia táblát nem láttunk, és a parkolóban tevékenykedő személyzet se mondta. Valszín nem csak nekünk nem ... mert a buszon alig lézengtek.

Miután nagyjából megszárítottam a csajokat, Krisz úgy döntött, hogy beül valahova Szofival, mert Szofi nem igen akart egy lépést se tenni. Grétivel kettesben keltünk útra. Megnéztük a SeaLife-ot, felültem vele 1-1, az én gyomrom számára is elviselhető cuccra és hatalmasat sétáltunk. Mert eddigre elállt az eső és időnként még kéknek is láttuk az eget.

Gyönyörű a park és a kastély. Igazából mesébe illő. A parkot, ami teljesen tönkre volt menve, már helyreállították, de a kastély leginkább csak egy rom. De még így is látszik, hogy mennyire szép lehetett fénykorában.

Túránk vége felé találkoztunk Krisszel és Szofival, akik akkor mertek előbújni. Ekkora Grétivel már darabosra fagytunk. :D Ugyan kisütött a nap, de nagyon hideg volt. Mikor túránk végeztével elmentem WC-re, egy kisebb problémával szembesültem. Annyira elfagytak az ujjaim, hogy nem tudtam kigombolni a gatyám. És amire a legkevésbé se vágytam, azt kellett tennem. Meleg vizet kellett a kezemre folyatnom, hogy kiolvadjon. De a pisilhetnék és a vízcsobogás igen kellemetlen páros. :D

Végül annyira kiolvadtak az ujjaim, hogy meg tudtam oldani a problémát. De ez hihetetlen, hogy én mindig ilyen WC-zős problémákba futok bele. :DD

Visszafelé már a busszal mentünk a kocsihoz vissza. :)

Innen még kirándultunk egyet. Valami Guliveres parkot hirdettek, gondoltuk, megnézzük. De ez zárva volt. Mivel a közelben egy libegős-lanofkás hely is volt, oda is elgurultunk. Szó szerint. Mert mindenhol csodás lejtők voltak. A Prius aksija imádta! Még sose volt ennyire feltöltődve. :)

Sajnos mire odaértünk, a lanofkás cucc is bezárt. De oda még vissza fogunk menni szerintem, mert csodálatos az a település és a környék is.


Vasárnap, mielőtt hazaindultunk volna, még elmentünk a Space Centre-be. Rögtön megérkezés után beültünk a planetáriumba, ahogy a félgömböt formázó mennyezetre és falakra vetítették a filmet. Az üléseket hátra lehetett dönteni és úgy csodálni a látványt. Nem volt semmi! Szemüveg nélkül értek el olyan 3D hatást, hogy időnként olyan érzésem volt, hogy mi mozgunk és nem is körülöttünk a kép. A fejünket időnként behúztuk, nehogy "fejbe csapjon" egy műhold darabka. Miután vége volt a filmnek, rendesen kóvályogtam, el kellett telnie egy pár pillanatnak, mire újra tudtam egyenesen járni szédelgés nélkül. :)

A lányok egy másik, élő előadásra is be akartak ülni, aminél segédkezhettek is. Igyekeztünk alaposan körülnézni, de nem sikerült mindent látnunk, pedig vagy 3-4 órát ott töltöttünk.

Mielőtt nekivágtunk az autópályának, még beugrottunk egy közeli Sainsbury'sbe ennivalóért. Útközben nagyokat néztünk. Olvastam, hallottam már róla, hogy rengeteg indiai lakik a környéken, de nem gondoltam volna, hogy a boltok is ennyire az ő igényeik kiszolgálására rendezkedtek be. A környéken, amerre mentünk, egy halvány Next vagy New Look vagy M&S se volt. De egymás után sorakoztak a szebbnél szebb indiai ruhákat értékesítő boltok. Szó szerint egymás után.

A Sainsbury's-ben az újságkínálatot is megmustráltam, ahogy általában szoktam. És igen! Az újságok között is volt olyan, ami kifejezetten ezt a közönséget célozta. Még indiai esküvői magazin is volt. Nem semmi ruha és ékszerkölteményeik vannak.

A jeges esőt és a hideget leszámítva szuper volt ez a kiruccanás.

Alton Tower képek itt vannak, Space Centre képek pedig itt. :)